Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-06 / 54. szám

! DÉLMAGYARORSZAG Hsai:-." .-"«JH TtfW mári jus 6. »A £ivaialo$ Uössigasgaíás Náűossy érdekében erősen üolgosiU Választás Szigetváron (Budapesti tudósítónk telefonjeleo- szigetvári kisgazdák Nicsovics mellett foglaltak ál­té&c.) A szigetvári kerületben igen nagy harc lás't és ma táviratilag arról' értesítették Mayer indult meg a mandátamérl Nídossy Elek (fajvédő) János főldmivelésügyi minisztert, hogy a hivatalos és dr. Nicsovics Imre (egységes párti) között. A közigazgatás Nádossy érdekében erősen dolgozik. »A legbrutálisabb kardcsörteíésnek« mondják Londonban Mussolini bestédét fiát. Magyar aors, magyar karriér, magyar fátum jelölte Id az ő életútját is. Voltak évek. «mikor szinte 8 egyedül reprezentálta a szabad királyi várost. Ki kérdezte, hogy miből telik, — mindenki természetesnek találta, min­denki szó nélkül elfogadta, hogy a város vendége! — Pálfy Dániel vendégei legyenek. Amikar neki volt, bőségben volt része min­denkinek. Amikor megnehezedett az idők já­rása fölötte is, senki nem hallotta panasz­kodó szavát A magyar vendégszeretetnek ő volt élő szobra. Maga sütött-főzőtt, maga szol­gálta ki vendégeit. Gyönyörűen tudott élni Duhajság nélkül tudott mulatni, dőzsölés nél­kül vigadott, magyar ur volt a fehér asztal mellett is, pedig — soha kártya nem volt a ké­ziben. Mennyi munka várt volna még rá, mennyi munkás, poliárkcccintások őrömében lehetett volna még része, — a gazdasági vi­•zonyo': hatalmával még az 5 kalapácson •i rizttlírtodott karja sem tudott megbirkózni. Akkor ment el, amikor a legnagyobb ürt hagyta maga után. »Ez férfi vo't« búcsúztatja hősi halottját a véres tragédia. »Ez férfi volt« — mutat­hatunk az elpihent harcosra mi is Pálfy Dánj:l legméltóbb nelírológjaként. S talán az urülctiw menekülő nagy magyar költő sza­vai illenének legméltóbban az emlékezet sír­kövére sirbahanytlott életéről, mely »jó mu­latság, férfi munka volt«. Jó mulatság, férfi munka volt ez a verejtékkel és tömjénnel, közéleti harccal és baráli öleléssel, dicsősé­gekkel és csalódással összezsúfolt élet s a funerálor, akinek keserves tiszte a búcsúz­tatás, könnyc-s szemmel, komor fájdalommal néz az után az egész élet után, aminek vilá­gító fénye, melegítő lángja Pálfy Dánielben őrökre kilobbanj Dettrc János. Betegsége Betegségének csiráját már régen magában hór- j dozta Pálfy Dániel, de robosztus szervezete so- | káig birkózott a bajjal. Először körülbelül egy esztendővel ezelőtt eszmélt rá, hogy súlyosan be­teg, amikor a baj már elhatalmasodott rajta. Nem vette komolyan betegségét és nem gondolt arra idejében, hogy gyógykezeltesse magáL Azt hitte, hogy orvosi beavatkozás nélkül is kihe­verheti. Irtózott a betegeskedés gondolatától is, hiszen sohasem volt beteg, hiszen az erőnek, az egészségnek a szobrát lehetett volna róla meg­mintázni Az alattomos betegség azonban megkezdte rom­Luló munkáját. Az erős, ba'.almas szervezet nap­ról-napra szinte szemmel látható fokozatokban •.omlott la. Néhány hónap ulalt ugy megváltó­éit Pálfy Dániel tekintélyes alakja, hogy akik régebben látták, alig ismertek rá. De a beteg erősen tartotta magát, birkózott a betegségével, csak az utolsó pillanatban kapitulált, amikor már — menthetetlen volt. Az elmúlt év őszén súlyos aíterja támadt Pálfy báuicluek gróf Hadik Jánossal, aki a magyar iparosság vezéri botjáért vetélkedett vele. Pálfy halálos betegen vívta meg a döntő küzdelmet l'-udopestcn, de azért volt ereje a győzelemre. I'jiy \"»lván az elnöki emelvényről sétált be a u iiiíhára, ahol a nevezetes gyűlést kővető napon llü (i tanár súlyos gyomoroperációt hajtott végre »•aj la. Az operáció siterüit: nem halt bele a beteg sut uláua átmeneti javulást észlelt magán. Visz­sza nyerte életkodvét, ismét a régi Pálfy Danivá vált. Bü-^ko örömmel újságolta, amikor felépü­lése után hazaérkezett, hogy teljesen meggyógyult, i mét meg tud birkózni már a Icgn^g «'cb adag ros­'cljossal is és szabad