Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-07 / 30. szám

M28 fehruár 7. D6LMAGYAR0RSZAG A. márciusi Uössgyülés fog dönteni 'G ssin&áss &ászi$£es£eléséneR fentaríúsa kérdésében. f Hit tárgyal a titkos tanácsülés? — A bíróság elé kerülnek az ufabb kisajátítási ügyek. (A Délmagyarország munkatársától.') A' Városházán ismét divatba jöttek a zárt, titkos tanácsülések, amelyek azonban külsőségeikben is eltérnek egyéb testületek, vagy hatóságok titkos tanácskozásaitól. Ha Töneky tanács, felnök rendeli el a zárt tárgyalast, akkor a törvényszéki szolgák a hallgató közönséget és Bz újságírókat távolítják el a tárgyalóteremből, ha viszont a tanácsnak támad kedve a titkosságra, akkor a tanácskozóteremből önmagát rekeszti ki és a nyilvánosságot, az újságírókat hagyja benn. Hétfőn is igv történt. ¡Tizenegy óra után néhány perccel a polgármester összesúgott a mellette ülő referenstanácsnokkal, majd a következő pillanatban, ¡szinte adott jelre, felemelkedett helyéről a tanács valamennyi tagja és eltűnt az egész tanács a polgármesteri szoba párnázott ajJaja mögött. Á polgármester szobájából a tanácsterembe nem is tért vissza egyetlen szenátor sem, hanem egy óra felé a polgármesteri hivatalon keresztül térlek vissza hivatalaikba. A titkos tanácsülés tárgyáról a polgármester érdeklődésünkre csak annyit mondott, hogy a tanács a rögtöni segélynyújtás plakát'jairmk kötelező kifüggesztéséről és a színházról beszélgetett. A belügyminiszteri rendelet (áttanulmányozása után megállapította a tatnács, hogy a hárompengős plakátokat miniden olyan városi hivatalszobában is ki kell függeszteni, ahol négynél több tisztviselő dolgozik, vagy ahol a közönség nagyobb számban fordul meg. Ezért volt az ülés titkos. A színházi vonatkozású tanácskozásról pedig csak a következőket mondotta: — Foglalkoztunk azzal a kérdéssel is, hogy mikor döntsük cl a házikezelés •sorsát. A tanács megállapította, hogy ebben laz ügyben már a márciusi közgyűlés elé kell javaslatot terjesztenie, hogy a közgyűlés idejében eldönthesse, a jövő szezonban fenn ¡kívánja-e tartani a házikezelés rendszerét, vagy sem. A titkos üléssel kapcsolatban mást nem ínondott a polgármester, pedig nyilvánvaló, hogy ennyiért nem volt érdemes visszavonulnia a tanácsnak a párnázott, a nvilvánosságanentes ajtók mögé. Érdeklődésünkre más forrásból megtudtuk, hogy a tanács a zárt ajtók mögött egészben éiv.'f'kes kisajátítási ügyeket 'tárgyalt, amelyek a Templom-tér rendezésével vannak összefüggésben. A közgyűlés, mint emlékezetes, amikor elhatározta, hogy a kultuszminiszter kívánságára és tervei szerint rendezi a fogadalmi templom környékét, kisajátítási jogot kért a kereskedelmi minisztertől azokra a Templom-téri telkekre és házalíra, amelyek beleesnek a tér rendezési vonalába. Ezek közé tartozott az az épülettömb is, amelyet a Zrinyi-ucca, a Templom-tér, az Eötvösucca és a Gizella-tér határol. Ebben a tömbben van dr. Tóth Béla főjegyző háza, amelyet a város már békés egyezség alapján megvásárolt a tulajdonosoktól százhuszonötezer pengőért. Itt van Wiedermann József örököseinek két földszintes háza és a Tukacs-örökösök földszintes lakóháza is, amelyeknek megszerzése még nem sikerült. A rendezési terv szerint ezeknek a házaknak a helyén épül majd fel a szabályozási vonalban a püspöki palota, Sz épületek