Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-17 / 39. szám

1928 február 17. DÉLMAGYARÖRSZAG Petrik Antal kenyere és demokráciája Hegyi bácsi, a szerkesztőség nappali ajtónállója csütörtökön reggel megrémülve jelentette, hogy ¡ralaki betörte a szerkesztőség összes ablakait és ivekrnket dobált be a helyiségekbe. A Délmagyar•rsxágoál a szerkesztőségi ajtónálló is megbízható, fölösleges volt tehát bármilyen utánanézés vagy (ellenőrzés, ellenben nyomban intézkedni kellett, hogy a betört ablakokat megcsináltassák és a vekBiket illetékes helyre juttassák. A nehéz, nedves levegő egy-két eltávolított ablaktábla helyén még mindig tömören tódult be az alacsony, szük szerkesztőségi helyiségbe, amikor már megtudtuk, hogy e merényletet ez alkalommal Petrik Antal, a külvárosrendező nagybizottság elnöke, ahogy magát Bagybftszkén nevezi, követle el. f Szerkesztőségi ablakainkat már máskor is beverték, de nem kenyeret, hanem kődarabokat dobtak be hozzánk. Petrik ur, ime, kenyérrel dobál meg bennünket, amint később nyilatkozatából olvastuk, ízért, mert mi sarat hajigáltunk feléje. Mit nevez Petrik ur sárnak? Azt a cikket, amely a Délmagyarország szerdai számának vezető helyén jelent tacg és ajnely az őszinteségnek, a szókimondásnak, a következetességnek és logikának olyan erejével mutat rá ismert közéleti abuzusokra, amely a Délmagyarország minden sorát mindig jellemzi és amellyel — sajnos — teljesen egyedül állunk a szegedi sajtóban, Helyzetünknek ez a szeparáltsága megnehezíti feladataink és kötelességeink teljesítését. Ebből azonban nem következik, hogy meghátráljunk. Ellenkezőleg. Mindig ujult és ujult erővel kell hozzákezdenünk a frontáttöréshez. Vádakkal, haraggal, vagy nehezteléssel szemben, Bmelyek bennünket emiatt a szerdai cikkünk miatt érnek, nem lehet és nem is szabad védekezni. A védekezésnek egyetlen egy módja lehet: újból lenyomtatni az egész cikket. Az ügy, amelyet szolgálni akartunk és szolgálni akarunk, megérdemelné. Petrik Antal nem. Mégis, mielőtt gyerekes felfortyanását átadnók a jól megérdemelt feledésnek, foglalkoznunk kell egy-két állításával. A külvárosrendező nagybizottság célja, mondfa a nyilatkozat, ia külvárosrendezés elöbbrevitele és a szegedi kispolgár és munkás érdekelnek felkarolása«. Pétrik Antalnak teljesen igaza van. Hogy mi a külvárosrendező bizottság célja, annak meghatározására valóban ő a leghivatottabb. De hogy a nagybizottság ennek a célnak érdekében müködött-e, ahoz engedjen másnak, például nekünk is hozzászólást. Valóban a kispolgár és munkás érdekeit karolta fel a külvárosrepdező nagybizottság, amikor a kultuszminiszter tiszteletére ezerteritékes bankéttet rendezett. A kispolgár és munkás érdekeit karolta fel, amikor bicskát, tarhonyát és papucsot vittek fel a kultuszminiszternek. A kispolgár és munkás érdekeit karolta fel akkor is, amikor egyéb cécókat rendezett hivatali hatalmasságok tiszteletére és a kispolgár és munkás érdekeit karolta fel, amikor nem vett tudomást soha, de soha még a munkásság nagyon érdemes és a polgári társadalom majd minden rétege előtt is csorbittatlanul rokonszenves országgyűlési képviselőjéről, Peidl Gyuláról. Ne legyen közöttünk félreértés, Tudjuk, ismerjük és érdemük szerint méltányoljuk a kultuszminiszter szolgálatait és figyelmét t várossal szemben. De a külvárosi nagybizottság elnöke — egyszer végre meg kell mondani — olyan szerepei vállalt, mintha az egységes-párt pnlí'ikai különítményének az éién állana, amiül mostanában kezd kialakulni a helyset, szinte k3zgyü!é?i hatáskörrel. Cfcak ezzel lehet magyarázni azt a fenhéjázó kijelentést, hogy a város hatóságának és közgyűlésének lesz a feladata, hogy javaslatukat elfogadja-e, vagy más irányban intézkedik, de — mondja a nagybizottság elnöke — »Jogunk lesz természetesen javaslatunkat a kultuszminiszter úrhoz is eljuttatni.