Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-14 / 133. szám

1928 juniuS 14, 3 Csütörtökön érkezik a finn vendégek első csoportja Szegedre PénieKen a finn egyetemi fanároK fftnnek (A Bélmagyarország munkatársától.) A Magyarországon időző finn vendégek első csoportja csütörtökön délután félhatkor érkezik Szegedre. Ebben a csoportban a finn etnográfusok vannak. Megérkezés után a finn vendégeket a Tiszában és Kassban levő szállásaikra kisérik, majd gyalogséta keretében bemutatják a finneknek a város nevezetességeit. Este fél 9-kor a város az ujszegedi vigadóban 50 teritékes banketten látja vendégül a finn etnográfusokat. Pénteken reggel 8 órakor kirándulást rendeznek Alsótanyára, az ebédet az alsóközponti gazdakörben szolgálják fel. Ebéd után a társaság visszaérkezik a városba, ahonnan a délutáni első gyorssal visszautaznak Budapestre. A várost Fodor Jenő polgármesterhelyettes és dr. Pálfy József tanácsnok képviselik a finnek szegedi látogatásán. Pénteken husz finn egyetemi tanár érkezik Szegedre, akik délben az egyetem, este pedig a város vendégei lesznek. Pénteken este lesz a finn énekkar hangversenye is a Belvárosi Moziban és utána a város vendégeli meg ugy az egyetemi tanárokat, mint az énekkart a Hágiban. A finn Laulu Michet énekkar 54 tagú és pénteken délután fél 6-kor érkezik Szegedre. Törvénytelenül és jogtalanul szadi a varos 1924 január elseje óta a fogyasztási illetékeket A város közönsége vagy negyvenöt évvel ezelőtt a bevételei fokozása végett szabályrendeletet alkotott, melyet fogyatékos pénzügytani ismeretekkel »fogyasztási illetékekről szóló szabályrendeletének nevezlek el. Ebben a szabályrendeletben fel volt sorolva egy sereg fogyasztási cikk, köztük sok elsőrendű szükségletet. kielégítő, köztük egy pár fényűzési cikk is s megállapították azt is, hogy a felsorolt cikkeknek behozatala, illetőleg termelése után meghatározott összegű »fogyasztási illetéket» szed majd a város. Ez a nem túlságosan helyeselhető állapot igy tartott mindaddig, amig a háború után az inflációs idők el nem következtek s a szanálási akció uj adótörvények megalkotását nem tette szükségessé. Az uj adótörvények újonnan szabályozták bizonyos vonatkozásokban a városok adóztatási jogát, a korona romlása pedig szükségessé tette azt, hogy az öszszegszerüen megállapított szolgáltatások mértéke a korona zuhanó értékéhez képest újból és újból állapittassék meg. Így tőrtént azután, hogy 1923 év tavaszán a város közgyűlése módosította a szabályrendelet tarifális részét s újra megállapította a fogyasztási illeték mértékét a szabályrendeletben felsorolt árukra. Ezek az áruk pedig a következők: mindenféle vadhús, mindenféle akár élő, akár konzervhal. ásványvíz, gyógyvíz. szódavíz, déli gyümölcs, mogyoró, szilva, gesztenye, kereskedelmi süle móiiy, citkor. kávé, csokoládé, kakaó, salt, furó. ecet, ecetsav. Mint ebből a felsorolásból megállapítható, az áruknak elég tekintélyes kategóriáját terheli a város, mint alább ki fog derülni: jogtalanul és törvénytelenül, fogyasztási illetékkel. S van ezek között olyan közszükségleti cikk is, ami után az eladási ár tiz százalékát is meghaladta ez a törvényellenesen szedett „városi illeték", van olyan elsőrendű közszükségleti cikk, ami után a város több adót szed be, mint amennyit az állam követel fényűzési forgalmi adóban a lukszus.cikkek után. Amikor azonban a törvény rendelkezéseinek betartásával — ebben az ügyben 1923. év tavaszán tartották be utoljára a törvényt; meg lehetne talán szélesebb keretek között is ünnepelni az öt esztendős évfordulót — a közgyűlési határozatot, mely szabályrendeletet módosított, felterjesztették a belügyminisztériumba jóváhagyás végett, . ( a belügyminiszter a jóváhagyást megtagadta s kivételesen csak azt engedte meg, hogy a város 1923. év december 31 napiáig szedhesse ezt a fogyasztási Illetéket. Ennek a belügyminiszteri leiratnak a nagyobb hitelesség kedvéért közöljük a számát is: 132.167/1923. IV., érdekesebb kijelentései a következők: »A díjszabályzat meghosszabbítását megengedhetőnek nem tartom s annak kivételesen (a »kivételesen« szó aláhúzása nem tőlünk származik, hanem a belügyminiszter úrtól) 1923. évi december 31-ig történő érvénybenhagyásához járulhatok csak ho<!zá. A város által szedett fogyasztási illetékek ugyanis feltétlenül megszüntetendő"«. mert a fogyasztási illetékek alá vont adótárgyak kivétel nélkül általános forgalmi adóval, esetleg fényűzési adóval vannak már terhelve s ezekből az adóbevételekből a város külön is részesedést kap. Ugyanazon adótárgyak tehát kétféle módon is az állam és a város által is meg