Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-10 / 33. szám

6 DftLMAGYARORSZAG 1928 február Itt mit csinál a tanító ttr, már nem jutott energiám. Az ének-órákon különösen szenvedtem. A' tanító ur népdalokat énekeltetett velünk. Amikor azonban azt kelleti énekelni, hogy Végig mentem az ormódi temetőn, Elvesztettem piros bársony keszkenőm... — Az ének után megkérdeztem a tanitó úrtól, hogy mi az a ^keszkenő?« És amikor azt felelte, hogy > zsebkendő«, én viszont azt mondtam neki, hogy »én ezt nem értem, mert én még sohasem láttam olyan zsebkendőt, ami bársonyból van Ezt én igen komolyan mondtam, a gyerekek azonban igen nevettek rajta s tanitó ur is egészen felderülten mondta nnkik: Látjátok, milyen ostoba ez a Szabó? Milyen szép ez a nóta és ahelyett, hogy ő is 1 flalolna, ilyen szamárságokon töri a fejét«. Sok bajom volt azzal a, gondolom hazafias intmcióju dallal, amely igy kezdődött: Fályol borítja Hervadt arcomat..i ~ Ezt igen szomoruán kellett énekelnünk, noha én egészen rendben levő dolognak tartottam, hogy akinek az arca hervadt, annak az arcát csak hadd borítsa az a fátyol 1 És miután a leglelkesebben elénekeltük azt a szép dalt, hogy Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni..." megkérdeztem, hogy miért kell még egyszer üzenni, miért nem megyünk már az első üzenetre? Miután az ilyen kérdéseimen a gyerekek mindig nevettek, aféle »bolond figura; lettem az iskolában s a tanítónak igen sok bosszúságot okoztam, aminek kiegyenlitéseül mindig volt rajtam valami kék folt, melyet mindig daganat előzött meg: már tudtam, hogy a nádpálca-csapás meddig fáj, mikor dagad, mikor lesz kék a helve stb. * * * legényeit el ateartále hurcolni a leányi, — leütötték asz apái P é t m a gv * r'o r s z á ff munkatársától) Csütörtökön reggel jpU'ntették a rendőrségen» hogy Mokházán Berta Pál gazdálkodót boszv :bót fejbeverte Császár linr«> 2® eves átokházi legény, mert az apa leány», védelmére kelt. Bert;il életveszélyes sérülésével a közkórházba szállították A véres tanyai verekedés után megindult rendőri nyomozás megállapította, hogy szerdán délelőtt Berta átment egyik közeli szomszédjához. Alig tartózkodóit azonban néhány percig szomszédjánál. amikor portájáról sikoltozást és segélykiáltásokat hallott. Berta azonnal hazarohant. Házának udvarán különös látvány tárult elébe. Az udvaron felesége és leánya izgatottan vitatkozott öt tanyai legénnyel, akik Berta leányát erővel el akarták hurcolni. Amikor Berta tisztán látta a helyzetet, rátámadt a legényekre és azonnali távozásra szólította fel őket. Eközben történt azután, hogy Berta meglökte Császár Imrét, aki a kezében levő husánggal ugy fejbeverte Bertái, hogy annak fejét azonual elöntötte a vér. Az ütés legerősebben Berta balszeméi érte. Jobbszemét még a háborúban kilőtték és igy most egyik szemére sem lát. Császár Imrét azonnal letartóztatták. Ber( tát beszállították a közkórházba, ahol megállapi< totlák, hogy az ütés olyan sulvos volt, hogy } Berta balszeme világát valószínűleg teljesen ei| veszíti. Ji fajvédő újság munkatársa bocsánatot Kért a »Tótágas« sssersöfétől Mészöly Gedeon saftópöre „Maró Gergely Kalendáriuma" mlaíí (A Délm agyar0 rs zág munkatársától.') Az emlékezetes Tótágas-affér érdekes epilógusa jétszódolt le tegnap a budapesti törvényszéken a Töreky-\at\ács előtt. A Töreky-tanács annak a sajtópörnek a tárgyalását lüzte ki. amelyet Mészöly Gedeon professzor inditott Czebe László ellen, aki az időközben megszűnt Magyar lljság cimü kurzuslapban azzal vádolla meg a Tótágas szerzőjét, hogy ő a szerzője az úgynevezett Maró Gergely Katenríánumá-naV. is, amely a darabonikorszakban Jelent meg. Mészöly Gedeon irodalmi afférjával kapcsolalban csak ezt az egyetlen sajtópört indilotla meg, mert az inkriminált cikk hangja tökéletesen megfelelt a fajvédő újság gyalázkodó hang'ának és olyan súlyos sértéseket tartalmazott, amelyeket senki sem hagyhatott volna megtorlatlanul. Mészöly professzor annak idején a Délmagyarországban közölt nyilatkozatában is erélyesen tiltakozott a faj* védő újság feltevése ellen, politikai múltjával és meggyőződésével bizonyította, hogy nem is lehetett szerzője annak a gunyiratnak, amelyet Maró Gergely Kalendáriuma címen könyvelt el a magyar politikai irodalom. Ugyanakkor bejelentelte az! is, hogy a sajtópört megindította a fajvédő újság cikkírója ellen. A pör azonban nem kerülhetett tárgyalásra, mert Czebe László a