Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-02 / 27. szám

DÉLMAGYARORSZAG 1928 február 2. oxlchner András Hunyadi János természetes keserUvize rlUpbJrél is eüerjedfségél azU&rd alkatrészei állandó 10m0rs«gének, enyhe és mindig megbírható hai&s&nak liöszSnheil. Betörés — 240 pengőért. (A Délmagyarország munkatársától.') özv. Mucsi Gyuláné szegedi lakos hétfőn délelőtt bejelentette a rendőrségen, hogy lakásának bezárt szekrényéből ismeretlen tettesek 240 pengő készpénzt elvittek. A károsult bejelentése alapján a gyanú Orosz Imre kocsis ellen irányult, aki Mucsinéval egy házban lakott. Orosz Imre a betörés után azonnal eltűnt a házból. A megindult rendőri nyomozás során kedden délután elfogták Orosz Imrét, aki eleinte tagadott, később azonban beismerte, hogy ő tört be özv. Mucsi Gyuláné lakásába és a bezárt szekrényt álkulccsal nyitotta ki. 179 pengőt még meg is találtak nála. A hiányzó öszszeggel adósságait fizette ki. Szerdán délelőtt átkísérték az ügyészségre. Tiz kiló tarhonyát, tiz kiló paprikát, hat pár papucsot s csak egyetlen halbicskát kap Klebelsberg Petrik AntaléktóL Beszélgetés a küloárosrészek tőrzsfőnökéoel programjáról, ami nincs s ambícióiról, amik tultengenek. (A Délmagyarország munkatársától) A háború utáni Szeged közéielében nagyon sok uj arc, uj ember bukkant fel. Az ujak természetesen a régieket kiszorították, félretolták az útból, amely majdnem minden esetben az egyéni érvényesülés utja. Indulásukat nagymértékben segítette elő az, hogy a régiek a nagy összevisszaságban nem éreztek nagy kedvet a további munkálkodásra és szinte önként álltak félre az útból. Tagadhatatlan, hogy az uj közéleti frontharcosok között a legtöbbre a »félelmetes politikai tényezővé ért« külvárosi nagybizottság elnöke, Petrik Antal vitte. Büszkén hirdeti ugyan, hogy eredményei tizenhét esztendeje tartó csendes közéleti munkálkodás gyümölcsének tekinthetők, de hát a régebbi szegediek nem igen emlékeznek arra, hogy a múltban — és itt a'háború előtti időre gondolunk — találkoztak volna egyszerű, szlávos hangzású nevével a közélet, a szegedi közélet porondján. Néhány esztendő óta szerepel csak ez a név a nagy nyilvánosság előtt. Először politikai vonatkozásban bukkant fel, még pedig 1922. tavaszán, amikor a második nemzetgyűlési választások zajlottak le. Fanatikus hive volt maiakkor is a kormánypártnak és harcolt Pálfy Dániel megválasztásáért, majd választási elnöke lett a második kerületnek és ha rajta mulík, bizony megsemuüsiti a választás ismeretes eredményét. Petrik Antal egészen a háború kitöréséig a szegedi állampénztár tisztviselője volt, a háború után nyugalomba vonult és ingatlanforgalmi irodát nyitott. Irodája még ma is megvan, ez az iroda a külvárosi nagybizottság központi irodája. A Petrik-iroda igen előkelő helyen van. Számos apró tábla igazítja útba a látogatót, aki ebben az esetben interjút akar csinálni az elnökkel. Az ingatlanforgalmi iroda személyzete éppen lázas munkában van. Csomagolják a szegedi paprikát, a tarhonyát, a pillangós papucsokat és a gyöngvháznyelü szegedi halbicskát, a kultuszminiszternek megszavazott ajándékokat, amelyeket a bizalmi távirat után Petrik Antal vezelé.