Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-26 / 119. szám

IMTJWARYAJWRSZJIG «•KíitóiHIMSISSH lapnak, a Pesti Hírlapnak szerkesztőségéhez tartoztam, nem feszélyezett, mert hiszen csak vezércikkeket irtam a másik lapnak és az én vezércikkeimre a Pesti Hirlap ugy 6em reflektált. Schmittely, a segédszerkesztő és Murai Károly tudott a dologról, de egyikük sem hitte, hogy a vezércikkeim jók s azt hiszem, mind a ketten sajnálták és lenézték a Budapesti Hirlap-ot, mely a Pesti Hirlap legfiatalabb munkatársától kőzöl vezércikkeket. Légrády Károly nem tudott a dologról, de nem is mertem neki megmondani, hogy vezércikkeket irok a Budapesti Hirlap-ba, ámbár most utólag, azt hiszem, hogy csak emelte volna a Pesti Hirlap presztízsét az a tény, hogy legkisebb munkatársának vezércikkeit olyan nagy figyelemben részesitik a konkurrens lapnál. Légrády Károly nem az az ember volt, akivel nem lehetett beszélni. Egyszer, amikor már több, mint egy hét óta a lap egyik vezércikke gyöngébb volt, mint a másik, megkérdeztem tőle, hogy »mi lenne, ha egyáltalán nem közölnénk vezércikket?« Az öreg ur csak egy percig gondolkozott s azután ezt mondta: — Holnap nem közlünk vezércikket... Schmittely ur, legyen szíves éjfél tájon kiválogatni a legjobb táviratokat és tegye azokat a vezércikk helyérc. 192S m;íms 26. Másnap összes vezércikkíróink azt magya- | rázgatták, hogy ez nagyon szerencsétlen ötlet s a Pesti Hirlap vissza is tért a vezércikkekhez. Volt még egy szerkesztői ötletem, mellyel szintén megbuktam. Egy járásbiró (gondolom, Gallovich Győző volt a neve) valami jelentéktelen sikkasztás után Budapestről Amerikába szökött. Én a kezembe vettem ezt az ügyet és megírtam amerikai stílusban. Mindenekelőtt szenzációs címet adtam a cikknek s azután még egy cimet, sőt egy harmadik cimet is és a cikk szövegében is voltak alcímek. Ez 1899-ben vagy 1900-ban még oly merész ujitás volt, hogy az egész magyar sajtóban felháborodást keltett. A szürke, színtelen, száraz riportok korszakában még maga a közönség is meghökkent ezen az újításon s a következő napon vissza is tértünk a semmitmondó, szürke címekhez s a riportok bürokratikusán száraz stílusához. Hogy néhány év múlva eleven, fürge újságok, sőt nagy vagyonok fognak keletkezni abból az uj stílusból, mellyel Magyarországon legelőszőr én próbálkoztam, azt akkor még nem érezte meg senki. Sőt a jó öreg Pester Lloyd még négy-öt évvel az én kísérletem után is »Dia Vorgänge in Ostasien« cimmel jelentette a mukclení csatát, melyben százezrek estek el. Bár a világ nem tudja, sőt nem is hiszi, az ujsájok tulajdonosai és szerkesztői lényegükben konzervatív emberek. A szegedi járásbíróság slirgßs esetekben december végére tud terminust adni Hathónapos késedelmek az iiélelek beírásánál és kézbesítésénél (A Délmaggarország munkatársától.) A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén a bizottság egyik tagja általános feltűnést keltő bejelentést tett, amely teljesen jellemzi azokat a viszonyokat, amelyek a jogszolgáltatás kőről uralkodnak mostanában. Belelentette, hogy a közigazgatási bíróság Ítélete most érkezett meg egy olyan adóügyben, amely szabályszerű panasz folytán hét esztendóoei ezélőit került fel a bírósághoz. Az ítélet már tőbb mint féleszfendeje kész, maga az ítélet kézbesítése tartott hat-hét hónapig. Ehez a páratlannak látszó esethez most két szegedi eset csatlakozik, amely viszont a szegedi járásbíróságon uralkodó helyzetet jellemzi. Kétségtelen, hiszen nagyon sokszor esett már erről sző, hogy maga a