Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-07 / 55. szám

l'J28 március 7. DÉLMAGYARORSZÁG II pénzügyminiszter szerint lakásépítés nem városi feladat", de kivételesen hozzájárul a szegedi városi bérházak felépítéséhez A minisztérium páifolélag véleményezte a váras három és félmilliós kölcsönét (A Délmagyarország munkatársától.) 'A uapokban hivatalos kiküldetésbea Budapesten járt dr. Tóth Béla főjegyző, aki Fodor polgármesterhelyettessel együtt résztvett a Faluszövetség közgyűlésén. A polgármester megbízásából azonban meghosszabbította budapesti tartózkodását, hogy újból megsürgesse a város három és félmilliópengős kölcsőnének .engedélyezését. Ennek a kölcsönnek a felvételét — mint emlékezetes — mái- több, mint féléve elhatározta a közgyűlés, kormányhatósági jóváhagyása azonban mind a mai napig nem történt meg, pedig a polgármester mái- számtalanszor sürgette és nagyon sokszor kapott az illetékes minisztériumokban biztató ígéreteket is. Legutóbb a pénzügyminisztériumban sikerült keresztülhajtania az ügyosztályokon az aktákat és akkor megígérték, hogy a kölcsönügyet rövidesen átküldik a belügybe. Dr. Tóth Béla, főjegyző most az a hírt hozta haza, hogy a pénzügyminisztérium a kölcsönügyet végre tényleg átküldte pártoló véleményezéssel a belügyminisztériumba, ahol rövidesen megkezdik az akták tanulmányozását. A pénzügyminisztérium kísérőjegyzékének legérdekesebb része az a passzus, amely a város uj bérbázépitési terveire vonatkozik. A pénzügyminiszter megállapítása szerint a lakásépítés nejn városi feladat, hanem a magántöke feladata és igy csak kivétessen járul hozzá a miniszter ahoz, hogy a város a kért kölcsön egyrészéből két uj bérpalotát épitsen. Figyelembevette ugyanis a miniszter azt, hogy Szegeden még mindig lakásínség van és nagyon sok uf hivatalt, intézményt helyeztek a városba, ami a lakásnélküliek számát még növelte és a magántőke egyelőre nem árul el hajlandóságot az építkezésre. Eltemették Pálfy Dánlelt Ezrek kisérték el utolsó útjára az iparosvezért (A Délmagyarország munkatársától) Keddre virradt az első szép, enyhe tavaszi nap. Szelíd, fehér felhőfoszlányok úsztak a ragyogó mennyboltozaton, az éledő főid csudálatos üzeneteket küldött az ég felé és mohón, szomjasan itta a nap sziporkázó sugárözönét. A télbedermedt fák ébredezve nyújtózkodtak az üde levegőben. Minden az uj életre készült, mindent valami szent él ni vágy ás hatott át. Es a szegedi városháza kacér tornyán — mint valami bántó, súlyos ellentét — fekete szárnyaival a gyász röpdösött a város fölött, a belvárosi temetőben pedig a sírkert munkásai mélyen belevágták ásói'; ! Tálfy Dániel díszsírhelyébe, umelyet a város kegyelete jelölt ki számára. Az utolsó bucsu szertartása délután három órakor kezdődött, de az ipartestületi székház nagytermének fekete drapériás ravatalához >;\ vgész délelőtt szakadatlanul, végtelen sorban, zarándokolt a város és a vidék polgársága és iparossága. A hatalmas termet szinte a menyedig megtöltötte a tömérdek koszorú és a rengeteg virág. Pálfy Dániel még a halálban is méltóságtejesen, tiszteletet parancsolóan uralkodott sui.vQS tólgyfakoporsójában a- szomorú hangulatú, gyertyafüstös terem fölött. Az a mosoly, amelyet a szenvedésektől megváltó halál cirógatott arcára, mosoly, barátság, utolsó üdvözlet és kiengesztelés volt mindenki számára. Jóval barom óra előtt sűrű tömegek leptek már el a Templom-térnek a testületi szókház előtti részét, ahol hatalmas rendőri készültség vigyázott a rendre. Egymásután vonultak fel zászlóik alatt az ipartestület különböző szakosztályai, a társadalmi egyesületek, a polgári és függetlenségi körök, a tisztelők, a barátok és az — ellenfelek hatalmas gárdája. Amikor a gyászszertartás megkoedődött, a hatalmas teret zsu- r tolásig ellepte a gyászoló tömeg. Szentmihály lovát a Rozália-kápolna mögött állították fel és a megilletődés csendje borult a tér fölé, amikor a halál ezüstsujtásos lakájai megjelentek az ipartestületi székház kapujában és vállukon hozták a nehéz fölgyíakoporsM, amelynek felirata döbbenetesen egyszerű fcZavakkal hirdette, hogy Pálfy Dániel utazik benne a túlsó, part feléí aki élt ötvenhét év&t. Visszafojtott fájdalmas zokogás ölelte körül az egyszerű koporsót és nem lehebett tudni, hogy kik siratják jobban a halottat, a fekete gyászbaborult család tagjai-e, vagy pedig a vezér nélkül maradt fegyvertársak. A Circum Dederunt fekete ütemei ugy röppentek az ég felé, mint valami megriasztott varjúcsapat, amely után hívogatva szállt a vigasztalás, a tömjén fehér füstje. A gyászszertartást Várhelyi József pápai prelátus végezte nagy papi segédlettel. És körül vették a koporsót