Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-17 / 136. szám

DÉLMAGYARORSZAG 1928 SCHAFFER BUTOR tanulni, mint annál az asztalnál. A kávéház akkor a Harsányi testvéreké volt; az egyik Harsányi nem is ismert engem, de a másik, ai Adolf, az tanárnak készült, volt kultur­árzéke, tisztában volt vele, hogy én az ő kávé­házában nem szórakozom, hanem tanulok s • két újságos fiút, előbb Lajost és azután • Jancsit (aki elesett a háborúban), nagysze­rűen bedresszírozta, hogy a friss külföldi ia­ookat legelőször az én asztalomra tegyék. Énekben az években sohasem kellett egy új­ságot sem kérnem a Newgork-baxi: ugy szol­gáltak ki, mintha legalább is Freistaedtér Jenő iettem vólna, pedig sohasem hagytam több pénzt a kávéházban, mint 44 fillért. Más 6zé­gyelné bevallani, hogy »kávéházban tanult*, de én nem röstellem, hogy még a kávéházban № tanultam s egyik-másik dolgom amellett szál, hogy némely problémákkal egészen jól megismerkedtem, — jobban, mint amennyire bármely egyetemen lehet. A koalíció győzelmével összeesett a Buda­pesti Hírlap 25. évi jubileuma. A jubileum alkalmából megíratták valakivel a lap politi­kájának történetét; hasznavehetetlen munka volt, frázisok halmaza adatok nélkül. Erre én vállaltam el ezt a munkát és meg is írtam ugy, ahogyan én szoktam dolgozni: a lapnak mind a huszonöt évfolyamát alaposan átnéz­tem, minden fontos dolgot följegyeztem s ebből szerkesztettem össze a lap politikai életraj­zát. Nagyon nagy munka volt! Ma nevetek rajta, hogy csak 300 koronát kaptam érte, df nem voltunk uagy honoráriumokhoz szok­tatva 1906 június elsején a jubileum alkalmá­ból dupla fizetést kaptunk; ez 1000 korona, 300 korona a jubiláris cikkért és ugyanakkor kaptam a Révai Testvérek cégtől a Jókai­munkálatokért 600 koronát. 1900 koronát vit­tem haza a feleségemnek! Szédítő összeg! Csak ugy támolyogtunk, ha elgondoltuk, hogy ezen mi mindent lehet vásárolni Junius 3-án levjttem a családomat Szárszára. A kis gyerekek miatt ezen az egy nyáron két cselédünk volt s egy uj és aránylag csino6 bárat béreltem ki, igen nagy kerttel és óriási diófákkal. Junius 5-én pedig a delegációval felmentem Bécsbe Ezt megelőzőleg csak egy­szer voltam Bécsben egy félnapig, 1897-ben. Nagyon érdekelt tehát a császárváros és nagy örömmel mentem Bécsbe, bár tudtam, hogy óriási munka vár reám. Reggel tiztől délután rt'igseste tíztől éjfélig nagyon nehéz munkám volt. A bizottsági ülések titkosak voltak s a legbővebb tudósítást adtam róluk minden­nap Ehhez nem kellett egyéb, minthogy az ülések alatt mindig ott legyek a társalgóban, — mindig voltak politikusok, akik ambicionál­ták, hogy a titkos ülésen elmondott beszédeik is bejussanak a sajtóba és ezek azután nagyon készségesen elmondották a mások beszédeit is. Persze volt rá esel, hogy Ábrányi Kornél, az akkori sajtófőnök az egész városban keres­tetett, hogy valamely dologról a »világért se< küldjek tudósítást (például mikor a független­ségiek egy kis palotaforradalmat rögtönöztek a tisztek fizetésének emelése ellen), de ilyen­kor eneem természetesen, sehol sem lehetett megtalálni. Egy esetet kivéve, mindig nagyon ló és bő információim voltak arról, hogy az udvari ebédeken miket beszélt a király? In­formációimat annak köszönhettem, hogy