Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-26 / 21. szám

fi DÉL-MAGYARORSZÁG 1928 január 26. Elsőrendű porosa-szén Kap§aió Kelen-banl£náiTe%gon Í; 33 Jóléti minisztérium elé olyan kérelemmel, hogy a város lakásépítő akcióját 16 millió pengő kölcsönnel támogassa, mert ott egyszerűen kinevetnék a várost. Hiszen egész Magyarországon 2 és félmillió nedves lakás van, hát hogyan adna a Szegedre eső 2000 lakásra 16 millió pengő kölcsönt. Egy hang: Engedünk mi abból! Somogyi Szilveszter ezután arról beszélt, hogy Szeged milyen nagy áldozatokat hozott már az építkezés terén és a város rövid idő alatt — a munkáslakásokon kivül — 500 lakást épített Szegeden. Az elhangzott felszólalásokból szívesen magáévá teszi — ne haragudjon érte — Balogh Lajosét, aki arról szólott, hogy a város tanácsa gondoskodjék a lakásépítőknek olcsó kölcsönhöz juttatásáról, amely kölcsönöket azután a város garantálna. Egy nagyobb kőlcsönszerzés lehetőségeiről a népjóléti minisztériumban is puhatolózni fognak és a kérdést állandóan napirenden tartják. Azt az utasítást is elfogadja a tanács a közgyűléstől, hogy a mérnökség készítse el a körtöltésen belüli városrész szabályozásáról szóló terveket. Ezután Fodor Jenő szavazásra lette fel a kérdést és bár mindenki a tanács javaslata ellen szólalt fel, azt a törvénytelenül együtt? ülő közgyűlés többsége mégis elfogadta. A közgyűlést csütörtök délután 4 órakor folytatják. és Hétfőtől csütörtökig Halló CHAPLIN Plumitas, a tolvajok királya 120 percig tartó nevetésorkén a Belvárosiban. flx ellensék Qarca a valorizációért. W^aros feleneiek a pénzügyminiszter és a szociálisiák között. Budapest, január 25. A képviselőház mai ülésén Zsitvay Tibor elnök bejelentette, hogy Rassay Károly hatheti szabadságot kért és gróf Hunyadi Ferenc összeférhetetlenségi bejelentést telt maga ellen. Ezután a valorizációs javaslat 6-ik szakaszánál folytatták a részletes vitát. Az első felszólaló Strausz István, aki megkérdezi a pénzügyminisztert, mi lesz azoknak az állami kölcsönöknek a valorizálásával, amelyeket a különböző kormányok a legkülönbözőbb társadalmi alapokból vettek fel. Kálnoky-Bedö Sándor Gál Jenövei vitatkozik. Jánossy Gábor: Az árvaszékek is egyenes belügyminiszteri felhívásra jegyeztek hadikölcsönöket. Esztergályos János azzal kezdi beszédét, hogy li törvényjavaslatnak ebbe a szakaszába belesűrítették a reakció minden pogányságát és kíméletlenségéi. Micsoda kormányzati politika az, amely állandóan a kisemberek érd?ke ellen tör és igy azok sorában gyűlöletet támaszt magával szemben. Ez nem reális, okós, épitő politika, mert akkor nem volqa szabad ilyen nagy kíméletlenséggel dolgozni a kisemberek érdekei ellen. A hatodik szakasz teljes törlését indítványozza. Sándor Pál: A pénzügyminsizter 560.000 hadiicöicsőnkötvény-tulajdonosról beszél, ezzel szemben és a Compass hivatalos adatai alapján kimutattam, hogy !,69!