vannak adóztatva. mely eljárás ellentétben áll az 188« : XXI. te. 15. f-val. De eltekintve ettől, az 1921 : XXXIX. tc. bizottsági indokolása szerint a városok és községek azért részesednek az általános forgalmi adóból, hogy mellőzhessék a csekély jövedelmeket hozó adókat és egyéb szolgáltatásokat, amelyekben •tees tervszerűség és nines egyöntetűség s az államkincstár érdekelt is ve*ré1yez(efik szálfái, hogy az adézjkat túlterhelik. (Zárjel között az indokolásuak erre a részére különösen is felhívjuk a pénzügyigazgató ur szíves figyelmét. Mit mond azonban tovább a belügyminiszter ur?) Az előbb mondottak a legteljesebb mértékben állnak az itt tárgyalt szabályrendeletre. Azok a cikkek, melyek után a város illetéket kíván szedni, nyilvánvalóan minden rendszer •nMkül, ötletszerűim vannak tisszpszedve, azok közül egyesek fogyasztási adó alá lennének vonandók, az adótételekben semmi rendswr, s?raml törvényszerűség nincs. A közszolgáltatás illetéknek \an elnevezve, holott semmiféle olyan működést, közbenjárást, mely illetékszedésre jogosítana, a város, hatósága nem végez. Az egész szabályrendelet alapjában véve téves, helytelen és eé!???rütlen. Nem folytatjuk tovább azt a dörgedelmes tiiippiká!, melyben a belügyminiszter a városnak e szabályrendeletben megnyilatkozó pénzügyi politikáját. megbélyegzi. A miniszteri leirat indokolásából csali még azt az adatoL jegyezzük ki, amely szerint 1923-ban a város fogyasztási illetékek cimén 391.948 koronát vett be s fogyasztási adóilleték kezelés cimén 1,188.240 koronát adott ki. E »téves, helytelen és célszerűtlen« s ezen felül árdrágító illeték cimén beszedett minden egyes korona — négy korona kezelési költséggel járt. A miniszteri leirat ezekkel a szavakkal végződik: Felhívom a város tanácsát, hogy a szabályrendelet hatályát azonnal szüntesse meg. öt éve lesz annak, hogy ezt a belügyminiszter elrendelte. Annát érthetőbb tehát, hogy a város — azóta is szedi ezt az illetéket, azóta négyszer emelte fel az illetékek tarifáját s azóta is nemcsak végrehajtja, de meg is bírságolja azokat, akik »fizetési kötelezettségüket elmulasztják. Lehet, hogy e sorok kopogtatója, mint az V. fizetési osztályban nyugdíjazott szerény ál lami tisztviselő, különös tisztelettel viseltetik legfőbb hivatali elöljárója, a belügyminisz ter ur iránt. Ilv különös tisztelet, hogy ne mondjuk: kéjbecsár nélkül is azonban a legelemibb törvénytisztelet teremti meg azt a kötelességet, hogy ilyen hetyke álláspontra ne helyezkedhessen senki, még a városi tanács sem. a törvénnyel s a miniszteri leirattal szemben Még azonban nem is vagyunk készen. A miniszteri leiratot a közgyűlés elé terjesztették s a közgyűlés azt tudomásul is vette. A város tanácsa azonban nem nyugodott meg abban, hogy olyan jövedelemtől essék el a ros, melynek minden egyes koronája négy korona kiadással járt. (Kissé nagy rezsivel dolgozott akkor a város.) Előterjesztést tett tehát a közgyűlésnek annak érdekében, hogy felirattal kérje a város közönsége a megszűnte tett illeték további szedésének engedélyezését. A közgyűlés 1923- év decemberében el is határozta, hogy feliratot intéz evégből a belügyminiszter úrhoz. 0 város tanácsa ezt a feliratot két ás egynegyed évig nem terjesztette fel a belügyminisztériumba, de ezalatt a két és egynegyed év alatt is szorgalmasan szedette és még szorgalmasabban emelgette a megszüntetett, a betiltott, a törvénnyel ellentétbe került, a célszerűtlen és tervszerűtlen«, fogyasztási illetéket A törvénysértéseknek valóságos anyagi és eszmei halrriCLzatávál állunk itt szemben. Az illeték felemeléséhez minden esethen módosítani kellett a szabályrendeletei. A szabályrendelet módosításához azonban az ISSfi: XXI. t.-c. 11. §-a érielmében elengedhetetlen a kormányhatóság jóváhagyása, A város tanácsának tehát kötelessége lett volna w. illetékek i'elmelesét minden esetben felterjeszteni jóváhagyás végett a belügyminisztériumba. fl város tanácsa azonban ezt a érvényes kötelességét egyetlen pgy esetben sem teljesítette. S most méltóztassanak meghallgatni azt a cinikus indokolást. amivel a város tanácsa ennek a törvényes kötelességnek teljesítése elől kitéri. Azt mondja a 31139/923. sz. tanácsi határozat, melyre később állandóan jogforrásként hivatkozott a tanács — a jogforrás elméletit nyilván Friedrich István öexcellenciáiától sajátítva el, — hogy a város közönsége felirati kérelmet intézett a m. kii', belügyminiszter úrhoz a fogyasztási szabályrendelet jóváhaFRANCESKA BERTIMI Néma Sir (Odette) dráma 8 felvonásban Belvárosi Most HARRY LIEDTKE Esktl és azonkívül Helálhtd cowboy film 6 felv. Korzó Mozi