Bog­danovics Lucián karlócai pátriárkával már akkor jóban voltam, amikor még joghallgató wlt Egerben Egyszer azonban elfogyott a pénzem, a Budapesti Hirlap nem küldött pénzt, e miatt telefonálgattam s egy udvari ebéd riportjáról lemaradtam. Este tizenegy óra volt, nem remélhettem már semmit. Lányi Zsigmond kollegám segített ki, aki akkor a Neues Wiener Tagblatt-nak dolgozott. Ez sok­kal nagyobb dolog volt, mintha pénzt adott volna kölcsön. Bécsben mindig a Hotel Rezidenz-ben lak­tam, a Teinfaltstrassen, mert ez volt legköze­lebb a Magyar Házhoz. Modern, polgári hotel volt, sok delegátus is ott lakott. Reggel hatkor j mái- csatangoltam a városban mindenfelé 6 ; egy hét múlva már azzal csúfoltak a kollegáim \ és a delegátusok, hogy vizsgázott Fremden­führer akarok lenni Bécsben. A legtöbb dele­gátus a Zentral-kávéházba járt reggel-este, te­hát oda jártunk mi, újságírók is. Délután öt­től este tízig szabad időnk volt K ez alatt többnyire a környéket jártuk Lenkey Gusztáv kollegámmal, ki azokban az években a leg­jobb barátom volt. A Bécsben töltött négy-öt hét tanulságos és érdekes volt. Mikor a delegáció befejezte munkáját és visszakerültem Pestre, mindjárt az első napon óriási nagy hibát követtem el: kifelejtettem a lapból a főrendiház üléséről szóló tudósítást. Bár az ilyesmi olyan nagy hiba, hogy mentegetni nem is szabad, mégis elmondom, hogy a főrendiház üléseinek ide­jére nézve nem volt semmi szabály; ha ülést tartottak, az előző napon kifüggesztettek egy plakátot a Nemzeti Múzeum kerítésére s a lapoknak egy-egy kis cédulán értesítést küld­tek. Mikor Bécsből hazaérkeztem, ennek az értesítésnek ott kellett volna lennie az Író­asztalomon. Valószínűleg azért nem tették oda, mert nem tudták, hogy haza fogok érkezni. Mulasztásomat, azt hiszem, sokan megbocsáj­tanák, de én nem bocsájtom meg magamnak soha. Az ősz és a tél megint sok munkával telt el. Uj kiadás készült megint a Pályamutató­Wl, vagy tíz ívnyi uj anyaggal és irtam egy ; picinyke könyvet »Az írás mestersége* cím­mel. Ettől a könyvtől anyagi sikert is vártam s abban állapodtunk meg a Budapesti Hírlap­pal, hogy a könyvecske hasznán osztozko­dunk. Sohasem számoltak el, sohasem kaptam egy fillért sem és az egész készletet vagy tiz év múlva eladták az Athenaeumnak, természe­tesen a megkérdezésem nélkül. Szerencsére a könyvhöz, feltűnően különböző szedéssel, hozzá csatoltam egy kis fejezetet arról, hogy az írásnál a papir és a toll is fontos Ez a fejezet a Szénássy-cég reklámja volt Azt hi­szem, Szénássy körülbelül annyit fizetett érte, mint amennyibe az egész könyvecske nyomta­tása került, 6Őt. Zilahy Dezső még nekem is adott a Szénássy-féle pénzből nyolcvan koro­nát. Mégsem dolgoztam tehát egészen hiába. 1907 tavaszán nagy költekezésbe bocsájt­koztunk: a feleségemmel csináltam egy három napos kirándulást Bécsbe, Badenbe és Po­zsonyba. Ez a luxus összesen 150 koronába került és csak azért emlékezem meg róla, mert ez alkalommal két érdekes tapasztalatot szereztem. Mikor az első este hazamentünk a Hotel Residenz-be, az ágyam előtt ott volt a papucsom, melyet az előző év nyarán a hotelben felejtettem. Senki sem szólt semmit, senki nem csinált ?