Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-27 / 144. szám

SZEDED ; sserkeíllöség : Dc6k Ferenc ucco X. Telefon: 13-33, ^ Kiadóhlvalal, Költ:»önkünyvlór és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 30ö, ^ Nyomda: löw Upói ucca 19. Telefon: lö—34.« » « » « » Szerda, 1928 junlus 27 IV. évfolyam 145. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: »51. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és klodöhlvatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » IINI'Hiiiin WIIIIIBIIIIWIIWI IWIIBIIHII I . I Előfizetési ára havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3-OC, kilUflldör ft-40 pengO. Kgyes Szám ÍO, vasár- és Ünnepnap 24 fillér II fogyasztási illetékek és a városi polgárság védelme A szegedi kereskedők és iparosok most látván láthatják, hogy kik harcolnak az érdekeikért s kik harcolnak ellenük. Az utóbbi időben egyre több sző esik a városi fogyasztási illetékekről. Ezek az illetékek a leglöbb kereskedő és sok iparos közterhét ok nélkül, jog nélkül és törvényes alap nélkül emelik s behajlási módjukkal nehezítik a kereskedők és iparosok amúgy is megsulyosodolt helyzetét. Mennyi kényelmetlenség, idő, izgalom, energia pocsékolódik el annak a közszolgáltatásnak lerovásával, amil — le sem kellene róni, amit a városnak el sem szabadna fogadni. Mi a törvény szakaszaival s belügyminiszter leiratával, tehát a törvény és jog alapján s a törvény és jog eszközeivel harcot indítottunk a drágaság e hatékony tényezőjének kiküszöbölése végett a fogyasztóknak, a kereskedőknek és iparosoknak védelmében. Nincs senki, aki az ügy ismeretében jóhiszeműen azt állithatná, hogy küzdelmünk nem jogos s álláspontunk nem törvényes. S akad egy sajtóorgánum, amelyik ebben a küzdelemben nem a kereskedők és iparosok mellé, nem a fogyasztók mellé áll, hanem azoknak jogos és törvényes kívánságai teljesítését segit meg. akadályozni. »Valaki elhitette a kereskedőkkel és iparosokkal, hogy ezt az adót nem kell fizetni«, — hangzik mai cikkéből a tájékozatlanság fölénye. Ez a valaki a — belügyminiszter volt. A belügyminiszter hitette el az iparosokkal, a kereskedőkkel és a fogyasztókkal, hogy a városnak nincs joga e városi fogyasztási adót kivetni. A belügyminiszter hitette el velük, hogy a városnak ez az eljárása ellenkezik a törvénnyel. Azt csak nem veti senki a kereskedők, az iparosok és a fogyásuk szemére, hogy hisznek a belügyminiszternek s hogy törvénytelennek és jogtalannak tartják azt, amit törvénytelennek és jogtalannak tart a belügyminiszter is. S talán azon sem akadhatnak fel, hogy nem akarják azt az adót fizetni, aminek szedését a belügyminiszter eltiltott a városnak. Éppen elég nekik azt az adót fizetni, amire a törvények kötelezik, joggal tiltakozhatnak hát annak az adónak fizetése ellen, amit a törvények tiltanak. A városi lanácsnak ez a határozata különös fényt vet a városi hatóságnak ügykezelésére s intézkedéseinek rendszerére. A város hatósága, ha hatósággal szemben áll a polgár, nem a jogot alkalmazza, nem a törvények szerint jár el, hanem a város érdekeit akarja megvédeni még a — törvénnyel szemben is. Mintha jogos lehetne olyan érdek, amelyik a törvénnyel ellenkezik. A város hatósága egyedül a város materiális érdekeit nézi akkor is, amikor törvényt kellene alkalmaznia, amikor nem mint vagyonjogi alany szerve, de mint hatóság jár el. Ezért történhetik az meg, hogy olyan rendelkezéseket tesz, mint amilyeneketa— felperesek tennének, ha őket illetné meg alpereseikkel szemben az Ítélkezés joga. Amikor a város pénztára érdekelt, akkor sajnos, a város hatósága nem tud érdektelen maradni. Az »uri szék« szelleme nyilatkozik meg ezekben az intézkedésekben. Ezért történhetik meg az is, hogy amikor a belügyminiszter — mint például most a fogyasztási illetékek kérdésében, — a törvény^Íóiíági törvény 15. §-a alapján állapítja meg az illetékek törvénytelenségét, akkor a város ugyanerre a szakaszra hivatkozik az illetékek törvényességének bizonyságául. Mivel azonban a város csak olyan szabályrendeletet hajthat végre, melyet a kormányhatóság megerősített, könnyű megítélni, hogy a kormányhatóság álláspontjával szemben mi súlya lehet a város hivatkozásának. A városi tanács arra is hivatkozik, hogy ha negyven év óta szedi ezt az illetéket, jogosan szedi negyven év után is. Ám megfeledkezik, — bizonyára szándékosan — arról, hogy közben uj adótörvények léptek életbe s életbelépett a forgalmi adó is, mely ugyanazt a forgalmat jelöli kiadótárgyul, mint ami után a város fogyasztási illetékeket szed. A forgalmi adó életbelépése óta törvénytelen a városi fogyasztási adó. Ezt nemcsak mi