Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-05 / 29. szám

1928 február 5. DÉLMAGYAKORSZAG Móra Ferenc elcSactósa Pozsonyijai* Pozsonyból jelentik: Csütörtök este tartotta meg Móra Ferenc az Uránia-egyesület által rendezett előadói estjét a primási palota tükörtermében, amelyet zsúfolásig megtöltött Pozsony és környéke magyar Intelligenciája Pozsonyban, amelynek kulturája a mullban inkább német volt, mint magyar, talán soha még nem fogadtak magyar írét ekkora várakozással és ünnepléssel, mint most. Ennek kifelezést is adott Jankovics Marcell dr.f volt országgyűlési képviselő, a Toldy-kör elnöke és a pozsonyi magyar közélet vezéralakja, aki az eslélyl megnyitotta és üdvözlő beszéddel vezette be Móra előadását. — Móra Ferenc neve ma már fogalom, — mondta a közönség zugó tapsai közt — nem« csak Magyarországon, hanem az egész egyetemes magyarság előtt. Tiszta színmagyar irésmfivészete, amelynek 8lapja az emberszeretet, két nagy irói ériéket reprezentál, a fordulatos elmésséget és a mai irodalomban egyre ritkuló, a szív mélyéből Jövő és mélységeket éreztető humort. Ml magyarok sokat, nagyon sokat elvesztettünk de ez az este, amikor ennyien összegyüliünk Móra Ferencet ünnepelni és élvezni, a bizonyság rá, hogy egyet nem vesztettünk el: a kuliura összefogó, egységesiiő erejében való hitet. Ezután Móra Ferenc főbb mint másfélórás t előadást tartott az uiságirói élei, az irói és j előadói művészet intimitásairól. A közönség j állandó derűvel hallgatta és még a primási ' palota halljában is tapsolta és éljenezte a távozó Iróf. Móra szerepléséről és ünnepléséről, amelyben a magyar konzulátus vezetősége is résztvett, párlkülönbség nélkül a legnagyobb elragadtatással ir Pozsony négy magyar lap|a és a Práqai Magvar Hirtap. A Nap cimü újság többek közt a következőket iría: — Őszintén és melegen beszélt Móra Ferenc, ugy. ahogy irni szokta az ő drága sorsit. Témáin tul, melyekre az előre bejelentett cim köfelezte, mindenről beszélt, ami csak gondolatsodrába került, ami! aranyos humora és sziporkázó öileie diktált És igy volt ez Jó, meri lehullottak a témák által felállított keretek, elfünt a pódium és a közönség közti distancia, a' közönség egy nagy, feszüli figyelem volt és a mi Móra Ferencünk ugy mesélt, mini mikor az unokáját a lérdére ülteti. Soha kedvesebb és mélyebb emléket nem hagyhatott volna a szivekben, mint ezzel az ősi egyszerűséggel, amely olyan, mini az ő szülőhazája és nehézkalászu népe: az Alföld délibábálmu magyarja. Póz és szinészkedés nélkül megnyitotta a pozsonyi magyar közönség szivének emlékkönyvét és felejthetetlenül, örökre beleírta délumos legszebb emléksorát: iil volSaml Móra ma este Kecskeméten tart előadást és a Jövő héten folytaifa körül ját azokban a dunántuli városokban, amelyekbe meghívást kapót; SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI. X. „A jószívű zsfdó". Ma nem igen tudom megérteni, hogyan lehetett megengedni, hogy az árviz után a még ki sem száradt telkekre visszaköltözzék a lakosság? Az »ideiglenes épületek« valóságos merényletek voltak a közegészségügy ellen. A mi házunk vert fala is olyan nedves volt, hogy hiába meszelték be: a falakról állandóan csurgott a viz. Padló természetesen nem volt. Csöppet sem csodálom, hogy 1880 őszén, amikor az