« Más szóval: ha majd nem tetszik neki, amit a tauács és a közgyűlés határoz, akkor elmegy panaszra a kultuszminiszterhez. Ide vezetett a város hatóságának alkalmazkodó politikája, amellyel útját állotta a közgyűlés > korszerű« kiegészitésének, de teret enged a Petrik-féle veszedelmes demagógiának, sőt asszisztál és tapsol neki. A kylvárosrendező nagybwottság elnöke azonban nemcsak azt jelenti ki, hogy ő felkarolja a szegedi kispolgár és munkás érdekeit, hanem azl is, hogy gyakorotyi a demokráciát. Ebben is igaza van. Valóban a demokráciái gyakorolja, amikor a gyűléseken a neki nem tetsző szónokoktól megvonja a szó?, a demokráciát gyakorolja, amikor azok poli'ikai szekerét tolja, akik éretlennek mondták a kispolgárt és muakás! arraj hogy áítaláaos.iji és tiifeusan szavazhasson, a demokráciát gyakorolja, amikor politizál, de megnyikkanni nem mer a szabadságjogok mállott, a demokráciái gyakorolja, a kispolgár és a munkás érdekeit istápolja, amikor vagy nem beszél a ezervpzkedés szabidságáról, vagy ellene ágál, amikor egyre-másra rendezi a murikat, ahelyett, hog>- meglátná a külváro'i VIZÍS hkásokat és esze meg szive lenne kemény és elszánt harcra annak érdekében, hogy tisztességes, világos és egészséges lakába legyen ebben a városban a kispolgárnak is és a munkásnak is. Valóban: Petrik Antal szive lulhevesen dobog a kispolgárért és a munkásért. Ezért rendeztette a kultuszminiszter fogadtatását, amikor meglátogatta a külvárosokat, ugy, hogy kispolgár cs munkás a világért a szine elé ne kerüljön és kispolgár és munkás lakásába valahogy az Istenért be ne tegye a lábát. Nem akarjuk megbántani ennek a városnak ezt az egyébként derék polgárát, de azt hisszük, máris túlértékeltük, nemcsak nyilatkozatát, « hanem egész szereplését is. Egyszer azonban meg kellett mondani az igazságot erről az emberről, aki ügyesen és élelmesen tudja magát adminisztrálni, akinek azonban nincs meg sem a hivatottsága, sem a képzettsége, sem a koncepciója, sem a sziv. verése épp egy olyan mozgalom részére, amelyet sajnos — a kezébe tudott kaparintani. Még csak egyet. Petrik Antal ur kenyereit, amelyekkel megdobált bennüuket, — a munkanélkülieknek továbbitottuk. Meggyőződésünk volt, hogy ezt az eljárásunkat helyeselni fogja. Ma este azután megjelent nálunk a munkanélkülieknek egy küldöttsége, amely bejelentette, hogy csúnya játékot űztek velük, a kenyér, amelyet kaptak, nem kenyér, hanem mókaszer, amely ugy uéz ki, mintha vekni lenne, amely azonban benyomódik és élesen fütyül, ha megnyomják. Budapesten az ezermester bazárban árusítják az ilyen vekniket és Szilveszterkor, meg farsangkor szórakoznak velük, bizonyára a külvárosrendező nagy-bizottságban is. »Ilyen kenyér jut nekünk, fejezte bt- szerkesztőségünkben a küldöttség vezetője, ha Petrik ur, a kormány- és a kurzussajtó állnak össze aj érdekünkben.« SZABÓ LASZLO EMLEKIRATAI XIII. Hogyan lettem vallásos ember? Nem hiszem, hogy az ember vallásosnak, vagy vallástalannak »születik« és nem hiszem azt sem, hogy hitoktatással vallásossá lehet tenni valakit, akit a körülményei hitetlenség örvénye felé sodornak. Azt gondolom, hogy a vallásos érzület nem saját szerzeménye az embernek, hanem Istennek adománya és Isten ezt az érzületet nem plántálja készen az ember szivébe, hanem azt, akit erre szánt, olyan életkörülmények közé helyezi, amelyek között vallásos emberré fejlődhetik. Első hitoktatóim a minorita atyák voltak. Jól emlékezem és hálával emlékezem valamennyire, mert engem soha egyetlen minorita nem bántott, mind szépen beszélt hozzám és meg voltam róla győződve, hogy nekem mindegyikük csak jót akar. Az első osztályban Belcsék Kornél volt a hitoktatónk; nagy, magas, fekete ember, — nekem titokzatos lény, mert ¡.szoknyában járt« és sokat töprengtem rajta, hogy »vájjon asszony-e, vagy ember?