Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-11 / 107. szám

mmmmmmmm »ED: 9zerlr.eiztó*ég a Deák Ferenc i X. Telelőn: 13—33.^Kl«dólüvnlol, IkBlctSnkönyvtár ét Jegyiroda: Aradi ncea S. Telefon : 306. - Nyomda: Löw Upót sicco Í9. Telefon: 10-34.« » « » « » Péntek, 1928 május 11 « 0 « IV. évfolyam 107. szám MAKO : Sxerkeactatég 6» kiadóhivatal i Url ucca A. Telefon: 131. Mám,« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség <S* kiadóhivatal: AndiAuy ucca Telefon: 49. szám. «» «» « » « » MH fclOHzetésf ara havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3-GO. kuUltldita G-40 peng». Egyes szám le, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Májusi zápor után •.. A magyar ifjúság felől, amely a magyar jövő egyetlen reménye, sok kétség hangzott ti mostanában azok részéről, akik több-kevesebb megértéssel és szeretettel foglalkoznak t sorsával, törődnek a dolgaival és érdeklődnek kívánságai és követelései iránt. Nem mindig volt jogos és igazságos a pállasz, vagy a vád, amivel ezt a mindenféleképen nehéz helyzetű, sok mindenféle idegen gyámságnak és illetéktelen beavatkozásnak kiszolgáltatott fiatalságot illették. Ez az ifjúság valóban jobb a hírénél és derekabb, mint azok az érdekeltségek és hatalmasságok, amelyek mindentéle uton és módon vezetni akarják és irányítani igyekeznek. Éppen az utóbbi évek kisebb-nagyobb eseteiből derült ki és pedig egyre világosabban, hogy ennek az ifjúságnak a számra és értékre nézve nagyobbik része távol áll mindenféle oktalan és céltalan vállalkozástól, mindenféle kalandos és komolytalan kilengéstől Ez az ifjúság tanulni akar és dolgozni akar, ez az ifjúság csöndesen és szorgalmasan készül az életre, amely talán sohase volt még olyan felelősségteljes és nehéz, mint amilyennek éppen az ő számára ígérkezik, Megmondották százszor és ezerszer ismételni lehetne, hogy az a nemzedék, amely annyi tévedés és csalódás, annyi meddő küzdelem és katasztrófa ulán most lenne delelőjén, már nem sok reménységet fűzhet a maga jövendője iránt, a lemondás és bűnhődés nemzedéke ez, amely csak az ibaeni szép halált érdemelheti ki. De akik most jönnek, pirosló arccal és piros zászlókkal, akik most veszik át az élet parancsát és most állanak a világ posztjára, azoké minden hit és bizalom, hogy nem hiába menetelnek az ígéret földje felé. Igaz, súlyos örökség nagy terhével menetelnek. Apáik bűneit kell még tovább vezekelniök, régi babonák baglya huhog még fölöttük, régi balitéletek denevére csapkod még körülöttük, vér és könny kiszáradt tengere várja tőlük, hogy bevessék a békesség, az igazság, a megértés magvaíval és hogy ennek az aratásnak részesei legyenek. Egy uj nemzedék nő föl a magyar temetőben, a magyar romokon, egy uj nemzedék, amelyet többé nem lehet a régi hazugságok mákonyával és a régi rabságok bilincseivel az élet útjáról eltéríteni. Ennek az uj nemzedéknek egyik friss, bátor és bizó orgánumában, amely a mai magyar irodalmi és egyetemi fiatalságnak a mondvacsinált határokon innen és tul egyre jobban erősödő és egyre messzebbre kiterjedő szócsöve, olvassuk egy eddig névtelen ifjú vezető cikkében: »Más stílusban, roppant hibák láttán, az uj nemzedék hiszi, hogy az öregeknél többet, jobbat tud. Értékelő módszerüket elégtelennek tartja s a jó gépek, kitűnő motorok, nagyszerű izmok évtizedében: jobb (gazdasági viszonyokat, jobb irodalmat, jobb politikát, jobb Hetet akar. Nem bízik naiv hitekben s az irredenta verset is csak akkor hallgatja szívesen, ha jó is az a vers. Apái sírjánál nagyon megindul, de ősei kopjafájával is verekedni tud, ha a tudatlanság nagy korrupciója ellen kell megindulnia Minden sejtjében benne érzi a »forradalmár- Adyt, mert a maga szemei egészen ugv látják a szörnyű magyar átkot.