idő már hidegre fordult, nagyon beteg lettem. Hogy mi volt a bajom, azt nem tudom, de ma ugy hiszem, hogy feltétlenül meg kellett betegednem az akkori helyi viszonyok között. I Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok elpusztítani egy szép szegedi lengendát. Gondolom, Mikszáth is megírta, hogy egy régi prófécia szerint Szegedből csak akkor lesz igazi nagy város, ha majd hazatérnek a városba a halottak... A legenda szerint az árviz alkalmával a Gyevi-teinetőből a viz kiemelte a koporsókat és a koporsók a temetőből beúsztak a városba, azaz: »hazatértek a halottakc. Mindez nem igy volt: én láttam azokat a koporsókat, de azok nem a Gyevi-temetőből úsztak be, hanem abból a régi török temetőből valók voltak, amely a mi kertünk és a velünk a Hobiárt basa-ucca felé szomszédos Báthory-család telkének a helyén volt. A koporsók négyszögű ládák voltak és tényleg voltak még benne embercsontok; Szeged vidékén pedig a koporsók mindig öt- vagy hatszögüek voltak. Az árvízkor a talajból fölemelkedett koporsók, ha jól emlékszem, valami idegen fából voltak s az anyagukat szerszámkészitésre használta fel egy, az uccánk végén lakó öreg faragó, Masa Gyurka, akinek nem volt- orra, ellenben gyönyörű galambjai voltak s egy rossz dolgot is mondhatok róla: engem is bevezetett a galambászat elemeibe. Ezt azonban majd később mondom el. Az egészségtelen környezet miatt öt vagy hat hónapig voltam fekvő beieg. Az öreg Herczel doktor gyógyított, végre is eredménynyel, sok keserű orvossággal s ami ennél is rosszabb: szappanos meleg viznek, néha meleg olajnak a jobb fülembe fecskendezésével, amiből arra következtethetek, hogy bizonyosan középfül-gyulladásom is volt járulékos vagy következményes betegség gyanánt. Első nagy betegségemből egy rémes és egy kellemes dologra emlékezem. A rémes dolog az volt, hogy amikor a komor családi beszélgetésekben ezt a szót hallottam, hogy »váltó«, vagy »Kézmüvesbank«, rögtön zugó lüktetést éreztem a füleimben, — mintha valami végnélküli, nehéz láncot vonszoltak volna s ütemesen, minden húzás után leengedték volna a földre. Hiába kezdtem nyöszörögni: órákig hallottam a lánc húzását s égett az arcom, bármennyi keserű orvosságot adott is az öreganyám. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy rettegésem gyakran fokozódott deliriumig a »váltó« szó hallatára, pedig fogalmam sem volt róla, hogy mi a »váltó«, azt ellenben teljesen átéreztem, | hogy a családban igen nagy baj van és bizonyosan tudtam, hogy az öreganyámnak, ha majd imádsága után lefekszik mellém, könynyes lesz az arca. A betegségemmel kapcsolatos »kellemes emlékemet a »JÓSZÍVŰ zsidói feleségének köszönhetem. A Vásárhelyi-sugáruton, a 42. számú sarokházzal egy telken van a kifelé utána következő, keskeny végű ház. Ez eredetileg két Kneipp páter világhírű, leemegbiihalóbb vértlsztitó hashaftó pilulál ismét kaphatók B.5 minden gyógyszertárban t Postai megbízásokat azonnal teljesít : Csillag gyógysiertAr, Budapest, Rükóczl ut 33 telken volt; a mai sarokházat egy — gondolom — ökrös nevü ember építtette, de azt bizonyosan tudom, hogy a sarkon korcsma volt, amelynek ajtaja a Vásárhelyi-sugárutra nyilolt és hogy igen nagy hire volt annak a siller bornak, amelyet ebben a korcsmában félliterenkint husz krajcárért