Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-15 / 12. szám

szroiu - szcrfc cszlőség: Deák Ferenc ucca 4.. Telefon: 33.^ Kladólilvatal, Ktíicsünkönyvlár és Jegyiroda: Aradi ucce 3. Teleion: 306. -- Nyomda: Lüw U»6< iir.ro >9 Telefon: 1& 34 « » « » « » Vasárnap, 1928 január 15 ® <s> ® IV. ÉVFOLYAM ÍZ. SZAM MAKÓ: Szerkc»zl0«Ég és klodohlvolol: Irt ucca 6. Telefon: lál. szám.« » « » « » HÖDMf ZÖvAsAKHiaY: Szerkeuldség és kladohlvolnl: AndráSSy ucca 25. Telefon: 49. « » « » « » « » « » HU Wötlzelésl Ara iiavonlo 3-20, -vidéken és a fővárosban 3-80, kUIítilddn 6-40 pengd. Egyes szám 1©, -vasár- és Ünnepnap 24 fillér Majd összeülnek — Üljelek össze és nézzelek meg a dolgot, ajánlotta tegnap a parlament egységespárti folyosóján Héjj Imre ur Nagy Emil urnák, tiszta baráti jóindulattal, amely egyformán szól a miniszterelnöknek, az egységes pártnak és Nagy Emilnek, akik most egy kicsit össze vannak zördülve egymással. — Hát mit ülnénk össze és mit néznénk meg? — rángatta panyókára. a vállát Nagy Emil ur, — mikor a vak is láthatja, hogy nekem vau igazam, nem a félrevezetett miniszter­elnöknek. Ha alaposan elolvassa az ide vonat­kozó hivatalos publikációkat, bizonyosan elég­tételt ád nekem, mert lovagias ember. Majdnem szó szerint azt mondja, amit a miniszterelnök ur mondott azon a nevezetes cgysőgespárti konklávén, ahol az ellenzékiség pusztájába való önkéutes száműzetést aján­lotta Nagy Emil urnák. Ha Nagy Emil ala­posan belenéz azokba a diplomáciai iratokba, amikét a kormány minden képviselőnek kész­séggel bocsát rendelkezésére, akkor bizonyo­san bocsánatot kér, éppen olyan keményen, éppen olyan férfiasan, éppen olyan nagynan­goii, mint ahogy vakmerő támadását csinálta n kormány és a nagyszerű magyar diplomácia ^lleu. Látnivaló, hogy egyelőre egy kicsit mér­gesen vagdalkozik egymás ellen a kél kegyel­mes ur, a mai miniszterelnök és tegnapi mi­nisztere, de azért nem kell félni, nem törik egymásnál, csokiját. Bizonyára nem kis dolog, mikor egy volt miniszter azzal vádolja a kormány fejét, aki alatt ő is szolgált, hogy őt léire lehet vezetni és a saját diplomatái csapták be olyan fontos magyar kérdésben, mint az optáus pör. Az sincs érdekesség nél­kül, mikor a miniszterelnök ur felületesnek, könnyelműnek, szeleskedőnek nevezi a magyar közéletnek olyan nevezetes vezérét, mint Nagy Emil ur, akinek kezében összefutnak a Kol­hermere-akeió szálai. Abban meg különös pi­kantéria van, hogy mikor a miniszterelnök ne megvédi megvádolt diplomáciáját, amely­nek szerinte nemcsak miniszteri nyugdij jár, hanem ráadásul nemzeti hála is, akkor Nagy Emil ur csak egy szóval felel, de azt aztán megismétli, mondván, hogy Pajtásország... Pajtá^orszíg... Mindez kétségtelenül szenzá­ció, dc azért nem kell megijedni, ugy lesz, ahogy Héjj Imre javasolta. Ha még össze nem ültek, majd összeülnek és megnézik azt az izét, azt az optáns-pört, vagy mi a macskát. Megnézik és lcideritik, hogy mindakettőjüknek igaza van, éljen Bethlen István, éljen Nagy Emil, éljen az egységes párt és vesszen a des­truktív sajló, amely mindig bajt csinál. Nem, nem bukik meg Bethlen István, amit senki se kíván, bizonyára Nagy Emil leg­kevésbé és Nagy Emil se fog éhen halni az ellenzékiség keserű kenyerén, amit szintén senki se kíván, bizonyára legkevésbé Bethlen István. Légióképpen pedig nem reped szét az egységes párt. hanem él és uralkodik, rendü­letlenül kitartván az igazság mellett, anélkül, hogy tudná, micsoda az és éppen ez a szép az egységes párttól. Mert a megismert igazság mellett kitartani nem n^gy virtus, de az isme­retlen igazságra esküdni, ahogy a pártl'egyc­lem kívánja, az férfias dolog és keresztény erény. És addig, mig az az egységes párt ilyen kemény saiklu marad, Bethlen István biztonságban tudhatja rajta az ü egyházát. Itt lehetnek jégzajlások, recsegések, ropogá­sok, de katasztrófa nem lesz és minden marad a régiben, még a szolgálatuktól fölmentett, kissé ideges diplomaták miniszteri nyug­dija is. Kétségtelen, hogy a pillanatnyilag támadt rés más körülmények közt izgalmas robban­tási kísérletre csábithalta volna az ellenzéket, de ehhez egyrészt puskapor kellene, másrészt olyan ellenzék, amely még nem vesztette cl a reményét és nem csupán a zászló becsületé­ért harcolna fáradt csüggedéssel, hanem be­látható időn belül biztosra vett győzelemért is. Intézzék cl a dolgukat a kormánypárti urak egymás közt, — teljesen