azok, akiket az élet szálai fűztek a halotthoz. A barátokon, a rokonokon, a tisztelőkön kívül a város egész társadalma. A tanács a polgármesterrel az élén, az egyetem tanárai, a kaszinó, az iparkamara, az ipartestület és az egész szegedi iparosság. Megjelentek a koporsó mellett a vidéki ipartestületek küldöttségei is, köztük a makói ipartestület száztagú küldöttsége volt a legnagyobb, amely több, mint száz tagból állt és különvonattal utazott át Szegedre. Az a hatalmas részvét, amelyet az iparosvezér hirtelen halála kellett, impozáns módon nyilatkozott meg abban, hogy koporsójára , hatvanegy koszorút helyeztek el és három hatalmas virágcsokrot A rengeteg koszorú szines szalagjairól lejegyeztük a következőket: A szegedi ipartestület, a budapesti fodrászok, a Szegedi Nemzeti' Hitelintézet, a budapesti kéményseprők, a szegedi fémipari szakosztály, a szegedi faipari szakosztály, a felsővárosi iparoskör, a magyar szabók, a jótékony magyar asztaltársaság, a közúti villamosvasút, az ácsmesterek, a kocsigyártóki kaposvári ipartársulata, a szentesi ipartestül^,, a nagykőrösi ipartestület, a Szegedi Csónakájó Egyesület, a festöiparosok, a szegedi vadásztársaság, a MANSz, az Ipartestülelek Országos • Szövetsége, báró Gerliczy Félix, a mészárosok ipartársulata, a békésmegyei ipartestületek, a szegedi kereskedelmi és ipakamara, az alsóvárosi iparoskör, a kisteleki iparoskör, a hatvani ipartestület, a csongrádi ipartestület, a Szegedi Polgári Dalkör, a budapesti asztalosok, a makói iparosság, a szegedi borbélyok, a hódmezővásárhelyi ipartestület, az orosházi, a kecskeméti, a félegyházi és a ceglédi iparosok, a szegedi ruházati szakosztály, a soproni iparosok, a gödöllői iparosok, a debreceni kereskedelmi és iparkamara, a győri ipartestület, Szeged sz. kir. város közönsége, az egri ipartestület, a keresztény iparosok országos szövetsége, a budapesti férfiszabó^ a IV. kerületi függetlenségi PATZAUER KONYAK elsőrendű 32 pártkör, a kalocsai és a nagykanizsai ipartestületek stb. A rengeteg koszorú alatt szinte roskadozott a katafalk. A gyászszertartás a dalárda gyászénekével fejeződött be. "-" Most a búcsúztatás következett. Először Körmendy Mátyás lépett a koporsó mellé és zokogástól fuldokló hangon búcsúzkodott a szegedi ipartestület nevében az elköltözött elnöktől. — Itt a koporsódnál — mondotta alig hallható hangon — ígéretet akarok tenni utolsó kívánságodra. Összefogunk tartani mi kisiparosok, ahogyan te kívántad halálos ágyadon is. Körmendy Mátyás tovább nem tudta mondani. Elcsuklott a hangja. Dr. Dobsa László, az IPOSz igazgatója a magyar ipartestületek utolsó üdvözletét hozta a távozónak. — Pálfy Dániel koporsója mellett — mondotta — a hozzátartozók fájdalma után a leg mélyebb, a legnagyobb az a fájdalom, amelyet a magyar kézmüiparosság érez. A férfiasság példaképe volt Pálfy Dániel és a magyar iparosságnak olyan vezére, amilyen sem előtte, sem utána nem lesz belátható időn belül. Dr. Tonclti Sándor a szegedi iparosok és kereskedők, a kereskedelmi és iparkamara nevében mondott búcsúztató beszédet. A Szegedi Kereskedők Szövetsége nevében dr. Landesbery Jenő kamarai titkár búcsúzott el Pálfy Dánieltől. — Amikor betegágyadnál megjelentek — mondotta —, szomorú rezignációval mondottad, hogy küzdöttel, szenvedtél, harcoltál egész életeden át az igazságért, a kisiparosságért és az eredmény mégis alig valami, mert az iparcsok egymással állnak szemben még mindig. Ezt az üzenetet most átadom a koporsód köré gyülekezett iparosságnak és felszólítom nevedben a magyar iparosságot, hogy tegye le a fegyvert, béküljön meg egymással és szeresse egymást. Nagy Antal a budapesti asztalosok ipartestülete, Müller Antal a keresztény iparosok országos szövetsége, dr. Tőrök Béla pedig barátai nevében mondott utolsó istenhozzá dot Pálfy Dánielhez. A koporsót ezután ismét vállukra vették a halál ezüstsujtásos lakájai és feltették a hat' fogatú gyászkocsira, amely a hömpölygő tömeg kőzött lassan megindult a belvárosi temető felé, maga után vonszolva a gyászolók ezernyi tömegét. A halottat a belvárosi temetőben már készen, megásva várta a díszsírhely. Egyszerű szertartás után lebocsájtották a nehéz koporsót azután rátemették a sárga földet és felállították az egyszerű fejfát, amely komoran hirdeti, hogy Itt nyugszik Pálfy Dániel kormányfőtanácsos, élt 57 évet, megh. 1928 már. i. Béke poraira. A hazafelé oszladozó tömeg szomorúan, megilletődve emlékezett az elköltözöttről. Pritna selyemharisnya 4 pengO JO Ollíréil 7 1 Koíimann Dezsőnél, Oefconlc» ucc-1 $z> inilO^a e»le 9 Órakor Tamara KflRsawmn «foreu oka feltei WÜM t>«Uenn414n«W 'grcUen vauMgMcnirttoe oBclv^roa) Moziján.