Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-10 / 33. szám

^328 február 10 DÉLMAGYARORSZÁG B S0SHEXS Hazaárulás cimén eljárás indult Wolff ezredes ellen, aki Burgenlandot visszaköveteli Magyarországnak '(A Délmagyarország bécsi szerkesztőségéül.') December végén cikk jelent meg a Délmagyarországban, amelyben Wolff Gusztáv ezredes, a fekete-sárga császárhű néppárt elnöke B különböző aktuális kérdésekről kimerítő nyilatkozatokat tett. A bécsi legitimista vezér többek kőzött kijelentette, hogy Nyugatmagyarbrszág elszakítása jogtalan aktus volt, Ausztriának vissza kell adnia Burgenlandot és a legitimisták programjában ez a jóvátétel benne foglaltatik. I A Délmagyarország kimerítő bécsi interjúja tniatt Wolff ezredes ellen most eljárás indult hazaárulás cimén. Ma lefolyt kihallgatásakor, amelynek befejeztével Wolff ezredest haza Fantasztikus idők voltak azok, amikor a régi Szegedet eltemettük! Meri valóságos temetés volt az: méter magasan, vagy még magasabban feltöltöttük a város területének nagy részét. Igen nehéz dolog volt a felsővárosi lagúnák eltüntetése s ezt a munkát jórészben olaszok végezték, akiket mi csak digóknak neveztük. Azt hiszem, a hires szegedi kubikosok sokat tanultak olasz kartársaiktól. A Felsőváros feltöltésére a földet az Algyőre vivő ut bal oldaláról, a körtöltésen túlról szállították be a digók, még pedig lórékon. A lóré apró vasúti kocsi, föld, kavics, vagy kő szállitására, lebocsájtható oldalakkal. Kezdetben egy miniatűr mozdony pöfékelt a lórék előtt, de azután áttértek a lóvasúti rendszerre. Az a terület, ahonnan a földet hozták a vámházon tul (rámpá-nák hivtuk a töltés föl- és lejáróját), kitűnően ismeretes volt előttem, mert az országút jobb oldalán eperfák voltak vagy egy kilométer hosszúságban a töltéstől kezdve, — addig, ahol az ut keletről északra kanyarodik s azok között az eperfák között nem volt egyetlenegy sem, amelyre 1881-től 3887-ig minden nyáron egy néhányszor fel ne másztam volna. Előttem vannak ma is a nagy gödrök, melyekből száz meg százezer engedték, az osztrák legitimista vezér kijelentette, hogy az inkriminált nyilatkozatot csakugyan megtette és azért vállalja a teljes felelősséget. A legitimisták minden tekintetben a jogfolytonosság és törvényszerűség alapján állanak, Burgenland nem népszavazás, hcenem a saint-germaini és trianoni békeszerződések következtében került Ausztriához és ugyanakkor, amikor más pártok más szempontból küzdenek a saint-germaini békeszerződés reviziójáért, lehetetlen, hogy ez az igazságtalanság, annak ellenére, hogy területi gyarapodást jelent Ausztria számára, érvényben maradjon. köbméter földet behordták a városba, vagy talán még sokkal többet; emlékezem: azt beszélték, hogy »sárga agyagot« szállítanak be és tönkreteszik vele a kerteket. Tényleg sárga volt az a föld, de ma már tudom, hogy nem agyag, hanem lősz volt: finom szemű, sürü masszává összenyomott homok, — olyan, mint aminőből a Balaton somogyi partját megszerkesztette a Teremtő. Az a lázas munka, amely körülöttem folyt, természetesen nagyon érdekelt engem, bár igen sajnáltam, hogy eltűnnek a környékünkön a vizek s a kezdődő építkezéseket gigászi méretűeknek láttam. Természetesen egész nap az utcán csavarogtam és 1880 őszén kedves szüleimnek azt az elhatározását, hogy beadnak az iskolába, igen kellemetlen érzésekkel fogadtam. Még nagyon élénken emlékeztem a kisdedóvóra... Azonban, amit az apám, vagy az anyám mondott azt, hacsak el nem felejtettem, mindig teljesítettem a legelső szóra, minden okos. kodás és megjegyzés nélkül s igy legfőlebb savanyu és komor ábrázatom mutathatta, hogy az iskolától irtózom, de balsejtelmeimről nem szóltam egy szót sem, mikor iskolai pályafutásomat megkezdtem. Az első napon kocsin vitt az apám az iskolába. Az I. B. osztály szépreményű növendékfl lettem. Első tanítóm, Bezdán Imre még fiatal, de már nagyon beteg ember volt: mankón járt és állandóarf az asztalán volt egy véres törülköző, amivel gyakran törülgette az ajkát. Akkoriban egész nyugodtan beengedték a kisgyermekek közé. a tuberkulózis utolsó stádiumában levő tanitól. Miután a tanitó ur már az első napon egész sereg gyereket megpálcázott, láttam, hogy itt sem lesz jobb dolgom, mint az óvodában s tanítás után nagy, örömmel menekültem ki az első emeleti tanteremből a szabadba. Az épületből kilépvei nem tudtam, merre menjek: a fiu-osztályok kapuja a Belváros (Palánk) felé nézett, mely ismeretlen volt előttem. Először a minoriták felé indultam el, de az utca közepére érve szerencsémre megláttam a Bómai-körut Iáján a lórékat és digókat, — tudtam, hogy azok a házunk előtt járnak s igy szerencsésen hazavergődtem. Otthon azonban az iskolai életre vonatkozó kérdésekre igen szűkszavú, mogorva {feleleteket adtam. Nem tudtam megérteni, hogy miért kell nekem iskolába járni, noha már tudok inri-olvasni? Anyai nagyanyám tanított meg olvasni, állítólag bámulatosan rövid idő alatt és tőle tanultam irní is egy hat krajcáros palatáblán. Az iskolai oktatás tehát egyrészt unalmas volt, másrészt rettenetes. »Ütemre;; irtunk mindenféle vonalakat, melyekben semmi értelmet nem láttam: »A középsoron alulról kezdjük, jobbradülő ferdevonalat irunk at közép-felső sorig, — egy, kettő!