Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-25 / 295. szám

w STEKHIZ ÍScftnlifek és Orllüsteln bizományi ierakafs Jtótósje ucca IS. sz. fjkéetárfik.kenj&e,lakkok, fentétek, olajok, karbid és mindanoetfö Ítfctaríási cikk [egQlCsSbb bevásárlási fóirása! fe&ycit egy jtréöatittsárltístl Vontos JcissoJgálás! mmmumm fi t JM A G YA G 1927 december 25." MMár&m ©Icos .^d; • F Szegeti, Iskola ucc-rx 11. Telefon: 1C—7Í. Ha nucsíie: es let es fcináMi. 'Btsíorosttií szóvétel. é karácsonyi vásár! Éílesifüm a u. é. közösséget, hogy a legalkalmasabb ISíSesonyi ajándéktárgyak, n. m.: futó ehéálöpaplanok, ftigg&nySk, ®ik€miám áívetök, takarék, pokrécok, v&shís'f&TGk, gyermekkocsik siti. oktesío árben vaH árusitása megke z d ő d 8 11 Mentes Mihály szőnyeg-'és paplanáruhézában « Orosása es Kelemen ucca sarok. Telefon 6—24. Kégjt! j&a plasaoSs stt J&stóiay©® sírban 816 Helü eky: m ralis is üi itiszti kai Iliász Tartalmai 78 fS- és 155 melléktérképé és világstatisztikát. Ara egész tászonköfésben peng" Kapható riszletllzettsrei Jiraé£uccatMaű68ivatalá3Htn w.MMWfW H.Wttt.jMM.-A'.BOUHr TyltyI es Mytyl a két álmodó gyermek a mesék Őserdejében jár. A fák és az állatok lelkei összeesküdnek ellenük és rájnkrontanak. Hiába védekezik TyltyI a késével, a bosszúálló fák és állatok ütései, rúgásai, karmolásai alatt kimerülten és vérezve rogynak össze a gyermekek. De megjelenik a Fény, a világosság és az éj gonosz szellemei elmenekülnek. TyltyI föltápászkodik, késsel a kezében előrejön és aggódva kémlel a íünő árnyak után. S megszólal a háttérben a Fény: Látod, milyen egyedül áll az ember ezen a földön! Vége a jelenetnek. TyltyI kimerülten esik le a legközelebbi székre. Tyltylt egy vékony, vöröshaju színésznő játsza: Maurice Maeterlíncknek, a Kék Madár szerzőjének második felesége. Lelkes, gyerektermetü asszonyka, fiús, rakoncátlan, ideges. Panaszkodik, liogy nem tudja a szöveget, nem jutnak eszébe a szavak, összecseréli a mondatokat Miért? Mert Maeterlinck rendes szokásától eltérően ma bejött mendoni villájából, letelepedett az Gdéon sötét nézőterén az egyik bársonyszékbe és végighallgatta a próbát. S ha Maeterlinck hallgatja a próbát, Maeterlinckné lámpalázat kap és elfelejti a szerepét. Az Ősz költő mosolyogva hallgatja felesége panaszkodását, majd ő is feljön a színpadra. Borotvált arcú, jóltáplált öregúr, nagy, kerek, azúrkék szemmel. Lassú mozgású, nagyon nyugodt és megfontolt. Maeterlinckné elébe szalad és a véleményét tudakolja a többi szereplőkről, majd aziránt érdeklődik, hogy szabad-e a színpadon dohányozni. Mikor megtudja, hogy ez a legszigorúbban tilos, kivesz a tárcájából egy cigarettát és a legnagyobb nyugalommal rágyújt. Belekarol Maeter* Jincbe, alig ér föl a válláig. — Ugye furcsa — mondja nevetve hogy két ennyire külömböző ember ilyen szépen megfér egymás mellett. No várjanak; elmondom miképen kerültünk össze. A Kék Madár párisi bemutatója előtt történt sok-sok évvel ezelőtt. Fölmentem Réjane-hoz, a hires színésznőhöz, akinek színházában már nagyban folytak a próbák. Odamentem hozzá és megmondtam neki, hogy színésznő akarok lenni. Evvel a Hüvelyk Matyi termeteddel! — kiáltott föl Réjane és odafordult egy nagyonnagyon kékszemű úrhoz, aki egy falmelletti lócán üldögélt Mit csináljak vele? — kérdezte tőle. Fölhasználhatjuk valamire? Egész kedves Kis Boldogság lehetne belőle, — válaszolta a kékszemű nr, Maeterlinck. ő a Kék Madár egyik szerepére gondolt, de én másra értettem. Sokáig. váriam e jóslat beteljesedésére, mig végre elértem azt, ami titán vágyai koztam, én már megtaláltam a Boldogság Kék madarát és el sem engedtem soha többé. Nagyon meghatottan hallgat el. Maeterlinck kedveskedve simogatja meg az aszszonyka haját. Maeterlinckné hirtelen körülnéz, elszalad és odahozza a székét az urának. Szinte erőszakkal ülteti le. Maeterlinck