« Amikor már napok óta nem beretválkozott, igen féltem tőle, főként ha felhívott a katedrára és velem mutattatta meg, hogy hogyan kell szépen keresztet vetni és szépen imádkozni? Ilyenkor rettentően dohányfüst-szagu volt és mély bariton hangja is férfira vallótt^ — kétségeim támadtak tehát, hogy vhátha mégsem asszony?« Komplikálta az ügyet a keresztneve: »Kornél«? Ismertem egy leányt is, akit szintén »Kornélnak«, vagy »Kornéliának« hívtak. Ha »József«, vagy »István« lelt volna a tisztelendőnek a keresztneve, nemével is hamarabb tisztába jöttem volna. A tisztelendő ur csak katekizmusra oktatott bennünket: a bibliai történetek a II. osztály tananyagához tartoztak. A katekizmust tanulgattam, de nem értettem belőle semmit, sőt a magyarázatból sem ériettem meg egy kukkot sem. De ezen nem akadtam fennj mert már régen elfogadtam tényként, hogy gyenge felfogású gyermek vagyok s »látván a nevezetes többségét«, mely ezt a nézetet vallotta, .jogerősnek elfogadtam az általános véleményt, mely ellen úgysem volt hova fölebbeznem. A legelső dolog, amit vallásom tanításaiból az iskolában megtanultam, az volt, hogy »az Isten önmagától való legtökéletesebb szellemi lény«. Azok, akik a kiskatekizmust j megcsinálták s az összes püspök urak, akik I BELVÁROSI MOZI Február 17., 18, 19-én, pénteken, szombaton és vcsárnap IUMUHI Fanomét vilégflim! nams Kelet lángokban. Történet a misztikus Keleten 10 felvonásban Főszereplő: tON CHANEV. Azonkívül: Fox Híradó. Előadások kezdete 5, 7, 9, vasár- és ünnepnap 3,5 7 és 9 órakor. annak kötelező használatát elrendelték, nem vették észre, hogy ebből egy hal éves gyermek semmit nem érthet meg, ellenben meg voltak róla győződve, hogy az ilyen tanítással lehet a hat éves gyermekeket az Isten útjára vezérelni. »Csak tanuld meg, majd megérted, ha nagy leszel!« Tehát: nem értettem, hogy, mit jelent az »önmagától való , nem értettem, hogy mit jelent a »legtökéletesebb« és nem értetlem, hogy mit jelent ez a szó: »szellemi«; azonban, hogy mit jelent a ; lény«, azt már. megértettem, mert. természetes volt előttem, hogy itt egy sajtóhibával állok 6zembens »légy«-ről van itt szó és nem »lény«-ről, — tévedésből g helyett n betűt nyomtattak a könyvbe. Én tehát ugy képzeltem el hat éves koromban az Istent, hogy az Isten valami titokzatos (azaz »önmagától való« és »legtökéletesebb«) légy, azaz hat lába van és két szárnya.. De ettől teljesen függetlenül, vagy talán inkább: ennek dacára már vallásos érzésű ember voltam. Még mielőtt iskolába jártam volna, feltűnt nekem, hogy se az apám, se az anyám soha nem megy templomba. Nem is tudok róla, hogy azután is valaha templomba mentek volna. Az apám sokat káromkodott, — azt mondták róla, hogy »nincs az Isten áldása semmi munkáján . Az anyám sokat sirt és mindig szomorú volt. Ezzel szemben a két nagyanyám nagyon vallásos volt s az egyik sohasem sirt, a másik nagy ritkán, ha más nem látta, csak én. Legelső vallási gondolataim, amennyire emlékezem, mentesek voltak minden önző motívumtól: tudtam, hogy van Valaki felettünk és »jóban akartam vele lenni«, de nem azért, hogy jó dolgom legyen, vagy hogy meg ne büntessen, hanem azért, mert láttam, hogy' aki ájtatos, vagy vallásos (ezt kimondani még nem tudtam, de érezni és érteni már tu,dtam), az nyugodt, nem káromkodó, nem siró, nem félénk, szóval: bizonyos fölényben van azok felett, akik nem imádkoznak, semmit sem hisznek, templomba nem mennek, a felettük való dolgokkal nem törődnek, sőt azokat becsmérlik és káromolják. Az derengett az elmémben és a szivemben, hogy az Isten-hívás, a vallás azért nagy érték bennünk, mert bizonyos nyugalmat és bátorságot ad a léleknek s ^KOSSZO MOZI Február 17., 18, 19-én, pénteken, szombaton is vasárnap Szibériai farkasok Orosz dráma 8 felvonisban. — Fiíazereplők A I. M A RUBENS és EDMCND IOWE. Azonkívül: liberó és az ayfétoanditák Fux bjiiesrk 5 felvonásban. Előaáísok kezdete tél 5, fél 7 és .él 9. vasár- éj flnnepnap fél 3, fél 5, léi 7 ÍS fél 9 órakor.