mindent ennie, ami kézzel lógható bizonyítéka visszatért egészségének. Né­hány héttel operációja után megnősült, de ez a házassága nem volt szerencsés. Az ui üár alic néhány napig élt együtt. Nemsokára azonban megszűnt az operáció át­meneti hatása is. A betegség ismét elhatalmasodott tervezetén, amelynek leromlása most sokkal gyorsabb tempóban következett be. A beteg érezte, hogy tovább nem szabad tréfálnia betegségével. Bécsbe utazóit, ahol a leghíresebb gyomorspe­cialistákat kereste fel. A bécsi orvosprofesszor uj, a budapestilői eltérő diagnózist állapított meg, amely teljesen inegnyug:atta a beteget, mert a bécsi professzor megállapítása szerint betegsége gyógyítható. Hazajött Szegedre és teljesen legyön­gülve, összetörve beváaszorgott a közkórházba. Jt Uözkór&ázban A gadoE ápolás és az ügyes kezelés Londonból jelentik: Az angol sajtót erősen foglalkoztatja Mussolini beszéde. A liberális Star a legbrutálisabb kardcsörteíésnek mondja Mussolini beszédét. Még ennél is csodálatosabb azonban, hogy milyen sértő módon nyilatkozik Mussolini a Népszövetségről és hogy milyen határozottan tagadta meg azokat az olasz Ígéreteket, amelyeket elődei tettek a német kisebbségnek. A konzervatív Ewening Standard bolsevista metódusnak nevezi az olasz kormányelnők el­járását, mondván, hogy ez a metódus egy­szerűen lehetetlenné teszi a nemzetközi meg­állapodásokat M«WMHMM(|«MMMW MWMM — sajnos — szintén csak átmenetileg vissza­adta életkedvét, bizalmát a felépülésben. Láto­gatóinak bizakodva újságolta, hogy néhány hét múlva talpra áll, makkegészséges lesz ismét és egészségét a szegcdi kő^kórháznak köszönheti. Nem tudta, hogy a kórház orvosai már lemond­tak életéről, hogy utolsó napjainak derűjét azok­nak az injekcióknak kőszőnheü, amelyektől gyó­gyulását remélte. Ezek az injekciók csillapították elviselhetetlen fájdalmait, éjszakánként elűzték ál­matlanságát, de szétroncsolódott szervezetét nem gyógyíthatták meg. Néháuy nappal ezelőtt tudta csak meg, hogy el kell búcsúznia végképpen az éleitől. Csodálatos lélekerővel vette tudomásul a megmásithatatlant, de azért néha, jobb percei­ben, feléledt lelkében újból a remény, hogy az­után visszaessen a szomorú, a reménytelen apá­tiába. Nyugodtan, szomorúan búcsúzkodott ef min­denkitől, gyermekeitől, családjától, barátaitól, akik állandóan ott tartózkodtak ágya körül. Meggyónt, megáldozott, fölvette a haldoklók szentségét és várta a halált. A Katasztrófa Hozzátartozói is tudták, hogy minden percben bekövetkezhet a katasztrófa, mert a sors keserű és kegyetlen szati ájn'.;ő:it Pálfy Dánielnek, a teri­tett asztalok, a jó, fűszeres ételek rajongó barát­jának éhen kell meghalnia. Napok óta egyetlen falatot sem vett magához, sőt mesterséges táplá­lása is lehetetlenné vált speciális betegsége miatt Az chezés teljesen felemésztette testét, a hatalmas arányú, gyönyörűen felépített férfitestből alig ma­radt valami a kórházi betegágy takarója alatt. Szombaton este még látogatókat fogadott, leá­nyét, aki Jugoszláviából jött apja betegágyához. De már nem tudott őrülni senkinek, nem tudott foglalkozni senkivel. Arcát gyakran eltorzították a leírhatatlan fájdalmak, de azért egyetlen jaj­szó sem hagyta el a száját. Férfiasan, büszkén viaskodott az utolsó pillanatig a halállal. Amikor látogatói szombaton este eltávoztak, csen­desen elaludt és nyugodtan átaludta az egész éjszakát. Az ápolónő reggel kilenc órakor nézett be hozzá. Akkor ébredt fel. Mosolyogva mondotta, hogy nagyszerűen aludt és jobban érzi magát, nincs szüksége semmire. Az ápolónő lassan eltávozott. a tizenkilences szobából és tíz perc múlva, amikor visszament, Pálfy Dániel már halotl volt. Mosolyogva feküdt az ágyon, megbékélt, kiengesztelődött mosollyal. "Ravatalon A halál híre villámgyorsai: elterjedt az egész városban. A városháza tornyára fölvonták a fekete lobogót, fekete zászlót tűzött ki az ipartestület, az iparkamara, a kaszinó és mindazok a testü­letek és intézmények, amelyekben vezetőszerepe volt az