Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-17 / 136. szám

DLLMAGVARORSZÁG rel tovább hajtotta őket északnyugati irányban. Három útitársának megtalálását még nem eartfsitettéí meg, de valószínűnek látszik, hogy * hir igaz Párisi jelentés szerint a Nobile felkutatására szervezett francia expedíciós repülőgép Guil- j bért Őrnagy vezetéséül ma elrepült Bergen ' felé, ahol felveszi Amundsent és igy folytat- | ják útjukat, a Spitzbergák irányában Amsterdamból jelentik: Penso olasz pilóta őrnagy ma tovább repült Stockholm felé ahon­nan ő is azután a Spitzbergák felé tart. Oslói jelentés arról számol be, hogy a finn erpsdició is elindult. A finn kormány egy jégtörőt és két repülő­gépet bocsájtott rendelkezésre, utóbbiak utón vannak Tromsö felé. Nagy izgalmak és botrányos felenetek között kezdte meg a képviselőház a gyulafa vaslat tárgyalását Budapest, junius 16. Zsitvay Tibor elnök ne­gyed 11 órakor nyitotta meg a képviselőház szombati ülését. Az öregeégi és rokkantsági törvényjavaslatot harmadszori olvasásban i$ elfogadták Pakots József mentelmi jogsérelmét tárgyal­ják ezután, de mivel a Ház határozatképtelen, az elnök szünetet rendel el. Félórás szünet után folytatják az ülést, a Ház Zsitvay elnök indítványára megállapítja, hogy Pestmegye alispánja megsértette Pakots József mentelmi jogát és utasitja a belügyminisztert a vizs­gálat lefolytatására Következik a pénzügyi tanács megszünteti' sérül szóló törvényjavaslat, amelyet Temes­váry Imre előadó ismertet. Görgey István előadó ezután ismertetni kez­di a gyujtószeradóról szóló törvény módosí­tásáról, illetve kiegcszitéséröl szóló törvény­javaslatot. Az előadói beszédet a baloldalon percenkint szakit ják meg éles közbeszólásoki Görgey István emelt hangon próbál szóhoz jutni: Közben sikerült a gyufatröszttel olyan megállapodást létesiteni... Tovább nem tudja folytatni, mert. a bal­oldalon megujul a vihar. Esztergáhfos János a padot csapkodva kiáltja: t— Magyar munkásokat fognafr képgprV­lenné tenni! Rassay Károly: Ez ctnitmml BT frivol já­ték a parlamenttell Görgey István folytatja az ismertetést, de állandóan megzavarják. 192& junius 17. Ezután Bud János pénzügyminiszter emel­kedett szólásra, de szavait az ellenzék állandá viharos küzbeszí­Sásai mía!t alig leltet hallani. Éles megjegyzések kisérik minden egyes inon- j datát, különösen Rassay Károly vitatkozik erő- I sen a miniszterrel, aki azt igyekszik bizo­nyítani, hog\ a kormány javaslata a köz­érdeket szolgálja, mert 'a javaslat megszava­zásától függ, hogy a kormány megkapja-e a tröszttől a kedvezményes kölcsönt, amelyből a földreform során megváltott földek birtoko' sait kivánja kártalanítani Rassay Károly és a szocialisták állandóan a tröszttel kötött szer­ződés bemutatását követelik és azt hangoztat­ják, hogy a földbirtokosok kedvéért nem lehet az ország egész népét elzálogosítani és nem lehet a munkások százait megfosztani a megélhetés lehetősé­gétől. Az izgalom oly nagy, a viharos jelenetek olvan sürün követik egymást, hogy az elnök ismét felfüggeszti az ülést, de a zaj a szünet után sem csökben. Sándor Pál hangosan kiált­ja a kormánypárt felé, hogy ez a lavaslat a magyar parlament legnagyobb botránya. öeszefüggo beszédet senki sem mondhat a közbeszólások állandó áradatában. Amikor pe­dig két óra felé az elnök napirendi indítványt