Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-11 / 107. szám

mmmmmmmm »ED: 9zerlr.eiztó*ég a Deák Ferenc i X. Telelőn: 13—33.^Kl«dólüvnlol, IkBlctSnkönyvtár ét Jegyiroda: Aradi ncea S. Telefon : 306. - Nyomda: Löw Upót sicco Í9. Telefon: 10-34.« » « » « » Péntek, 1928 május 11 « 0 « IV. évfolyam 107. szám MAKO : Sxerkeactatég 6» kiadóhivatal i Url ucca A. Telefon: 131. Mám,« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség <S* kiadóhivatal: AndiAuy ucca Telefon: 49. szám. «» «» « » « » MH fclOHzetésf ara havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3-GO. kuUltldita G-40 peng». Egyes szám le, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Májusi zápor után •.. A magyar ifjúság felől, amely a magyar jövő egyetlen reménye, sok kétség hangzott ti mostanában azok részéről, akik több-keve­sebb megértéssel és szeretettel foglalkoznak t sorsával, törődnek a dolgaival és érdeklőd­nek kívánságai és követelései iránt. Nem mindig volt jogos és igazságos a pá­llasz, vagy a vád, amivel ezt a mindenféle­képen nehéz helyzetű, sok mindenféle idegen gyámságnak és illetéktelen beavatkozásnak ki­szolgáltatott fiatalságot illették. Ez az ifjúság valóban jobb a hírénél és derekabb, mint azok az érdekeltségek és hatalmasságok, amelyek mindentéle uton és módon vezetni akarják és irányítani igyekeznek. Éppen az utóbbi évek kisebb-nagyobb eseteiből derült ki és pedig egyre világosabban, hogy ennek az ifjúságnak a számra és értékre nézve na­gyobbik része távol áll mindenféle oktalan és céltalan vállalkozástól, mindenféle kalan­dos és komolytalan kilengéstől Ez az ifjú­ság tanulni akar és dolgozni akar, ez az ifjúság csöndesen és szorgalmasan készül az életre, amely talán sohase volt még olyan felelősségteljes és nehéz, mint amilyennek ép­pen az ő számára ígérkezik, Megmondották százszor és ezerszer ismételni lehetne, hogy az a nemzedék, amely annyi tévedés és csalódás, annyi meddő küzdelem és katasztrófa ulán most lenne delelőjén, már nem sok reménységet fűzhet a maga jövendője iránt, a lemondás és bűnhődés nemzedéke ez, amely csak az ibaeni szép halált érdemel­heti ki. De akik most jönnek, pirosló arccal és piros zászlókkal, akik most veszik át az élet parancsát és most állanak a világ posztjára, azoké minden hit és bizalom, hogy nem hiába menetelnek az ígéret földje felé. Igaz, súlyos örökség nagy terhével menetelnek. Apáik bű­neit kell még tovább vezekelniök, régi babonák baglya huhog még fölöttük, régi balitéletek denevére csapkod még körülöttük, vér és könny kiszáradt tengere várja tőlük, hogy bevessék a békesség, az igazság, a megértés magvaíval és hogy ennek az aratásnak részesei legyenek. Egy uj nemzedék nő föl a magyar teme­tőben, a magyar romokon, egy uj nemzedék, amelyet többé nem lehet a régi hazugságok mákonyával és a régi rabságok bilincseivel az élet útjáról eltéríteni. Ennek az uj nemze­déknek egyik friss, bátor és bizó orgánumá­ban, amely a mai magyar irodalmi és egye­temi fiatalságnak a mondvacsinált határokon innen és tul egyre jobban erősödő és egyre messzebbre kiterjedő szócsöve, olvassuk egy eddig névtelen ifjú vezető cikkében: »Más stílusban, roppant hibák láttán, az uj nem­zedék hiszi, hogy az öregeknél többet, jobbat tud. Értékelő módszerüket elégtelennek tartja s a jó gépek, kitűnő motorok, nagyszerű iz­mok évtizedében: jobb (gazdasági viszonyokat, jobb irodalmat, jobb politikát, jobb Hetet akar. Nem bízik naiv hitekben s az irredenta ver­set is csak akkor hallgatja szívesen, ha jó is az a vers. Apái sírjánál nagyon megindul, de ősei kopjafájával is verekedni tud, ha a tudatlanság nagy korrupciója ellen kell meg­indulnia Minden sejtjében benne érzi a »for­radalmár- Adyt, mert a maga szemei egé­szen ugv látják a szörnyű magyar átkot.