Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-13 / 10. szám

DfiLMAfiT <' iBWrJwiPwiB, 1328 Január 13, A pénzügyminiszter meghagyja a valorizációs törvényben az ösjagyzok reménységét. Budapest, január 12. Zsitvay Tibor elnök féltizenegykor nyitja meg az ülést. A napirend első pontja a Ház uj alelnökének megválasztása. A szavazás során 85 szavazatot adtak bé, amelyekközül 79 Cettler Jenőre ésett és igy az elnök Cettter Jenőt a Ház megválasztott aleluökének nyilvánította. Gaál Gaszton szólal fel elsőnek a valorizációs vitában: Nem tehetem azonban magamévá azt a felfogást — úgymond —, amely különös elbánásban kívánja részesíteni az államadósságnak azt a fajtáját, amelyet hadikölcsönnek neveznek. Nem venném magamra azt a felelősséget, hogy annak a nagy országnak minden adósságáért ezt a csonka országot tegyük felelőssé. Az a hir érkezett, hogy a pénzügyminiszter ur ma felszólal és ki fogja jelenteni, hogy a javaslat tiltó hatálya alól kiveszi a hadikölcsönkfrdést és ezzel defcrál Sándor Pál kívánságának. Tessék megnézni a tőzsdét. A tegnapi nagy nap folyamán a budapesti nagybankok óriási tételekben vették a hadikölesönt, mlg ma meglepetésszerűen azt halljuk, hogy a pénzügyminiszter olyan deklarációt lesz, amely igazolja a tegnapi tőzsdei eseményeket. Nem szabad megtörténni?, hegy jó!érlesült körök előre kihasznáíhassák az iiyen eseteket. A javaslatot elfogadja. (Taps a középen és a jobboldalon.) Baracs Marcell a következő szónok: Ha a törvényjavaslat lényegét nézem, lehetséges, hogy most olyan lövészárok ellen hadakozunk, amelyből már elment az ellenség. (Derültség.) Bud János pénzügyminiszter: Majd nyilatkozom! Baracs Marcell: A pénzügyminiszter ur tehát hajlandó nyitva hagyni a hadikölcsön-valorizáeió kérdését, a jóvátételi utáni időkig. Bud János pénzügyminiszter: Amikor a békeszerződésből folyó jóvátételi auvagl kötelezettségit már megszűnnek. (Nagy zaj a baloldalon.) Szilágyi Lajos: Tegnap erről nem beszáll a ¡éazügyminiszter ur! Baracs Marcell: Ezek szerint tehát a legjobb esetben tizenkét év múlva kezdődnek azok a kötelezettségek, amelyeknek elintézése és a jóvátételi anyagi kötelezettségek megszűnése után tárgyalja l a kormány majd a hadikölcsöa-valorizálás problémáját. Valahányszor a pénzügyminiszter ur kijelentette, hogy nem valorizál, a tőzsdén mindig emelkedett a kötvények értéke. Érdekes, hogy vannak pénzügyi emberek, akik jobban tudják, mint a pénzügyminiszter ur, hogy mi lesz a hadi- i kölcsönnel. Egyesek tudják, hogy a kötvények az j ő kezükben többet érnek, mint az ősjegyzök kezében. Ezután hosszasan ismerteti mindazon jogforrásokat, kormányrendeleteket, kúriai döntvényeket, birói ítéleteket, amelyek az életbe beledobták azt a felfogást, hogy a koronatartozás tem számszerű tartozás többé, hanem olyan tartozás, amelyet át kell értékelni. A nemzet jövőjének és becsű leiének jegyében tagadjuk meg a törvényjavaslat elfogadását, (llosszaalarló taps és éljenzés a baloldalon.) Bud János pénzügyminiszter áll fel szólásra. Esztergályos János: Visszavonja a javaslatotl Farkas István: Tessék csak visszavonni, sokkal praktikusabb! Bud János pénzügyminiszter: Az ország ma| helyzetében valorizálásról beszélni nem lehet akkor, amikor a feladatok tömegével állunk szemben. Ha majd itt lesz a költségvetés, akkor jópni fognak ezer követeléssel. Bassay Károly: A takarékosság követelésével 1 Sándor PáJ: Bűnösen tékozolnak! Farkas István: Építsék le a bürokráciát! N I'akots József: Tegyék jóvá bűnös mulasztf•alkat! Bud János pénzügyminiszter: Nincs eltérés közöttünk, mindenki egyformán követeli a takarékosságot. Bassay Károly: Mi követeljük, önök nem gyakorolják! Bud János pénzügyminiszter: Egy pénzügyminiszter részéről a legnagyobb könnyelműség volna, ha nem számolna az adott helyzettel. Egészen mindegy, hogy hány pengő deficit mutatkoznék a költségvetésben, a deficit bekövetkezésével minden eddigi eredményt rombadöntenénk. Nem akarom azonban egyszersmind'-nkorra elvenni a reményt... Ezt a kijelentést % kormánypárton