Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-09 / 32. szám

1928 f ! »; ár 9. -—:.-T7>- 4 f «WHMHtM DÉLMAGYAR0RSZ.4G Életfogytig tárté fegyházra ítélték tastár Indrásnéf, aki szublimáltai megmérgezte férfit, S koitáorc-si férígyitöosság a szegedi ítélőtábla előtt. — Hégyhónapi mérgezett étel 70 hoít! fűidért. (A Délmagvarország munkatársától.) 1926 juliusában történt Kondoroson, hogy Kunstár András jómódú földbirtokos iiiokzatos körülmények között meghalt, A községben azt kezdiék suliogni, hogy Kunstár nem természetes halállal halt meg, hanem megmérgezték. A gyanú az elhunyl felesége ellen irányult, akivel csak 1924-ben köiöü házasságot. A gyanuokok alapián 8z asszonyi nemsokára letartóztatták. Az ügyészség indítványára az elhunyt holitesfét exhumálták és a megejtett vizsgálat scrán a holttest belső részeiben több mint három gramnyi mérget faí§5íak. így bizonyossá váll, hogy Kunstár Andrást megmérgezték. Az ügyészség a gyanuokok alapján gyilkosság büntette címén emelt vádat özv. Kunstár Andrásné elten, akit a mull év nyarán vont felelősségre a gyulai törvényszék. A főlárgyaláson a törvényszék fénykén! állapította meg, hogy özv. Kunstár Andrásné férjét megmérgezte. Kunslár csak negyven éves korában nősült meg. Özvegy asszonyt vett el, akinek 14 éves leánya volt. A házasságkötés alkalmával a férj megígérte feleségének, hogy halála után 70 hold földet hagy rá. A. házasság nem volt boldog, Kuns'árné leánya állandóan betegeskedett és emiatt a házaspár közöli állandó perpatvar volt a napirenden. A leányka gyógykezeltetést költségei nagy összeget emésztettek fel. A mostohaapa nem akart fizetni, amire az asszony elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Elhatározta szonhan, hogy urát is magával viszi a hatálba. Levest főzött, amelyben szublimál pasztillákat oldott fel. A szublimátos leves azonban hatástalannak bizonyult. Az asszony ezután letett az öngyilkosság gondolatáról és elhatározta, hogy uróí megmérgezi, hogy így minél hamarább hozzájusson a 70 hold földhöz. Az asszony négy hónap alatt végezte el munkáját. Mindennap szublimáf pasztiiiákat tett be férjének ételébe, aki rövidesen heves fájdalmakról kezdett panaszkodni, 1926 juliusában ezután meghalt. Halála előtti napon az elfogyasztott teára panaszkodott, de kezelőorvosa nem is gondolt arra, hogy a íea mérgező anyagokat tartalmazott. w ifi ILIM Midi m p i iiiimniii I ii imii ii ii1 É ii i Iliim« — passríMk a benyomuló kórokozókat ártalmatlanná teszik és így jól megvédnek súlyos betegségektől, mint forokgyuiladásés főleg a retteget spanyolnáthátóL Minden gyógyszertárban kaphatók. ügyeljünk mindig azl eredeti csomagolásra I v^X-V Özv. Kunstárné a törvényszéki főtárgyaláson tagadta bűnösségét. Annyit beismert, hogy férjét és magát egy alkalommal meg akarta mérgezni, de később ezen szándékától elállott. A kihallgatott tanuk vallomása és a szakvélemények alapján a törvényszék bebizonyifótinak vette a vádlott bűnösségéi és ezért gyilkosság bűntettében bűnösnek mondotta kí és életfogytiglani fegyházra ítélte. Felebb szés folytán a szegedi Ítélőtábla Kovács Rókus'tenácsa ma tárgyalta a nagyérdekességü bűnügyet és helybenhagyta a törvényszék Ítéletét. Az itélet ellen a vádlott semmteégi panaszt jelentett be a Kúriához. H közigazgatási felráság nem tartja magát illetékesnek Hajabács kántor fegyelmi ügy ének elbírálására. (A Délmagyar ország munkatársától.) 'A közigazgatási biróság most hozta meg ítéletét Hajabács Károly volt alsótanyai római katolikus kántor ismeretes ügyében. A közigazgatási biróság Ítéletében kimondotta, hogy az ügy elbírálására nem tartja magát illetékesnek. Hajabács Károly fegyelmi ügye, amely annak idején nagy port vert fel, a legkomplíkáltabbak közé tartozik. Mint ezlékezetes, Hajabácsot évekkel ezelőtt az egyházi hatóság az egyházi törvényeknek meg nem leíelő családi élete miatt eltiltotta az egyházi funkciók végzésétől. Hajabács Károlyt a kegyúr város közgyűlése választotta míg annak idején alsótanyai kántorrá, a városi tisztviselők számára megállapított státus alapján kapta a fizetését, mint más, fizetési osztályba sorozott városi tisztviselő, akinek a közigazgatási bizottság az elsőfokú fegyelmi hatósága. Dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök az egyházi hatóság fegyelmi határozatáról hivatalosan