Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-27 / 120. szám

1928 május 27. DfiLMAGYARORS^q 7 Benzin Bej. védjegy. PETROLEUM TELJESITMENY! TAPASZTALAT! A kettő szoros összefüggésben van. Valamint gépjei kezeléséhez, aként az azokhoz felhasználandó üzemanyagok megválasztásához is nagy gyakorlatra van szükség. A lelkiismeretes gépész gépét mindig alapos körültekintéssel kezeli, az üzemanyagok vásárlásánál pedig mindig a legóvatosabban jár el. Petróleumot, benzint, kenőolajat stb. szemre, szaglásra, vagy tapintásra nem lehet vásárolni. Viszont megtévesztően hasonló elnevezés alatt a legjobbtól a legsilányabb minőségű üzemanyagokat hozzák forgalomba. Mindezek alapján ajánljuk, hogy ön is, mint minden tapasztalt gazda, a világhírű Vacuum Oil Company cég által forgalomba hozott és bejegyzett védjegyeivel ellátott üzemanyagokat vásároljon. A Vacuum Oil Company 60 év óta gyárt üzemanyagokat a legkiválóbb ásványolajból, kiváló szakemberek vezetése mellett. Üzemanyagai mindenkor és mindenhol az egész világon egyformán ugyanazon kiváló minőségben kaphatók. Ismételjük, ügyeljen az oldalt látható bejegyzett védjegyeinkre ! 564 VACUUM OIL COMPANY R. T. ADÓMENTES ÉS ADÓZOTT ÁSVÁNYOLAJTERMÉKEINEK RAKTÁRA SZEGED. 9RODA: CSEKONITS U. 6. TELEFON: 14-79. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LIV. E lső szabadságom Bef- védjegy. Ofy ia^ii Mobiloil Autókhoz. Traktorokhoz. Motorkerékpárokhoz. vftl, amely annyira tudatos, hogy a washingtoni kereskedelemügyi minisztériumnak külön film-propaganda osztálya is van, hozza magával az amerikai erkölcsöket és szokásokat, azt az olaj- és benzinszagu civilizációt is, amelyben száguldoznak az automobilok, egymásba rohannak a vonatok, egymás fogát verik ki a boxbajnokok, görbére csarlsztonozzák a lábukat a görlök és udvarlóik, newyorki receptre pirositózzák ajkukat a »vad nyugat« leányai és az élet legfőbb értéke gyanánt dollárt hajszolnak aranytelepeken, olajforrásoknál, drug storeokban, bankokban és áruházakban egyaránt. Nem azt mondom, hogy ez az amerikai kultura teljessége, de bizonyos, hogy oz amerikai film ezt a kulturát hozta magával. Evekkel ezelőtt, elszórva a többi között, szívesen láttuk a cowboy ok bravúros lovaglásait, amely nagyon elütött attól a remegéstől, amellyel az európai ripacsok ráültek a ló nevezetű vadállat hátára. Szívesen láttunk egy-egy filmet, amely belepillantást engedett az amerikai életnek a miénktől eltérő lüktetésébe. Azóta azonban két dolog történt. Nálunk az amerikai film túlságosan elszaporodott, odaát pedig a filmtermelés két-három vállaiat kezében és egy helyütt, Hollywoodban koncentrálódott. Hogy technikai szempontból ezek a hollywoodi filmek a legkiválóbbak, az kétségtelen. Ehhez megvan minden előfeltételük. Óriási tőke, nagyszerű berendezések, a világ minden részéből felszippantott kiváló filmszínészek, sőt még az éghajlat is, amely az év legnagyobb részében a felvételek számára a legkedvezőbb lehetőségeket biztosítja. Egészben véve azonban rettenetesen egyoldalúak. Minden amerikai film naiv és valamennyi obligát módon végződik. Az ördögi ármány el akarja szakítani a becsületes, de szegény fiatal embert szerelme tárgyától. Ezer kalandon keresztül azonban végezetül mindig az igazság diadalmaskodik és a becsületes szegénység hozzájut szerelméhez és — a dollárokhoz. Ez az egyik tipus. A másik a burleszk, amelyben szerepel Chaplin, vagy az álChaplin, az ir rendőr, huszonötödik emeleten lógnak az emberek és összedőlnek a mozi céljaira épített faházak. Mindezen filmek számára Hollywood egy egészen különleges szépség-ideált teremtett magának. Akár a férfiaknál, akár pedig a nőknél finom vágású, szabályos, de tucatostól összefogva semmitmondó ábrázatok. A nők majdnem mind szőkék és szabálynak látszik