ével hat-nyolc tagu küldöttség csütörtökön reggel visz fel Klebelsberg Kunónak. — Sok bajom van ezzel is — panaszkodik Petrik Antal —, mert az iparosok ennél sokkal, de sokkal nagyobb tömeget küldtek hozzám, hogy vigyem el a miniszternek. De tlz kiló tarhonyánál, tiz kiló paprikánál, hat pár papucsnál és egy halbieskánál csak nem vihelek föl többft? A többit vissza kellett küldenem az ajándékozóknak. Aztán meg nehéz dolog a küldöttség őszszeálütása is. Ha mindenkinek a jelentkezését elfogadnám, akkor hatvan tagja is lenne a küldöttségnek, pedig bat-nyolc tagúnál nagyobb nem lehet, hiszen a minisztert a lakásán látogatjuk meg. Lassan-lassan azért rátérünk a tárgyra is. Elhangzanak a kérdések és Petrik Antal arca elárulja, hogy nagyon vigyáz a válasz minden egyes szavára, hogy megfontolja a kérdéseket és fél az ellentmondások útvesztőitől. Az első kérdés természetesen a vasárnapi gyűlésre vonatkozik, amelyen a külvárosi nagybizottság Petrik Antal indítványára, egyhangú lelkesedéssel bizalmatlanságot szavazott Rassay Károlynak, amiért a balpárt vezére a közoktatásügyi bizottság ülésén birálta a kultuszminiszter egyetemépitő politikáját. — Mi része volt Klebelsberg Kunónak abban, hogy a külvárosrészek villanyvilágításhoz jutottak? — kérdeztük. — A kultuszminiszter bejárta a külvárosrészeket és azon az emlékezetes vacsorán nyiltan kijelentette, hogy mozgalmunkat minden tekintetben támogatja és helyesli. Nekünk, a mozgalom irányitóinak akkor az volt a benyomásunk, hogy Klebelsberg felszólalásának igen nagy szerepe volt abban, hogy a tanács is, a közgyűlés is a külvárosrészi világítási hálózat kiépítése mellett foglalt állást. — Abban az esetben, ha a kultuszminiszter nem lép közbe, a közgyűlés nem hozza meg azt a határozatot? — kérdeztük közbevetőleg. — Azt nem tudom, ezt nem merem egészen határozottan állítani — tétovázott Petrik Antal —, én csak azt láttam, hogy a miniszter fellépésének kedvező volt a hálása. — A külvárosi nagybizottság tehát ezért szereti annyira a város egységespárti képviselőjét? — kérdeztük ismét. — Nemcsak ezért, hanem azért is, mert a miniszter épitő képviselője a városnak. Eddig több, mint hatmillió pengőt épitett az egyetembe és az iskolákba. A város viszont még alig járult hozzá a költségekhez valamivel. (?) A miniszter olyanféle kijelentést is tett, hogy a városnak talán nem is kell majd megfizetnie a felajánlott hozzájárulást. De mondotta a miniszter azt is, hogy ebben az évben még több pénzt fog elkölteni Szegeden. — Tetszik-e azt tudni, hogy a kultuszminiszter ajándékai eddig már közti százmilliárdjába k?rül!ek a város közönségének és hogy ebből a tömérdek pénzből nagyon sok városrendezési problémái meg lehetett volna oldani? — Nem baj az kérem — állapította msg Petiik Antal —, de az építkezések munkaalkalmakat teremtetlek. A csatornázás megkezdését pedig addig ugy sem engedném meg, amíg a lakisok fel nem szabadulnak, mert különben a háztulajdonosok nem birják el a csatornázással járó uj terheket, — Nem gondol arra, hogyha nem egyetemet, hát ! más valamit föltétlenül épitett volna a város ftbból a százmilliárdból? — Lehet, hogy épitett volna, de azért annyi még sem épülhetett volna, mint amennyi most épül, mert a kislakások építéséhez a kultuszminiszter semmi esetre sem adott volna hatmillió pengő állami hozzájárulást. De aztán hiába épitene a város munkáslakásokat, a pincelakásokban ¡akó munkásság annak a bérét ugy sem tudná megfizetni. Megkérdeztük ezek után, hogy mi a célja Petrik Antalnak, mi a programja a külvárosi nagybizottságnak? — A mi célunk, a programunk nem más, mint a városrendezés és a szegedi kispolgárok és a szegedi munkások érdekeinek biztosítása, — mondta meglepő határozottsággal Petrik Antal. Ha ezt a programot beváltottuk, akkor félre fogok állani, mert a sok munkát ugy sem birom már sokáig, aztán meg élni is kell valamiből*! Programunk különben állandóan változik. — Talán lenne szives pontosabban is meghatá» rozni ezt a programot? — Még nem gondolkoztam felőle.. Majd csak ezután fogjuk kidolgozni. Első célunk természetesen a városrendezés marad. Azután, majd