Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-26 / 119. szám

18 DfiLMAGYARORSZAG 1928 május 20. _ SZEGED Piispökbazár-épület Tavaszi kötöttáru és férfi fehérnemű újdonság Szenzációs választék márkájú világhírű selyemharisnyák minden színben -kosztümökben. II tábla jogerősen felmentette a hűtlen kezeléssel vádolt Moravek István bankigazgatót (A Délmagyarország munkatársától.) 'A tábla Kovács-Róhus tanácsa pénteken tárgyalta Moravek. Istvánnak, a vagyonbukott Gazdasági Bank vezérigazgatójának csalási és hatlenkezelési bűnügyét. A Gazdasági Bank — mint emlékezetes — a rossz konjunkturális időkben fizetésképtelenné »ált. Kényszeregyességet kért maga ellen. A kényszeregyességi tárgyalások befefezése után a bank hitelezői követeléseiknek negyven százaiéhát kapták meg. A kényszeregyességi tárgyalásokkal egyidejűleg azonban a rendőri nyomozás is megindult, mert az a gyanú merfllt fel, hogy a bank összeomlását Moraoek István vezérigazgató hűtlen kezelése okozta. A szegedi tőrvényszék annak idején Moravek Istvánt bűnösnek mondotta ki és halhónapi fogházra tíélte. Az itélet ellen Moravek felebbezést jelentett be a táblához. A tábla a törvényszék Ítéletét megsemmisítette, bizonyítást rendelt el és uj főtárgyalás megtartására utasította a törvényszéket. Az újbóli főfárgyaláson a törvényszék Moravek Istvánt felmentette a vád alól. A vádhatóság felebbezése folytán az ügy pénteken délelőtt került a tábla elé. A tábla a törvényszék Ítéletét helybenhagyta és igy az fogeróssé vált SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI Lm, A régi Deák-párt előkelő tagja Ez, bocsánatot kérek, én voltam, ámbár még egy éves sem voltam, amikor a régi Deák-párt feloszlott. 189D nyarán egy délután az újságok olvasása közben elgondoltam, hogy bármilyen híresek is a Budapesti Hírlap vezércikkei, én is tudok ugyanolyan jó cikkeket írni, sőt alkalom adtán talán még jobbakat is. Meg is irtam még az nap egy vezércikket és elküldtem a Budapesti Hirlap főszerkesztőjének, Rákosi Jenőnek. A cikk nem volt épen sablonos, — jól ismertem a témát és utána is néztem a dolognak, — azaz utána néztem, hogy a megirott dologról való tudomásom egyezik-e a történeti tényekkel? Pár nap miSlva meg is jelent a Budapesti Hirlap-ban a cikkem, melyet névaláírás és kisérő levél nélkül küldtem be. A cikk elé bevezetésül ez a pár sor volt írva: A régi Deák-párt egyik előkelő tagja irja nekünk a következő sorokat: Ebből látnom kellett, hogy cikkem szerzőségével valamely régi politikust gyanúsítanak, még pedig nem egy akármilyen embert, hanem egy előkelő politikust. Ez nekem igen tetszett és a kővetkező cikkeimben, melyeket szintén névtelenül, de ugyanolyan, kockás víznyomású finom papírra irva küldtem be, — igyekeztem egy régi, komoly politikus eszejárása szerint vitatni meg az eseményeket. A cikkeimet rendre közölték s ennek hatása alatt már-már a régi Deák-párti politikai felfogás letéteményesének képzeltem magam. Ezért, azt hiszem, nem érdemlek semmi különös megrovást, — hiszen olyan fiatal voltam, bogy koromhoz szinte illett is ez a nagy (¿bizakodás. A tizenkettedik cikk megjelenése után elmentem Rákosi Jenőhöz, aki már egyáltalán nem emlékezett arra, hogy 1893-ban is dolgoztam a lapjánál egy hónapig. Tudakozódott a körülményeim felől s a cikkeimről igen nagy elismeréssel nyilatkozott. Neki 1899-ben az volt a nézete, hogy a publicisták Magyarországon kihalóban vannak. A legnagyobb magyar publicistának nem önmagát tartotta, hanem Kaas Ivor> — Nézze csak. mondotta. — a