Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-24 / 45. szám

1928 február 24. OíLM^fiV A ROSSZIG 3 Diákok párbaja a különös báli frizura miatt Amikor a joghallgató kolléga vállalja el a hajvágóst — mulat az egész bálterem A rendőrség megakadályozta a párbajt, a bíróság két-két napra ítélte a diákokat (A Délmagyarország munkatársától.) Ked­ves és szinte egyedülálló párbajhistóriát tár­gyalt csütörtökön délelőtt dr. Gaál István járásbiró. A párbajt diákok vivták és olyan előzményei voltak, amelyek önkénytelenül is mosolyt húztak a kis tárgyalóterem hallga­tóinak arcára. kz előzmények a mult évi Imre-naphoz fülödnek, amikor is az egyetemi hallgatók a hagyományos Imre-napi bálra készülődtek. A Horthy-inlernátus diákserege is teljes számban akart résztvenni a bálon és ezért a bál előtti órákban lázasan készülőd­tek a diákok. A bálon Szabados András böl­csészhallgató is részt akart venni. Garderob­j$ból ipar minden báli cikk előkerült. Ezzel nem }s lett volna baj. öltözködés közben azonban, amikor belenézett a tükörbe, megdöbbenve konstatálta, hogy hajzata tel­jesen elhanyagolt állapotban txm. A tiszta ke­mény gallérra hátulról mélyen leereszkedett a haj és a füle körül valóságos tincsek nőitek. i- így nem mehetek el a bá'ba, — állapí­totta meg nagy levertséggel a kis bölcsész. Arra már késő volt, hogv fodrásszal hozassa rendbe haját. Nyolc óra felé járt már az idő, amikor a kétségbeesett bölcsész töprengését észrevette Szepesi László joghallgató, aki haj­landóságot mutatott arra, hogy o|Ióval rendbehozza kollegája rendezetten hajzaláL Azonnal neki is látott a hajvágásnak. Csatto­gott az olló és látszólag, a tükörből nézve Sza­bados meg is volt elégedve kollégája fodrász­tudományával. Még meg is köszönte a baráti ! szívességet, de nagy izgalmában nem vetbe észre, hogy . 1 otthon maradi lársai elfojtott kun­cogással kisérik gyors öltözkö­déséi. A beütsz mégegyszer bepillantott a tükörbe, majd társainak »jómulatást: kívánó búcsú­szavai közben elsietett a Szent Imre-bálba. A bál rendezősége külön funkciót bizott rá Szabadosra, aki azonban inkább fenmaradt a fényesen kivilágított bálteremben és ott fogadia az érkező hölgyekel. A bál kezdete előtt néhány társa azonban fel­fedezte, hogy Szabados hafába egész virág­csokrokat vágott bele ollójával a fóhumoru fodrász. A diákoknak természetesen több sem kellett. Percek múlva mindenki Szabadoson nevetett, aki szégyenében bosszút lihegve rohant haza. A konviktusban már álmodtak a borzas diák­fejek, amikor Szabados berontott és egyenesen Szepesi ágyához ro­hant és azl irtózatosan felpo­fozta. Szepesit félálomban érte az inzultus. Véde­kezni nem tudott, megadta magát sorsának. Misnap azután elküldte Szabadoshoz segé­deit és provokáltalta. A segédek annak rendje cs módja szerint összeültek. Megkezdődtek a tanácskozások. Párbaj lllapitották meg közösen a segédek. Majd FICiYILIN ! A Korzó Moziban az előadások hétfőid! kezdve Sf 7, df vasár- és ünnepnap 3« 5» 7» 9 tirakor kezdődnek. megegyeztek a párviadal minőségében és fel­tételeiben. A határozat szerint az ellenfelek pisztolypárbajt vivnak, vontcsövű fegyverekkel reggel hét órakor a Kállay-liget öreg fái alatt. Valaki azonban titokban értesítette a rend­őrséget. A rendőrség részéről egy egész szakasz szállotta meg ~oHKállfty-ligeíeí, ahová teljes apparátussal kivonultak az ellen­felek, a szekundánsok, a kísérők és az orvo­sok. A vezető segéd már a lépéstávolságokai mérte. Az egyik szekundáns a pisztolycsöveket sulykolta, mig a másik mindenre elszánt meg­bízóját bátoritolta. Ebbeu a percben a fák mögül hangos „rajla" hangzott el. Mindenki megdermedt rémüle­tében. A rendörök mindenkit leigazolhattak, majd a szomorú menet megindult a város felé. A párbaj meghiusult Folytatása csütörtökön volt dr. Gaál István járásbiró előtt, aki a párbajozni készülő ifja­kat két-kétnapi államfoghözra ítélte. • $ 450 eser dolláros függőkölcsönre tartott H pénzügyminisztertől ul wá?@§i fk©®ss@ifs szerzését kéri a ta^ics (A Délmagyarország munkatársától.) Rövi­den jelentette már a Délmagyarország, hogy a tanács felhívására csak egyetlen ajánlat ér­kezett a városhoz a négyszázötvenezerdolláros függőkölcsönre, amely április elsején lejár, de amelynek meghosszabitását határozta el a város tanácsa. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár tett közös ajánlatot, amelynek borítékját a csütörtöki tanácsülésen bontották fel. A kö­zös ajánlatból kiderült, hogy a két pénzintézet másfél százalékkal drágábban hajlandó csak folyósítani a kért összeget, mint amennyiért a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank az elmúlt évben folyósította. Most hét és félszázalékot kér a várostól, a mult évben viszont csak hat százalékot kért. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok bejelentette a tanácsnak, hogy az ajánlatok benyújtásának határideje előtt a Magyar Általános Takarék­pénztár igazgatósága levelet intézett a tanács­hoz és bejelentette, hogy külföldi érdekelt­ségekkel tárgyalásokat folytat a város függő­kölcsöne ügyében, ezek a tárgyalások azon­ban még nem fejeződtek be és igy ajánlatát csak néhány nap múlva teheti meg. A tanács hosszas tárgyalás utáu ugy hatá­rozott, hogy az ajánlati versenyt eredményte­lennek minősíti és uj ajánlatokat kér a pénz­intézetektől. Mivel azonban nem bizik abban, hogy a szegedi pénzintézetektől előnyösebb ajánlatot kaphatna, nemcsak a szegedi, hanem ű nagyobb budapesti pénzintéseteket is aján­lattételre kéri fel. Elhatározta a tanács azt is, hogy felterjesz­tést intéz ezzel az üggyel kapcsolatban a pénzügyminiszterhez, bejelenti, hogy a bel­földi pénzintézetek a városi kölcsönök kamat­lábat igen magasra eir.c 'ik fel, ami kielégíthetet­lenné teszi a városok hiteligényét. Éppen ezért helyénvalónak tartaná a tanács, ha a pénzügy­miniszter ismét kezébe venné a városok hilel­ügyeinek rendezését és uj, egységes külföldi kölcsönt szerezne a városok számára, olyantj amilyen a Speyer-kőlcsön volt. fi Beross-sisÉor költségeinek kéfharmadrészét ai orvosok adták m$m A szegedi polgárság alig járult hozzá a feivá ó orvos emlékének megöriifeitéséhez •P (A Délmagyarország munkatársától.) Az egész városban kinos feltűnést keltett az a határozat, amelyet a város tanácsa hozott a Boross József-szoborbizottság ismeretes kérel­mére. Különösen a polgármester határozott hangú, de éppen ezért tulrideg kijelentései kel­tetlek meglepetést mindenfelé. A polgármes­ter ugyan a legnagyobb tisztelet és elisme­rés hangján emlékezett meg a tragikus körül­mények között elhunyt dr. Boross József em­beri és orvosi érdemeiről, elutasitó álláspont­jának beállítása és megokolása azonban na­gyon erőszakolt, erősen túlzott volt. A polgár­mester olyan hévvel érvelt a kérelem elutasí­tása mellett, mintha nem is az aránylag igen szerény hozzájárulásról, hanem valami mil­liárdokba kerülő uj emlékmű felállításáról lett volna sző, amelynek minden költségét, minden terhét a városra kívánta volna valaki hárítani. A polgármester felszólalásának rövi­den az volt a lényege, hogy a városi köz­kórház volt igazgató-főorvosa feltétlenül meg­érdemli a társadalom kegyeletes háláját, em­léke megérdemli azt, hogy a társadalom szo­bormüvei örökitse meg, az azonban erősen túlzott kívánság, hegy ezt a szobormüvet az adófizető polgárok adófilléreiből a város fizes­se ki. így, első pillanatra valahogyan indokoltnak látszik a polgármester állásfoglalása, azok azonban, akik alaposabban ismerik a szobor­akció előzményeit és részleteit, joggal lepőd­nek meg rajta. A szoborbizottság, amely ve­zető állásban lévő orvosokból és polgárok­ból alakult, a város, az egyetemes város hálá­ját akarta leróni azzal a szobormüvei a városi közkórház volt igazgató-főorvosa iránt, aki 1905-től 1925-ig, tragikus halálának pillana­táig, tehát husz teljes esztendeig állott a vá-1 rosi közkórház élén, ¡a város adó-' fizető polgárságának egyetemes szolgá­latában. A szoborbizottság akciójával azt a tar­tozást akarta törleszteni, amellyel a város; polgársága tartozik Boross József emlékeze­tének, mert hiszen a kiváló orvos és a nemes ­szívű emberbarát, éppen a város adózó pol­gárai között szórta szét szivének és tudásá­nak kincseit. Ezt a hálát nemcsak, mint kiváló orvos érdemelte ki, hanem, mint a szegedi modern orvoskultura egyik megteremtője, mert hiszen a mai szegedi orvosgeneráció neve­lését ő kezdte meg, ő volt az egyik megalapítója a szegedi orvosok tudományos egyesületének. Az a kívánság tehát, hogy a város, mint er­kölcsi testület, járuljon hozzá bizonyos ösz­szeggel az emlékmű költségeihez, teljes mér­tékben indokolt, hiszen cserébe a város ér­tékes szobormüvet kap, a hozzájárulást tehái senki t,em kívánja el'enszolgáuá'ás nélkül. Megindokolja azonban ezt a kérelmet az a kimutatás is, amely a szoborbizottság társa­dalmi gyűjtésének eredményét foglalja ma­gában. A kimutatás szerint a gyűjtés végered­ménye 4157 pengő 60 fillér volt, ebből 297S pengőt, tehát a végösszeg kétharmad részét OJ orvosol Boross József -volt kartársai adtálJ

Next

/
Thumbnails
Contents