Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-11 / 59. szám

SZEGED: Srcrke»Ktö»ég: Dcók Ferenc ncca Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal. HHcaenhönyvlAr és Jegyiroda: Aradi Bcca S. Telefon: ЗОО. ^ Nyomda: LVw Ilpö* ucco 19. Telefon: Ift- -34.« » « » « » Vasárnap, 1928 Március U * • * ív. évfolyam 59. szam MAKÓ: SzerkesztA«ég és kiadóhivatal: Dil ucca O. Telefon: 131. tz6m.ii »«»«» 4ÖDMEZÖVÁSÁRBELY : Szerketöűsóg É» kiadóhivatal: Andróssy ucca 23. Telefon: 49 >r6m. « » « » « н „ » Eleiizeie»! Ara uavonta 3-ao vldéuen ée a IOv4ro»ban 3-frJ. iílltlöldöu: Ö-40 pengtf. Egyes szóoa 16 vasér- es Ünnepnap 24 UUér A 9#§tfi iegyzőkönyvek margóiira Pár hónapja a newyorki- polgármester kö­fülnézett egy kicsit Európában Б ugy látszik, nemesek a társasélet örömeit bette tanulmány tárgyává, hanem a világháború parádés csa­tatereiből vs föltekintett néhányat. Akkor tá­madhatott neki az az ötlete, amit most nyil­vánosságra hoz, mint nagyon alkalmasat az emberiség eggyéforrasztására. A Csendes-óceán legslhagyatottabb vizsivatagán csinálni kell az rgész világ költségén egy mesterséges szigetet, aminek a belseje kripta legyen. De akkora kripta, hogy beleférjenek a világháború min­den felásandó harcteréről összekerülő csontok. Azokat össze kellene keverni, német karokat a francia koponyákkal, a szerb álkapcsokat a magyar öklökkel, a szudáni mellcsontokat • tunguz csigolyákkal, föléjük emelni egy égig érő márványobeliszket és abba belevésni hogy: Nézzétek, milyen békességben vagyunk mi itt együtt, akik az emberiségért öltök meg egymást ­Az ötlet nem olyan gyakorlati, mint a műit század derekán azoké az angol és amerikai gyárosoké volt, akik az orosz-török háború után fölásatták a csatatereket és a hősök csontjaiból spódiumot égettek és subickot gyártottak. Azóta az emberiség izlése sokat finomodott és fogékonyabb lett a dekoratív hatások iránt. Az »ismeretlen katoná«-ből a világ fővárosaiban mindenütt nagy látványos­ságot csináltak, ami kegyelet és propaganda Egyszerre, engesztelő áldozat a halottaknak és megkivántatása az élőkkel annak, hogy alkalomadtán ők is »ismeretlen katonák« te­gyenek. Ennyi fejlődést el is lehet várni a modern civilizációtól. Végre is nem élünk már a Timur Lenk idejében, aki negyvenezer koponyából rakatta meg dicsősége piramisát a sivatag homokjában. A világháború örök di­csőségének piramisát a modern technika vív­mányaival kell fölépíteni, a tetejébe valami ¡óriási teleszkópot szerkeszteni, amelyikkel meg tehet látni, hogy a Tejúton még most к tart a menetszázadok fölvonulása s esetleg a dél­kört is ettől a gigantikus emlékműtől lehet raámitani, hogy ezzel is jobban belevésődjék a feledékeny emberi emlékezetbe a világhá­ború Nincs benne kétség, hogy ha valaki nagyon ntánaveti magát a dolognak, még a Népszö­vetség támogatását is megkaphatja ebez a grandiózusán bolond ötlethez, különösen, ha az ágyagyárosok szervezik a propagandát. Hanem azért olyanok is vagyunk sokan, akik másforma kultuszát kívánnák a hősök­nek. A vértanuknak, akiket a legnemesebb Bszmék jegyében halálba kergetett a gonosz­ság és az ostobaság, már igen mindegy, hogy búzát vetnek, vagy márványt ültetnek-e fölé­jük. Már abban a tekintetben mindegy, hogy nincs az a gyászbankett, mely talpra állítaná őket, csontjaikat kipárnázná izmokkal és az áiet marsát verethetné nekik. Ha lehet őrömet szerezni a halottaknak, annak nyilván nem az a módja, hogy ünnepelje őket az az em­beriség, mely hiábavaló áldozatul kívánta az életüket, hiszen nem váltottak meg vele sen­kit és semmit. A halottak jobbak, mint mi aagyunk és a halottaknak nyilván sokkal na­gyobb megnyugvás volna, ha az élők az élő­fett is megbecsülnék és от kívánnák attól, akit ünnepelni akarnak, hogy előbb haljon meg. Ha halottak még összerezzennek valami­től, az alighanem azoknak a lábadobogása, akik előkészítik a jövő háborúját, mely bé­nákká, vakokká és halottakká teszi még a halottak unokáit is. A vértanuknak nem dár­dahegyü zörgőfc, merev babérkoszorú kell, hanem selyemszirran puha virág, mely elta­karja a sirjuk púpját és elfelejtteti