gondolkozunk a továbbiakról^ Ezután rámutattunk arra a nyilvánvaló ellentmondásra, amely az elnök ur szavai között mes« húzódik. Nevezetesen a következőkre: A nagybizottság körül tömörült egyesületek * városrendezésért, elsősorban a külvárosrészek re a« dezéséért harcolnak, de harcolnak a külváros« részek kispolgárainak szociális és anyagi érdekeiért is. Ezzel szemben ünneplik az egyetemépitő. minisztert, aki a belváros számára épilett egye«, temet, amely elvelte a város százmilliárdját és megfosztotta a külváros lakosságát annak a lehe-; tőségétől, hogy egészségtelen, nedves pincelakásait emberi hajlékkal cserélje fel, hogy kövezett uccákban lakjon, hogy ne okozzon számára megoldhatatlan problémát az ivóviz kérdése. Petrik Antal megjegyzése erre a következő voltij — A vezetést ma már semmi szia alatt és semmi körülmények közöit sem engedjük ki a kezűnkből. Magunknak követeljük a pozíciókat ugy a községi választásokon, mint az országgyűlési választásokon. Igv lassan elérkeztünk a politikához. Első kérdésünk ez volt: — Tagja-e Petrik Antal ur az egységes pártnak?} — Nem vagyok tagja, nem vagyok egységespárti. Régi függetlenségi vagyok. A leg. utóbbi képviselőválasztások alkalmával, amikor megváltoztatták az egységes párt listáját és Kör-; mendy Mátyás helyett Szterényit jelölték, össze, is rúgtam velük a patkót. Nem voltam sem Peidlpárti, sem Rassay-párti, bár Peidlt tiszteljük, becsüljük. Peidl Gyula képviselői működését meg is dicsértem a vasárnapi gyűlésen Rassay po'itikai működése ellen sínes ki. fogásunk, csak azt nem helyeselhetjük, hogy egy szegedi; képviselő a szegedi ejtetem megszüntetését követelje Megkérdeztük ezuláu, hogy a külvárosi nagybizoltság és az egységes párt között van-e valami' kapcsolat. A válasz természetesen tagadó vott — Mi a magyarázata annak, hogv ez a nagybizott-, ság, amely ezelőtt egy esztendővel a lehető leg»élesebb harcot folytatta a polgármesterrel és aS város hatóságával, most a lehető legnagyobb egyet-: értésben, harmóniában, egészen közös programmal; együtt dolgozik vele? : — Ez tényleg igy van. A magyarázata az, hogy. egy évvel ezelőtt a polgármester még hallani sem' akart kívánságaink honorálásáról, ujabban azonban belátta, hogy ezek a kívánságok jogosak és telje»sitendftk. '.( Most elérkeztünk a vasárnapi gyűlés esemé< nyéhez. Petrik Antal kijelentette, hogy nem tör-: tént semmiféle szabálytalanság. Határozati javaslatát általános lelkesedéssel fogadták a szavazásraj jogosultak, szólásra senki sem jelentkezett, igy; azt egyhangú lelkesedéssel elfogadottnak jelentette ki. Szavazásra pedig csakis a harmincöt egyesület, delegáltjainak volt' jogosultságuk, bár meghívást kaptak a tagok is. \ — Mi történne akkor, ha a körök közül egyikmásik dezavuálná a nagybizottság egyhangúlag ho* zott határozatát? — Ez nem történhetik meg, — mondta igei*: határozottan Petrik Antal és végül csak azt kérte,; hogy tárgyilagosan írjuk meg azt, amit mondott,' Kívánságát íme teljesítjük. Nem kommentáljuk] ellentmondó, átlátszó nyilatkozatait, azok beszél»: nek egymagukban és magukért eleget. Mindenki; kiérezheti, megállapíthatja belőlük, hogy nincs a; háttérben semmi komoly terv, vagy program, hogy; az egész tömörülésnek más célja nincs, csak aj hatalmi pozició kisajátítása, a szava-, zatok megszerzése és biztosítása az elkövetkezendői községi választásokra. A városrendezés csak értelmét vesztett jelszó ezen az egységes kortes«, zászlón. KERÉKPÁROK vi'ágszerte ismert legjobb „Dliritopp", „Dlamanl", Americán", „Steyer*'sib egyedüli érusitóia. Gyári arak! GYERMEKKOCSIK nagy választékban, lego esőbb áron résxletSfizteáésre Is. 454 Mardos István tÉS 5.