Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-17 / 136. szám

em 1928 junius 17. DTJAnGYARORSZAG H Í R J Í fi MÍMDCNÜT7 Jt N m* .MAL UfíSZ.ütiVüJ , , T; • UMyfJÖOI^KPCfcn William R. Complon Éber Antal társaságában a Helyszínen nézte meg az alföldi életet és tárgyalásokat folytatott a város tízmillió pengős kölcsöne Ügyében (A Détmagyarország munkatársától.) Beszámolt a Délmagyarország arról, hogy a pénzügyi bizottság a város uj három, illetve tízmillió pengős kölcsönére benyújtott bank* ajánlatok közül a Magyar-Olasz Bank ajánlatát találta a legelőnyösebbnek és annak elfogadására fett javaslatot a tanácsnak. A Magyar-OIasz Bank vezérigazgatója, kber Antal udvari tanácsos szombaton reggel Szegedre érkezeit és társaságéban meglátogatta Szegedet két amerikai bankár: William R. Comoion, a newyorki Ja. William R. Complon Comp. bankház elnöke és Ulysses T. Bywater, a jól ismeri amerikai bankház európai ügyvivője. Az amerikai bankároknak az volt a céljuk szegedi látogatásukkal, hogy személyesen megismerték a magyar vidék kulturáfát, nívóját, életviszonyait és hogy a Magyar-Olasz Bank közvetítésével perektuálJák a három, illetve a tízmillió pengős kölcsön ügyét. Az amerikai bankárok Éber Anlal társaságában délelőtt részletesen megtekintették a vórost, valamint különböző tisztelgő látogatásokat tettek. Délben a Kass-szállőban dr. Aigner Károly főispán ebédet adott az amerikaiak tiszteletére, amelyen jelen volfak Somogyi Szilveszter polgármester, Fodor Jenő polgármesterhelyettes, dr. Pálfy József tanácsnok, Scutiéíy Sándor főszámvevő, Rack Lipót tanácsnok, Éber Antal, Back Bernát, dr. Dorogi Ervin, a Magyar-Olasz Bank igazgatósági tagja, Reiner Béla igazgató, Seiden Hermann, a Magyar-Olasz Bank szegedi intézetének igazgatója és dr. Sziuessv Lehel, a szegedi intézet ügyésze. Az ebéden több felköszöntő hangzott el. «melyekre válaszolva, William R. Campla ••»-• n?k az örömének adott kifejezést, hogy az amerikai dollárokat elhozhatta ebbe az országba, mert azt látja, hogy ebből itt uf élet fakad. Az amerikai bankárokat a délután folyamán kivitték a Várostanyára, hogy fogalmat alkothassanak Szeged városi viszonyain tul a magyar tanya életéről is. A Délmagyarország munkatársának alkalma volt beszélgetést folytatni William R. Comptonnal, aki a következőket mondotta: — Egy hete tartózkodom Magyarországon és a legtöbb időt Budapesten töltöttem. Azzal az ideával jöttem át Európába, hogy itt )ó helyeken invesztáljam az amerikai tőkét. Voltam Olaszországban, Ausztriában és most átjöttem Magyarországra. — Őszintén mondhatom, el vagyok ragadtatva ettől a gyönyörű országtól, annak életképességétől és a városi és paraszti lakosság kiváló jellemétől. Ez a nép típusa annak, amely teljesen kiérdemli Amerika szimpátiáját. Amerika mezőgazdaságra van berendezve és meg van győződve arról, hogy a föld hozza meg a legnagyobb áldást az életnek. Az uj világ üdvözletét hoztam el az óvilágnak, telve régi történeti emlékekkel és remélem, hogy az óvilág megfogja tanulni tőlünk és mi tőle a közös megértést és az emberi haladást mintegy különös kedvezményt fogja értékelni. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a szép városban meg van ehez minden előfeltétel. Azt mondhatom, hogy ebből a városból a legszebb emlékeket viszem el magammal az önök lekötelező vendéaszeretetéről és kimaaaslő kulturáiukról. William R. Compton Éber Antal és Ulysses T. Bywater társaságában az esti órákban utazott el Szegedről. Borzalmas rablógyilko&ságoi teűessteM fel 4 üélmagyarorsxág Jelentése a megtíöbbeniö réasleieRrtíl Gyula, junius 16. (A Délnragyarország tudósítóiától.) Tizenöt évvel ezelőtt, 1913. augusztus 3-án véres gyilkosság tartotta izgalomban a gyulai tanya világ lakosságát.' Ezen a napon ugyanis, egy esős vasárnapi hajnalon, meggyilkolva találták a gyula-szabadkai tanyakörzet egyik tanyáján Ludvig Ádám jómódú gazdálkodót. Ludvig egyedül élo agglegény volt és senki sem tartózkodott rajta kivü.1 a tanyán, amikor a gyilkosok végeztek vele. A másnap megtartott rendőri vizsgálat huszonnyolc ké?