>.000 hadikölcson jegyző volt az első négy hadiköicsönnél. A lakosságnak több, mint fele van érdekelve a hadikölcsönöksél. Ismerem a statisztika titkait és Eötvös Károllyal tartok, aki azt mondotta, hogy mindent ki lehet mutatni statisztikával. A pénzügyminiszter ur, nem tudom szándékosan-e vagy elszólásból, a minap elmondotta, hogy a 8 milliárdból csak 800.000 koronát jegyzett a mezőgazdaság. Ez csak azt bizonyítja, hogy okosabb ember, mint a kisgazda, sincsen. KileacSizedrcszét a hadikölcsönaek a városi Ukosság fizette, a mobil tőke. önök most a mobil tökére akarják hárítani a hadiköltségeket. A városi lakosságnak kell fizetnie és hogy a városnak is adjanak valamit, azt mondják, hogy a városoknak átengedik a szabad lopást. Az elnök figyelmezteti Sándor Pált, hogy használjon parlamentáris kifejezéseket. Sándor Pál: Tehát szabad eltulajdonítást. Igazán oem tudom, milyen más szóval jelöljem. Nem lesz valaki, aki városi kölcsönt fog jegyezni és a miniszter ur évtizedekig nem fog találni embert, aki állami kölcsönt jegyezzen, ha majd belső kölcsönre lesz szüksége. Lehetetlen ez a szakasz. Ekkor kigyulladt a klotürlámpa és az elnök figyelmezteti Sándor Pált, hogy a beszédideje lejárt. Sándor Pál: Mennyi időm van még? Az elnök: Egy perc. Sándor Pál erre szó nélkül leül a helyére. Bud János pénzügyminiszter: Esztergályos képviselő ur ugy képzeli pártjával együtt, hogy ők képviselik a kisembereket. Ne csináltak volna forradalmat, minden másképpen volna. Esztergályos János: Ne csináltak volna háborút! Erre a két kijelentésre óriási zaj tör ki. Felkiáltások a szociáldemokrata pártnál: Az elvesztett háború csinálta a forradalmat is, a bolsevizmust is. Az elnök állandóan csenget. Propper Sándor (Bud János felé): Forradalom nélkül ön csak miniszteri titkár volna. Bud János: Jegyezze meg a képviselő ur, hogy én már 1917-ben miniszteri tanácsos voltam, a király nevezett ki. (Állandó nagy zaj.) Nem lehet azt állítani, hogy nem törődünk a kisemberekkel. Esztergályos János: Az ön tárcájáról beszéljen, miniszter ur, az elpusztított kísexisztenciákról. Bud János pénzügyminiszter: A Máv. azért nem valorizálhat, mert mihelyt hozzájárulnának egy valorizációs gondolathoz, abban a pillanatban teljesen lehetetlenné válna a Máv. további rekonstrukciója. A második bekezdésnél Sándor Pál szólalt fel: Az az uzus fejlődött ki, hogy mihelyt valami baj van politikailag, akkor a miniszterelnök a vörös veszedelmet festi falra, ha pedig gazdasági téren van baj, akkor a pénzügyminiszter áll elő, hogy az államháztartás nem birja. Esztergályos János: A pénzügyminiszter tulsott és felesleges önérzettel igazságtalan támadást intézett a szociáldemokrata párt ellen, pedig annak a pártnak tagjai nem kívánnak mást, mint hangot adnak annak a jajkiáltásnak, ami a nép köréből kitör. Javasolja, hogy törölték ki azt a részt, amely az árva* pénz valorizálását megtagadja. Kélhly Anna: Az állam nem csinálhat üzletet az árvák könnyeiből. Kálnoky-Bedő Sándor azt az ötletet veti fel, hogy az árvaszékek kártérítési felelősségét állapítsák meg esetenként. Bródv Ernő: Ha az árváknak annyit adunk, amennyit Sándor Pál gondol, még nem borítja legkiválóbb festőktől kizárólag FREIMANNÁL fel a pénzügyi egyensúlyt. — önök elvesztették kapcsolatukat a néppel, — mondja Bródy Ernő a jobboldal felé fordulva. — Érzéketlen közömbösség lett úrrá önökön. A hiba csak a képviselőház struktúrájában van. Esztergályos János: Elbizakodottak! Bródy Ernő: Ugy van! Az árvákat külön szempontból kell elbirálni. Woiff Károly: Sándor Pál 10 százalékos javaslatát elfogadhatónak tartja, ds kifejezetten amellett foglal állást, hogy Budapest árváit még akkor is kártalanítsák, ha a törvény nem mondaná ki a kártalanítás