Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-11 / 59. szám

DÉLIVI AGYARORSZÁG ишяя Fagyhullám ! *ofc hideg Németországban, havazó» Franda* országban (Budapesti tadoeitóok telefon jelenlése.) Berlinből jelentik: Észak-Németországban *jabb fagyhnüám vonni -végig, amely Berlinben bat, Kelet ^Poroszországban fWokoft hideget idézett •lő, amely az állandó szél miatt elviselhetetlenül kellemetlep A meteorológiai intézet jelentése szériát • fegkfiidebbl napokban a hideg fokozódása várható. Párisból jelentik: Franciaország legnagyobb részében az elmnlt éjszaka havazás volt. Ma délután ugyan olvadni kezdett, de a hőmérő három fokot mutatott a fagypont alatt. További havazást és hideget jelentenek. iá* Pécsett betiltották a „Nászéjszakát amit ötvenszer adtak elő a fővárosban (Bud3pesti tudósítónk telefon jelen- | cimü francia vígjátékot játszották. Szombaton este tése.) Pécsről jelentik: A pécsi Nemzeti Szín- azután értesítés érkezett az igazgatósághoz, amely házbau pénteken és szombaton a budapesü Bel- , szerint a rendőrség a darab további előadását városi Színház nagysikerű állandó müsordarabját j betiltja. A betiltás folytán az igazgatóság vasár— most lesz az 50-ik előadás —, a Nászéjszaka j napra már más darabot tűzött műsorra. Borzalmas munkásszerencsétlenség A pályamunkások kitértek a vonat elől, a másik gyorsvonat halálra gázolta őket (Budapatti tudósítónk telefonjelentése.) Nizzából jelentik: A nizza—cannesi vasútvonalon egy gyorsvonat hat pályamunkást halálra gázolt. Az egyik sínpáron 24 pályamunkád dolgozott, amikor egy gyorsvonat közeledett. Egyik részük a szomszédos sínekre ment, amelyen azonban a másik irányból éppen abban a pillanatban robogott elő egy másik gyorsvonat, amely a hat páJgamunkást halálra gázolta. i A Frankfurter ЖеНыпд cikke Apponyiról és Titulescuról A szimpatikus Apponyi és a saOnésxUeaö Titulescu Igen érdekes cikket közöl a most befejezőUfttt genfi ülésszakról a Frankfurter Zeitung ma Szegedre érkezett száma Appomji— Titulescu« cimen. A tekintélyes német lap megállapitje, hogy amig Apponyi szereplésével rendkívül jó benyomást keltett, addig Titulescu idegeskedéseivel ellenkező hatástért el. Az Idős gróf — irja a Frankfurter Zeitung <— már megjelenésével is szimpátiát tudott kelteni, amit csak fokozott nyugodt előadása A füleket és a sziveket ki kellett nyitni... El kell képzelni: egy 88 éves ember idegen nyel1928 március 11 шшяяяшттяшяят ven tiszta zengésű beszédet mond igen nehéz anyagról. Ezzel szemben Titulescu a mégszokott képet adja A román külügyminiszterről az a benyomás, hogy komikus a Tanács ülésein. Mindenki őrajta nevet, nemcsak a j Tanács asztalánál ülő kollégái, hanem a nagyszámú publikum is. Ennél az embernél minden ügyvédi fogás, ügyvédi trükk. Nemcsak az erősen mongol arc beszél, ha ő szónokol, de bészel néha a magasba emelt mutatóujj j és beszél az ide-oda mozgó kar, a könyök, be' szél az egész kabátba burkolt test. Mindent összefoglalva: a közönségnek szónokol, a művészet minden szabályával színészkedik. De a szinészkedésnek itt nincsen hatása, nevetni kell az egész emberen, aki igy produkálni akarja magát. És végül mindenki rosszalólag int a fejével. HERAN-SZALLOOA Badapast, Berlini tár7., a Nyugatip. u.