nagy helyesléssel, a baloldalon ellentmondásokkal fogadják. Bud János pénzügyminiszter: Erre azt mondják( hogy én megváltoztattam a véleményemet. A takarékbetétek valorizációját követelni annyi, mint a legerősebb pénzintézeteknek márél-holnapra való megszüntetését előidézni. Gál Jenő: Egy pár nagybankért nem volna kárS Bud János pénzügyminiszter: A magam részéről honorálni kívánom azt az álláspontot, hogy a hadlkölcsönLötvénylalajdonosok utolsó reményét ne vegyük el. Ne, követeljenek az urak többet, mint a hatalmas német néptől. Függesztessék tehát fel ez a kérdés arra az időre, amikor a békeszerződésből folyó kötelezettségeinknek eleget tetlünk... Az ország mai gazdasági helyzetében többet nem tehetek. Hozzájárulok tehát ahhoz, hogy kifejezetten a törvényben is hagvassék meg a remény. Azok az intézkedések, amelyeket a valorizáció szempontjából a jövőre tartok fenn, nem vonatkoznak másra, csak az eredeti jegyzésekre, azokra, amelyek ma is az ületők tulajdonában vannak és csakis a tényleg befizetett ériékekre. Aki spekulálni akar ezután is, ám menjen. (Nagy taps és helyeslés.) Ha meg tudnám valósítani ezt a programot, iltmaradok, ha nem, elmegyek. Az ülés negyedháromkor ért véget. A népjóléti miniszter a szegényház kibővítést ¿erveinek sürgős elkészítését kívánja a várostól. kapcsolatban irt. Kijelentelte a miniszterelnök, hogy ilyen éles kritika csak az ellenzéki oldalról érheti a kormányt, amit politikai körökben egyenes felszólításnak magyaráznak arra, hogy Nagy Emil lépjen ki az egységes pártból és valószínűnek tartják, hogy Nagy Emil ennek a miniszterelnöki kijelentésnek a konzekvenciáját le is fogja lonni. A további fejlemények élé politikai körökben nagy érdeklődéssel néznek. Az egységes párt csütörtökön este értekezletet tartott, amelyen Almássy László, elnökölt. A kormány tagjai közül jelen voltak Bethlen István miniszterelnök, Vass József és Pesthy Pál miniszterek. Rubinek. István ismertette az elnöki tanács határozatát, amely szerint: »az elnöki lanács minden hónap egyik előre meghatározott napján ülést tartson. A párt tagjai felkéretnek arra, hogy elvi jelentőségű politikai kérdéseknek a nyilvánosság előtt a sajtóban való publikálása elölt e kérdéseket megelőzően a pártvezetőséggel tárgyalják meg s tartózkodjanak a párt programmjával szemben, továbbá a kormány nyilatkozataival ellentétben álló állásfoglalástól.« Ezután Bethlen István miniszterelnök szólalt fel: A hozott határózat bizfositja azt, hogy a párt egysége a maga programjának alapján ezentúl is fenmaradjon s a párt összes tagjai e program szolgálatában a maguk meggyőződését és politikai nézetüket szabadon a párlhüség keretén bélül kifejezésre juttathassák. A miniszterelnök ezután Nagy Emilnek a Pesti Hírlapban Gróf Apponyi Albert ügyvéd ur cim alatt megjelent cikkével foglalkozik, amely szerinte olyan beállításokat tartalmaz, amelyek külpolitikai szempontból nagy kárára lehetnek az országnak. Idézi a cikk következő részét: »Ezelőtt nem érthettem meg egészen, hogy a mi bájosan öntelt diplomáciánk s a magát csalhatatlannak hivő kormány miért szánta rA magát arra, hogy Ap. ponyi Albert grófot fődelegátussá nevezze ki«. A miniszterelnök ezt a kitételt erélyesen visszautasítja és megfelelő elégtételt követel Nagy Emiltől, akit arra szólit fel, hogy a nagy nyilvánosság előtt vonja vissza, cáfolja meg állításait és szolgáltasson elégtételt a külügyminisztérium megsértett tisztviselőinek. A cikk állításaival szemben ismerteti az erdélyi optánspör adatait és különösnek tartja, hogy Nagy Emii nem tanulmányozta át cikkénak megírása előtt az ügyre vonatkozó hivatalos aktákat, amelyek minden képviselőnek rendelkezésére állanak. Elitéli Nagy Emil eljárást, aki szerinte a nagy nyilvánosság elölt hátulról intézett támadást a kormány ellen, mint a kormánypárt tagja, mégpedig olyan támadást, amelyet csak ellenzéki padok közül intézhetett volna. A pártértekezlet a miniszterelnök szavait egyértelműen tudomásul vette. Ezután Takács Géza szólalt