kötelező erejét. (Nagy taps a baloldilon, helyeslés.) Sándor Pál (Bud János felé): A legjobb kritika, miniszter ur! Wolff Károly: Össze kell hozni és valorizálni kell a Sándor Pál által indítványozott 10 százalék erejéig legalább az árvák kölcsönét. Propper Sándor: Az ilyen helyi megoldás egy-, általában nem célravezető, mert nem is találnak fedezetet az összeg előteremtésére. Bud János pénzügyminiszter: Lehet találni, ta-, karékoskodni kell. Propper Sándor: Tessék néhány kurzusvállalat alimentációjáról lemondani. Le lehet mondani néhány állami autóról is és mingyárt itt van a pénz. Csáb Károly: Mi nem akarjuk ezt a kérdést politikailag kihasználni, itt cselekedni kell. Bródy Ernő: Hol a cselekedet? (Óriási zal a baloldalon, ellentmondások.) Esztergályos János: Még egy sósperecet sem tud venni az árváknak! Bródy Ernő: Szavazzunk! Szavazzon velünk 1 (Nagy zaj a baloldalon.) Felkiáltások a baloldalon: Most van itt az alkalom! Szavak nem elegendők, tessék cselekedni, tessék szavazni. Itt az albnlpm. Csák Károly: ... de lehet-e valorizálni most anélkül, hogy az állam pénzügyi egyensúlya meg ne rendüljön. Felkiáltások az ellenzéken: Ezen kacagni bell! Ott vannak a forgalmi adóellenőrök osztalékai! Ott van az 500.000 hold vagyonváltság-bérlet. ' Csák Károly: Elfogadom a javaslatot. (Nagy Zaj a baloldalon.) Hegymegi-Kiss Pál a következő szónok: Erélye* sen köreteljük a 10 millió aranykoronát az árvavagyon valorizálására. Az elnök háromnegyed két órakor megszántja a vitát és napirendi javaslatot tesz. Bud János pénzügyminiszter áll fel szólásra;' Mindenféle monopóliumot ismerünk, de azt nem ismerjük el, hogy a baloldalnak, illetve speciáli«. san Esztergályos képviselő urnák meglegyen az a monopóliuma, hogy állandóan támadjon bennünket. (Nagy zaj a szociálistáknál.) Esztergályos János: Nagyon bájos a minisjter ur. j Egy hang a baloldalon: ön összetéveszti a kritj> kát a támadással. Esztergályos János: Mi a dolgozók társadalmát képviseljük* és védjük. (Óriási zaj a jobboldalon.) Bud János: Az önök felfogása minden, csak nem demokrácia. A társadalmi osztályok között unos untalan különbséget tesznek, (Nagy zaj a szociálistáknál.) Esztergályos János: önök törekednek osztály« diktatúrára. _ ^ Bud János: Az igazi demokrácia az, hogy mia-( denkinek a munkáját meg kell becsülni, legyeq, az illető főúr, vagy egyszerű munkás. Felkiáltások a szociálistáknál: Arról beszéljen, mi lesz az árvák pénzével és ne emlegessen ilyen közhelyeket. Bud János: Vegyék tudomásul, nem fogjut tűrni ezeket a támadásokat. Vegye tudomásul mindenki, hogy nálunk ugyanaz a meleg szeretet van meg, mint amelyet önök ki akarnak maguknak sajátítani. Bródy Ernő: Meghasad a szivem! Jaj, fogjatok meg! 1 interpellációk. A Ház ezután áttért az interpellációkra. Az első interpelláló Hegymegi-Kiss Pál, aki írásban intéz interpellációt a debreceni husiparosok túlságos forgalmi adóztatásáról. Várnai Dániel terjesztette elő ezután interpellációját a szociálista gyűléseken egyes hatósági kiküldöttek magatartása dolgában. Elmondotta, hogy vasárnap délután Óbudán népgyűlést tartottak és itt dr. Kukás János rendőrtanácsos megvonta tői« a szót, amikor a kormány politikáját kritizálta. Az ülés 2 órakor véget ért. mm si cIpőMolonJál az uj Csongróúl-pcloíába, Horváth Mlbály UCCB helyezte At.