báró, sajnos, sokat betegeskedik; nem hiszem, hogy sokáig viszi. És alig van ember, aki jő magyar cikkeket tud jrni. Vázsonyi a mi lapunk és a mi közönségünk levegőjében elképzelhetetlen. Nagy tehetség, a nyelve magyar, de a hangja, a hangjának a szine a mi közönségünknek idegen. Ki van még? Beksics, aki csak kormánypárti tud lenni, Ábrányi Kornél, aki még mindig szerelmes valakibe és amig ir, folyton arra a hölgyre gondol, aki várja lenn a fiáker ban, hogy minél hamarabb készen legyen a cikk és Balogh Pali, aki átment a Pesti Hírlaphoz ós ott se megy semmire, mert beleveszett a néprajzi statisztika tengerébe, melyben az elveszett magyar szige-asn, teket kutatja. Ma-holnap egyedül állok itt ebben a házban... Szeretném, ha egykor ön lenne itt Kaas Ivornak az utóda. Annyi bizonyos, hogy a kis könyvecskémben nagyon jó helyre jegyeztem tel a nevét. Várom további cikkeit... Természetesen benyitottam Zilahy Simon iüazgató úrhoz is, aki tizenkét vezércikkem honoráriuma gyanánt kifizetett százötven forintot és gratulált ahhoz, hogy Magyarországon én vagyok a legfiatalabb vezércikkíró. Érthető, hogy ruganyos léptekkel és dagadó kebellel távoztam a Budapesti Hirlap palotájából. Rózsaszínben láttam az egész világot, míg a Pesti Hirlap palotájába nem értem. Ótt ugyanis az asztalomon már várt egy szegedi levél, amelyben az apám nagyon biztatott, hogy ha van pénzem, okvetetlenül küldjem haza, — amennyit csak lehet, mert szüksége van rá A százötven forintból százhúszat rögtön postára tettem. Csodálkoztam rajta, hogy mily nagy bölcseség rejlik a Véletlenségben: véletlenül éppen akkor kért pénzt tőlem az apám, amikor egészen véletlenül csakugyan volt pénzem. Azóta sokat tapasztaltam az életben s e tapasztalatok hatása alatt kivétel nélkül mindig végtelenül rosszul érzem magam, ha váratlanul jutok pénzhez, vagy ha nagyobb összeg pénz kerül az eszembe. Mert én már kiismertem a Sorsot, mely engem nem bir becsapni: én tudom, hogy a váratlanul kapott pénz mögött ott settenkedik valami nem várt családi vagy egyéb baj vagy szerencsétlenség, mely néhány órán belül lecsap rám, mint a kánya a galambra és feltélenül elviszi azt a pénzt, melyről néhány pillanatig eléggé t gyermek voltam azt hinni, hogy az enyém, j Miután az én életemben a rendes, mindenj napi keresetet meghaladó pénz mindig egy közelgő csapást jelentett, — talán én vagyok az egyetlen ember, aki imái közé beszőtte ezt a fohászt is: »Uram, Istenem, pénzt né adj nekem!« És azt hiszem, hogy engem szeret is az Isten, mert sokszor nagyon huzamosan meghallgatja ezt a kérésemet. A vezércikkeket mindenesetre tovább Írogattam a Budapesti Hirlap-nak, ügyelve arra, hogy meg ne rohanjam a lapot kézirataimnak tömegével. Csak olyankor irtam, amikor ugy éreztem, hogyaz én mondanivalóimat nem tudja senki más. Volt rá eset, hogy egész hónapban csak egy cikket irtani a Budapesti Hirlap számára. Az a körülmény, hogy egy másik IBELVAROSI MOZII KORZÓ MOZI 1Ma ESMQNO HBRMSWORTH El Sopron, Budapes', Szeged és Debrecenben v«ló Mosatása a'ka'. 1 H máb'l készfl.t nagysikerű iilmielvélele* bcmuiaiás* Azonkívül 1 Írod la üoque ¡Gerard brigadéros, Connan üoye é.d !<fe82i>o regénye 9 telvonasban Május 26,, 27-én, sz-mbaton is vasárnap 1 Nem repríz ! ! ! Nem rcptl« TI! HARRY UEDTKE pomras m«,. Őfensége házasodik. Vlg tzeielml tOilémt 8 felvonásban. Azonkívül: mradók. H Előadások kezdete 5, 7, S, vasár- es ünnepnap d, 5. 7 és 9 Órakor. | | £töadások kezdete 5, 7. 9, vasár- é» ünnepnap 4 6, 7, » órakor.