megszerzésének, illetve kisajátításának költsége tehát a megyéspüspök pénztárát fogja terhelni, a kisajátítás formaságainak lebonyolítását azonban a város hatósága vállalta magára. Ennek a három öreg, földszintes épületnek M kisajátítása nehéz feladatot jelent a városra. A jelek szerint a békés megegyezés már nem sikerült és így a legnagyobb valószínűség szerint birói uton kell a városnak eljárnia. A Wiedermann-örökösökkel folytatott eddigi tárgyalásoknak van viszont néhány igen érdekes részlete. A tárgyalás még Wiedermann József életében indult meg. Wiedermann az első szóra hajlandónak nyilatkozott a békés egyezségre és két földszintes házáért nem kevesebb, mint húszmilliárd koronát, . egymillióhatszázezer pengőt kért a várostól- Az alkudozás hihetetlenül szélesre elnyúlt fronton kezdődött meg, amennyiben a város képviselői a húszmilliárdra tartott ingatlanért kerek egymilliárd koronát, nyolcvanezer pengőt ajánlottak fel. Közben Wiedermann József meghalt és a két ingatlan örököseire szállt, akik tovább folytatták a várossal az alkudozást. Először az apjuk által kért egymillióhatszázezer pengő helyett mindössze egymillió pengőt, tizenkét és félmilliárd koronát kértek örökségükért, a város azonban továbbra is változatlanul tartotta fenn ajánlatát. A horribilis követelés fokozatosan morzsolódott le és néhány héttel ezelőtt szóbelileg létre is jött már az egyezség, amely szerint az örökösök nyolcvanötezer pengőért hajlandók lettek volna eladni a városnak, illetve a megyéspüspöknek a húszmilliárdra tartott ingatlant. Az adásvételi szerződés megkötésére a tiszti ügyészség kapott megbízatást, aki tárgyalt is a felekkel, a tárgyalás alapján megszövegezte a szerződést és várta az örökösöket, hogy azt aláírják. Az örökösök azonban többé nem jelentkeztek, amiből a városházán azt következtették, hogy megbánták és stornírozták az üzletet. Hetek multak el, mig végre jelentkezett a mérnöki hivatalban dr. Tóth Imre az örökösök képviseletében és bejelentette, hogy az örökösök megbecsültették ingatlanuk értékét és a becslés eredménye alapján már csak a korábban megállapított összeg kétszereséért hajlandók eladni a két földszintes házat — a megyéspüspök urnák. A városházán erre közölték dr. Tóth Imiével, hogy sem a város, sem a megyéspüspök ezen az alapon nem tárgyal tovább az örökösökkel, hanem a két házat majd birói uton sajátítják ki. A tárgyalások igy végleg megszakadtak. Hasonló a helyzet különben a Tukacs-féle házzal is, amelynek tulajdonosai nem is közölték a várossal, hogy mennyit kérnek érte. így valószínűleg birói útra terelődik a három épület kisajátítása. A tanács a párnázott ajtók mögött ennek a kisajátítási eljárásnak az eshetőségeivel foglalkozott. Fodor Jenő nem kíván megválnü a s^fntiLá^ veaseté&étöl. Megcáfolja Jövő évre tervezeti nyugalomba vonulásának hírét. (A Délmagyarország munkatársától.) A' Délmagyarország legutóbbi számában részletesen beszámoltunk a szinház körül a városházán elterjedt hírekről, amelyek szerint Fodor Jenő polgármesterhelyettes a jövő szezonban már nem vállalkozik a házikezeléses városi szinház adminisztratív igazgatására, mert — mint helyettes polgármesternek és mint a gazdasági ügyosztály vezetőjének — ennek a tisztségének a betöltésére nem maradna megfelelő ideje. Fodor Jenő állítólagos elhatározását sok helyen