Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

DRT/TVT 4 H V \ RORS7 AG 1928 április í. DÉLMAGYAROIISZ.ÍG IS (frvenfoaJmülió lei elslkkasztása miatt ötévi börtönre iíélíék a román államnyomda Igazgatóját (Budapesti tudósítónk telefonjelen. tése.) Bukarestből jelentik: A bukaresti törvény­szék négy heti tárgyalás után ma hirdetett Ítéletet Falcojanu, a román hivatalos lap és a román államnyomda vezető igazgatójának pőrében. Falco­Janut a tőrvényszék ötévi börtönre ítélte és kő­| telezte az eJsikasztotl 56 millió lel visszafize'é-ére. i A vádlott társát, Vaszllrut a hivatalos lap kőny­! velési osztályának igazgatóját, egvévl börtönre és 80.000 lei kártérítésre Ítélték. A pör Bukarestben . óriási feltűnést keltett, mert Falcojanu a leg­- előkelőbb bukaresti társaságok kedvelt tagja volt. Eyy 21 éves leány télórával Budapestre értee&ése uián leveleííe magái a IlI-iU emeletről Szuny og& nagyváradi Ugy véd lányának megdöbbentö tragédiája (Budapesti tudósítónk telefonjelentése Szombaton este 10 órakor rregdóbbentő öngyil­kosság történt az Aradi-ucca 71 számú házban, öngyilkosságot követett el dr. Szunyogh László Ismert nagyváradi ügyvéd Viola nevü 21 éves leánya. A fiatal leány rövid idő óta idegbetegségben szenvedett, szülei most húsvéti látogatóba küldték. Este fél 10-kor érkezett meg, meleg rokoni fogadtatásban részesítették, félóra múl­va bement a fürdőszobába és az ablakon ke­resztül levetette magát a harmadik eme­letről Azonnal meghált. A Márer-malom hitelezői elhatározták, hogy szövetkezetei alapítanak és átveszik a malom üzemét (A Délmagyarország munkatársától) Az összeomlott Márer-malom hitelezői szombaton este a Katona.féle vendéglőben újból értekezletre jöttek össze, hogy további magatartásukat meg­beszéljék. A hitelezők már régebben is foglalkoz­tak azzal a tervvel, hogy a malmot szövetkezeti alapon átveszik és igy tovább folytatják az üze­met. A szombat esti összejövetel ezt a törekvést céloztam Az értekezlet Kolauch Károly elnöklete alatt kimondotta, hogy a hitelezők szövetkezetbe tömörülnek és átveszik a malmot. A felszólalások során dr. Lévay Ferenc azt fej­tegette, hogy a malom tulajdonképen forgótőke hiányában bukott meg. Ellenezte a szövetkezet megalakítását. Az értekezleten azonban a hangulat arra felé hajlott, hogy a hitelezők érdekében a szövetkezetet Zongorákat legolcsóbban vásárol bi 24 részletre is Waldmann-n« I BUDAPEST, Teréz körül 8. {lOKOIADJS Móra Ferenc Szabadkán (Budapesti tudósítónk t e 1 ef o n j e 1 en­tése.) Szabadkáról jelentik: Az elszakított magyar délvidék legnagyobb majvar lapja, a Rácsmegye! Napló jelenti, hogy Móra Ferenc felolvasó-estét tart Szabadkán is. A pompás humoru elbeszélő vá­logatott írásait olvassa fel április 15-én a városi szinház hangversenytermében. Móra Ferenc — írja a lap — Mikszáth után a legragyogóbb tollú no­vellista, a néplélek igazi ismerője, akinek felolvasó­estje elsőrangú kulturesemény lesz. Szafeé László előadása Kecskeméten (Budapesti tudósítónk telefonjelen­té se.) Kecskemétről jelentik: Dr. Szabó László egyetemi tanár, a kiváló publicista, ma este a kecskeméti kereskedelmi .kaszinó meghívására fel­olvasó ülést