vettek. (Én magam, mint VI. gimnazista ittam először sört és mint VII. gimnazista kóstoltam először bort.) A korcsma melletti keskenyvégü házba mindjárt felépülése után, 1880 őszén beköltözött egy boltos, akinek eleinte nem volt cégtáblája, hanem faszénnel rajzolta ki a fehérre meszelt faira a cég nevét: VEGYES KERESKEDÉS A JÓSZÍVŰ ZSIDÓHOZ. Egy év múlva már cégtáblája volt a »jószivü zsidónak« : GROSZMANN FÜLÖP felírással, de azért továbbra is csak a »jószívű zsidónak« nevezte az egész környék. Hogy Groszmann Fülöp tényleg jószivü ember volt-e vagy sem, azt én nem tudom, de azt igen is tudom, hogy a felesége jószivü volt, annyira, hogy mikor hallotta, hogy nagybeteg vagyok, számtalanszor küldött nekem befőttet, narancsot, datolyát, miegymást, tisztára csak felebaráti szeretetből, mert mi nem fokozhattuk annyira az üzletének forgalmát, hogy ajándékainak csak egy részét is megkereshette volna rajtunk. Viszont mikor meggyógyultam, bármiért küldtek is a boltba, mindig a »jószivü« zsidóhoz mentem, akkor is amikor egy elszegényedett ur, kinek Bánhidy volt a neve, vele szemközt, a Vásárhelyi-sugárut és a Debreceni-ucca sarkán egy sokkal nagyobb vegyeskereskedést nyitott, mint amekkora a »jószivü zsidóé« volt. Ez a Groszmann nagyon szorgalmas fiatalember volt s az üzletét csakhamar annyira fejlesztette, hogy ő is kiköltözött a sarokra, a Vásárhelyi-sugárut 40. sz. házba (a Kecskeméti-utca sarkán). Természetesen ide is szorgalmasan eljártam, akár egy szál gyertyát vettem családi használatra, akár »egyért« krumplicukrot a magam élvezetére, sőt ha semmit sem kellett is vennem, akkor is ott ólálkodtam a bolt körül, ha jó idő volt, mert a »jószivü zsidónak« volt egy négy-öt éves leánya, Olga... Igen, — nincs mit tagadni rajta: ha »Hoffmann meséiben« a tenorista az egész közönség hallatára kiénekelheti az első felvonás végén, hogy »Első szerelmem Olympia volt«, akkor most már én is elmondhatom, hogy az első nő, akinek látása gyorsabb mozgásba hozta hatéves szivemet, Groszmann Olga volt. Első szerelmem (s utána valamennyi, az utóisóig) természetesen egészen egyoldalú volt, de emléke élénken élt még akkor is, amikor Groszmann Fülöpnek már nagy lisztüzlete volt a Kárász-uccán s Olga már eladó leánnyá fejlődött. Az anyja még akkor is szép asszony volt. Gyakran láttam őket a Korzón, köszöntem is nekik, de ők természetesen nem is sejtették, hogy ismerem őket még abból az időből, mikor szénnel rajzolták ki a ház falára a »jószivü zsidó« első cégtábláját. E följegyzéseim irása közben értesülök róla, hogy a »jószivü zsidó« is, felesége is, leánya is meg1ELYAROSI MOZI IFebruár 5 ín, vasá nap Az Idény legnagyobb filmalkotása ! ! ! (A császá', a Császár ) Legnagyobb történelmi film 14 telv.-ban. Rer.dszíe : AEEl GANZ. *-*«" ufa eimáé. Előadás k kezdete 5,7. 9, vasár- es ünnepnap 3, 5 7és 9 órakor. K ORZO MOZ I Február 5 én, vasárnap Csak lö éven felülieknek ! PRJVOST rbb4 világMrü rené^ye 12 íe'.vsnásban. Főszereplő: JOHN BARRYMOORE. Azoullvill Fos MSrai£l<6. Előadások kezdete 'é! 5, fél ï~ës é> 9, vasár- éj ünnepnap fél 3, fél 5. tél 7 < s ié< 9 órakor. SZECHENVI MOZI ,T6elíon 33. Február 5 én, vasárnap és HURU urakkal Bohózat S lelvcnásban. — Azonk vttl: Fox és Magyar Híradók. Előadásuk kezd »te: 2 4, ö, 8 órakor.