fel, hangsúlyozva, hogy a párt minden tagja nevében beszél. Az egyik reggeli lapban cikk jelent meg, amely a párt tagjai és a népjóléti miniszter között ellentétet akar támasztani. A cikket a leghatározottabban visszautasítja. Hasonló értelemben nyilatkozott, a párt érzelmeit tolmácsolva Almássy László ügyvezető elnök is. Ezután Madarász Elemér szólalt fel: Rassay Károly újévi beszédjében az egységes pártról egyebek közt azt állította, hogy a magyar közéletben immár csak rabszolgatartókat, kizsálcmányoltakat és prostituáltakat lehet majd látni. Felszólítja Rassagt, jelölje meg, kiket érint e kifejezésével. Szabó Sándor a jegyzői tanfolyamok, Jánosi Gábor a 48-as honvédek özvegyeinek segélyezését tette szóvá. A párt a miniszteri választ tudomásul vette. A párt ezután áttért a valorizációs törvényjavasalt néhány olyan pontjának megvitatására, amelyek körül a párt kebelében belül is megoszlanak a vélemények. Több felszólalás után Bethlen miniszterelnök óva inti a pártot attól, hogy ebben a kérdésben hangulatok után induljon, mert olyan komoly kédésről van szó, amelyben a hangulatoknak semmi körülmények közt sem szabad érvényesülniök. Ezzel véget is ért a pártértekezlet. > (A Délmagyarország . munkatársától'A tiszti főorvos, mint ismeretes, nemrégen érdekes előterjesztést tett a város tanácsához a szegényház kibővítése ügyében. Előterjesztésének lényege az volt, hogy a város ezt a kérdést úgyszólván egyetlen fillérnyi áldozat nélkül is megoldhatja, mert egy régebbi keletű népjóléti miniszteri rendelet értelmében abban a z esetben, ha a város nyilvános jelleget ad kibővitendö szegényházának és ebben nemcsak az elaggott szegények, hanem a kórházi ápolásra alkalmatlan sínylődök, a gyógyíthatatlan betegek számára is biztosit helyet, a népjóléti miniszter minden egyes ápolt után 183 fillér ápolási költséget megtérít a városnak. Ötszáz személy befogadására alkalmas intézmény létesítése esetén a város léhát évente annyi megtérítést kap, amellyel kényelmesen amortizálhatja a kibővítés és a fölszerelés minden költségéi. A városnak ugyanis megközelítőleg sem kerül ennyibe egy-egy ápolt napi ellátása. Pálfy tanácsnok a tanácstól nyert megbízatása alapján kedden Budapestre utazott a tiszti főorvos társaságában és a szegényház kibővítésével kapcsolatos tervekről hosszasan tárgyait Schollz Kornél népjóléti államtitkárral. A tárgyalások során kiderült, hogy az a népjóléti miniszteri rendélet, amelyre a tiszti főorvos tervét alapította, megjelent ugyau, de célja csak információszerzés volt és érvényességét a miniszter később hatályon kivül is helyezte. A rendelet meiielenése ulán ugyanis majd minden város hasonló ajánlattal állf elő és a fölmerült tervek megvalósítása olyan hatalmas összegekkel terhelte volna meg az állampénztárt, hogy a pénzügyminiszter óvást emelt ellene. Az államtitkár közöite a város kiküldötteivel, hogy ilyen alapon szó sem lehet a szegényház kibővítéséről. Közölte azonban azt is, hogy maga a terv igen tetszetős és Szeged környékének valóban nagy szüksége lenne olyanféle intézményre, amely az elaggott szegényeken kivül a közkórházi ápolásra nem alkalmas gyógyíthatatlan betegeket, a nem közveszélyes elmebetegeket, a hülyéket is befogadná. Ez az intézmény igy nemcsak szegények háza lenne, hanem sínylődök háza iá és fontos szociális missziót teljesíthetne. A2 államtitkár felszólította a várost, hogy a szegényház ilyen értelmű átalakítására és kibővítésére vonatkozó terveket és a költségvetéseket a lehető legsürgősebben készítse el, mert valószínűnek tartja, hogy a népjóléti miniszter a hatályon kívül helyezett rendeletétől függetlenül talál majd valami módot és lehetősséget a szükséges állami hozzájárulás ldeszközlésére. Dr. Pálfy tanácsnok Scholiz államtitkárral folytatott tárgyalásairól a hétfői tanácsülésen beszámol és utasítást kér a mérnöki hivatal számára a szükséges tervek és a költségvetés elkészítése érdekében. Ha a tervek elkészülnek, azokat a költségvetéssel együtt sürgősen felteriesztik a népjóléti miniszterhez.