járásbíróság a saját hatáskörében nem igen segíthet a bajokon, mert nagy a munkatorlódás és kevés n munkaerő, de kétségtelen az is, hogy valahogyan segíteni kellene mégis. Az első példázat hŐ9e egy szegedi rokkant munkás, aki a munkásblztositó pénztár ellen Indított pört. Keresetében azt kérte a bíróságtól, hogy kötelezze a pénztárt munkában elveszett lábának műlábbal való pótlására. A bíróság letárgyalta az ügyet, meghozta ítéletét, amelyben helyt adott a munkás keresetének. Az ítéletet december közepén hirdették kl, I — december huszonharmadikára tűzi ki. I •rtTWl'WWWTUrU JHIWWK Burámat*: Alföldi Oípő Aruhaz pUnkösd! reklám árai: NŐI cipők Férfi cipők I- Drapp cipők 20 - P-1ŐI Fekete schevró 18*- P-től I. Lack „ 20- p-töl Barna „ 20- P-töl Nagy választék. — Erős kézi munka. 687 g Bécsi mode!Ikalap~ újdonságokkal megérkeztem. A kalapok véíelkényszer nélkül megáeklniheiők ITMTTTI?T Szeged, Széchenyi íér 2. sz. M. 1 Ivt/, Iskola ucca 2©. sz. 708 de csak most, néhány nappal ezelőtt, pontosan május tizenötödikén kézbesítették. Hal hónapig tartott íeháf az ítélet leírása és kikézbesítése. Ez a késedelem legalább annyit jelent, hogy a szerencsétlen rokkant munkást hat hónappal hosszabb időre kárhoztatja tehetetlenségre és mozdulatlanságra a miiláb hiánya. A második példázat hőse egy nagyon szegény asszony, aki szintén pört Indított valamilyen követelésének érvényesítéséért. Keresetének benyuilása ulán külön kérvényt intézett a járásbíróság elnökéhez. Kérvényében hivatkozott súlyos anyagi helyzetére és adatokkal bizonyította be, hogy a pör kimenetelétől reméli egzisztenciájának megalapozását. Azt kérte tehát a járásbíróságtól, hogy ügyét a méltánylást érdemlő körülményekre való tekintettel, soronkivül, sürgősen tárgyalják le. A járásbíróság meglehetősen rövid időn belül végzést hozott erre a kérvényre. A végzésben kimondotta, hogy a szegény asszony kérvényének indokait magáévá teszi a járás-1 birósóg, a kérelem jogosságát elismeri és a szegény asszony kívánságát teljesíti. Ügyének tárgyalására megadja a soronkívüliséget, kimondja rá a sürgősséget is és a tárgyalást pengőért kaphdt szép, elegáns és íaríős páníos-cipőí minden divatos színben dpöüxlet Szeged, Széchenyi tér 16 4z olvasó rovata "Panasz a Kisvasúira Igen tisztelt Szerkesztő ur! Engedje meg, hogy i Déimagyarország hasábjairól hivjam tel az Illetékeseket a Szegedi Gazdasági Vasútnál uralkodó •inomáliákra. Mióta a kisvasút létezik, hetenkint kétszer járok a Várostanyára, ami a gazdasági vasútnak tekintélyes jövedelmet jelent minden hónapban. Mindig vigyázok a vasúti szabályok betarlására, de mégis többszőr megtörtént, hogy a kalauz jogtalanul megbírságolt. Ha«>nló eset történt tegnap is. A városta-íyaj felszállásnál a kalauz figyelmeztetett, hogy csakis ugy vihetem be a vonatba a csirkét, ha valamire ráteszem. A csirkét egy összehajtott zsákra helyeztem és igy lehetetlenné tettem a kocsi bepiszkitását. Ezt tanúsíthatom a kocsi egész közönségével. És mégis a Rudolf-tóri kiszállás alkalmával a főkalauz or a kocsi bepiszkitása címén megbírságolt. Kérdeni már most az illetékeseket, miért van a kisvasút. Azért talán, hogy csak gazdák járjanak ajta, vagy azért, hogy jövedelmet hozzon? Ha 'zért van, hogy csak a gazdák járjanak rajta, akik 0-25 pár csirkét is elhozni Ntánllzetés nélkül, kkor a városi polf^-Tígot ne a engedjék fel a onatra és mondjanak le arról a jövedelemről, melyhez mi juttatjuk a kisvasutat. De ilyen anomáliák nem fordulhatnak elő. Teljes tisztelettel: Egy állandó kisvasut-]éró.