mondjuk, ezt mondja a belügyminiszter is s nekünk a fogyasztók, a kereskedők és iparosok érdekében csak az a törekvésünk, hogy érvényt szerezzünk a belügyminiszter rendelkezésének. Mert mégis csak tarthatatlan állapot — a törvénytelenségétől és jogtalanságától eltekintve, ha ugyan ettől el lehet tekinteni, — hogy például a pezsgő után az állam kevesebb adót szed, mint a város a — szódavíz után. Ez ellen az állapot ellen, ez ellen a városigazgatási rendszer ellen, a fogyasztási adók drágító hatása ellen küzdünk mi a kereskedőknek, iparosoknak és fogyasztóknak védelmében. S akik ellenünk vannak, azok a város polgárságának életküzdelmét nehezítik meg. A város polgársága most is meggyőződhetik arról, hogy kik védik az 5 érdekeit és kik harcolnak ellenük. És ez a válaszunk a polgármester mai közleményére is. '""" mn-rnrr|n]mmirLnlAmm[< Kun Bélát három hónapra ítélte a bécsi törvényszék A népbiztos nem felelt az elnök kérdéseire, újságot olvasott és kiment a folyosóra cigarettázni (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.') Bécsből jelentik: Nagy érdeklődés mellett kezdték tárgyalni ma reggel Kun Béla bűnügyét. A törvényszék palotáját szinte megszállva tartotta a rendőrség és a nemzetközi sajtó képviselőin kivül alig engedtek a terembe közönséget. Kilenc órakor vezették be Kun Bélát, aki frissen borotválva, kék zakkóban foglalta el helyét. Utána jött a másik két vádlott: Mayerhoffer György és Breuer Ilona. A vádiratot olvasttk föl legelőször. Az ügyészség titkos szövetkezéssel, titkos visszatéréssel és hamis bejelentéssel vádolja Kun Bélái, aki orosz állampolgárnak és hivatásos irónaik mondta magát. A tárgyalás az ügyész és a védő összekapásával kezdődött, majd az elnök megkezdte Kun Béla kihallgatását — Amit tétlem — mondta németül Kun Béla — a kommunista internacionálé, a magyarországi kommunista párt elveinek szellemében és a proletárság felszabadító harcának győzelméért tettem, felelősséget nem érzek más előtt, csak osztályom, a munkásosztály előtt, nem ismerem el. hogy bűnös vagyok. Elég folyékony németséggel beszél Kun Béla, néha keresi a megfelelő német kifejezést, belepillant apró papirszeletkékrc irott jegyzeteibe. — Én nyíltan vallom, hogy tevékenységemmel politikai céljaim voltak — mondotta —, mint a kommunista központi bizottság tagja és a magyarországi kommunista párt irányitója a kommunista internacionálé elveit szolgáltam. Ezenkívül le kell szegeznem azt is, hogy ez a pör politikai boszorkány pör. Az elnök: Mellőzze az olyan, kifejezéseket, mint politikai boszorkánypör, mert az nem idevaló. Kun Béla: A vizsgálati fogságban kivételes szigorúsággal bántak velem. Az akták meghamisításától nem riadnak vissza. Állítom, hogy miközben németre fordították a magyarnyelvű iratokat, meg is hamisították azokat. | E szavaknál felpattan dr. Schumrtz állam| ügyész és ingerülten rászól Kun Bélára — Alávalóság azt állítani, hogy hamisítás történt. Ebből nagy összekoccanás támadt az ügyész és a védők között. Kun Béla: Bécsbe jöttem, hogy a magyar munkásosztály elnyomatása ellen, továbbá a Habsburg-uralomnak Magyarországon leendő feltámadása ellen, egyben azért harcoljak, hogy Magyarországon megalakuljon a parasztok és munkások kormánya, hogy 8 órás legyen a munkaidő ott, később majd 7 óra. Majd arról beszél, hogy Magyarországon titkos katonai egyezményt terveznek Olaszországgal. Az elnök: Semmi közünk ehez, nem engedhetem meg, hogy ide nem tartozó dolgokról beszéljen. Az ügyész. indítványozza, hogy a bíróság rendeljen el zárt tárgyalást, mire az elnök általános meglepetésre felszólítja a közönséget, hogy távozzék a teremből. Gyakran nyilik az ajtó, a folyosóról látni lehet, hogy Kun Béla ott áll a birói emelvény előtt és fesztelenül társalog a törvényszék elnökénél. Husz percig tart ez, aztán kinyiinak a tárgyalóterem ajtai cs a közönséget bebocsátják. Kun Béla megvárja, mig mindenki elhelyezkedik, aztán higgadtan és nyugodtan beszél és annyira tárgyilagos, hogy lehetetlen elzárkózni az elől a benyomás elől, hogy sikerült viselkedésének enyhítésére rábeszélni. — Tudtommal — mondotta —• Ausztriában a politikai menekültek menedékjogot élveznek. Kun Béla felemel és magasan lobogtat feje körül egy vörös cimfedelü füzetet, az osztrák szociáldemokrata párt programját és azt mondja, hogy az osztrák szociáldemokrata párt programjába vette a külföldi politikai menekültek menedékjogának tiszteletbentartá. sál, ö tehát nyugodt lélekkel jött Bécsbe Az elnök: Nem kellett volna álnév alalt jelentkeznie, sokkal jobb lett volna, ha egyáltalán nem jön Ausztriába. Később az eluök újból figyelmezteti a vád-