összefüggésbe hozták és plauzibilisebbé tették azzal a korábbi, még polgármesterhelyettessé történt megválasztása előtt hangoztatott elhatározásával, hogy szolgálatban c:ak addig marad, amig kitölti teljes szolgálati idejét, illetve amikor teljes fizetéssel vonulhat nyugalomba. Ez az idő pedig a jövő esztendő januárjában bekövetkezik. A polgármesternek ebben az ügyben adott nyilatkozata ha nem is erősítette meg a hirek valóságát, de nagymértékben valószínűsítette a feltevéseket. A kérdés, mint közöltük, nem érte meglepetéssel a polgármestert, sőt válaszából kiderült az is, hogy a kérdéssel már foglalkozott és minden eshetőségre elkészülve ki is szemelte már Fodor Jenő színházi utódát dr. Pálfv József tanácsnok személyében, mint aki erre mindenkinél alkalmasabb. Ez a megoldás a városban mindenütt általános tetszéssel találkozott. A Délmagyarország munkatársa hétfőn felkereste hivatalában Fodor Jenő polgármesterhelyettest, aki a távozásáról, illetve lemondásáról kolportált hírekkel kapcsolatban a következőket mondotta: — Eszemben sincs semuz, hogy nyugalomba vonuljak, sem az, hogy lemondjak a szinház adminisztratív ügyeinek intézéséről. Ezt a megbízatást a polgármestertől, illetve a város tanácsától kaptam és addig, amig ugy a polgármester, mint a tanács bizalmát birom, megtartom tisztségemet. Ami a nyugdijbavonulásom tervét illeti, annak csupán annyi alapja van, hogy a jövő év januárjában kitöltőm teljes szolgálati időmet és tényleg teljes fizetéssel vonulhatnék nyugalomba. Ha érvényben marad az a kormányrendelet, amely szerint azok a köztisztviselők, akik kitöltötték teljes szolgálati idejüket, azonnal nyugdijazandók és ha a közgyűlés sem kiván tovább aktív szolgálatban tartani, akkor jövő év február elsején nyugdíjba is vonulok. Különben nem, Igaz, hogy ha akarnék, már most is nyugdíjba vonulhattam volna, mert van egy hadi évem, amelyet szolgálati időmbe csak akkor számithat a város, ha én kérem. Eddig még nem kértem, de lehet, hogy nem is fogom kérni, mert — mint mondottam — egyelőre nem is gondolok a nvugalombavonuiásra. Semmi okom sinc° rá. hogy elhagyjam pozíciómat. A Fodor Jenő távozásáról szóló hirek al áriját különben sikerűit megállapítanunk. A polgármesterhelvettes-választás idején, Fodor Jenő barátai, bizonyára az ő tudta nélkül, azzal is korteskedtek a városi városatya tisztviselők körében, hogy Fodor Jenő legfeljebb egy esztendeig marad még szolgálatbau, amikor kitölti teljes szolgálati idejét, nyugalomba vonul, hogy átadja helyét a fiataloknak. A polgármesterhelyettes mostani nyilatkozata kétségtelenné teszi, hogy ennek a felelőtlen kortesfogásnak semmiféle komoly alapja nem volt. A szinház intendánsi állásának betöltése igy tulajdonképen tárgytalanná vált, azért mégis megkérdeztük dr. Pálfy József tanácsnoktól, a polgármester esetleges intendáns-jelöltjétől, hogy elvállaluá-e a városi szinhílz.adminisztrálását. Dr. Pálfy József kijelentette, hogy abban az esetben, ha sor kerülne rá, szívesen elvállalná ezt a megbízatást is, az ismeretes körülmények között azonban erről nem lehet beszélni. Bodapesíen tartózkodom február hó 9~áől 14~ig< Nagymosgékonyságu emberi B,t" műszemeket a legújabb művészi módon készítek és behelyezek. Található vagyok: KLEM DEZSŐ látszerésznél, IV., Kecekeméti ucca 14. Müiler Károly szemmüvész.