elhunyt iparosvezérnek. A halottat délután szállították át a közkórházból az ipartestület székházába, ahol felravátalozták. A ravatalhoz végevárhatatlan sorban zarándokol­tak el az elhunyt ismerősei, barátai. Szomorú véletlen, hogy két iparosvezértársa, Dobsa László és Füredi vasárnap, a déli vonat­tal érkeztek meg Szegedre, a beteg vezér láto­gatására. Csak az állomáson tudták meg, hogy Pálfy Dániel már két órája halolt. Pálfy Dánielt a szegedi iparosság a saját ha­lottjának tekinti és méltó végtisztessééől maga gon­doskodik. Kedden délután három órakor temetik az ipartestület előtti térről a belvárosi temetőbe, ahol a város díszsírhelyet jelölt la számára. Te­metésén megjelenik Szeged város egész iparos­tarsaaaima, nogy eibnesuzzon tiliijern regi ve­zérétől. Pályája Pálfy Dániel közéleti pályája a szegedi köz­gyűlés termében és a szegedi ipartestületben kez­dődött. A a ipartestületben hamarosan vezetösze­rephez jutóit, mindenki mái- korán elismerte ve­zetői hivatottságát. Az ipartestület hamarosan meg is választolta elnökének és ezt az elnöki tisztsé­get haláláig viselte. Aktív politikai pályája 1918. nyarán kezdődött, amikor függetlenségi programmal képviselőjelölt tett az első kerületben. A forradalom idején a Nemzeti Tanács tagjai közé választotta, itt is érdemes munkát végzett a rend fentartása és -a termelőmunka megindítása érdekében. A wagedi kormánynak államtitkára lett, 1920-ban a máso­dik választókerület megválasztotta képviselőnek, a Keresztény Nemzeti Egyesülés programjával. A bolbüntetés megszavazása után azonban kilépett a pártból. 1923-ban kormányfölanácsos lett, ugyanebben az évben a ceglédi képviselőválasz­táson azonban, bár a kormányzópárt hivatalos jelöltje volt, Lendvai Istvánnal szemben kisebb­ségben maradt. A parlamenten kivül folytatta ezután tevékeny­ségét a magyar iparosság érdekében, egyre szé­lesebb fronton, egyre jelentősebb eredményeket érve el. Már nemcsak a szegedi, de az ország egész iparossága vezéréül vallotta és az országos iparosgyüléseken az iparosok a leghivatottabb ve­zérükként ünnepelték. A négyszázhúsz ipartestü­letből álló IPOSz elnökévé választotta, 1927-ben pedig a vidéki kereskedelmi és iparkamarák felső­házi képviselője lett Állandóan a kézmüve«;kama­rák felállítása érdekében fáradozott és ez a gon­dolat soha nem volt olyan közel a megvaló­suláshoz, mint most, amikor az ötlet főlvetője és leghatalmasabb szavú propagálója kidőlt az élők sorából. Az ipartestület részvéte A szegedi ipartestület a követker" gyászjelen­tést adta ki: >A szegedi iparleslüiet mélyen megrendülve je­lenti, hogy hőn szeretett nagy vezére és elnöke, Pálfy Dániel v. államtitkár, felsőházi tag, az IPOSz elnöke, m. kir. kormányfőtanácsos stb., folyó évi március hó 4-én, délelőtt 10 órakor í éleiét súlyos szenvedéssel befejezte. Törhetetlen f akarattal, szívós kitartással az iparosság jövőjéért • sokat dolgozott drága halottat Szeged város ipa­í rossága magáénak tekinli és az ipartestület szék­hazából folyó évi március hó 6-áű, délután 3 órakor helyezi örök nyugalomra. Kihűlt teteme az enyészeté, de az iparosság érdekében épitett nagy alkotásai a mieink marad­nak. Emlékét hiven őrizzük, egyénisége égő fák­lyaként fog minden magyar iparos előtt lebegni. Szeged, 1928 március 4. A szegedi ipartestület.* Az ipartestület vezetősége a szakosztályi elnökök­kel egyetemben arra kéri az iparosságot, hogy délután háromnegyed 3 órakor a temetéseu rész­vételre az ipartestületen, délelőtt 9 órakor pe­dig a fogadalmi templomban tartandó szentmisén minél nagyobb számban jeleujék meg. Arra kéli az elnökség az iparosokat és kereskedőket, hogy a temetés ideje alatt műhelyeiket, üzleteiket a nagy halott emléke iránti tiszteletből lehí?51tg tartsák zárva. Dr. Aigner Károly főispán meleghangú részvét­levelet intézett a szegedi ipartestület elnökségéhív Pálfy Dániel elhunyta alkalmából. Levelében pó­tolhatatlannak írja a magyar kisiparosság vesz­téségét.

Next

/
Thumbnails
Contents