-ral szemben (JJoanctn átalakítva. Kényelmes,, föUéUen tiszta szobák! Minden szobában hideg és meleg fo'yöviz. — Központi •Wte lift. Interurbán teleion. - Polgárt érák! 142 A szegénysorsu gyermekek szeiedí MiiiliHfelepe Mint ismeretes, a Munkások Gyermekbarát Egyesületének szegedi csoportja annakidejéu a város tanácsához fordult, hogy üdülőtelep céljaira két hold főidet adjon a Tisza partján. A város tanácsa a közgyűlés határozatából a kérést olyan feltétellel teljesítette, ha az egyesület anyagilag elég erős ahoz, hogy rövidesen épületet emeltet a kijelölt — eléggé kedvezőtlen — helyre. A tanács ekkor minden bizonnyal nem volt annak tudatában, hogy az egyesület csak szerény anyagi eszkőökkel rendelkezik. Remény van azonban arra, hogy a város hatósága és közönsége nem vonja meg a támogatást ettől a valóban szociális célú egyesülettől és ha már a város saját maga nem építi fel a munkásgyermekek üdülőtelepét, anyagilag is segítségére siet. Az egyesületnek most legfőbb gondja, hogy az építkezéshez szükséges összeget előteremtse és minden lehetőt elkövet a cél érdekében. Ezért április 1-én a Belvárosi Mozi helyiségében nagyszabású matinét rendez, melynek egész jövedelme az üdülőtelep alapja lesz. A matiné olcsó helyárakkal elsőrendű műsort fog nyújtani. Részt vesznek a szegedi művészek közül J u h á s z Gyula, Étsy Emília, dr. Sehwartr János, a budapesti művészek közül: Fehér Artúr, az ismert szavalómüvész, Várnai Zseni és Kósa György zongoraművész. Külön érdekessége lesz a matinénak a szavelókórus. Jegyek a Délmagyarország jegyirodájában és a Munkásotthonban kaphatók. Príma seiyemharisnya Л pengő ЛО fillérért Ti4 Hoffinann DeMönél, csekontcs ucca 4. эд. I

JónásErnö elmfestésxete Я Sxeged. Margit u. 12. Telefon Í7-02. I Az utólsó minisztertanács (Mutató Beláss* Imrének most megjelent Kossuth-regónyéből) Kerek asztal körül ültek a miniszterek. A karos gyertyatartóban lobogott a láng. A szoba homályba veszett a gyertyafényen tul. Mintha végtelenségbe nyúlna. A végtelenségbe, amely ¿ötét, bizonytalan és ijesztő, mint a holnap. Mintha a fekete űrben lebegnének ezek a sápadt, nuT^yótört, földöntúli arcok. Mintha halotti gyertyák égnének az asztal közepén és a halottak körülülnék a saját ravatalukat. Az utolsó minisztertanács... Komor, gyászos hang szólal meg. ismeretlen hang. Ezt a hangot nem hallották soha. Mintha a föld alól jónne, kriptaboltból. — A fegyverek végső ereje! Csak az maradt, uraim. A* utolsó reménység. Csak ennyi! A halott arcok arra fordulnak, ahonnnan a hang jött Az a sápadt, összegyűrt, meggyötört arc beszél, Neely valamikor egy Kossuth arca volt. És ugyanaz a száj, amelynek öbléből csodálatos szavak menybéli muzsikája szólt még tegnap. Sem az arc nem a régi, sem a hang nem az többé. Ez már csak Kossuth árnyéka. A Kossuth hazajáró lelke beszél. — A szertehullott erőketa végső percben egy kézbe kell fogni. Egy erős, kegyetlen kézbe, akár szeretjük azt a kezet, akár nem. Már csak meghalDi lehet. A kérdés nem az többé, hogy lenni, vagy nem lenni, uraim- A nem lenni, az a bizonyosság! Csak egy a kérdés: hogyan halunk meg? Gyáván, hitványán, tehetetlenül, rimánkodva, mint • nyomorult