Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-08 / 81. szám

1928 április *. ea DfiLMAGYAKÖBSZAÍ? V »Még dologgal Szemelvény Czlbula Antal »A nagy diktátor« clmti Könyvéből A tavaszi könyvpiac föltétlenül nagy értékű és nagyérdekességü irodalmi eseménye lesz Czibula Antalnak >A nagy diktátor« cjmü könyve. »A nagy diktátor« és majd minden szereplője szegedi. Czibula közvetlen és szinte művészivé egyszerűsödött Írásában könynyen felismerhetni a közelmúlt közéletének legjellegzetesebb alakjait. w Perlaki ö szájába illeszti a pipa csutoráját. Erőlködik még, szijja-szijja, hogy a kényszerű szünet után működésbe hozza. Mikor már fölszálló bodorfüst jelzi, hogy a pipa engedékenyen működik tovább, Perlaki oda szól az asztal balsarka felé: — Meddig vagyunk. Barna komám? Csak most vésziem észre, hogy van itt még valaki, akit nem láttam. Barna koma ül az asztal sarkánál, fejét a nyaka közé húzza és ir rendületlenül, nem is hallja Perlaki interpellációját. És ez az ember itt ült és nem is tudott a nagy földindulástól, ami az imént zajlott le! Ir, ir. Előtte balkézfelűl kacskaringós ákombákomokkal teleirt árkuspapir van s arról másol tiszta kaügráfiával a másik papirra. Különös alak Barna koma is. Kis öszsrelapitott madárfeje van, sűrűn benőtt sertéshajjal. Apró szemei csak a papirt nézik. Nyakig benne van a dologban, de csuklóig egész bizonyosan, mert mindkét kezo odáig tintás. Tintás még az orrahegye is, mintha az is beleavatkozott volna a tinóéval rótt sorok keletkezésébe. i'erlaki hiába várja a választ, ezért üjból megszólal, de már hangosabban: — Barna, mi a fenct csinál? Riadtan néz fel Barna, mint akit mély álmából kíméletlenül ébresztettek fel. Tétova tekintetét ráemeli az öregre s megértvén, hogy miről van szó, dadogva adja a választ: — Másolok, kérem... másolok. Sürgős dolog ¿z„ Gondoltam, mig mással .tetszik elfoglalva lenni... — Az ördög bújjék mi belénk kettőnkbe, — vág bele a védekezésbe Perlaki, — mit locsog itt nekem összevissza sürgős dologról? Az a sürgős, «mit én csinálok. Nézze, mennyien várnak! (A kliensek a díványon bólintanak.) Magasságbeli teremtöm! Tele van a fejem dologgal, ő meg itt ¡nyugodtan másol! Tegye cl azt az irást, amig szépen van. Vegye elő, amit diktáltam! Barna, belenyugodva sorsába, csendesen elrakja az árkusokat az irómappába, amin dolgozott s ami nem má$, mint egy papírkereskedő cégnek kapóra jött árjegyzéke összeszakadozva, tele tintafolttal, firkálással, elővesz egy uegyedives megkezdett szürkepapirost és várja az elkövetkezendőket. Perlaki még egyszer megkérdezi: — Na, meddig vagyunk hát? - — — ...könyörögtem neked, kedves Jánosom.;, adja meg Barna a végszót a papírról, i Perlaki diktál tovább, mig Barna nagy igyekezettel irja: ... könyörögtem neked, kedves Jánosom, hogy küldj be a kertből virágokat, vagy pedig, ha elhullatták volna szírmaikat s ez okból nem küldhefnél, értesíts erről is. De te könyörtelen ember vagy, akivel megvert engem az Isten. Sc virág, se értesítés. Akkora értesítést sem küldtél, mint a szúnyog végbélnvilása. Ehelyett egyszerűen a pofámba köptél... De jaj! Végigfut rajtam a hideg. Egyszerre rám esett az öreg tekintete, ahogy állok és bámulok a nyitott ajtónál. — Mi az, fiatal ember, mit áll olt, mint a ló lába a hideg vízben? — Én? kérdem megijedve... írnoki állásért jöttem.., De Perlaki már rám sem hederit többé, hanem Barna felé fordul újból: , — Meddig vagyunk, tubicám? — ... a pofámba köptél... 