érthető, ha ez az ellenzék álláspontján, amely természetsze­rűleg Nagy Emil mellett foglal állást, de titokban kénytelen Bethlen Istvánnak is igazat adni abban, amiben igaza van. És abban, alighanem Bethlen Istvánnak van igaza, ha hirtelen fcllobbanásában kiutasítja Nagy Emilt a pártjából. Nagy Emil hónapok óta követeli cikkekben és előadásokban a liberalizmust és a demokráciát, mint az integritási akció egyetlen bistos alátámasztását, mindazáltal Nagy Emil sohse gondolt arra, hogy otthagyja a Bethlen István pártját, amelyről pedig tudja, hogy nagy veszedelmet lát a liberalizmusban és demokráciában. Nagy Emil, mint párt­politikus, kétségtelenül megérdemelt leckében részesült, akár levonja abból a tauulságot, akár nem. Nagy Emil azonban, attól eltekintve, hogy érzékenyen megsértette a párt hűséget akkor, amikor . minden engedelem nélkül merte szolgálni a közérdeket, valamivel mégis csak másképp Ítélendő meg, mint az egységespárti tucat Endre Zsigái és egyéb tudomisénkijei' Nagy Emil nem meghatalmazott követe ugy411 a kormánynak, de a Rothermerc-akcióval, amely a köztudat szerint az ő nevéhez fűző­dik, mégis többet tett a magyar igazságéri, mint az egész hivatalos magyar diplomácia, ha sikerei egyelőre természet szerint csak akadémikus jellegűek is. Nagy Emil, ha mint aktív miniszter nem bizonyult is nagy állam­férfinek s ha jóhiszeműségét és jószándékát ellensúlyozta is a fegyelmezetlen tett vágy és bizonyos hebehurgyaság. Nagy Emil az ulóbbi időkben mint igen komoly politikus és súlyos szavú ember lett, népszerű a közvé­lemény előtt. IMM№ wm*wwwemMM№*vwjwwwfl* T2 JSagy Emil: minden szó. amit mondottam0 igaz A volt igazságügy miniszter együtt akar működni a liberális ellenzéki alakulatokkal? nyozásával Nagy Emil estig elkészült és késő este az üggyel kapcsolatban a Délmagyaror­száff budapesti munkatársának a következőket' mondotta: — A miniszterelnök ur által hozzám juttai­tolt iratokat a leglelkiismeretesebben áttanul­mányoztam és miután ezt elvégeztem, kény­telen vagyok megállapítani ismételten, hogvj< minden betű, amit irtain és minden szó, amit mondottam, i'jaz. — A minisztereluök urat saját emberei félre­vezették. Ismerve a miniszterelnök ur lovagias érzületét, elvárom, hogy ezek» után a /w> niszlerelnők ur nekem teljes elégtételt ad. A továbbiakban nem óhajtok nyilatkozni, mert más oldalról várom a rektifikációt. (Budapesti tudósítónk telefonj elentése.) A miniszterelnök és Nagy Emil között támadt affér ma is változatlanul az érdeklődés előteré­ben áll. Nagy Emil az egész nap folyamán az üggyel kapcsolatban a miriszt relnökséglől ka­pott iratok tanulmányozásával volt elfoglalva és a nyilatkozatadástól elzárkózott. Politikai körökben az a liir is elterjedt, hogy Nagy Emit ell nzéki zászlóbontást ter­vez és közös pluttformra szeretne hozni a különböző liberális alakula­tokat. Erre vonatkozólag Nagy Emil nem nyilatko­zott még és igy ezt a híradást politikai kö­rökben fentarlással fogadják. A miniszter lnö\től kano'.t iralok át!anulmá­Chamberiln világrekordktóérleíe — 30 perccel megbukott. 31 óra 43 percig volt a levegőben. (Budapesti tudósítónk Iclefonjcleutcsc.) ' után leszállt Long Islaudon. Saját rekordját Newyorkból jelentik: Chamberlin 111a clclután I 42 perccel megjavította ugyan, dc Riszticsék 2 óra 17 perckor 51 óm és 43 percnyi repülés | rekordja mögött 30 perccel hátramaradt. A genfi egyetemi hallgatók egyesülele élesen eliíélte a román diákok z&vargásál. az események, amelyeket a szellemi középosztály­hoz tartozó egyének követtek el, egyrészt arial­mára szolgálnak a diákság jó hírnevének, másrészt komoly sérelmét jelenti wnnak a békes-zrUemack, amciynek miaden nemzetet és különösen miudsa szellemi szervezetet el kell töltenie. t Lnuek tudatában az egyesület szigorúan meg* r«íjju H román diákok magatartási és kéri, hogy, a diákok nemzetközi szövetsége juttassa el ejt « megrovást a román diákok szövetségéhez, < Genf, január 14. A genfi egyetemi hallgatók egyesületének főtanácsa a következő nyilatkozatot tette közzé: >A genfi egyetemi hallgatók egyesülete tudomást szerezvén azokról a sajnálatos eseményekről, ame­lyek Romániában történlek s amelyek folyamán a Nagyváradra, összehívott diáknagygyülésen ösz­szejött rooiáu diákok ebbeu a városban, valamiül riománia más városaiban is bántalmazták a magyar é? n zsidó kisebbségeket, megállapítja, hogy ezek i

Next

/
Thumbnails
Contents