fázósan húzza össze a kabátját. — Hideg van — mondja. Északi ember vagyok, de szivből utálom a hideget. Ha a munkám nem tartana vissza, már rég elutaztam volna Délre. így újból jövőre kell halasztanom az utazást. Braziliát látogatjuk majd meg a feleségemmel. — Most min dolgezíks Mester? — kérdem. — Keresem & negyedik dimenziót. Einstein már fölfedezte, már tudunk róla, de még nem érezzük. A negyedik dimenzió — ez lesz uj könyvem cime. Azt hiszem tapaszra elkészülök veié. — Színdarab? — Egyelőre nincs kedvem hoxzá. Csakis a bölcselkedés érdekel. Az eszmék birodalmába menekülök az egyre anyagiaskodó. egyre sekélyesedő mindennapi elet elöl. A mindjobban terjedő amerikánizmus arra kényszerít, hogy remeteéletet, éljek. A háború lesújtott, összezúzott, a háború utáni béke elszomorit és nagy keserűséget hint el bennem. Ha nem hevernének az Íróasztalomon ismeretlen barátaira levelei a világ minden tájáról, már rég kiábrmdwlt-un) volna-az émber|$l. az egiberiségbői. De így érzem, tudom, hogy messze, nagyon messze tőlem élnek még nemesebb lelkű emberek, akik tekintetüket a szennyesen hömpölygő mai élet fölé emelik. Ha szólok, feléjük fordítom arcomat, Ők az én; barátaim, ők az én rokonaim. Ők az ismeretlen olvasók... Most újból Maeterlinckné szólal meg. — Mondja, igaz, hogy Budapesten is most készülnek a Kék Madár fölujitására? — Ugy értesültem, hogy a Nemzeti Szinház j készül rá, — válaszolom. Nem kíváncsiak' a pesti előadásra? Nem látogatnak el Buda-j pestre? — Nem, — mondja Maeterlinck és sálját, nyaka köré tekeri. — Budapesten nagyon' hideg van. A színpadot vörös fény önti el. Az ügyelő kiabálva hívja a statisztákat. Maeterlinckné előkapja a szerepét és átolvassa. Maeterlinck leballag a nézőtérre. A próba folyik tovább. A Kék Madár-t egész újszerűen mutatja be az Odéon. A nyári szünet alatt mozgatható vashidat építettek a színpad fölé, amelyről' három vetítő gép mered lefelé. Ezekkel vetítik a díszleteket a legmodernebb metódus! szerint, az u. n. plasztikus vetítéssel. A. veti tógépbe ugyanis nemcsak üveglemezeket helyeznek, hanem különböző szines üvegtárgyakat is és ez által a vászonra vetített kép; plasztikussá válik. Érdekes ujitás még a vilá» gitás megváltoztatásával előidézett gyorsszinváltozás. Ugyanis vannak fények, amelyek bizonyos színeket eltüntetnek, másokat pedigj előhoznak. Hogy egy nagyon egyszerű példát említsek, egy fehér háttérre festett píros ház; a vörös világításban eltűnik, a fehér fényre előtűnik. De ennél sokkal komplikáltabb disz-! átváltozásokat is előidézhetünk a fénnyel. Ugyanarra a vászonra két teljesen különböző tárgyú' és szinü díszlet festhető. Ha a színpad világítását megváltoztatjuk az egyik kép égy szempillantás alatt eltűnik és a másik; válik láthatóvá. Maeterlinck előrejön egész a sugólyukig és tágranyilt szemmel bámulja a világítás cso-; dás játékát A színpadon az első jelenetet is-; métlik. Gyönyörű sudár nő jelenik meg, hő-' fehér teste ragyog, világit. Az ámuló gye;'-! mekek áhítattal rebegik: Ez egy tündér!.. J Ez egy királynő!... Maeterlinck hirtelen a nézőtér felé fordul; és lelkesedéssel kiáltja a képzelt közönség1 felé a szerep következő mondatát: — Nem, gyermekeim, ez a Fény, a ti vezetőtök! Hont Ferenci JÓ ASZTALI legjobb minőségben, legolcsóbban Kossuth Lajos-sugárut 1, Női és valamint gyemet" Ss munb&scIpAk nagy vélaszíébfeaa m&lváFosI CipöUsslet, i.ffffl% Znmántedényt, konvhafe'avcre'ísí, tűzhelyet, íEstcu've' mosőíazekaV vSdrSí stb. íegolttíMten S^aiEíM LafOftEU&l vásárol-: jaak, Reform, pa'o'a. eőziürdővel szaniben. i KeFékpárrésselc, límoílt, ÍHevuiwk, Z'-bkéfek, ho rfvák nut»m árban 654! Uf Uépkeretesési vállalat FeíÖfi Sámlor sn-gáruá 3,3. sz. alatt vállal mindennemű képkeretezés! mimkakíit a lesolcsáSSsis ssapl Árért KépkereíléceK nagy választékban i g"* üvessiési és képkereteiéi'