1 .. j — No, irja csak... ami lelketlen illetlenség tőled. Krisztusi türelemmel vagyok megáldva, amire nagy szükségem van, mert embereim ugy vesznek körül engem, mintha fizetett ellenségeim volnának. De nem baj! Furgatoriummá teszitek számomra a földi életet, ami után egyenesen az égi dicsőség vár. Én üdvözülni fogok a földi martiromság után, de ti... Mit csinál Barna, mit csinál!? Megöl engem ez az ember! , • Barna azt csinálta, hogy 'ujjával eltörölte azt a szót, amit leirt s zsebébe nyúlt. — Mit csinál? az istenért, mit csinál? — Gummizni akarok, kérem, gummizní, mert »martiromság« helyett azt irtam, hogy »majom¡jág«... — Ne gummizzon, szerencsétlen marha! Adja ide azt az írást! ordit rá Barnára a mi Periakink. Barna még ellenkezne s egyre a gummit keresi a zsebében, de Perlaki előrehajol az asztalon s elkapja előle az írást., — Szamárság! Tanulja meg már egyszer fiam, hogy az én irodámban gummit nem használunk soha. S a gummi ellensége belenyúl a mellényzsebébe. kihalássza onnan e penecilusát, kikeresi annak legkisebb ágát, kinyitja és rendületlen nyugalommal hozzá fog az eltévedt betűk bívakarásálioz. Vakar, vakar s végül visszanyújtja Barnának a helyrehozott irást. — Lássa, barátom, igy dolgoznak b rendes ügyvédi irodában. Ma már gummit, itatóspapirt használnak. Nálam ez nem megy, jegyezze meg. Mindig meg voltunk mi ezek nélkül. Aztán több becsülete is volt a régi világban az ügyvédnek, mint ma. Persze-persze... dohog még egy kevéssé az Óreg. Csakugyan, az asztalon mindenfelé limlom, kenőcsös tégely, patkószögek, félpatkók és egyéb odavaló holmik között hatalmas porzó-tartót is látok. Akkora volt, mint valami jókora tejfölös bögre s az asztalnak aktáktól üres helye olyan volt kicsiben, amilyen a Sahara lehet nagyban, j Egyszerre újból rámtekint Perlaki. — Hát irnok akar lenni, fiatal barátom? Már felelnék újból, nyitom a számat, de az öreg arcán hirtelen haragos ráncok képződnek s ugy kiabál felém: — Miért jött kend be? Nem megmondtam százszor, hogy ne mászkáljanak be minduntalan a nyakamra? Mit akar kend Biacsi? Csak most veszem észre, hogy az ujabb roham nem engem illet. A hátam mögött egy magas, torzonborz alak tünt fel, akinek a válláról nagy üres tarisznya lógott le. Ezt illette a felháborodás. — Miért jött be kend? — Egy kis pénzért, nagyságos uram. — Miért jött be kend? kérdezi újból Perlaki, jóval emeltebb hangon, megadván a szükséges fokozást, mint mi diákkorunkban a templomban, mililűflffirU amerikai tüsö ea corseletíe modelljei a legtökéletesebbek. Halcsont nélkül. Simulékony, hajlékon? és becses alakot kölcsönöz. fi ksicsu vonalak kötelességévé teszik a hölgyeknek 8 ^franier^¡selését. Minden eredeti dJZLTner -en látható a bélyegző: yfémwz Szeged 6« kornyékén eg<re<!9U Mp visel«: 344 EfáidorJ.ísTársa elsS szegedi CUzt- és ernyőkészítő Ipartelep, dlvatira rakiftr Kárász occa 8. szám. kor bűnbánati napokon a »peccavimus«-t énekeitűk. De Biacsi megint csak azt mondja, mint a megrögzött bűnös, kiből harapófogóval se Szedi ki a szót a vizsgálóbíró: , — Mit mondjak? Pénzért... Perlaki most már leteszi a pipát. Mindkét tenyerével tölcsért csinál a szájához s hogy a fokozat legmagasabb lépcsőjére hágjon, valósággal, beleordít: I — Mi kell kendnek, Biacsi? Biacsi bizonyára olyan iskolába járt, amelyben e flegma-tanból elsőrendű osztályzatot nyert, mert nagy nyugalommal feleli: — Kétszer is mondtam, nagyságos |uram, hogy pénz. A mi öregünk nem tölcsérez többé. A mellényzsebéből kiveszi kötött erszényét, babrál, válogat benne egy darabig