érdemet* a dologból: szó nélkül oda tették a papucsot az ágyam elé, mintha csak tegnap felejtettem volna ott. Az ily apró figyelmességek reám mindig nagy hatással voltak. Másnap olvastuk az újság­ban, hogy Schmiüely József, a Pesti Hirlap helyettes szerkesztője harminc évi jubileumát üli. Mivel Schmittely a feleségemnek kereszt­apja volt, elmentünk a Börsenplatzra a táv­iróhivatalba, hogy üdvözlő táviratot küldjünk neki- Csak a két keresztnevet irtuk a távirat alá. A bécsi távirőtíszt egy fél percig néze­gette a kéziratot, azután kivett az előtte levő rekeszből egy másik kéziratlapot, a kettőt összehasonlította és igy szólt hozzám: — ön a mult év junius 6-án föladott egy 1435 szóból álló hírlap-táviratot Budapestre, — ez ugyje az ön kézirata? — Igen, az én írásom, — mondottam. — ön a táviratért tévedésből két korona harminc fillérrel többet fizetett, mint kellett volna. Tessék, itt a pénze­Tíz hónapig lesték a Schalter-nál, hogy nem vetődik-e be a hivatalba egy ember, akinek az írása ugyanolyan, mint a tulfizetett táv­irat kéziratai A »császári Bécs«-ben, bármit mondanak is a politikusok, voltak polgári erkölcsök! : Húrom ofcos sxó : ¡Szegszárdy bőrönd jó! Szeged, isicola ucca 21. 1 etetőn: 10-74. 45 llWWWJHHW mm Legjobb kivitelű szandolett szandál«, tenniszcipfik férfi-, női-, gyermek- és háziciptik divatos formában olcsó árltan Központi CipőUzlei Czövek Gy. és Társa 991 It«ia Lajos kttrut 48. szám. Beneíek szllgyártó mellett. Kerékpárokban M Styrla és Triumph vezető márha. Egyedül kapható Szántó. Sándor SK Világhírű nyaralók és üdülök Pensiók, fníernáíusok, leány- és fiúoííhonok. Havi ellátási dl! tanulóknak 150 P, felnőtteknek 160 P, mely hetenkinti változtatással négy nyaralóhelyre érvényes. Ezer személy referenciája. Kér fen prospektust (válaszbélyeg). Pestalozzi Internátus Iroda tfédóratlon Internationale das Penslonnats íyropéenii Badavest, V.. Ilkotmdnv«. 4.1. Telefon: Taráz 242-3* Nyaraló és UdUlöíelepeK: Magyarországon : Budapest, Siófok, Ba­letonöszöd.Swt/eftcuK GenP, Lausanne*. Neucha< fel*. Luzern. Montreux Zürich*. Lugano*. St. Morltz, Franciaországban : Paris*, Deauville, Trou ville, Biarrilz, Aix les Boins, Orenoble, Evian (genl. < tó); a francia Riviérán r St. Raphael. Cannes, Ntzza*, Jüan les Pins.Monle Cerlo, Mentőn O lasz* országban ? San Remo*. Nerti, Velence, Bor. dighera. Abbazia, Rtcctone, Roma*, Népolv, Palermo, Ausztriában r Wien*, Zell am See, Linz*. Innsbruck*, Selzbtrg*, tsehl. Kelglumban ­Ostende. Angliában: London*, Cambridge*, Brighton, Folkestone. Afrikában: Algír*, Tunh*. A *gal Jelölt helyek Internálások, flu- és leány, otthonok, penslonatusok — felnőnek részére — nyílva egész éven él. K22 A többi helyek Jullus, augusztus és szeptember hónapban vannak nyílva. Társas utazási kedvezmé­nyek (25 50%), külön direk» Pullman-kocsik. Inler­nAiusI dijak Budapesten havi 90 P, külföldön 110 P. gm • m m M • • R Mielőtt tavaszi rnhaszükségletét beszerzi, kérjük dúsan felszerelt raktárunk megtekintését, ahol a legjobb ^maf erdeit©8 sr féril fiu és gyermekruhák, felülték legnagyobb választékban legolcsóbb árban kedvező ftzeiés! feltétel mellett beszerezhetők 722 '^^«ÖI.JCI.CIL If^^Ö*Qlf K®ro'yt ucca sz®m> Városi bérház. il r I divat s Telefon 18—24. a b ó s á g!

Next

/
Thumbnails
Contents