Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-27 / 22. szám

1928 január 27. DÉLMAGYARÖRSZ.4G Hatszáz család várja a tanács _____ amely házhelyhez juttatja őket a körtöltésen Somogyi polgármester: „Szó sincs róla, hogy a tanács hozzájárulna a Somogyi-telep meghosszabbításához". '(A Délmagyarország munkatársától) !'A Délmagyarország szerkesztőségét napok óta keresik fel szegényemberek, kisegzisztenciák, akiknek egyrésze felvilágosítást, másrésze orvoslást sürget. A szegényemberek ügyes-bajoskodása kapcsolatos Szeged szégyenletesen mostoha lakásviszonyaival és azokkal a teleplétesitésekkel, amelyek felé igen sokan irigykedve néznek, azt gondolván, bogy a szerencsés telepesek valamennyien ingyen, vagy elérhetetlenül olcsón jutottak földhöz és házhoz. A panaszosok, akik napok óta járják a Délínagyarorszag szerkesztőségét, ügyük eredetéről nem tudnak pontos felvilágosítást adni és sérelmeik körülbelül a következőkben összegezhetők: . A nyár folyamán elterjedt, hogy fel kell menni «r. Temesváry Lajos ügyvédhez, akinél jegyezni lehet városi főidet. .Temesváry ügyvéd, akivel beszéltünk ebben az ügyben és aki részletes felvilágosítást adott, azt mondja, hogy semmiféle hirdetmény nem Jelent meg. Két asszony volt a kezdeményező és az ö révükön nőtt meg aránylag igen tekintélyessé a mozgalom. A panaszkodók előadják, hogy többen, mint négyszázötvenen keresték fel ÍTemesváry Lajos ügyvédet, akinek valamennyieu tíz pengőt fizettek le azzal, hogy az ősz folyamán __ házhelyet kapnak taiajd az algyői müut felé megszélesített Somogyitelepen. Többen jártak az eltelt hosszú idő alatt Temesvárynál ügyüket szorgalmazni, de konkrét ¡választ nem kaptak. Most már nincs is reményük, fcogy ügyük kedvező elintézést nyerjen. Megelégednének azzal, ha visszakapnák a tiz pengőket, a többség azonban tudja, hogy erről szó sem lehet, miután az ügyvéd kérvényszerkesztés címén •elle át és nyugtázta valamennyi félnek ezt az Ssszeget. i Az érdekelt kisegzisztenciák között, akik nálunk Sárta',-, vannaí türelmesek is, a nagy többségük azonban nagyon türelmetlen. Szükségesnek láttuk tehát a dolog végére járni, mert vagy komoly "dolog az, hogy a halóság folytatni akarja szerencsétlen telepalapitási akcióit 'és ebben az esetben dönteni kell a négyszázötven ember, sőt Temesváry ügyvéd szerint ötszáz ember sorsa felett, vagy pedig az egész homokra épitett kusza terv és ebben az esetben mielőbb meg kell tudni ezeknek a szegényembereknek, hogy ne álmodozzanak házhelyről a városon kívül, bent kell maradniok a városban, idegen házak lakásaiban és sokkal okosabb maguk, családjaik, « város, meg a közegészségügy szempontjából, ha erejüket annak kivivására koncentrálják, hogy i itt a körtöltésen belül kapjanak embernek való egészséges Ickási. Az ügy egész komplekszuma tisztázásának ércekében elsősorban természetesen dr. Temesváry Lajos ügyvédhez fordultunk, aki kérdésünkre a •következőket volt szives mondani: . — Körülbelül ötszáz ember járt nálam eb|len az ügyben a nyáron. Valamennyinek ne¡vében közös kérvényt adtam be a város tanácsához, amejy érdemileg még ma sincs elintézve, noha ha jól emlékszem, szeptember óta fekszik az illetékes ügyosztályban. Közbeeső végzést hozott már a tanács, ezzel azonban mindössze arra hívott fel, hogy csatoljak ügyvédi meghatalmazást. A felhívásnak eleget lettem. ¡i — Az az állítás, mintha az ötszáz ember fcármiféle fölhívás folytán jelent meg --'olna Bálám, tévedés. Az egész mozgalom két asszony