s kikotorászván végül valamit, odalöki az asztalon Barna elébe, aki kissé visszahőköl. Látom én is, de ami fő, Biacsi is látja, hogy az valóságos rézkrajcár. — Itt van a pénze. Most aztán elhordja kend magát! — Ne tréfáljon a nagyságos ur! Mit akar avval a krajcárossal? — Mit? Hát ez nem pénz? A kutyafáját kendnek, háromszor is kérdeztem, hogy mit akar kend, de csak marháskodik. Ha nem kérdezem is, tudom én, hogy miért járkálnak be hozzám a legnagyobb dologidőben. Hiába mondom én, hogy he szaladgáljanak be örökösen a majorból. Pedig senki fiának se maradtam még adósa. Hát mit adjak? — Adjon vagy öt forintot a nagyságos ur. — Öt forintot? Hát azt hiszik kendtek, hogy lopom én a pénzt? Aztán mire kell az? — Hát nézze nagyságos ur ezt a csizmát. (Felemeli a Biacsi a lábát, ugy mutatja a csizmát s a vak is láthatja, hogy biz' azt már nagyon elnyütték.) Leszakad már a lábamról. Másikat kéne már venni. Erre a szóra ezúttal a kabát belső zsebébe nyul Perlaki. A börtárcát veszi elő s kivesz egy. zöldes bankót. — Na, itt a pénz. Máskor okosabb legyen kend. Nekem az idő is pénz, nem ugy, mint kendteknek. Hejh, ha a jó isten még egyszer a világra teremt, béresnek állok be én is. Mi van a jószágokkal? — Megvannak. — Marha kend! Tudom én azt. Én is megvagyok, kend is megvan. De hogyan? Nem ellett még meg a Bimbó? , — Nem, nagyságos :uram, Majd híradással leszünk. — Azt leshetem én. Na, itt van az őt forintja. De menjen le kend, ha már bejött, a pincébe, vágjon fát. Majd ebédet kap kend idebent, aztán, kimehet. Biacsi átveszi a pénzt s elköszön: < — Istennek ajánlom a nagyságos arat. Perlaki meg int Barnának: — Meddig vagyunk, komám* __ Barna bemondja h végszót:}, maitiromsSg ¡után, de ti... — Mi az, mi az, mit mond? Ej, adja ide azt az irást, nem értem az összefüggést. Belenéz az átnyújtott irásba, meg visszaadja, de mielőtt tovább diktálná, megint rám néz. Érzem, hogy most kerülők sorra. Azonban dehogy.* Jön felfelé a lépcsőn nagy sebbel-lobbal egy horihorgas ember. Nézése zavaros, külseje rendetlen, ruhája szegényes. Körül se néz, ahogy jön, neki az ajtónak, belohol rajta köszönés nélkül e odabent rekedtes hangján elkiáltja: — Ügyvéd ur, egy millió forintot hozok... Perlaki csak néz, bámul. De amint a jöttment elmondta hatásos belépőjét, pattog ám ő is, vezényel, mint valami lovas kapitány a katonák arcéle előtt: — Huj, a kirilejzumát! Kotogány, Barna! Vigyázz! Tisztelegj! Tisztelegj a millióriakl Széket az öregnek! No, adja ide szaporán azt a milliócskát — szól az ujonjöttnek — hadd olvasom meg. Százezerig már olvastam, de tovább még nem. Most Perlaki uj alakban mutatkozott ba előttem. Nem volt már dühöngő, vagy zsörtölődő. A kedélyes táblabíró ült és pipázott a székén. Huncutkás mosollyal nézte a horihorgast s láttam, hogy egy pillanaüg sem hitt a millió képzelgős meséjében, de tetszett neki, aki így beront s a mesék világába akarja őt, a komoly prókátort elcipelni. Horihorgasom már széken ül, amit nem tudom ki adott hirtelen alája s zavartalanul illeszkedett be a szerepébe. Mielőll lavaszl ruhaszükséflletét beszerzi, kérjük dúson felszerelt raktárunk megtekintéséi, ahol a legtöbb anyagból * " **m * « »»«• w ucsotii, atijutt uuson leiszereu ratiaruiiE megiesiíueser, anoi a legjooo _ vizűit férfi, fiu és g^ersiselfruhák; felSüők legnagyobb választékben legolcsóbb értan kedvező fizetési feltétel mellett beszerezhetők 722 cégnél, Károlyi ucpa 1, szám, Városi bérház. Telefon 18—24. K it 3 o k* úrfi di vaí sz^bó&áfl!