Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-09 / 57. szám
S»OEO: 9zerluittt«teg: De№ Ferenc Pfrlfplí 1Q2& MÁrHlKi Q MAKOrSzerketztOaég et kiadóhivatal: üccni-. Telető»: 13-33.. KiadóMvatal. fCUICÄ, WÄO ^«TUU» » Url ucca O. Teletöm ISI. » «t « » %«Ic*ODkt>nyvtA( ** Jegyiroda: Aradi ® <& <5 HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerketzMjég voca S. Telefon: 300. - Nyomda: Ww _, . __ a __ éí kladóhlvalalAndrAssy ucca 25. ¿üpó* ucco 1®. Telefon: ÍO—34.« »«»«» IV. E/VrOLYArl 57. 3// AM Teleion: 49. <z&m. «» « » « „ « » „„ Elöítóelésí íta Ravonta 3-20 vidékei» e» a lövftrotban 3-00. KUltOIdSn 6-4'J pengő. Egyes sz6m la vaJAr- Ünnepnap 24 tlllér Tehetségvédelem Éppen egy uj könyv jelent meg arról, hogy jaennyi kallódik el a pusztában, amikor a hire mennyi kellódib el a pusztában, amikor a hire vert nálunk a iékebeszéli csodának. A kis Batta Szilveszterről szól az ének, a tizenkéteszfcendős kan ászgyerekről, aki egy rongyos fazékból gözmozdonyt szerkesztett össze és a leleményes szerkezetet fával fűtötte. A. tanyai Columbus tojása méltán keltett ttagy figyelmet és érdeklődést a városi urak Luzött, mert bár hiszen a gőzmozdonyt már feltalálta egyszer az ánglius James Watt, dc azért mégis csak rendkivüli eszmetehetségről tett. beszédes tanúbizonyságot ez a feketeszéli Watt és méltó és igazságos dolog komolyan foglalkozni a gyerekkel. Bizony pártolni kell a tehetséget, védeni és fölkarolni, mert aki tizenkétesztendős korában a fazékból mozdonyt fabrikál, abban minden valószínűség szerint mozog valami és alighanem más, mint amiről a nagy palóc tréfásan beszélt. De a tehetség védelme, ápolása, ajnározása és elismerése azért még sem merülhet ki egészen abban, hogy a csodagyerekeknek a hóna alá nyúlnak. Először is, nem olyan bizonyos, hogy aki nagyon korán jelét adja kyjpnféle képességeknek, okvetlenül meg fog felelni később is a várakozásoknak. Mozart csodagyerek volt és korai haláláig csodákat müveit, de Mozart csak egyetlen egy volt eddig a zie ne történelemben. Pascal is gyerekségében találta föl az euklidesi geometriát, anélkül, hogy Euklidesről hallott volna, nmi megint a Batta Szilveszter mellett bizonyit. De mi egy szóval se mondjuk, hogy ezt a kis tanyai föltalálót ne vegyék haladéktalanul és föltétlenül gondviselésük szárnyai alá azok, akik még törődnek a népi szellem és erő megnyilatkozásaival. Minden ilyen különös és jelentős tehetséget meg kellene látni, föl kellene emelni, még ha később csalódásokat hozna is a fölfedezői számára. Persze, a dolog nem olyan egyszerű, mert hiszen, hogy kiből lesz igazán valaki, hogy ki fogja megváltani, ha nem is a világot, de legalább a világ egyik-másik baját vagy nyomorúságát, azt előre egyelőre nem igen lehessen tudni. Darwin, aki a tizenkilencedik század legnagyobb természettudományi gondolatát hozta és aki valóságos szellemi és erkölcsi forradalmat csinált ezzel a gondolattal, mint gyermek az iskolában az időtlenség és gyöngeelméjüség benyomását tette tanáraira és kétségtelen, hogy Petőfi Sándorról se állapította meg egyetlen egy professzora sem, hogy rövidesen a magyar lirai költészet legragyogóbb csillaga gyanánt fog tündökölni a világköltészet firmamentumáu. Aki Ostwald valóban lángeszű fejtegetéseit ismeri, amelyekben a klasszikus és romantikus alkotó és föltaláló típusairól szól, annak fölösleges a további példák fölsorolása. Éppen azért nem találjuk egészen alaptalannak és időszerűtlennek, ha az illetékes tényezők figyelmét felhívjuk, hogy a tehetség védelme nem merülhet ki a tanyai Wattok fölfedezésében, bár ez szintén elsőrendű föladatai közé számitható. Ne csak a kis tehetségeket, hanem a már kifejlődött és a tudomány, művészet terén érdemeket szerzett és eredményeket! fölmutató nagy tehetségeket |s tessék kellő módon figyelemmel kisérni, okét jelentőségük szerint méltányolni, az életük nehézségeit, pályájuk akadályait megfelelő intézkedésekkel elhárítani és mindenképpen azon lenni, hogy aki igazi talentum, valódi nagyság van ebben az országban, az méltó helyére kerüljön és illő megbecsülésben részesüljön. Ha csak itt Szegeden nézünk is körül, különösen napjainkban, a kontraszelekciónak, az érdemtelenek érvényesülésének, a hivatottak mellőzésének, a kiválóság elgáncsolásának, a középszer uralmának számos lehangoló és elcsüggesztő