kezdeményezése. — Felmentek ugyanis a városi ügyészségihez és házhelyet kértek a Somogyi-telepen. Azt válaszolták nekik, hogy adjanak b3 kérvényt. ¡A két asszony eljött hozzám és azt hiszem azért, mert a Somogyi telepiek ügyét is annak idején én intéztem és az én irodámban kezdő ilött ez az egész mozgalom. A két asszouv volt az első aláiró; azulán egyik a másiknak adia iovább a tervet. Az emberek sorra jöttek .fel hozzám anélkül, hogy nekem ebben bármi ¡legkisebb részem lett volna. — Azon az ötszáz emberen kívül, akiknek képviseletében a kérvényt beadtam, többen mint százan az ügyészségen is jelentkeztek és igy czidőszerint hatszáz család várja azt a határozatot, amely házhelyhez juttatja őket. A terv az, hogy az algyői műúttól jobbra, a Somogyi-telep felé eső földterületet adnák % oda ugyanolyan föltételek mellett, mint Somogyi-telep házhelyeit, tehát 99 éves örökbérleiről van szó, amelyen a bérlők záros határidőn belül építkeznének. Kétszáz telek kihasilását a tanács elvileg már el is határozta, itt már csak a fölparcellázás és az egyes személyeknek való odaítélés van hátra. Érdekesen egészíti ki ezt a nyilatkozatot Somogyi Szilveszter polgármesternek merőben ellentétes következő egy-két mondata: — Az egész tervről és mozgalomról nem tudok semmit. Szó sincs róla, hogy a tanács hozzájárulna a Somogyi-telep megnagyobbij fásához, vagy más hasonló telep létesítésébe*. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI. VII. Menekülésem az árvízből. 1878 nyarán, anyai nagyanyám határozott kívánságára, haza költöztünk Rókusról a Felsővárosba. Az apám már teljesen »kész« volt, azaz már nem volt egyebe, mint adóssága, annyira, hogy rókusi tartózkodásunk alatt már valami munka után is kellett néznie. A Ilét választófejedelem-hez címzett szálló akkoriban olyan jó üzlet volt, hogy tulajdonosának, Ferencsevics Györgynek segitőre volt szüksége. Odavette tehát az üzletbe az apámat és Juránovics Ferencet, aki később az Európa-szálló tu-lajdonosa lett. A szállodai élet, mely késői fennmaradásokkal és mindenféle népekkel való érintkezéssel járt, az apám erkölcseinek nem telt jót. Anyai nagyanyám tehát nyomatékosan sürgette ennek a foglalkozásnak az abbahagyását s visszatérésünket az anyám házába, amelyre nagyanyámnak haszonélvezeti joga volt a haláláig. A nagyanyámnak valamennyi pénze is lehetett s hogy az apám kereset és munka nélkül ne maradjon, vett neki egy fiákért, egy »homokfutó« kocsit és négy lovat. Az apámnak éppen elég esze volt ahhoz, hogy a dolognak a legkönnyebb végét fogja: felfogadott egy kocsist s a fiákért az egész napra bérbe adta az öreg Herczl doktornak, a későbbi hires sebész, Herczl báró apjának. Herczl doktor havi hatvan forintot fizetett; ebből tizenöt forintot kapott a kocsisunk, tizenötbe került a lovak eltartása; a fenmaradó harminc forintból még a kocsist is kellett élelmezni. A »homokfutó cval alig keresett az apám valamit, — csak az akkori »vorspontkomiszáros« vette igénybe, ha városi uraknak hivatalból »előfogat« járt s a város igen rosszul fizetett. A nagyanyámnak tehát igen jelentékenyen hozzá kellett járulnia a család eltartásához. 