Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-23 / 68. szám

1928 március 23. DÉLMAGYARORSZÁG' 8 HARMONIA a legnagyobb magyar hegedűs MA, tp pénleken este (él 9 órakor a Tiszában. Jegyek 2 pengőtől a Belvárosi Mozi pénztáránál. II szegedi korzón fogták el Me-tasz Józsefet, aki a körözSievéi szerint évaiéksikkasztásekat kivetett el fA Délmagyarország munkatársától) 'A 6zegedi rendőrség csütörtökön délelőtt elfogta Kende-Krausz József budapesti ügynököt, aki ellen még a mait év végén körőzólevelet adtak ki. Kende-Krausz József Budapesten óvadéksikkaszfásokat követett el. Nagy tömegben »vett fel« ügynököket nemlétezö kereskedelmi üzleteibe. Kende az ügynököktől 400—500 pengő óvadékokat vett fel. Mintegy nyolcezer pengő összeszedése után Kende-Krausz nyomtalanul eltüut Budapestről. A megkárosított ügynökök azonnal feljelentést tettek Kende-Krausz ellen, akit azonban Budapesten nem tudtak elfogni. Kőrözőlevelet adtak ki ellene. Csütörtökön délelőtt azután egyik detektív felismerte a korzón, amint Kende sietve a Csongrádi takarék felé vette útját. Kende szó nélkül követte a detektívet a rendőrségre, ahol beismerte, hogy elkövette a sikkasztásokat. Előadta, hogy az óvadékokat szabadalmánek elkészítésére akarta felhasználni. Kende szabadalma egy uj »házrendi szabályzatból« állott volna. Elképzelése szerint találmányát minden toagyobb házban elakarta helyezni. A találmány lényege egy kivilágított reklámszekrény, amelyben helyet foglalt volna a házirend, a 6zinházak és mozik műsora, továbbá a vonatok indalása. Elfogatása éppen a legrosszabb időben tőrtént Szegedre azért jött, hogy találmányát itt vezesse ba először. Kendét kihallgatása után pénteken szállítják Budapestre. Ugyancsak csütörtökön szállították Szegedi-e Bezdán Ferenc rovottmulíu, régóta körözött szegedi betörőt, akit az ellene kiadott körözőlevél alapján Szabadkán fogott el a szerb rendőrség. Bezdán Szegeden halrendbsü betörést követett el. 1922-ben azonban megszökött Szegedről és szerb megszállott területre ment át. Hat éven át bujkált Szabadkán, mig végre sikerült elfogni. A szabadkai rendőrség Bezdánt, aki Szabadkán állandóan szegedi uri barátaira hivatkozott, csütörtököu adták át a magvar hatóságoknak. SZABÓ LASZLO EMLÉKIRATAI XXII Hátha mégis lesz belőlem valami? . Azzal, hógy átköltöztünk a Brüsszeli-körüfra, »idegen házba«, egyszersmind más társaságba is kerültem. A kószálásra azonban most már egyre kevesebb időm maradt, mert' egyre több volt a tanítványom. A nyolcvanas évek vegéről azonban már csak kettőre emlékezem ; az egyik Vadász adófelügyelőnek a fia volt a Pusztaszeri-utcában, a másik Czíuner Vilmos, gondolom, egy péknek a fia a Margit- vagy Polgár-utcában. Czinner velem egy osztályba járt, de a latinból gyenge volt; az alsóbb osztályokba nem velem járt s nem tanították meg a nyelv elemeire. Az uj környezetben legjobb barátom volt Mihalovits Béla, szintén a Pusztaszeri-utcában. Ennek az apja városi irodatiszt volt és csodálatosan szépen tudott irai. Az öreg Mihalovits testvére jegyző volt Majsán; ennek is volt két fia, Ernő és Zollán. Ernő ma címzetes kanonok és plébános Lajos-Mizsén. Kis tömzsi fiu volt, sajátságos, eredeti filozoíáIási hajlammal. Zollán csak hegedülni szereiéit, tanulni nem; minden tanár azt. mondta rá, hogy -nem lesz belőle semmi«. Tábornok lelt belőle. A három fia közül Béla volt a legforgalmasabb. Piarista lett, de felszentelése előtt kilépett, megnősült és elment Perzsiába nevelőnek báró Eperjessy teheráni követ házához. Egykori tanítványa, báró Eperjessy 'Árpád, ma osztálytanácsos a külügyminisztériumban. Perzsiából tüdőbajjal jött haza Mihalovits Béla és nemsokára meg is halt. Fivére, Dezső, a mi diákkorunkban már segédtelekkönyv-vezető volt és csak látásból ismertem. De imponált nekem, hogy őrökké vizsgázóit, elvégezte a jogot is, hadbíró lett, s ma, mint hallom, élénk részt vesz Szeged város közügyeiben. Beletartozott a bandánkba egy Biacsg-fiu, aki vasutas lett s egy Zimanyi- i gyerek, akinek postatiszt volt az apja; ennek hirél nem halloltam vagy 38 év óta. Lehettek, sőt bizonyosan voltak még mások is, akikkel együtt tettünk nagy kirándulásokat a kanyargó Tisza partján Algyőig, — ami csak négy-öt óra járás volt, ellenben az országúton két óra alatt haza értünk. Négy-öt krajcár volt egy-egy ilyen kirándulás költsége. Nagy mulatságunk volf, hógy a városból, a hetivásárról Algyőre haza igyekvő kocsikat megállítottuk s tücsköt-bogarat összebeszéltünk — latinul. .Azt, hogy hány óra, latinul kérdeztük; — Quota hóra est, domine? S ha elfogyott a tudományunk, Titus Líviust Citáltuk vagy Ovidiust: Dum subit illias tristissimac noclis imagd... Az algyeviek káromkodtak, hogy honnan a pokolból kerültek ide ezek a »németek«, akik egy szót sem tudnak magyarul, beszéltek, mutogattak az ostornyéllel a város felé és végül is ott hagytak bennünket. Másik szórakozásunk a színház volt. Hacsak lehetett, elmentünk a »diák-helyre •, a földszinti állóhelyre Amint az ajtót kinyitották félhétkor, mi már berohantunk, mert aki az első sorba jutott, kabátját feltehétte a vaskorlátra és rákönyökölhetett. A világon mindenki és minden tetszett nekünk, s bömbőlésünkkel többnyire mi csináltuk a vastapsokat. A művésznők közül azonban egyetlenegynek a nevére sem emlékszem. Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy bár már tizenöt-tizenhat évesek voltunk, abban a korban sohasem jutott az eszünkbe, hogy BELVÁROSI MOZS Március 23, 21, 25-én, решек-п, »юга aton, vasárnap Л táncoló Bécs. Kedélyes tOrténit » »¿gi ¡d béfcevüátbói 8 felvonásban. Főszerep'«»; t» МЧ5В8 t»yvmi« Azonkívül Ц£ГДМД0. Élöadis >k kezdete 5, 7 9, vasár n ünnepnap 3,0 7és 9 ódakor. nemcsak a főneveknek van neme a grammatikában, hanem az embereknek is az életben. Negyedik és ötödik gimnazista koromban az iskolatársaimtól soha egy illetlen vagy kétértelmű szót nem hallottam. Mi lehet ennek az oka? Később »értünk mint a mai fiatalság? Nem, hanem talán jobban el voltunk foglalva. Dolgoztunk; sokan már kenyeret is kerestünk s ha időnk maradt: a Boszorkány-' szigettől a gyevi vashidig kószáltunk, nyáron, egész nap fürödtünk, télen rengeteget olvastunk. Okos tanáraink óriási módon bofolyásolták az egész életmódunkat anélkül, hogy észrevettük volna. Ha valakinek hajlama volt valami komoly munkára, azt rögtöu észrevették. Gvőry Gyulát (lehet hogy a keresztneve téves) művésznek száuták, noha kefekötö volt az apja a Londoni-köruton; észrevették, hogy Győry kitűnő érzékkel rajzol, s ezért a latinnal kevésbbé zaklatták. Nálam :>firkálási hajlamot: vett észre magyar tanárom, Sáfrán József és rengeteg »szorgalmi dolgozatot- íratott velem, viszont a latin tanárom, Hajnal Imre, aki tömérdek latin közmondással nemcsak latin stílusra, de életfilozófiára is tanított bennünket, már a negyedikben jövőt jósolt nekem a filologia terén. A negyedikben már bármely magyar szöveg latinra fordításában biztos voltam, de azért magam i* meglepődtem, amikor Hajnal tanár ur hangosan elolvastatott velem egy egész fejezetet Liviusból, s azután így szólt: — No, most csukd be a könyvet és azt, hogy mit olvastál, ezép nyugodtan mondd cl nekem — latinul! Micsoda öröm volt látni a tanár ur mosolygását, mikor elmondtam neki az egész fejezetet, persze nem oly elegáns egyszerűséggel, mint aminő a Livíusé, de azért igen tisztességes latinsággal! A mai tanár uraknak ajánlom, hogy próbáljanak ilyen tréfákat csinálni a mai diákokkal a negyedikben! Német tanárommal a negyedikben — elég«-, detlen voltam. Szinger Kornél ur akkor elsőéves tanár volt, de akárhogyan feleltem is neki, nem akart jelest adni! Bizonyos, hogy nem is érdemeltem, de kissé deprimált, hogy. snem érvényesültem.« Néhány év múlva vi* szont abból támadt kellemetlenségem, hogy Szinger tanár urnák velem szemben tanúsítóit nagy jóindulatát egyáltalán nem tudtam méltányolni. De mentségemül hivatkozhatom arra, hogy ez a tanár ur mindnyájunknak egy nagy rébusz volt. Alig huszonkét éves gyermekarcu ifjú, oly szelid és finom, mint egy gyermekarcu leány, s mégis hallatlan fegyelem és síri csönd a tantermében! Ezeu elgondolkodva, ma ugy látom az ő szerepét, hogy miután nemcsak az írásbeli dolgozatainkat, hanem a modorunk kisebb-nagyobb hibáit is gyöngéden korrigálta, megéreztük, hogy uevelő hatást gyakorol reánk s volt bennünk annyi tisztesség, hogy ezért a hálánkat azzal fejeztük ki iránta, hogy nagyon nagyrabecsültük és szerettük. A negyediktől kezdve a magyar nyelvet Sáfrúníői tanultuk, akinek pedagógiai egyénisége megérdemelné, hogy külön kötetben méltassák. A szerzetesnek, a tanárnak, a magyarnak, az uri embernek s egy derűs világnézetű filozófusnak összes tipikus vonásai egy emberben soha nem egyesültek még annyira, mint ebbeu a remete-piaristában. A matematikát a IV. és V-ben Lauehlól tanultuk; fáztunk tőle, de kitűnően tanított bennünket. A természetrajzot mindkét osztályban Zvér Endre tanította, rendkívül liberálisan, azaz mindenből csak a lényeget követelve. — holott abban az időben a lermészetKORS&O MOZI Március 23, 24 , 25én, pénteken, szombaton, vasárnap Kermann Sudermann regényének filmváltozat A rékaut. Történet a porosz francia hib'iruból 10 »e'vnnáíban Főszoröplő: JACK. T 1 E V O R. Azonkivfll: HSgaglÖ. Eifta-iflTOk u-ezdete 5, 7,0, va«ár- é. flnncpaap 3,5. 7 és 9arator]