« Ezt a fiatalságot, amely itt kopogtat, nem lehet többé a tegnap levitézlett ferenejózsefes akadémikus bürokráciának elnémítani és elszakítani a magyar nép akaratának és reménységének ölelésre kitáruló karjaitól. Ennek a fának gyümölcseire hiába feni a fogát a reakció. Ezek az ifjak már nem a Gyarkovics fiuk kába és léha levegőjében születtek és nőttek fel, de a nagy tanulságok és a nagy föladatok atmoszférájában. Ma még nem mindenki hallja meg a szavukat, ma még nem is szívesen hallgatják őket bizonyos korban és bizonyos körben, de hogy övék lesz itt nemsokára és egészen az ország és a dicsőség, azt nem csupán várjuk, de akarjuk is. Mert i ez a magyar jövendő egyetlen érdemes célja | és lehetősége Heves támadási Intéztek a szkupstinában a »feudális magyar kormányzat ellen« „Jugoszlávia viszonya a szomszédokhoz nem megnyugtató" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Belgrádból jelentik: A szkupstina mai ülésén egy ellenzéki interpellációval kapcsolatosan nagy külpolitikai vita fejlődött ki. Az ellenzéki interpelláció szerint a küszöbön álló albán-olasz vámunió egyet jelentene azzal, hogy Albánia teljesen Olaszország proteki. torát us>a alá kerül és azt kérdezi a külügyminisztertől, hajlanÜó-e a Népszövetséghez fordulni és felkérni, hogy vegye protektorátusa alá Albániát és biztosítsa a Balkán békéjét Marinkovics külügyminiszter hosszabb beszédben válaszolt és azt mondotta, hogy a jelen pillanatban semmi sem mutat arra, hogy az állítólagos olasz-albán vámunió híreknek bármiféle komoly alapjuk volna. Máslapra tartoznék, hogy mi volna a jugoszláv kormány álláspontja, ha e kósza hirek mégis valóaknak bizonyulnának. A nemzetközi politikában az utóbbi időben nem történtek olyan változások, amelyek indokolnák a jugoszláv kormány részéről a Népszövetséghez intézett azon kérést, hogy Albániát a Népszövetség protektorátusa alá helyeznék. A jugoszláv diplomácia azon fáradozik, hogy Olaszország és Jugoszlávia kőzött mindkét államot érdeklő kérdésekben barátságos megállapodás jöjjön létre és ez az álláspontja a kormánynak az albán kérdésben is. A külügyminiszter expozéját hosszabb vita követte. Pribicsevics Szvetozár, a független demokrata párt vezére másfélóráig beszélt és azt mondotta, hogy Jugoszlávia viszonya a. szomszéd államokhoz semmiesetre sem megnyugtató és barátságos. Magyarországgal és Bulgáriával szemben egyáltalában nem őszinte, nem is szólva arról, hogy Jugoszlávia és Olaszország között feszült a viszony. Az olasz külpolitika alapelve Jugoszlávia izolálása. Ezt szolgálja az olasz-magyar barátság, Mussolini és Bethlen többször cáfolt húsvéti találkozása, az olasz képviselők budapesti látogatása stb. Ezzel kapcsolatban ' Pribicsevics heves kirohanásokat intézett a feudális magyar kormányzat ellen és azt mondotta, hogy epben az országban csak azért lehetséges ez a politika, mert nincsen demokrácia. A Balkán-probléma megoldására Bulgária és Jugoszlávia egyesülését ajánlottaNégyezer kinai katona nem adta át fegyverét a lefegyverző japánoknak I Ispánok összebombázták Csinanfuf — Ötszáz halott (Budapesti tudósítónk telefonjelentése ) J Londonból jelentik: Tiencsini jelentések szerint a helyzet Csinanfuban ismét kritikusra fordult. Négyezer főnyi nacionalista kinai katona megtagadta a fegyverek beszolgáltatását a lefegyverző japán csapatoknak, amire azok tüzérsége bombázni kezdte a kínaiak álial megszállva tartott kínai negyedet Kinai forrás szerint már az első bombázásnak 500 emberélet esett áldozatul, de rengeteg a polgári halottak száma. Ezzel a japán csapatok és a délkinai hadsereg között ide facto bekövetkezett a hadi állapot. Nobile tábornok minden elökéssüleiet megtett as ésszaki sarki repUlés&es KIngsbayban íalálRoxoíi WilJcins Kapitánnyal (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Kopenhágáíból jelentik: Kingsbayból érkező szikratávirat szerint ma délelőtt 12 órakor Nobile tábornok megparancsolta hogy az Itáliát trafsák startra késznn A léghajót rögtön kihúzták a hangárból és nem lehetetlen- hogy Hát tartsák startra készen. A léghajót rögtön Nobile első útját a Kingsbaytól 1500 mérföldnyire eső Miklós cár főidre terveri. ahol kéthárom nanía szándékozik maradni.