«zurá?»l talált a szerencsétlen áldozat holttestén. V gyilkossággal Cséffai Péter gyulai napszámost gyanúsította a rendőrség, aki nyomtalanul eltiinf a nyomozó hatóságok szeme elől. Csak később került ismét elő, egy ujabb gyilkossággal kapcsolatban, amikor a forgalmas Csabai-uton fényes nappal meggyilkolta Krisztenstein Adolfné trafíkosnöt és ennek nyolcosrtendös kislányát és azután kirabolta a trafikot- A gyulai államrendőrség vezetője, Tanczlk Lajos rendőrfőtanácsos vette a kezébe a nyomozást és úgyszólván órák alatt kinyomozta a tettest Cséffai személyében. Cséffai bevallotta a Krisztenstein-féle rablógyilkosságot, de körömszakadtáig tagadott a Ludvig-féle gyilkosságot illetően. Az ügyészség fogházában Cséffai őrültséget szimulált, mire beszállították a gyulai közkórház elmeosztályára. Innen a kommün alatti zavaros időkben kiszabadult. Mikor a románok megszállották Gyulát, Cséffai a nománok szolgálatába állott és az egyik elhagyott gyulai tanyán valóságos rablóbandát szervezett. Onnan járt a közeli tanyákra rabolni és fosztogatni. Mikor a románok kivonultak Gyuláról, Cséffai is velük ment Aradra és így kivonta magát az igazságszolgáltatás alól. Amikor a gyulai rendőrség tudomást szedett Cséffai tartózkodási helyéről, felterjesztésére az igazságügyminisztérium diplomáciai uton kikérte Romániától és néhány hét előtt bejárta az egész ország sajtóját az a hír, hogy Románia junius 26-án át fogja adni a határon a magyar hatósagoknak Cséffai Péter volt gyulai »vőrösórparancsnokotf. Röviddel a híradás megjelenése után névtelen levelet kapott a gyulai rendőrség, amely egyebekközt a kővetkezőket tartalmazta; •»Nem akarom, hogy ártatlan szenvedjen, hanem a bűnös. Nem Cséffai gyilkolta meg Ludvigot. Tessék csak Gyulaváriba kimenni, ott lakik özvegy Hegedüsné, az meg tudná mondani, ki gyilkolta m«y Ludvlgot. A gyilkos véres ingét fa ö mosta fel.« A névtelen levél izgatottságot keltett a rendőrségen. A főkapitány utasítására a detektivcsoport két tagja, Márta János csoportvezető és Csitkovies Gyula detektív, autóba vetették magukat és kirobogtak a közeli Gyulavári községbe. Ott érintkezésbe léptek a csendőrséggel és a hozzájuk csatlakozott cséndőrjárőrrel együtt elindultak Hegedüsné felkutatására. Meg is találták a gróf Almássy-uradalotD Solymos-majorjában, ahol vadházasságban élt egy béressel. A fehérhajú öregasszony nagyon megijedt a detektivektől. Eleinte nem akart Ludvig meggyilkolására emlékezni, dc a két detektív erélyesen rászólt: — Beszéljen, magának tudni kell róla! Erre vallan ikezdett aa asszony. Mikor a gyilkosság kitudódott, azt beszélték, hogy » gyilkos nem lehetett más, mint az « fta, Hegedűs Mózes és | ennek cimborál?, Igricz János. Ennyit tud mondani, de azt élénken tagadta, hogy ő mosta ki • gyilkos véres ingét. — Honnan sejti,, hogy « két legény volt » gyilkos? — faggatták tovább a detektívek. — Igricz Mózes testvére, Igricz János mondta a gyilkosságot követő harmadik napon, hogy »Mó zes meg a kend gyereke lehettek a gyilkosok, mert amikor Mózes a gyilkosság hajnalán hazajött, az inge csupa vér volt«. Azt is elmondta Igricz János, hogy ő égette el öccsének véres ingét. Az