Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-15 / 12. szám

'S DÉLMAGYAR0RSZ4G 1928 január 15, A Népszövetség nem szándékozik lépéseket tenni a szentgotthárdi incidens ügyében. (Budapesti tudósítónk telefonjelen« jé se.) Genfből jelentik: Duca helyettes külügyminiszter a bukaresti minisztertanácson tett kiielentése, hogy a Népszövetségnek az ő véleménye szerint joga van ahoz, hogy saját inieiativából Tiditson vizsgálatot a szentgotthárdi incidens ügyé- ! ben, genfi népszövetségi körökben arra a megállapításra vezetett, hogy a Népszövetségnek egyelőre nem áll szándékában semmiféle lépést tranf a szentgotthárdi ügyben, annál is inkább, mert a kisántánt-kormányok sem tettek. Ujabb elfogató parancsoltai adtak ki Károlyi Mi&ály és emigránstársai ellen. Budapest, január 11. A budapesti törvényszék <{ahb elfogatóparancsokat és körözöleveleket idott ki az emigráció vezetői ellen. Az elfogatóparancsok és körőzőlevelek a következő személyek rllen szólnak: Gróf Károlyi Mihály, dr. Knnffy Zsigmond, Llndtirr Béla, Garbay Sándor, Gábor Andor, Göndör Ferenc, Halmi József, Hock János, Lcmberg Ernő, Major József, dr. Rónay Zoltán, Schwarlz Richárd, dr. Szende Béla, Vértes Marcell, dr. Zilahi László, továbbá még néhány személy ellen. Valamennyiök ellen a magyar nemzet és a magyar állam megbecsülése ellen irányuló bűntett miatt adták kí az ujabb elfogatóparancsokat. Az uf esztendő első napfán ex-lexbe kerül* a város. A kormány még mindig nem hagyta Jóvá az Idei költségvetést. (A Délmagyarország munkatársától.) Keve- | sen tudják, hogy Szeged város az uj esztendő | első napián szabályszerű ex-lexbe került, a . tanács jogerős, kormányhatóságilag jóvá nem | hagyott költségvetés nélkül utalványozza a kiadásokat és hajtja be a városi jövedelmeket, fizeti a tisztviselőket, a munkásokat, egyenlíti ki a számlákat, szedi az adókat, a helypénzt, a hídpénzt, a földbéreket. Ez az ex-lex azonban nem veszedelmes és annak, hogy bekkerült a város, nem a városi hatóság az oka, hanem a kormány, amely viszont jólelőre gondoskodott arról, hogy a város hatóságának minden körülmények között legyen törvényes felhatalmazása az utalványozásra és a városi jövedelmek behajtására. Mint ismeretes, a mult év elején nagyon szigorú hangú kormányrendelet jelent meg, amely arra kötelezte a városokat, hogy háztartásuk költségvetését legkésőbb november elsejéig tárgyaltassák le a közgyűléssel és terjesszék fel jóváhagyás végeit a belügyminiszterhez. Ez a rendelet kimondotta azt is, hogy a kormány a jövőben nem türi, hogy a városok jóváhagyott költségvetés nélkül gazdálkodjanak és a költségvetéseket éppen azért kejl felterjeszteni az év tizedik hónaljának végéig, hogy az illetékes miniszlériumok még december harmincegyedike előtt letárgyalhassák és visszakiildhessék. Szeged hatósága ezt a kormányrendeletet, amely azért hagyott kibúvót az esetleges kormányhatósági késedelmek számára is, amenynyiben kimondotta, hogy abban az esetben, ha december utolsó napjáig mégsem történne meg a jóváhagyás, hát a városok az előző évi költségvetés alapján élhetnek tovább, a legszigorúbban és a legpontosabban végrehajtotta. Első volt az összes városok közül, amely felterjesztette az 1928. évi