« Ezt a fiatalságot, amely itt kopogtat, nem lehet többé a tegnap levitézlett ferenejózse­fes akadémikus bürokráciának elnémítani és elszakítani a magyar nép akaratának és re­ménységének ölelésre kitáruló karjaitól. En­nek a fának gyümölcseire hiába feni a fogát a reakció. Ezek az ifjak már nem a Gyarko­vics fiuk kába és léha levegőjében születtek és nőttek fel, de a nagy tanulságok és a nagy föladatok atmoszférájában. Ma még nem min­denki hallja meg a szavukat, ma még nem is szívesen hallgatják őket bizonyos korban és bizonyos körben, de hogy övék lesz itt nem­sokára és egészen az ország és a dicsőség, azt nem csupán várjuk, de akarjuk is. Mert i ez a magyar jövendő egyetlen érdemes célja | és lehetősége Heves támadási Intéztek a szkupstinában a »feudális magyar kormányzat ellen« „Jugoszlávia viszonya a szomszédokhoz nem megnyugtató" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Belgrádból jelentik: A szkupstina mai ülé­sén egy ellenzéki interpellációval kapcsolato­san nagy külpolitikai vita fejlődött ki. Az ellenzéki interpelláció szerint a küszöbön álló albán-olasz vámunió egyet jelentene azzal, hogy Albánia teljesen Olaszország protek­i. torát us>a alá kerül és azt kérdezi a külügyminisztertől, hajlan­Üó-e a Népszövetséghez fordulni és felkérni, hogy vegye protektorátusa alá Albániát és biztosítsa a Balkán békéjét Marinkovics külügyminiszter hosszabb be­szédben válaszolt és azt mondotta, hogy a jelen pillanatban semmi sem mutat arra, hogy az állítólagos olasz-albán vámunió híreknek bármiféle komoly alapjuk volna. Máslapra tartoznék, hogy mi volna a jugoszláv kormány álláspontja, ha e kósza hirek mégis valóak­nak bizonyulnának. A nemzetközi politiká­ban az utóbbi időben nem történtek olyan változások, amelyek indokolnák a jugoszláv kormány részéről a Népszövetséghez intézett azon kérést, hogy Albániát a Népszövetség protektorátusa alá helyeznék. A jugoszláv dip­lomácia azon fáradozik, hogy Olaszország és Jugoszlávia kőzött mindkét államot érdeklő kérdések­ben barátságos megállapodás jöjjön létre és ez az álláspontja a kormánynak az albán kérdésben is. A külügyminiszter expozéját hosszabb vita követte. Pribicsevics Szvetozár, a független demokrata párt vezére másfélóráig beszélt és azt mondotta, hogy Jugoszlávia viszonya a. szomszéd ál­lamokhoz semmiesetre sem megnyug­tató és barátságos. Magyarországgal és Bulgáriával szemben egyáltalában nem őszinte, nem is szólva arról, hogy Jugoszlávia és Olaszország között feszült a viszony. Az olasz külpolitika alapelve Jugoszlávia izolálása. Ezt szolgálja az olasz-magyar ba­rátság, Mussolini és Bethlen többször cáfolt húsvéti találkozása, az olasz képviselők buda­pesti látogatása stb. Ezzel kapcsolatban ' Pribicsevics heves kirohanásokat in­tézett a feudális magyar kormányzat ellen és azt mondotta, hogy epben az országban csak azért lehetséges ez a politika, mert nincsen demokrácia. A Balkán-probléma megoldására Bulgária és Jugoszlávia egyesülését ajánlotta­Négyezer kinai katona nem adta át fegyverét a lefegyverző japánoknak I Ispánok összebombázták Csinanfuf — Ötszáz halott (Budapesti tudósítónk telefonjelentése ) J Londonból jelentik: Tiencsini jelentések sze­rint a helyzet Csinanfuban ismét kritikusra fordult. Négyezer főnyi nacionalista kinai ka­tona megtagadta a fegyverek beszolgáltatását a lefegyverző japán csapatoknak, amire azok tüzérsége bombázni kezdte a kínaiak álial megszállva tartott kínai negyedet Kinai forrás szerint már az első bombázás­nak 500 emberélet esett áldozatul, de renge­teg a polgári halottak száma. Ezzel a japán csapatok és a délkinai hadsereg között ide facto bekövetkezett a hadi állapot. Nobile tábornok minden elökéssüleiet megtett as ésszaki sarki repUlés&es KIngsbayban íalálRoxoíi WilJcins Kapitánnyal (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Kopenhágáíból jelentik: Kingsbayból érkező szikratávirat szerint ma délelőtt 12 órakor Nobile tábornok megparancsolta hogy az Itá­liát trafsák startra késznn A léghajót rögtön kihúzták a hangárból és nem lehetetlen- hogy Hát tartsák startra készen. A léghajót rögtön Nobile első útját a Kingsbaytól 1500 mérföld­nyire eső Miklós cár főidre terveri. ahol két­három nanía szándékozik maradni.

Next

/
Thumbnails
Contents