tartott a városháza dísztermében. A felolvasáson Fay László főispánnal az élén Kecs­kemét egész intelligenciája jelen volt és hossza­san ünnepelték a csillagos cikkek népszerű iróiát. meg kell alapítani és a legközelebbi gyűlésen kész alapszabályokat kell bemutatni, amelyeket azután a minisztériumban mielőbb jóvá kell hagyatni, hogy a szövetkezet is minél evorsabban megalakul­hasson. Beszámolt ezután az elnöklő Kolauch arról, hogy a múlt héten megalakult intéző bizottság máris érdemleges munkát végzett. Tárgyaltak pénz­intézetekkel, malomérdekeltségekkel, amelyek a szükséges szakszerű felvilágosítást nyújtották és bejelentette, hogy a malom átvétele iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg, amit bizonyit egy be­érkezett konkrét ajánlat. Ez arról szól, hogy egy budapesti tőkés 80.000 pengővel hajlandó a szö­vetkezetben résztvenni. Az értekezlet kimondotta, hogy a szövetkezetet megalapítja és a malmot akár árverésen, akár | anélkül átveszi, üzemét folytatja. A nóvum a szö­vetkezet megalapításánál az, hogy abban minden hitelező a saját követelésének erejéig venne részt, azután az illetékes minisztériumok segítségével, de különösen az OKH, vagy egy szegedi pénz­intézet finanszírozása mellett vásárolnák meg a malmot. Belgrádban kikapott a Nemzett Belgrád, március 31. Jugoszlávia—NSC 4:2 (1:1). UHBnBORlBBnraHHHHSMMBBHMBHHHBVfl 1-JónásErikö cimfestészele j Sserjed. Harqii u. 12. Telefon 17-02. is megfiatalodott, mert a Borsszem Iánkét olvassa. ön !s megkapta kedvezményesen havi 60 fillérért ha nálunk megrendeli I Emlény Irta: Móra Ferenc. Dohos szaga és kifakult kék színe van enuek a szónak, mint azoknak a hímzett szalagoknak, ami­ket régi regényekben felejtettek »hazánk szebb­lelkű hólgye<. (A kevésbé szép lelkűek hajtü­jükkel vagy szamárfüllel jegyezték meg a helyet, ahol az oroszlánt a delnő lábainál kellett hagyniok, inig kiszaladtak a konyhára galuskát szakgatni.) Hetven-nyolcvan éves verseskönyveket is eszébe juttat az embernek, amiket a nagyapáink adtak ki diákkorukban, mooré selyemben, aranymetszés­sel. Leginkább budalok és egyéb kebelhangza­tok voltak bennük a szótárról, a lányka kezeiről, a jóságról és más ilyen kényekről. (Nagyon takaré­kos, puritán világ volt az, még a betűket se té­kozolta ugv, mint az a mi megkeveredett korunk. Az erény t egyszerűen kénynek nevezték s mivel nagyon kedvelték ezt a szót, egész oldalt lett ki a megtakarítás egy kötetben. Ugyan ami azt illeti, az erénybeu mink se vagyunk nagyon pazarlók.) Hát éppen erre a sápadt-kék szóra van most most szükségem, — fejfája kell az em lény. Még pedig egy kicsit elkésve de ez is iay stí­lusos... Baráti kéz figyelmeztet rá, hogy április 14-én lesz a harminc éves évfordulója Jámbor Pál ha­lálának, akit Via d o r nak hívtak a magyar olim­puson. Talán meg lehetne róla emlékezni, hiszen ugy lehet a nekrológja óta se irták ki a nevét. Dehogy nem irták. Hiszen azóta Petőfi cen­tennárium is volt s akkor ő róla is megemlé­keztek. Aki a Petőfi-misén inclangóriumot kapott a kezébe, az mind fejbeverte vele Jámbor Pált Hogy ő volt az a bizonyos Vi a dór, akiről 3 Honderű azt híresztelte annak idején, hogy