tesz. Rassay Károly azt javasolja, hogy a Ház a gyufajavaslatot utalja vissza a bízott­ságokhoz, hogy azok azt a kölcsönre vonat­kozó szerződéssel együtt ismét letárgyalhassák Malasits Géza megállapítja, hogy- Zsigmond király óta Magyarországon ilyen nagyarányú elzálogosítás nem volt Rassay Károly indítványával szemben Beth­len István miniszterelnök, aki idegesen hall­gatja végig az izgalmas vitát, arra kéri a kép­viselőházat, hogy a javaslatot tárgyalja le most és ne adja vissza a bizottságoknak Az elnök végre elrendeli a szavazást a napi­rendi javaslat fölött. A többség természetesen az elnöki indítványt fogadta el. Kéthly Anna és Reischl Richárd interpellá­ciója után az izgalmas, botrányokban bővel­kedő ülés negyed 3 órakor ért véget Márkus Miksa fubileuma Budapest, junius 16. Márkus Miksa udvari ta­nácsost, a Magyar Újságírók Egyesületének elnökét 49 eves újságírói jubileuma alkalmából meleg ün­neplésben részesítették az újságírók és a hirlap­irói intézmények. Szombaton délután a Magyar Ujságirók Egyesülete ünnepélyes közgyűlés kere tében ülte meg a jubileumot. Meleg hangú levél­ben fejezte ki szerencse ki vánatait az ünnepi év­forduló alkalmából Bethlen István miniszter­elnök. „ötlrlcopp", „Lucifer", „Steyer" Amerlcán" KERÉKPÁROK a vllágvereenyekgyőztesei minőségben ul érh letlen Gyári árak! Gammlk. alkatrészek legolcsóbban GYERMEKKOCSIK legszebb kivitelben reklám érakon Kardos István mUsxcrésa Árjegyzék Ingyen. 454 Ciekonlc* u. 5. RÁDIÓ krislálydeteblO" ros készülékek 514 P 430-től feljebb kaphatók ^rhrinhriinn T villanyszerel vállalóiénál OtnUflOrUDn I. Szeged, Báró Jósika n.2. Kis Kampó Irta: Mára Ferenc. Szent Jakab-nap délelőttjén fényes hajducsapat lovagolt be a tarjáni szőlők felől Szegedre. Becs­kerekre tartottak törököt verni, de nem nagyon siettek. Ráértek egy kicsit szétnézni a halászok vá­rosában, lovakat megpihentetni, maguk éhét el­verni egy kis hirtelen-hamarjával. Lombos Vér Andrásnak hivták a hajdúk közt az avangárdát. Hatalmas nagyszál ember volt, hirtelen haragú és hirtelen kezü. Ahogy a Tisza­parton az első halászviskó előtt leszállt a-lováról, mordul kiáltott be az alacsony ablakon. — Hé, csihés! ür jött a házhoz! Az udvaron egy ökölnyi legényke kötözgetett va­lami szakadt hálót, de még csak a füle botját se billentette a hangos köszöntésre. A hajdú dühbe jött % kantárszáron vezetve a lovat, bekerült az udvarra nagy kardcsörtetéssel. » — No, egy kutya sincs itthon ebben az ólban? A legényke, hidegvérrel föltekintett a munkájáról: — Eb kérdi, de nem attól. A hajdú nagyot sodort a kajla bajuszán. — Az ugatást hallom, de az ebet nem látom. Köszönje az Istennek, mert mingyárt lenyelném, ha látnám, hol bujkál. A suhanc fölugrott a háló mellől és odaballa­gott a katona elé. Alig ért a mente kötőjéig. — Hát nézzen meg kend. de siessen vele. S azzal se szó, se beszéd, derékon kapta at óriást A körösztftl vágta a sövényen, hogy csak ugy nyek­kent. Lombos Vér András, mikor föltápászkodott, nem tudta, a szeméből dőrzsólje-e ki az ámulatot, vagy a meghibbant derekát tapogassa. Hanem mégis csak legjobbnak látta elnevetni magát, mikor a legény átszólt a keritéaen: —• Hát a lovát utána dobjam-e kelmednek? — Ne bolondozz öccse, töröm a zúzádat. Maid előbb szót értek veled. Azzal 1 «veregette magáról a port s Illedelmes köszöntéssel