1879-ben, március elején az apám az árvizveszedelemnek a legnagyobb figyelmet szentelte. Maga ült fel a bakra, valahányszor a város tiszli ügyészét, Nóvák Józsefet ki kellett vinni a töltésekre; a többi urakat is gyakran szállította s mint nekem mondotta, jelen volt a percsarai gátszakadásnál is. Azt azonban, hogy az árvízből katasztrófa lesz, az utolsó estéig nem hitte. Március 11-én este közvetlenül a vacsora előtt leugrott a házunk előtt a kocsiról és beszólt az anyámnak: — A gyerekek ne feküdjenek le, inert alighanem baj lesz. A Makkos-erdőhöz megyünk a vasúti töltésre. Mindjárt visszajövök, majd akkor vacsorálunk. Még sohasem voltam olyan ches, mint ezen az estén és ezért nem tud(x.m elaludni. A vacsorával azonban éjfél utánig váriunk. AmiBELYAROSI MOZI Jinu.'r 27, 2S, 2D-.'n, pinteken, szombton is vasá'nap Marry EiedíMe ®|tsáv.I: Hercegfci&a&s&ony. Cef/ár Ferenc vi'íghirü operettje 8 felv.ban. Ezt megelőzi: Olajltuílsa. eseíi szerelem. Falrergrtí bureszk 3 felvonásban. Asonk'vü; Hiradóh:. Elöat!ú30X kczde e 5, 7, 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és a órakor. kor kocsizörgést hallottunk, ai anyám kiszaladt a konyhába tálalni; mire behozta a nagy tál borjupörköltet, az apám is beért a szobába és csak ennyit mondott: — Nem eszünk, már nincs rá időj Jön a víz! Azonnal ki a kocsira! Én az éhséggel és az álommal küzdve az asztalra borultan ültem egy magas széken s türelmetlenségemben, magam sem tudom miért, már levetettem a cipőmet. Amikor ezt észrevette az anyám, fel akarta húzni a cipőmet, bár szegény már annyira fejét vesztette, hogy a tálat az asztal helyett az ablakba tette. Az apám azonban nem engedte a cipőmet felhúzni: már nincs rá idő! Tehát harisnyában menekültem; szines kockás, vörös »schottisch-harisnya volt a lábamon. Az apám és az anyám a bakon helyezkedtek el, két elhalt testvérem: egy bátyám és a néném a »kis ülésen«, én a nagy ülésen és mellettem a nagyanyám, ölében ma is élő István öcsémmel. így indultunk neki a világnak, magunk sem tudtuk hova? Csak arra emlékszem, hogy holdvilág volt s három-négy sorban mentek már a kocsik az uccán, mind befelé a városba és hogy minduntalan meg kellett állni. Mikor az iskolához értünk, a nagyanyám leszállott a kocsiról és kijelentette, hogy egy lépést sem megy tovább. Ha meg kell halni, Isten neki, — ha a város elpusztul, neki sem marad semmije, csak a puszta élete, ő már öreg asszony, stb. stb. Mivel semmiféle disputára nem volt idő, az apám ott hagyta. Az öreg asszony megkerülte az épületet s a leányiskolái kapun felment a toronyba. A két emeletes épület és a torony akkor már zsúfolva volt menekülőkkel Mikor a nagyanyám leszállott, az anyám foglalta el helyét a nagyülésen. Akkor már nagy volt a lárma, — ökrök és tehenek bőgését, kutyák csaholását s az emberek káromkodását hallottam mindenfelől. Az összes tornyokban kongatták a harangokat s ha jól emlékszem, két mozsárlövést is hallottam, olyat, aminőt az urnapi körmenetekről már ismertem. A mai Kossuthucca tájáig vergődtünk el, amikor egyszerre rettentően fázni kezdtek a lábaim: utolért bennünket a viz, mely Rókus felől özönlött, de a lovaknak csak hasig ért a viz, mire elvergődtünk a nagypiacig s onnan egyenesen a Tiszának tartottunk. Átvergődni a hajóhidon! Ez volt a célunk. De ugyanez volt a célja még száz, meg száz kocsinak s ezer, meg ezer gyalogosnak. Az apám, ha kellett, az extázis állapotáig tudott káromkodni és erőszakoskodni; most sem törőMLOi&ZO MOZ-I Január 27, 28, 29-én. pénteken, szombaton és vasán-ap WKzmBsmm Csak 16 «ven fclölle&aeis! Asszonyain uccdfa Napke'cii rc?4ny S felvonásban Főszereplő: M&rla Jacoblai. E:t megelőzi • Földi paradicsom. Vugáléfc 7 felvonásban. Főszereplő- SxöHe SzaktlL. Előadások kezdete hétköznap fél 5, fél 7 és fél 9, vasár- és ünnepnap fél 3, fél 5, fél 7 és fél 9 órakor.