velük, hogy őket szemfedő nélkül temették el. A ha­lottaknak nem trombita-harsogás kell, mely rohamra rezzenti még meztelen csontjaikat is, hanem bársonytalpu csönd, hegy kialhas­sák a föltámadás reggeléig az ágyuk ugatását. A halottaknak nem megafon ha beszélő Brian­dok és Titulescuk kellenek, akik vérrel szen­telik be a sírokat, hanem futkározó kis gye­rekek, akik kacagva kergetik a lepkét, azok közt a virágok között, amibet az ő szivük pbra küld föl nekik simogató üdvözletül. A halottaknak minden fantasztikus ideálnál nagyobb megtiszteltetés volna az, ha a föld minden iskolájában, a világ minden nyelvén azt tanítanák róluk, hogy ők voltak az utolsó vértanuk. De nyilván nem ők voltak. A Nép­szövetség, amelyet Wilson professzor ennek az eszmének a jegyében hivott életre, nem a népek szövetsége, csak a régi mentalitású diplomaták konventje, amely ugy keveri a béke kártyáit, hogy a talonban mindig benne legyen a háború. Nem a szándékuk rossz, | hanem a kezük igy van szokva. •вен A szent notttiái^cSi bizottság Junlusban terieszti be a Tanácsnak végleges Jelentését „Kiegészítő felvilágosítások szükségesek к nm szakértőt küldenek ke a helyszínre? Wénet ért a Népszövetség ülésszaka ('Budapest i tudósítónk telefonjelentése. J Genfből jelentik: A Népszövetségi Tanács ma délután tartotta utolsó ülését ebben az ülés­szakban ás ere® az ülésen a legfontosabb tárgypont ismét a szentgotthárdi ügy volt. Tünlescu nem jelent meg az ülésen. Helyette AtwAwAw*" állandó flenfí román delegátus kép­viselte Romániát, Csehország részéről Vever­ka, Jugoszlávia részéről Fotics, a magyar, kormányt pedig Tánczos tábornok képviselte Az ügy megvizsgálásával megbízott hármas bizottság elnöke olvasta M mindjárt az ülés elején ш ideiglenes Jelentést, ameéy azt tartalmazza, bogy a hármas bizott­ság tagjai, külön-külön is és együttesen is több ülésben megvizsgálták az erre vomdkowó és a Népszövetség előtt levő iratokat. A bizottság véleményt szerint az esel ér­degtes minden figyelemre és feltétlenül felde­rítendő. Ebez azonban még különböző pon­tokra vonatkozólag kfegésztíé lcivHÍ968M96k 0*«k­séflesefe, amelyeket azonban a magyar kormány »bo­ngó* ktO eltelte után megadni nem tud. A bizottság adott esetben éhri fog aaal a jogá­val, hogy technikai szakér«» kfildfSn a helyszínre és végleges jelenté­séi csak Junlusban togfa a ta­nács terjeszteni. Ugyanilyen javaslatot tesz a hasonló esetek­ben követendő biztonsági eljárás megállapí­tására vonatkozóan is. A kisántánt államok HSpvfeéfö éBöz m ideiglenes jelentéshez hozzájárultak. A leg­mérsékeltebb kijelentést Antóniádé román de­legátus tette, Veverka már élesebb hangon nyilatkozott, Fotics pedig a leg energikusabb bangón vetette az tareszllgécié! és azzal fejezte be beszédét, hogy minden felelősséget a Népszövetség Tanácsára hárít. Táncos tábornok bh elfogadta az előzetes jelentést és kijelentette, hogy miként már hangoztatta, nem tartja szükségesnek a szakértő bizottság kiküldését a helyszíni vizsgálat megejtése céljából, azon­ban ha a Tanács mégis igy határozna, a magyar kormány mindent meg fog tenni a szakértők munkájának megkönnyítésére. Ezzel a szentgotthárdi ügy tárgyalása a mostani ülésszakon befejezési is nyert és né­hány jelentéktelen kérdés letárgyalása után véget ért a Népszövetség Tanácsának 49. ülésszaka. A délután folyamán Chamberlain angol kül- ! Népszövetség munkája az utóbbi években rar ugjtniniszter fogadta a nemzetközi sajtó kép- ' Íven szép fejlődésnek indáit. v viselőit és megelégedését fejezte ki, hogy a | A magyar-román optánspörref kapcsolatban még egyszer hangsúlyozta azt megfontolás után hozta és sem a magyarok a tényt, hogy a tanács egyhangúlag elfogadott nak, sem a románoknak nem szabad a leg­ajánlata mindkét fél részére előnyős. Az a főbb érdeket, a béke fentartása érdekében ki­meggyőződése, hogy mindkét fél nyugodt meg- fejtett fáradozást elfelednünk. Igazságtalan­fontolás után be fogja látni és elfogadását ság lenne valamennyi más állammal szemben, fogja elhatározni, A Tanács ^iánlatát érett ha a kél fél nem tudna megegyezni §

Next

/
Thumbnails
Contents