Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-27 / 22. szám

G DÉL-MAGYARORSZÁG 192S január 27, Ilyen kSnnj ec ét gyorsan oldódnak a velódí Aspirintabletfák egy pohár vízben. A szer bevételének ez t módja különösen blzlosiQa annak közismert kiváló hálását. Csak valódi Aspirlnfobleítéküi vegyen, az • 'A v eredeü Bayer-csoma¡tolásban, tt«61d SttdPggall dött azzal, hogy kit gázol Ic és hogy kivel ütközik össze, verte a lovait, ahogy birla és felvergődött a hidig. Olt Zubovics Fedor főhadnagy akarta fenlartaui a rendet és meg akarta állítani az apámat, aki senkinek az épségével nem törődve tört előre. Zubovics revolvert fogott az apámra, aki valami csoda révén 'éppen akkor besodródoll kocsijával a menet egyenes vonalába s a következő pillanatban már a hajó-hidon voltunk, —• meg voltunk mentve í Az ujszegedi parton, fel a Maros felé, rengeteg nép nyüzsgött s a fáklyafény s a hevenyészett gvékénvkunyhók sora nagyon Orde'vClt. Gyerünk oda ! Fázik a lábam! Éhes •agyok! Dc hiába nyafogtam, az apám nem Iiallgaott reám. Nagy nehezen kivergődött a tömegből s hajtott tovább, Újszegeden át délkelet l'elé. Mire beértünk a szőrogi nagykocsmába, már fölkeli a nap. Az ivó egyik sarkában boglyaskemence volt; olL ültem óh, a lábaim már valami kendőbe voltak burkolva és valahonnan egy fél kiflit is szerezlek számomra. Az éhség és az álmosság küzdött bennem s az éhség győzött: nem aludtam el. mig a fél kiflii meg nem eltem. A szoba zsúfolva volt menekültekkel, mindenki beszélt, vagy sopáukodott, vagy károm kudotl, mindenki enni, vagy inni akart és bár olyan sürü volt a füst, hogy vágni lehetett volna, senkinek sem jutóit az eszébe, hogy kimenjen, — mert hát hova menjen? Tegnap este niég mindenkinek volt otthona, — ma reggel pedig már senkinek sincs hova haza térnie. Menekülése közben mindenki hallotta n rombadőlt házak ropogását, — mindenkinek, amije volt, már csak a helye van meg s a helyet is ölnyi magas viz boritja. Ház, bútor, berendezés, ruházat, jószág, élelem, — minden elveszett: mindenki csak azt mentette meg, ami éppen rajta volt. Koldus lett mindenki, még a jómódú ember is, — mindenkinek a gazdasága, mestersége, üzlete elpuszl ult és senki sem tudta, hogy mikor, hol és hogyan kezdhet majd hozzá egy nj egzisztencia megteremtéséhez. A délelőtt folyamán az apám elhatározta, hogy egyelőre Szöregen marad s azonnal ki is bérelt egy rácnál egy nagy uccai szobát és konyhát, a bútorral cs ágyneművel együtt, — s az nap már »otthon: ebédeltünk, egy oly községben, melynek nevét akkor hallottam először, sőt délután már cipőm is volt, a jó pg tudja, honnan'.' Színházjegyek a Déliuagvaro.-szág jegvirodájában elővételi dij nélkül válthatók. „Esküszöm az élő Istenre, ho$y édes tornámra olyan huszonötöt verek, hogy erról kudul A ghíőr eskeíése és iíélkezése a tilosban fáró legények fölött. (A Délmagyarország munkatársától.) 1926 februárjában történi, hogy Csongrádon a Tisza védlöltésén ifj. Dóczi Sándor gátőr kéf ismeretlen egyént látott sé'álni. A Tisza abban ez időben nagyon áradt és ezért a töltésen idegeneknek nem volt szabad közlekedni. A gátőr az ismeretleneket lelgszoltatta, maid bekísérte őket a gátőrházba. Itt összekötözte Őket, mégpedig ugy, hogy az eqyik fiatal embernek a kezét a másik lábához kötötte, A fiatal csongrádi legények, névszerint Szállás Imre és ifj. Máthé János nem mertek ellenkezni, mert látták, hogy a gátőr puskával van felfegyverkezve. A gálőr később letérdeltette a két legényt és a következő esküt vetette ki velük: — Esküszöm az élő Istenre, hogy édes komámra olyan 25 öt verek, hogy arról hudul. Amen. A furcsa eskü után a legények egymásra verlek. Az egyik 25 öt vert komájára, a másik a gátőr parancsára negyvenet. A gátőr azonban nem volt megelégedve az ütések nagyságával. -4 botot ő oelle kezébe és ütni-vernt kezdte a fiatat legényeket, akiknek végül még fel kellett pofozni egvmást. A gálőr azonban nem elégedett meg a ti« losban járó legények ilyenformáju megbünle' lésével. Feffetentetle őket a csendőrségnél, ahol a legények elmondották a gálőr Ítélkezését. Ifi. Dóczi Sándor ellen személyes szabadság megsértése cimén indult meg az eljárás. Dóczi tagadta a legények megveretését, a törvényszék azonban beigazolva látta bűnösségét és négyhónaoi fopházra ítélte, Felebbezés folytán az ügy a tábla elé került amely megsemmisítette a törvényszék ítéletét és uj főtárgvalást rendelt el. A törvényszék Vild-tanácsa csütörtökön délelőtt tárgyalta újból