nagyobb költő, mint Petőfi Sándor, tizenőt kő­nyőknyivel ararátlik föléje, azt meg ki se lehet mondani mennyivel finomabb. A Ho nderü meg az a szép divatlap volt, ame­lyet Petőfi hálából ezzel a két sorral tett halha­tatlanná: Te Honderű, te lázárok Lázára, Ki csak neved két végbetü.ie vagy. Hiszen ez mind igy volt, de Viador a jámbor nem tehetett róla. ő maga sose bántotta Petőfit. Csak épen állta, hogy azt a laurust, amit a tüskéshaju ifjú istentelen fejéről elsajnáltak, az ő sima és kegyes fejére rakják. De hát ezért az vessen rá követ, aki haragszik ér le, hogy nagy Írónak mondják. A lírikusoktól már csak sok min­den kitelik, de erre még ők se képesek. Jámbor Pálnak az volt a fátuma, hogy egy negyedszázaddal elkésve született. Gyöngéd, ne­mes poétáiéiek volt, akiben a zseninek egy szik­rája se rendetlenkedett, világos fej, anélkül hogy világított volna ügyes mestere az égi zen­geményeknek, de képtelen egy egészséges földi kurjantásra. Egészen jól beleillett volna abba a korba, amikor e dalnok halálra szégyelte volna magát, ha rá n c-ot mond redő helyett és ami­kor Kölcsey tilalom alá vetette a legyezni szót, mert pórias és aljas. (Érdekes studium vol­na kikutatni, melyik magyar író merte először Ie­irni, hogy a légy rászállt az orrára. A légy való­színűleg már negyvennyolc előtt is csinált ilyen, illetlenséget.) A kiskőrösi és szalontai pórok azonban be­törtek a Piaridák berkeibe s a zefireknek és báj­dalu zenészeknek kitelt az esztendeje. De a halálával talán még jobban megkésett a Petőfi riválisa, mint a születésével, Ha mártír­halált hal, vagy Kufsteinban senyved el, akkor a kegyelet nem sajnálja tőle a diszkoszoruL De emigrált, sokáig élt Párisban, s amikor haza­jött, utolérte a hazatérő emigránsok rendes sorsa. Itt idegenebb világot talált, mint aminőt ott hagyott. Hiába járta ki odakint a Lamartine is­koláját, kinek kellett az itt akkor? Itt akkor Spety­kó Gáspár volt a népszerű költő, aki rájött arra, hogy Magyar mente az alkonyi ég, Az Úristen varrta, ' Töméntelen aranygombok, A csillagok rajta. Hát mi ehhez Lamartine, meg a többi kőr­ságos német? »Hugó Victor, Gőthe, Bőrne, bár az oldaluk betörne.« Pedig a reverendát is letette Jámbor Pál, — mert tudni kell, hogy Viador felszentelt pap volt, — hogy jöttében-mentében meg ne szaggassa a kánon drótkerítése. Mindenképpen szerette vol­na az uj Magyarországot szolgálni. Valahol a Bácskában képviselőnek is megválasztották, be is ült a balközépre, de se osztott, se szorzott a sa­ját pártjában sem. Annál igszán sokkal költőbb volt, semhogy a politikusok idegen szagot ne érez­tek volna rajta. Egyszer próbált felszólalni valami iskola-ügyben, de a Mindenváró Ádámok nem hall­gattak oda. Valamelyik irodalmilag képzett Tallé­rossy Zebulon meg is védte: — Halljuk a Petőfi Viador-át! Már akkor hirhedt volt a neve, nem hires. Falusi iskolákban ugyan még szavalgatták a ver­seit, de csak a régieket, az ujaknak már nem ka­pott helyet sehol se. Nem vette észre, hogy ez már a megöregedés, azt hitte irigység. Nem hagyta magát, lapot indított a saját költségén, azt el­nevezte K özv élemén y-nek és teleirta egym^fiV

Next

/
Thumbnails
Contents