éi'tesitette a város halóságát azzal, hogy az egyházi funkciók végzésétől eltiltott kántort közigazgatásilag is fosszák meg állásától és gondoskodjék a város a megüresedett kántori állás betöltéséről. A kérdés elintézése igen sokáig elhúzódott, mert a vélemények nagyon eltértek egymástól. A kérdésben többféle egymással homlokegyenest ellenkező vélemény alakult ki a városházán. Voltak, akik azt vitatták, hogy a kántort a közigazgatási fegyelmi eljárás mellőzésével, egyszerű tanácsi határozattal kell elmozdítani állásából, mert az egyházi hatóság fegyelmi határozata következtében alkalmatlanná vált tisztségének betöltésére. Ezzel szemben mások arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kántor rendes fizetési osztályba sorozott városi tisztviselő, akit csak a szabályszerű fegyelmi eljárás lefolytatása után lehet. állásától megfosztani, mert a városi tisztviselőkre vonatkozó fegyelmi szabályok vonatkoznak Őrá is. Voltak olyanok is, akik kétségbe vonták, hogy a fegyelmi szabályok módot adnának a város hatóságának Hajabács elmozdítására. A volt alsóta5 nyai kántor ugyanis, bár az egyházi törvényekkel összeütközésbe került, de nem követett el olyan fegyelmi vétségei, amelyre a íörvéüy erejével biró fegyelmi szabályok alkalmazhatók ¡ettek volna. A tanács a kérdést radikálisan oldotta meg. Azon az alapon, hogy a kántort az egyházi hatóság eltiltotta a funkcionálástól, tehát alkalmatlanná vált tisztségének betöltésére, egyszerű tanácsi határozattal megfosztotta állásától és illetményeinek folyósítását is beszüntette. Hajabács Károly a tanács határozatát megfelebbezte a közgyűléshez, majd miután azt a közgyűlés is jóváhagyta, a belügyminiszterhez fordult jogorvoslatért. Ügye azonban a minisztériumban sem nyert kedvező elintézést. A kérdés annyira komplikált volt, hogy határozott álláspontot egyetlen hatóság sem foglalhatott el benne. Hajabács Károly ezután a közigazgatási bírósághoz fordult panaszával és azt kérte, hogy a közigazgatási biróság semmisítse meg a tanács határozatát és helyezze őt vissza állásába. A közigazgatási bíróság Hajabács panaszát most bírálta el és kimondotta, hogy nem tartja magái illetékesnek ebben az ügyben Ítélkezni. Az itélet indokolása szerint Hajabács Károly, bár a közgyűlés választása utján nyerte el állását és éppen ugy kapja fizetését, mint a város többi tisztviselői, mégsem tekinthető közigazgatási alkalmazottnak, hanem csupán a kegyur város által fizetett olyan alkalmazottnak, aki egyházi funkciót végei, tehát fegyelmi szempontból nem a közigazgatási hatóság, hanem az egyházi hatóság alá tartozik. A közigazgatási biróság hatáskörébe csakis a kifejezetten közigazgatási alkalmazottak panaszainak elbírálása tartozik és így a volt alsótanyai kántor panaszával a biróság érdemben nem foglalkozhatott. A közigazgatási biróság határozatával ez a kényes ügy végérvényesen elintézettnek tekinthető, amennyiben nincs más olyan fórum többé, amely felülbírálhatná a hatóságok eddigi intézkedéseit. Asz OFB íteesift.&rosii tij ingat tan. rendelle el. IS 7 házhelyigénylő kapott i^mét lelket Szegeden. 5. Az Ivánkovits-örökösök róma-jerikói dűlőben iévő 1680 öles igatlanrészt. 6. Kiss István róma-jerikói ingatlanából kétszáz négyszögölet, 7. Csáki János róma-jerikói 1437 négyszögöles ingatlanát, 8. Fajler Ede róma-jerikói 943 öles ingatlanát, 9. ifj. Heszlényi József róma-jerikói 807 öles ingatlanát, 10. özv. Török Fereucué róma-ierikói 3 hold 318 négyszögöles ingatlanát, 11. Kopasz Antal róma-jerikói 2839 öles ingatlanát, 12. özv Katona Imréné róma-jerikói 803 öles ingatlanát; 13. Kopasz Ferencnö Újszegeden, a Tárogató* uccában léyö ingatlanából 320Ó négyszögölet. (A Délmagyarország munkatársától) Az Országos Földbirtokrendező Biróság most küldötte le a városnak azt az Ítéletét, amelyet a szegedi közalkalmazottak házhelyigénylése ügyében még január 3-án hozott. Az Ítéletben az OFB a város területén a következő ingatlanok megváltását rendeli eh 1. Szeged város tulajdonát képező tizenkét hold nagyságú szérűskertből hét holdat és 1100 négyszögölet harmincöt jelentkező számára; 2. A Pollák Sámuel cég tarjáni ingatlanából 4000 négyszögölet, 3. Xeumann Gyula róma-jerikói dűlőben lévÖ ingatlanából hat kétszáz ölas telket, 4. Savanya János hatholdas tarjáni ingatlanából 3000 négyszögölet,