az ügyet és a tanuk kihallgatása után ifi. Dóczi Sándort Ismét négvhónapi fogházra ítélte. Az Ítélet ellen 1 Dóczi felebbezést Jelentett be. A város tanácsa a s^éntlcjylaení. elrendelte a (A Délmagyarország munkatársától.) A' város szénszükségletéhek ellátására — mint ismeretes — a pécsi és a latai szénbányák pályázlak. A beérkezett ajánlatok felett a tanács nem döntött, hanem az egész szénügyet — amiről a Délmagyarország annak idején beszámolt — egy bizottság elé utalta, hogy a szenek minőségéről véleményt nyilvánítson. A bizottságot Fodor Jenő polgármesterhelyet1 les a szegedi nagyüzemek vezetőiből hívta i össze. Az ülésen megjelent W immár Fülöp, Back Bernát, Pongrácz Albert és Korányi Jenő, a Szegedi Közüli Vasút vezérigazgatója. Az ülés lefolyását Fodor Jenő a csütörtöki tanácsülésen referálta és bejelentette, hogy u J bizottság tagjai közül Back Bernát ugy nyilatkozott, hogy a pécsi és tatai szenet keverve kellene felhasználni, mégpedig olyan formában, hogy egy rész tatai és két rész pécsi szenet kevernének össze. Wimmer Fülöp oda nyilatkozott, hogy a mosott pécsi szén iránt bizalmatlan és ezért nem tartja alkalmasnak, hogy a város üzemeit ezzel a szénfajtával lássák el. Hasonlóképpen nyilvánította véleményét Pongrácz Albert és Korányi Jenő is. A tanács minden vita nélkül ugy döntött ebben a kérdésben, hogy mindkét szénből próbafűtést rendel el, külön-külön és keverve is. A próbafűtésre anyagszakértőnek meghívja a város a technológia két tanárát és az ipar* felügyelőt. A város ugyancsak kijelöli szakértőjét és résztvesz a próbafűtésen az egyik tanácsnok is. A bányák képviselői szintén megjelenhetnek a próbafűtésen, abba azonban bele nem szólhatnak, legfeljebb a saját fűtőiket instruálhatják. A próbafűtés idejét még nem tüztc ki a tanács. A szegedi elered© eliraöfs. saftopore a csongrádi választás után. „Szegedről indult kí a hazugság íeKeíe feiHöJe ..." — Nyolc napra és lOO pengőre Ítélték az újságírót, akt cikkei irí egy népgyülésről. (A Délmagyarország munka! ársától.) A szegedi tábla Orosz-tanácsa csütörtökön két érdekesebb sajlópört tárgyalt. Elsőnek Gönczy Ernő, a Szentesi Hírlap szerkesztőjének tiltott közlési pöre került tárgyalásra, aki lapjában :>Elfogták a vásárhelyi rablógyilkosság tettesét« címen cikket közölt, amelyben az egyik fiatalkorú vádiolt személyével foglalkozott. A vádiolt a törvényszék elölt megtartott főtárgyaláson azzal védekezett, hogy a kérdéses cikket egyik fővárosi lapbői vette üt. A törvényszék azonban tiltott közlés vétségében bűnösnek mondotta ki és ezért 32 pengő pénzbüntetésre ítélte. A tábla csütörtöki felebbezési tárgyalásán az ítéletet helybenhagyta, annak végrehajtását azonban felfüggesztette. A második sajtópör vádlottja, Bartos Károly, a Csongrádi Újság 1926 deecember 10-iki számában »A sz rdai pártértekezlet lelkes hitvallása Schandl Károly mdletU cimen cikket irt, amelynek egyes kitételeit dr. Szécsényi István, a szegedi ébredők elnöke magára nézve sértőnek lalálta. A cikk többek között a következőket mondotta: , — Szegedről indult ki most a hazugság, a ' gyávaság fekete felhője, hogy Csongrádot veí szélybe döntse... Az ellenjelölt nevét nem ej- • ' lem ki a számon, mert nem tartom méltónak arra, hogy számra vegyem. Nincs joguk ha- 1 zafisúgról, nemzeti becsületről beszélni azok- , uak akik leafeliebb uiailuvárl hullatlak a I hazáért és akik a haza szent nevét vénzszerzésre használják [el. A vádlott a törvényszéki főtárgyaláson tagadta bűnösségét. Előadta, hogy az inkriminált cikket dr. Lévay Ferencnek egy népgyűlésen elhangzott beszéde alapján irta és cikkében a beszéd tartalmát híven és igazán adla vissza. A törvényszék azonban Bartos Károlyt dr. Szécsényi István sérelmére elkövetett rágalmazás és becsületsértés cimén bűnösnek mondotta ki és ezért WO pengő pénzbüntetései Ítélte. A törvényszék ítéletének indokolása kimondotta, hogy büntetendő cselekményt képez as is, ha valaki más által hangoztatott gyalázkodásokat tovább terjeszt. A rágalmazó és maga a rágalmazási hír terjesztője is felelős a rágalmazásért. A tábla a csütörtöki felebbviteli tárgyalásán a törvényszék ítéletét részben megváltod tatta és Bartos Károlyt nyolcnapi fogliá:r<i 100 pengő pénzbüntetésre ítélte. A bíróság nem vagyoni kár cimén 4-00 pengőt állapított meg a íőmagánvádlónak. A vádlott az ítélet ellen semmiségi panaszokat jelentett bc a Kúriához. Töiai't^teí^lrteeít pcMoifa aporósaszeneLi2 Rendeljen pr'b'rn CS fii é í Telefon Cj ^