náluk, hogy egy sem ér fel közülők a Tom Mixek hóna aljáig. Ezeket az arcokat keresik a hollywoodi filmigazgatók az egész világon, és ezeket alakítják, gyúrják a filmrendezők ugy, hogy minden egyéni vonás tökéletesen kivész belőlük. Nincs egyhangúbb és monotonabb látvány, mint egy hollywoodi szépség — galléria. Aki belecsöppen, akármelyiket nagyon könnyen összetévesztheti a másikkal. Az átlag-amerikait, akinek standardizálva van az egész élete, aki ugyanazt a szabású ruhát viseli, ugyanazt a lunchot eszi, ugyanabban a tipusu lakásban lakik és szórakozásaiban is csak egyik numerusa a tömegnek, ez a standardizált film kielégítheti. De nekünk Európában másra is van szükségünk. A vén Európának nincsenek olyan percentekben kifejezhető rekordszámai, mint Amerikának, de színekben és egyéniségekben még mindig változatosabb és gazdagabb. Egyénileg a fiaimat szeretném ugy nevelni, hogy ne Tom Mix, Demsey és Gene Tunney legyen az ideáljuk, általánosságban pedig azt szeretnénk, ha a film nem kizárólag az amerikai politikának, üzletnek és erkölcsnek volna a propagandája. Egy Amerikát járt ismerősöm mesélte egy Ízben nekem, hogy egy newyorki társaságban, ahol európaiak is voltak jelen, szóba került Cooper, Bőrharisnya és az Utolsó Mohikán. Az egyik amerikai nagyon csodálkozott, hogy az európaiak mindezeket a neveket nagyon jól ismerik, sőt tájékozva vannak még a mesék színhelye tekintetében is. Egy kicsit töprengett, azután mintegy a saját kultúrájának igazolására kivágta: — Igaz, nálunk is majdnem mindenki tudja, hogy ki volt XIV. Lajos és hol kötötték meg a vrestialiai szerződést. Nem szeretném a kölcsönt abban a formában visszaadni Amerikának, hogy mi csak azt tudjuk róluk, hogy kicsoda Douglas Fairbanks és hol vau az a Hollywood, ahol a filmszerződéseket kötik. Tonelti Sándor. .PARÁDI VIZ a leghirnevesebb orvostanárok véleménye szériát kiváló gyógyszernek bizonyult idült tüdő-, gyomor-, bél és hólyaghurutban szenvedőknél. Emésztési zavarok, aranyér, máj- és lépdaganatok eseteiben. Osuz- és köszvénybajoknál. KitUntí asztali és borvíz. Mindenütt kapható. Főlerakat: Forrástermék és Ásványvíz Kereskedelmi RL Budapest, VI., Kirftly uccn 12. B36 Hét esztendő óta voltam már újságíró, de még nem mertem arra gondolni, hogy szabadságot kérjek. 1900-ban azonban erre is rá került a sor. 1889—1900 telén majdnem minden este együtt voltam Schmittely segédszerkesztőnek az öccsével, aki Szentirmay Géza írói névvel a Budapest cimü képes néplapnak és a Mátyás Diák cimü vicclapnak a szerkesztője volt. Szertirmay nagyon jó barátságban volt egy székesfehérvári földijével, Duka Imrével, aki itt Budapesten városi tisztviselő és mellékesen az érdemes csizmadia ipartestület jegyzője volt Szentirmay és Duka csaknem minden este kirándult valamelyik budai va^y ferencvárosi kocsmába és 1880—1900 telén és 1900 tavaszán magukkal hivtak engem is. Nagyon mérsékelt borivók voltunk mind a hároman; hárman együttvéve sohasem fogyasztottunk többet egy liter bornál, — de azt a legjavából. A Gellérthegy-utcában néhai Romlehner, a cipészből lett vendéglős, a Margit-kőrúton Tilly, a törzsvendégei közé számított bennünket. Ez utóbbi helyen a szomszéd asztalnál a »Mathuzsálemek társasága« borozgatott, melynek legfiatalabb tagja, Péterii Sándor, a hires pedagógus is jól tul járt már életének hetvenedik évén. A spieszburgerek között mi is csak diskuráltunk és — kártyáztunk. Mindig változatlanul csak preferánszot. És mivel arra nem volt pénzünk, hogy elveszítsük, a veszteségeinket és nyereségeinket kölcsönösen »felirtuk« Akkoriban az összes kocsmárosok, akikhez mi jártunk, sokkal szivesebben beszéltek németül; magyar szót alig lehetett hallani és a Tűzoltó-utcában 1900-ban még volt egy kocsma, amelynek falán táblát íjg^m«iej;tck öc-