« Ezt csinál-, tuk egy negyedórán át, a tanitó a falitáblán, ma a palatáblán. S azután egy másik negyed órán át: »felülről kezdve, balra vissza, lenn jobbra kanyarítva: egy, kettő, három!« Mikor ezzel is készen voltunk, ujabb vezényszó következett: »Most pontot a hegye fölé: egyl egy! egy!« Én ettől egészen elkábultam és folyton az járt az eszemben: Miért nem mondjaí ez a bácsi röviden és egyszerűen, hogy »gyerekek, írjatok egy kis i betűt? Minden értelmes dolgot le tudtam irní, de a »jobb felső horog« helyett néha »bal felső horgot« rajzoltam, lia még nem tudtam, hogy a tanitó ur milyen betűt akar velünk megalkottatni, — s e miatt a megfelelő fenyítésekben részesültem. Legkevésbbé szerettem, ha a tenyeremet előre kellett nyújtanom abból a célból, hogy a tanitó ur a pálcával rácsapjon. Az a másik elmés büntetés, amitől a többi gyerek félt, abból állott, hogy tenyerünket felfelé forditva kinyújtott ujjainkat össze kellett szorítani abból a célból, hogy a tanitó ur a léniávak egy csapásra mind az öt körmünket eltalálja; ez azonban nekem kevésbbé rémes volt, mert tudtam, hogy ha a megfelelő pillanatban kapom le a kezemet, a lénia lapja, mely lasabbban jár, mint a nádpálca, valami retteneteset nem ülhet. A legtöbbször azért kaptunk ki. mert nem figyeltünk. Abban az időben a mi iskolánk pedagógiájában »figyelni« annyi! jelentett, mint a két tenyeret az asztal lapjára tenni és egyenesen előre nézni. Én a ;>szép figyelemért; mindig akkor kaptam dicséretet, amikor arra a vonalra néztem, ahol az előttem levő fal a menyezettel találkozott. A feszült figyelem persze arra szorítkozott, hogy a tenyerek az asztalon legyenek, a kinyújtott ujjak ne mozogjanak és hogy a tekintet a kiválasztott fix vonalról el ne terelődjék: annak a figyelésére, hogy mit beszél, vagy és belefulladt a jéghideg vízbe Halálos szerencsétlenség a Móra-városrészben , fi! Délmagyarország munkatársától.) A Nemestakács-uccában, a legsötétebb Móravárosrészben csütörtökön éjjel Sári János 36 éves iparos részegen beleesett az ucoa mély árkába és belefulladt. Sári János éjfélig borozgatott az egyik kocsmában, amikor hazafelé indult. A Nemestakács-ucca felé vette útját és az eléggé sötét uccában beleesett a vízzel telt árokba. A kellemetlen fürdő következtében Sári hirtelen kijózanodva segítségért kiáltozott. A néptelen j uccában azonban senki sem járt ebben az időben. Sári hiába próbálkozott kijönni a mély i árokból, minden kísérletnél visszaesett és ilyenkor nyakig merült el a jéghideg vizben. Már kiáltozni sem tudott, amikor egy rendőrőrjárat jött az uccán. A rendőrök azonnal az elalélt ember segítségére siettek, aki azonban közben erejét elvesztve, teljesen elmerült a vizben. Csak hoszszas küzdelem után tudták kihúzni a vizből, Sári Jánosban azonban ekkor már nem volt élet. A helyszínre kihívott rendőri bizottság kétségen kivül megállapította, hogy Sári szerencsétlenség áldozata. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XI. Megbuktam az első elemiben BELVAROSI MOZI Február 10., 11, 12-én, pénteken, szombaton és vasírnap Ha én szeretlek, jól vigyázz! Prosper Mérimée novellája 12 felvonásban Főszereplők. Carmen — — — — — Dolórcs Del Rió F.seamiltó — — — — VIctor Mc. Lsnglean Don Jósé — - — — — Don Alvorodó Ezt megeszi: Hlr^flÓ. Előadások ke ¿de e 5, 7, 9 órakor, vasárnap 3, 5, T és 9 Órakor. KORZO MOZI Február 10., II., 12 én, pénteken, szombaton és vasárnap A fehér ördögök Dráma a sivatagban 8 felvonásban. Főszereplő: Richárd Berlhelmcs. — Ezt megelőzi Finom uri ház. Vígjáték 6 te vonásban Főszereplő: Chcster Koklln. Előadások kezdete <¿15, féi 7 és tél 9, vasár és ünnepn.p iéi 3, tél 5, tél 7 is fél 9 őrskor kezdődnek. Sz-ged szab klr. város IskolAnklvdll Népművelést Bizottságának IV. tudonányterjesztő előadása a miivelt közönség számáia 1928. évi tebruúr Qó 12-én, vasárnap d. e. 11 órakor a Belvárosi Moziban. A bemutatásra kerülő tilm: Mont Blanc. Ar Alpok királya. A kisérő előadást tartji Dr. Flrbás Oszkár állami reáliskolai tanár. Rendes mozi he'vátak A tanuld ifusig 40 til'éres kedvezményei >egsyel jelenhet meg az előadás >n