bebicegett a kapun; — Szép jó napot adjon az Úristen. — öcsém 1 — Fogadj Isten, bátyám uram. — A becsületes neved tudakolnám. ~ Kit Kampónak hívnak. Miben lehetek szol­gálatára? — Tisztelem az öklöd, öcsém Vasból van fa­ragva. Nem hálókötésre teremtődött az, fiam, ha­nem törökütésre. Állj be hozzám katonának, mert ha nem jössz, viszlek. Egy nyakam van, de le hagyom vágni, ha mához esztendőre kapitány netn lesz belőled. A legénynek égett a szeme, mint az eleven tűz és szinte szikrát ütött a tenyere, akkora parolát adott a vendégnek: — Ha édesapám elered L, uisg se állok, mig a törők császárnak ki nem ütőm a fejéből a ko­ronát. i Az öreg halász vállra vetett hálóval éppen erre ért haza. Meghallotta amit a fia mondott, meg is felelt neki mindjárt: — Segítsen rá az tsten, fiam. Tőlem mehetsz szerencsét próbálni. Ilanem akár mire viszed, ne felejtkezz meg az édesapádról. Iia én azt mondom, hogy haza gyere, akkor nekem szót fogadj, akár­milyen nagy urakkal komázol is. . Igv lett Kis Kampóból katona, büszkesége a hajdúknak, ijedelme a tőröknek. Mindjárt a bec6­kereki "harcban ugy lenyisszantotta egy törők ba­sának a kontyát, hogy a feje is vele szakadt. Csudákat meséltek róla. Egy esztendő se telt bele, már kapitány lett. Lombos Vér András volt a leg­hívebb katonája s portyázás közben, tábori tűz­nél heverve sokszor elmesélte a vén hajdú a baj­társaknak, hogy hogy ősmerkedett ő meg a kis ka­pitánnyal. — Még most is sajog bele a hátam, — mondta tréfás nyögéssel. Telt-mult az idő s kis ezredes lett a kis kani­lányból. A termete semmit se nőtt, de a dicsősé­ge bejárta az Alföldet. Mikor sok esztendő múlva egyszer hazavetődőtt Szegedre, nagy parádéval fo­gadták a városi urak. Nagy lakomát csaptak a tiszteletére, csupa előkelőség volt ott, a köznép csak az uccáról bámulta a sok cifra ruhás ur«t. Kis Kampó volt köztük a legnyalkább. Ezüstsar­kantyus csizma a lábán, aranyos bársony-mente a vállán, drágaköves kard a derekán, nyusztpré­mes süveg a fején, nehéz aranylánc a nyakában. Ahogy ott mulatoznak, egyszer csak kiválik az uccai szájtátónép közül egy rongyos öreg halász betolakszik a nagy urak közé s odaáll Kis Kam­pó élé: — ösmersz-c még, fiam-uram? fin volnék az édesapád, nagyon kívántalak már haza. öreg ka­romnak nehéz már a hálóhuzás. Nem lehet azt kimondani, hogy megrökönyöd­tek az öreg halász beszédjén az uri népek. Ma­gyarázták az öregnek, hogy ki lett, mi lett a fiá­ból. Azt mondta rá, mégis csak apja ő annak Mondták neki, hogy megél már ő halászat nélkül is, nagyurasan eltartja a fia, kőházat építtet ne­ki, jobb módja lesz benne, mint a püspöknek. Erre meg azt mondta, hogy a kerek világért se hagyja ott a mesterségét, mert nincs ahhoz fogható rzép mesterség. S keményebben rászólt a fiára: — Jó lenne igyekezned. Mert meg vannak vetve a hálók, de nincs, aki meghúzza őket. Erre Kis Kampó fölállt, szép csendesen lera kott magáról kardot, mentét, láncot, sapkát s oda­fordult az apjához: ,— Mehetünk már édesapám, így lett a híres katonából megint jámbor ha lászlegény. A fiúi engedelmesség erősébb voltbén­ue a dicsőség kívánásánál. Olyan szorgalmasan ve­tette-huzta a hálót, mintha sohse lett volna a CIH­ták hőse, akiről még a szegény szegedi legen­da is tud. Ha egyebet nem, legalább a nevét meg őrizte Ipolyi Magyar mltholó5lá«-Ja.

Next

/
Thumbnails
Contents