öregasszony vallomása alapján Hegedűs Mózes és Igricz János felkutatására indultak a detektívek. Előbbit egy józsefbenedeki tanyán, utóbbit Ujgyula határában találták meg. Igricz János éppen szántott, amikor ráakadtak, az eke mellőí hozták el a hatóság emberei. Mindkét embert megkötözték és azután az öregasszonnyal együtt beszállították a gyulai rendőrségre. A rendőrségen a bűnügyi osztály vezetője, dr. Szilágyi László rendőrtanácsos nyomban hozzáfogott a kihallgatáshoz. Elsőnek az öregasszonyt hallgatta ki. Itt sem vallott többet, mint kint « detektiveknek. Igricz János részletesen elmondott mindent. Öcncse, Mózes aki a világháborúban eltűnt, nála lakott a kérdéses időben. A gyilkosság előtti estén, 9 óra táján, elment hazulról és másnap hajnalban látta, hogy öccsének, aki éppen akkor öltözködött át, össze van szaggatva az inge és friss vérnyomok vannak rajta. Estefelé elterjedt a tanyákon a gyilkosság hire. Ekkor már tudta, hogy csak az öeese lehetett a gyilkos. Kérdőre, vonta ujbój, amikor hazajött, de akkor is tagadott. Másnap látta, hogy csendőrök nyomoznak a tanjákon, ekkor elégette öccsének véres ingét. Ezután a gyilkosnak, Hegedűs Mózes 32 éves gyulai tanyásbéresnek kihallgatása következett. Beismeri a gyilkosságot. — Talán 1911-ben ismerkedtem meg Igricz Mózessel. 1913-ban leszerelt és mint napszámos a bátyám tanyáján dolgozott. Egyszer beszélt nekem egy Ludvig nevü gazdálkodóról, akivel együtt ivott Kétegyházán és ott összeveszett vele. Később igy szólt hozzám: — Látogassuk meg Ludvigot. Miért, — kérdeztem. Ne törődj vele. Lesz sok pénzünk! — Erre meghökkentem és megálltam. Azt mondtam, hogy nem megyek. — Mért nem jősz? — kérdezte. — Ha ar. apám megtudna ilyesmit, agyonütne vagy lelőne. — Ne légy bolond — nyugtatott meg Igricz —, hogy képzeled azt, hogy valaki megtudhatja a dolgot, hiszen Ludvig teljesen egyedül van n tanyán. Elindultunk. Igricz folyton bátorított. Azután egy kést esusztatot/ el« kabátja ujjából és igy szólt: — Ne félj, ez fog elbánni vele! Most már tudtam, hogy akar pénzt sgerezui. Egyszerre igy szólt Igricz: — Itt vagyunk! Az ablakhoz mentünk. A tanya sötét volt. Ar eső esett Többizben bekopogtunk. Belülről egy férfihang megkérdezte: *• ' -> — KI az? Igricz válaszolt neki: _ - -j£ — Ketten jöttünk Szabadkáról a géptől, Gyulára tartunk, de eltévedtünk. Kérünk éjjeli szállást a szakadó esőben. Erre kinyílt az ajtó és Ludvig kilépett rajta. Éjjeli szállást nem adhat — mondotta —, mert egyedül van, de beinvitált bennünket addig, amig az eső eláll. Bementünk a konyhába. LUdvig ment elől, ml a nyomában voltunk. Amikor kezét a szobaajtó kilincsére tette, abban a pillanatban Igricz hátulról késével beledöfött. Én megrémülve álltam a konyhaajtóban. Láttam, hogy Ludvig hátrafordul és az első döféstől egy kissé megtántorodik. Hörgő, gyenge hangon azt kérdezte: — Mit akartok? — Választ nem adtunk erre. Ludvig ekkor szembefordult velünk, elkapta a konyhaajtót és Igriczet félrelökve, kiment a tornácra. Ekkor elkaptam őt és két kezemmel átnyaláboltam. Igricz, aki Ludvig lökésétől elesett, közben felugrott és késével hatalmasat döfött Ludvígba, akit én tartottam, Éreztem, hogy Ludvig összeroskad e döfés után. Leesett a földre, de meg volt annyi ereje, hogy négykézláb másszon kifelé az udvarra, Igricz ekkor fellökte és még jó néhányszor beledöfte a késtAmikor Ludvig már nem mozgott, Igricz igy szólt: — Most már nézzük a pénzt! Lehajolt, kikutatta a zsebeit ís megtalálta a pénztárcáját, melyet zsebrevágott. Azután igy szólt hozzám: , — No myv-t mér hasamehetQnk. Otthagytuk a hullát a »Időn és tezaíndutttnk.