jelenségével találkozunk. Pedig gazdag televény ez a szegedi föld, a csodák földje, de itt a csodát még három napig se hagyják, hogy éljen. A szegényjogu temetések és az idegenünneplő lakomák városában valóban a kis talentumoknak van csak becsülete és ha senki se próféta a saját hazájában, itt bizony nemcsak a prófétáknak nem bocsátanak meg, de azokat se szívesen veszik, akik a jelen bajokat akarják megállapítani és meggyógyítani. Péntekre halasztották el a döntést az optánspörben Aoponyi iwav beszédben védte a magyar álláspontot Az egjre*fe39és eszközei kimerültek: ez nem politikai. (»«•»«tea» SAHI ifly R csak akkor fizet, ha Magyarország megadja a Jóvátételt, hanem Jogi kérdés' Titulescu szenvedélyes hangon kijelentette, hogy Románia " ~:or fizet, ha Magyarország megadja a Jó1 — a hágai bíróság elé pedig nem megy (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Genfből jelentik: A szentgotthárdi fegyveraffér után ma ismét magyar Vonatkozású kérdés került a Népszövetség Tanácsa felé. Ez alkalommal — mint tegnap jelentettük — az opfanspört tűzték a Tanács napirendjére — immár 18-adszor. Elsőnek Chamberlain mini előadó szólalt fel és írásból olvasta rövid beszámolóját, amely tömör szavakban annyit tartalmazott, hogy a tanács felhívásának nem volt meg a várt eredménye, Budapest és Bakarest nem tudott egymással megegyezni. Felkéri tehát az érdekelt feleket, hogy nyilatkozzanak. A felhívásra először Titulescu jelentkezeti. és egyetlen mondatban a következő bejelentésre szorítkozott: — A román kormány még decemberben közölte a tanáccsal, hogy a maga részéről a tanács jelentésének v$gsö következtetését hajlandó elfotfadni. Most felállott Apponyl Albert gróf. Minden sása feléje fordult. Bevezetőben kiemelte, hogy Titulescu nyilatkozata nem válasz a brit külügyminisateroek. A maga részéről kijelentette, hogy Magyarország semmi szín alatt sem fogadhatja a tanács maitkort jelentésében leszűrt következtetéseket, ellenben a magyar kormány mégis mindent el« követett, hogy a román kormánnyal megfelelő megegyezésre jusson. Kijelentette, hogy a tárgyalások során Bukarest részéről sehogy sem tudott felfederai megegyezésre irányuló szándékol, mert nem erre vall az, ha Románia javaslatot tesz, hogy a kártalanítás nélkül kisajátított nagybirtokokért a kárpótlást el akarja számolni a jóvátételi fizetésekben. Ez a javaslat Magyarország számára teljességgel elfogadhatatlan. Beszéde végén arra kérte a tanácsot, hogy nevezzen ki semleges állambeli pártatlan bírót a vegyes döntőbíróságba, vagy pedig utalja át a Jogvita megítélését a nemzetközi állandó törvényszékhez. Most Titulescu román külügyminiszter szótalt fel. Beszede, amely több mint háromnegyed óra hosszat tartott, Apponyi gróf okfejtésével szemben, amely szigorúan jogi téren mozgott, a román külügyminiszter politikai hatásra törekedett. Nagy páthosszal szónokolt Titulescu, közben gyakran az asztalra ütött öklével. Arról beszélt, hogy a román kormány minden fáradozásával igyekezett egyességet létesíteni a magyar kormánynyal. Ennek bizonyítékául felhozta, hogy nem egyszer igyekezett Bukarestben a magyar követtel találkozást keresni, de soha sem tudott vele beszélni. Nem akart a bukaresti magyar követtel hivatalosan tárgyalni, mert joggal tarthatott tőle, hogy deeavuálnl fogják őt. Ki kell jelentenie, hogy teljesen megengedhetetlennek tartja, hogy a magyar optánsok a maguk számára kiváltságokat követeiJenek, mert nem járja, hogy külföldiek magasabb kárpótlásra tartsanak igényt, mint a saját állam polgárai. Nagy szónoki lendülettel utalt arra, hógy Románia n*m alkothat olyan precedenst, amely minden külföldinek módot nyújthatna rá, hogy Romániával «Bemben nj követelésekkel álljon elő. — őt a béke szelleme hatja át — folytatta Titulescu —, de meg keli gondolni, hogy Magyarország sokkal többel tartozik Romániának, semmint Románia Magyarországnak. Magyar állampolgárok egy fillért sem kaphatnak addig, mlg Magyarország nem fizette ki Jóvátételi tartozásalt. Titulescu a kővetkező szavakkal fejezte be beszédét: — Ha valói« válnék az, amit Magyarorszag kiván, akkor a győztes Romániából koldnsorsiág lenne. Izgatott hangulatban délután negyedkét órakor Urratia elnök felfüggesztette az ülést azzal a bejelentéssel, hogy a tanácskozást délután félőt órakor fogják folytatói,