tárgyalás előtt teljes elégtételt adott Mészöly Gedeonnak a köveiI kező nyilatkozat tormájában: I „\ megszűnt Magyar Uiság 1927. évi máés igen nagy választékban kaphatók autó, motorkerékpár és kerékpár alkatrészek, James- és TrlumfÁllandó ralitúron Berllet-gyártmányu Jus 31-ikI száméban Maró Gergely Kalendá* numától a Tótágasig címmel egy cikkei Írtam, melyben Mészöly Gedeon szegedi egyetemi tanár úrról a Tótágas-Ügy kapcsán azt állítottam, hogy a Maró Gergely-féle darabont-kalendáriumnak ő a szerzője és ezzel kapcsolatban Mészöly Gedeon profesz« szor ur személyét sértő kritikával illettem. Ezen cikket közvetlenül egy képviselőházi ülés után írtam, amikor egyes képviselők a professzor urat éles vádakkal illették. Ugyan* akkor informáltak engem is a fentieket illetően. Időközben meggyőződtem, hogy mindabból, amit a cikkben Mészöly Gedeonról állítottam, egy betű sem igaz, engem félre* vezetlek. Meggyőződtem, hogy Mészöly Gedeonnak a Maró Gergely-féle kalendáriumhoz semmi köze nem volt, ellene sem ezért, sem másért soha fegyelmi eljárás nem volt folyamatban. Mészöly Gedeon hazafiasságához a legtávolabbról sem fér kétség s éppen azért a cikkben foglalt valótlan állításokért s az azokhoz fűzött sértő kritikáért ünnepélyesen bocsánatot kérek. Czebe László, a Magyar Újság volt munkatársa." Lesipuskások az Iparos fronton . »Mindenki kisiparos ma Szegeden , szokta mondani az egyik tekintélye* iparosvezér. Pemagőgía azt bedobni az iparosság közé, hogy a kisiparosnak és a nagyiparosnak más az érdeke, inert nincs kisiparos, csak iparos van;, mondja a másik tekintély. »Politika az, amit itt a »kisiparos« elnevezés alatt csinálnak«, állapítja meg a harmadik te kin tél v. Az azonban, amit ezek a tekintélyek l!z év óta itt a szemünk előtt 35<Ni kisiparos niegnyergelésével csinálnak, az nem poli'ika? Az, mint ők szokták mondani: »Minden politikán felülálló gazdasági harc az össziparosság érdekeiért« Ha azután van olyan bátor iparos, aki szemükbe meri mondani, hogy amit 10 év óta csináltak, da főkéut, amit nem csináltak, az leginkább a saját egyéni érdekeik szolgálatára történt; az azután »felforgató«, »vörös radikális«, »nemzetközi Vágipárti«. Minden, csak nem tekintélyes iparos. Arról aztán sietnek megíratni iesinuskásokkal. hogy súlytalan, törtető, dárdarázó, aki a nemzeti és polgáif gondolatot meg akarja támadni. Tekintélyes urak! Nagyon rosszul politizálnak ' ugy a saját, mint az iparosegység érdekében, amikor olyan elvi kijelentéseket kockáztatnak meg, hogy bizonyos politikai pártok kötelékébe tartozói iparosok nem lehetnek vesetők az ipartestületben, (Talán azt hiszik, hogy a külvárosrendező-nagybizottságban vannak?) Bossz lábon állhat az aí »Iiolgári blokk«. Ilyen és hasonló baklövésekkel nem csoda, ha lejáratják »tekintélyüket', még ai tekintélytisztelet alapján álló iparosok előtt is. Az sem emeli valami nagyon a »magasabb vezérek« tekintélyét, hogy leibzsurnáljukban neki ugratnak már a tárgyalások menete alatt azoknak a bizottsági tagoknak, akik ott és mindenütt elsősorban iparosok és csak azután ellenzéki polgárok. Ez a valódi demagógia, leülni a zöld asztalhoz, tárgyalni, talán becsületszóra, igérni a barátságot* hátulról pedig lesipuskásokkal robbantani azok között, akik. végre komoly munkát akarnak végezni az iparosság érdekében. Nem akarok sokat beszélni az iparosegységről és annak robbantóiról, mert hiszem, hogy az iparosság érett tömegei maguk fogják az egységet megteremteni, még pedig a robbantók félreállttá sáv a I. Nem sokan vannak ezek az urak, inkább csak hangosak. Ismerjük a kezeket is, akik mozgatják azokat. Ez az az úgynevezett polgári blokk, amely, a nemzeti gondolatot kisajátította, most pedig létrehozott az iparosok között még egy kasztot, ai »tekintélyes iparosok« kasztját, sokszor — bölcsön<kert tekintéllyel. Ezzel azután be is bizonyították a »magasabb! vezérek«, hogy nemcsak iparos vau, hanem tekintélyes számmal vannak kisiparosok is, akiknek bajairól ha szóltunk, az már politika volt, az már demagógia volt, mert zavarta a vezérek nyugodt nyeregbenülcsct. Vannak és mindig többen vanuak, akik világosan látják azt a hatalomért való törtetést, amely a legutóbbi kamarakörzeti nagygyűlés rendezésénél is megnyilvánult. Látják világosan, hogy ezek a fő- és alrendezök állanak az iparosegység útjában lesjpuskásaikkal együtt. Dobay József. Óra jókarbantartásl vállalat i MiRsxátő Kálmán uccaG.%