költségvetését és ezt a költségvetést ugy a pénzügy-, mint a belügyminiszter legelőször tárgyalta le. Mint ismeretes, a költségvetés néhány tételét a minisztériumi tárgyalások során megváltoztatták. A leglényegesebb változtatás a községi pótadó körül történt. A belügyminiszter ugyanis a városi kiadások redukálásával az ötven százalékos póladót négy százalékkal negyvenhat százalékra redukálta. Amikor a város képviselői a költségvetés minisztériumi letárgyalása után december első felében hazajöttek Szegedre, meg voltak szentül győződve arról, hogy a megváltoztatott költségvetés a szabályszerű jóváhagyással együtt néhány napon belül leérkezik Szegedre. Elmúlt azonban az esztendő, sőt eltelt már az uj esztendőből is két hét, de a költségvetés csak nem érkezett le. így került január első napján ex-lexbe a város, amely az összes városok közül legelsőnek terjesztette fel költségvetését. A lanács a szigorúan siettető kormányrendelet kibúvóját használja most fel a város pénzügyeinek további intézésére: a mult évi költségvetés alapján utalványozza a kiadásokat és szedeti he a jövedelmeket. Léfay altátaagy meghall (Budapesti tudósítónk telefonj lentése!) Tegnap éjjel Baross-uccai lakásában nyirjési Létmj Gyula ny. altábornagy 63 éves korában főbelőtte magát, mert elviselhetetlennek találta az életet. Anyagi gondjai nem voltak, idegei mondták fel a szolgálatot. Az altábornagy eszméletlenül feküdt a Rókus-kórházban és szombaton este anélkül, hogy egyetlen percre is visszanyerte volna eszméletét, meghált. Ujabb fordulat Erdélyi Béla bűnügyében. Fischhof Gyula Írásszakértő véleménye. Budapest, január 14. Az Erdélyi Béla-féle bűn« ügyben ma uj fordulat következett be. A váltóhamisítási ügyekben legutóbb Fischhof Gyulát* az általánosan Ismeri, kiváló tndásu szegedi írásszakértőt bízták meg a hamis aláírások megvizsgálásával. Fischhof hosszas munka után megállapította, hogy a kérdéses váltókra Erdélyi nevét nem Forgács Anna, hanem Filó József magánhivatalnok hamisította rá. A szakértői véleúiéuy olyan adatokat produkált, hogy ennek alapján Filót szombaton ismét letartóztatták. Prága, jauuár M. Chider Anna, postaaltiszt felesége, aki férjétől válófélben volt, nyilván anyagi okokból, 9 éves kislányát és 2 éves fiát tőrrel megölte, azután saját nyakát vágla el. Mikor "a borzalmas tettet felfedezték, már nindliárman halottak voltak. Ferravin chinavasbor SS.V; j bh. Kapható HPtCHITZ .Megváltó" gyógyszertárban Szeged, Kelemen ueca 11 szám. Főposta mellett. 62 VERTES1 clpíisxalomjóií az uj Csoagrádl-palotába, Horvélh Mihály ucca hclyezle ét. Datolyakompót filozófiával Irta: Móra Ferenc. Mióta a múltkor elpanaszoltam egyik tárcámban, hogy minálunk a vendég szájáér1 csinálják a befőttet s nekem meg kell betegednem, ha privátin is hozzá akarok jutui, azóta vagy tíz kompótos csomagot hozott a posta. Áldja meg az Isten a jótét lelkeket, akik megszánlak s adjon nekik jövőre őszibarackot még a körte helyett isi Azonban szegény Heiftét is akkor hordták már •a tenyerükön az asszonyok, mikor nem sok öröme telt benne s én is ilyen formán jártam a befőttjeimmel. Mind akkor érkeztek, mikor én odacsavarogtam valahol s hazulról csak a kísérőleveleket küldték utánam, a