állatok a mészáros taglója alatt, leJekfidvéo a hóhér szöges csizmája alá, vagy mint férfiak, fegyverrel a kézben! Száraz köhögés hallatszott. Nyomában fuldokló hang. Egy ősz szakáll rezdült rekedt, ziháló beszédre: Csányi László. — Az én napjaim meg vannak számlálva. Mellemben a halál kutyái ugatnak Már tisztábban látok, mint ahogyan ti láttok. Én már féllábbal odaát vagyok... Kossuthnak igaza van! Nincsen más teendőnk, mint megkeresni az utolsó harc vezérét... — De ki légyen az? kérdik tétova hangok. — Damjanich? — szól kérdően Vukovics. — Törött lábbal fekszik az aradi várban, — felel egy szép, feketeszakállas, karcsú férfi: Batthyány Kázmér, a külügyminiszter. — Perczel? — kérdi a kultuszminiszter, Horváth Mihály püspök. — Perczel bolond és szeszélyes. Nem erélyes, csak erőszakos. Nem céltudatos, hanem vakmerő. Vezérnek nem való! Megint Kossuth beszél: — Uraim, a végső percben csak egyet tudok, ki az utolsó harc vezére lehet: Görgey. Minden arc feléje fordult. Kossuth Görgeyt ajánlja? A nagy vetélytársat, akitől félt, akit gyűlölt, akivel viaskodott! Kossuth Görgeyt ajánlja... Egy percig néma csodálkozás lett úrrá rajtuk. Hallgattak. Azután fölcsattant az ellenkezés az asztal végén, ahol a tábornokok ültek egymás mellett: Vetter, Kmetty, Dembinszky, Mészáros: — Nem! 'Nem! Soha! Soha! 6t soha! Még most sem! Még most sem! A végső percben semt Ezek az urak valóban magyarok voltak... Kossuth megtört szeme végigjárt a tábornokok során. Hát ki? Ki az, aki különb Görgeyuél? A szürke Vetter, a tehetetlen öreg Mészáros? A vitéz, de jelentéktelen Kmetty? A meggondolatlan, vakmerő, de tudatlan Guyon? Avagy talán a hebe hurgya, fegyelmetlen Perczel? Egyik sem! Egyik sem! Csak Görgey! Csak Görgey! — Uraim, mi most már tehetünk, beszélhetünk, ellenkezhetünk és határozhatunk. A sors másként határozott. Utolsó halálos nagy harcunk vezérét nem mi jelöljük ki, hanem balsorsunk. Es a bal sors embere ől Kimondta a nagy szót. Büszke, szép feje megtörten csuklik a mellére. Behunyja a szemét is egy percre és a percből évek lesznek, hosszn évek Elvonulnak a behunyt szem fekete függönye mögött a nagy, sötét ürességben az elmúlt esztendők. Világosan látja ez a homályba öltözködő szem, világosan látja a lezárt pillák mögött az emberek valódi arcát, a szavak és tettek valődi értékét. Olyan mozdulatot tesz, mintha a mellét verné az öklével. Biinbánatot érez, késő bűnbánatot. Mikor a szemét kinyitja és újra fölemeli a fejét, a gyertya fényében körülnézve, meglát egy arcét. Ezt észre sem vette eddig: Duschekl A pillantása megkeményedik. Szája szélén Ismeretlen, kegyetlen vonás jelenik meg. Rekedtes, gyűlölettől fojtott hangon fordul a pénzügyminiszter felé: — Miniszter ur, mikor érkezik az arany és az ezüst az orsovai révbe? Duschek nem tudta kiállani a pillantását Alakja pillanatról pillanatra kisebb, görnyedtebb lett. Mint valami hitvány gnóm, ugy kuporgott az asztal sarkán. A feje egyre mélyebben süppedt vállai közé, befelé görbült ujjai az asztal szövetébe mélyedtek, mintha körmeivel akarna megkapaszkodni, hogy le ne csússzon az asztal alá. Reszketett Hideg veríték öntötte el a hátát. Alig tudott dadogni: — Az arany... elfogyott... Sincg Wjbbfr,