kész mükrítikával. Én már uew lehetek mást, minthogy jóváhagyom azt, elméleti alapon. Részletesebb beszámolót csak a datolyakompotról kell irnoin, amelyet Alexandriából küldölt nekem sohse látott kedves ismerősöm, R. Klára hanum. Hát ennek a kompótnak a receptjét bizonyosan az Ezeregyéjszakának valami nálunk ismeretlen kiadásából Írhatta ki ez a drága harium. Volt abban szirup, nádméz, rózsalekvár, naratrCsíz, szerecsendió, szegfűszeg, manna, sőt még hámozott datolya is. Persze ezt én csak hallomásból tudom, mert mirs hazaértem, a kompót elfogyott * csak a Klára hanum levelét kézbesítették nekem s abból csak a Szaid filozófiáját szürcsölhettem, amiből, íme, közhaszonra is adok egy kis kostolót. Ez a Szaid az az arab szolga, akivel nekem a kompótot készítették. Tizennyolc éves suhanc, de korához képest több a bölcsessége, mint ideát némelyik akadémikusnak. Míg az édességeket pancsolta a konyhán, addig a szive keserűségét is kiöntötte, szerencsére nem a datolyás lábasba. Az úrnőjének panaszolta el, hogy milyen kevésen múlik most az ő boldogsága. — Mennyin múlik Szaid? — Mindössze negyvenegy fonton, Hanum. Ha volna huszonegy fontom, azon kiválthatnám magam a katonaságtól is, ha volna még husz fontom, azon megházasodhatnék. Ennyiért kínálnak most nekem egy tisztességes hajadont, el is venném, mert azt hallom, szép lány. — Husz fontért szép lányt, Szaid? — csodálkozik cl az urnő. Szaid bevallja, hogy van egy kis hiba is. A lány már nem épen fiatal, kis hijján tizenöt esztendős. De hát épen azért adják olyan olcsóért. Rendes korú, tizenegy-tízen kétéves lányira nem is gondolhat olyan szegény legény, mint ő. — No, én okosabb embernek gondoltalak Szaid, — pirongatja a hanum a derék ifjút. Hát mért választod a két rossz közül a nagyobbat? Nem jobb katonúna:. állni, m!»; megházasodni? — Nem, urnöm, — nyitja sarokra lelke ajtaját I a datolyát hámozó szaracén. — Hiszen épen a ' katonasás! miatt szeretnék ideieknrán uieaMza| sodni. Ha a próféta rám nézne, akkor három év j alatt lenne vagy négy gyerekem s mire sor alá kerülnék, féláron kiválthatnám* magam az ördögbőrből. (A barbárok ördögbőrnek hívják azt, aminek g, civilizált világban angyalbőr a neve.) Szaiddal szemben tovább kísérletezik a Jószívű urnő. Hátha mégis csak meg lehetne menteni szegény veszendő lelkét a családi örömektől. — Bolond vagy te, legény. Látod, ha katona lenné!, ingyen kapnál enni, inni, szép ruhában járnál, cigarróval is ellátnának s olyan jó dolgod lenne, hogy még akkor is táncolnál, mikor nera akarsz. — Jó, jó, — mondja Szaid és ráfogja a datotyaháinozó kést a torkára. — De mikor háború vaUj akkor a katonának meg kell halni. Már pedig nekem vigyáznom kell magamra, mert a mi családunkban én vagyok az etfa. Etfa annyit tesz, mint világosság. Az egyetlen fiu az arab családban, az az »etfa«, a »szemfény«. Szaid nagyon szépen világithat otthon, tekintve, hogy Allah csokoládészínű bőrbe öltöztette. — Te szamár, hiszen most nincs háború —» neveti el magát a gazdasszonya. Szaid erre leteszi az öléből a félgyártmány-stá.« diumu datolyakompótot és kifejti a maga liábo* ru elméletét. — Azt meg lehet mondani előre, úrnőm, hogy esőt paond-e A '{yöncylyuk. VMV ió időt. Olyaa