Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-25 / 295. szám

1SJ27 december 2ö. ÜÉLMAGYAKORSZAG r> Emlékei a hősöknek. A mult év szeptember liavi városi közgyűlés elé oly értelmű iuditványt tettem, hogy a világháború alatt a különböző harctereken eleseit hős fiaink emlékét megörökítendő a város közönsége a legnagyobb magyar városhoz méltóan, monumentális emlékmüvet állítson és jelöljön ki megfelelő nagyságú területet, melyen befásitással ligetet létesítve, az évnek mindig ugyanazon napján emlékünnepet tartson. Ezt az indítványomat a közgyűlés elfogadta és az előkészületi munkákra az 1927. évi költségvetésben 50.000.000 K-át meg is szavazóit. " Több mint 15 hónapja mult annak, hogy ezen indítványom határozat alakjában jogerőre eiueí•kedétt, de sajnosán kell tapasztalnunk, hogy a város hatósága részéről semmiféle' intézkedés ez irányban uem történt, sőt az idei költségvetésbe •már az előző évben megszavazott 50,000.000 K-át .sem állították be, pedig ennek a nagy adósságunknak lerovására ugy érzem, mindnyájan kötelezve vagyunk. Több mint -1000 hősi halott szegedi polgár emlékéről van szó, akik nem érdemlik meg, hogy a város hatósága emléküket ily módon elfelejtse és egyszerűen napirendre térjen a kérdés- felett. Nem tudom elképzelni az okát, hogy a város tanácsa c kérdés felelt oly könnyen el siklik, pedig ezzel a jövő generáció hazafias szellemben leendő nevelése érdekében is mindent megelőző kötelessége volna akkor, amikor a legkisebb falu is, — néhol anyagi erején felül, — áldozott ennek a magasztos, nemzeti célnak és éppen a leggazdagabb és legnagyobb magyar város nem tartotta ezt eddig lelkiismeretben kötelességének. Nem hinném, hogy a város hivatott vezetői, azért uem tudják ennek a fontos kérdésnek horderejét felfogni. mert ők, vagy hozzátartozói nem részesültek abbau a szerencsében, hogy a hazát fegyverrel a kezükben vérükkel védelmezhették volna, pedig aki egyszer onnan visszajött, nem tudja elfelejteni a vele együtt küzdő és hősi, titáui küzdelemben eleseit vitéz bajtársait, de belcludja képzelni az eleseit hozzátartozói, szülők, testvérek, apák, gyermekek helyzetébe, amikor a kenyérkereső, a család támasza, a reménysége, a boldogsága és egyetlené feláldozta éleiét. Ezek mind a város hü polgárai, a haza támaszai voltak. De nem hozható fel az elodázás indokául a dolog anyagi része sem, mert lia a város súlyos milliárdokat tud kifizetni, — hogy többet ne említsek — csak kisajátítások céljaira szépészeti és városcsinosítási szempontból, lia a városi színházra az állítólagos kuliura fejlesztése érdekében csak egyetlen évre majd kétmilliárdot irányoz elő, ha az egyetem felépítési céljaira megszámlálhatatlan milliárdokat költ el, akkor a városnak igenis van és kell pénzének lenni a hőseink emlékére is. Nem tagadom, ezekre a célokra igenis áldozni kell, de városrendezési szempontból is milyen szépen beilleszthető lenne a kérdés, például ha a hősök monumentális emléke a Templom tér rendezésével kapcsolatosan a fogadalmi templom előtt nyerne elhelyezést. .Milyen harmonikusan illene egymás mellé a nftgy árvízkatasztrófa és a nagy világégés hőseiuek emléke. Szégyenpír "futja el az arcomat, amikor a külföldi városokat végigjárva, mindenütt a hősök iránti tiszteletet és becsülést láttam és szégyenkezve mentem vissza egy-egy emlékhez, ahol a mi hős katonáink emléke is megörökítve van, hogy néhány szál vadvirággal a távoli anyaföld és JZ itt soha uem járt hozzátartozók és bajtársak nevében is áldozzak az egykor velem együtt küzdő bajtársaim és hűséges magyar, szegedi fiuk feledhetetlen emlékéuek. Régi magyar igazság: :köuuyeu lelkesedünk, de könnyebben felejtünk- elvét látom ebben a kérdésben is érvényesülni. Ez pedig nem méltó Szeged város ismert áldozatkészségéhez. *3ogy a mulasztás, illetve a késedelem megtörténhetett, ugy vélem, abban a körülményben is leli magyarázatát, hogy a 15 évvel ezelőtt megalakult törvényhatósági bizottság az idők folyamán lecsökkent létszáma melleit a közgyűlési határozatok pontos végrehajtását kellő eréllyel ellenőrizni nem képes és így megeshetik, hogy az ilyen fontos közérdekű dologban nem akad senki, aki a város hatóságát a mulasztására, illetve erkölcsi adóságápak részbeni letörlesztésére figyelmeztesse. Amikor c helyült felhívom a város hatóságának figyelmét elfelejtett kötelességére, nemcsak az én bajtársi szeretetemből folyó érzéseimnek óhajtottam kifejezést adni, hanem jogosultuak érzem magamat a 4000 hősi halottunknak, hozzátartozóinak és az. összes bajtársaimnak uevébcu kérő szavamat,- hogy i)emléket a hősöknek<.', felemelni. ' Dr. Búkor Pal. Nem a sszép reMáiiol; hanem a Umáló minőség avatta . világ metrikává Uose d'Orient Vloletle tíes Carpatőes Giant Soap Baíf) Soap gyártmányainkat Orient rózsa-Úréin Kárpáti ibolya-lcrém Odonline fogkrém Borotvaszappan KLEIN es FIA FINOM PIPERESZAPPAN' ÉS IIÍATSZERGYAR RT. Királyi udvari szállító, József féhercog Őfensége udvari szállítója Bl 10 BUDAPEST, VII. DOB UCCA 11-13. A szegedi színház fantomja. Bányász Imrének nevezlek a szerencsétlen embert, bolondja volt a szegedi színháznak, sőt az bolondította meg.' Pénztáros volt, — hogy hol, azt már az idő homálya takarja, épp ugy, mint egész életét, ki is jegyezné fel egy szegény elmebeteg életrajzát', ide is csak mint kuriózum kerül, okulásul azoknak, akik bár nem kenyerük, mégis túlságosan magukra veszik a színház sorsát. Mégis, élete folyásából annyit tudunk saját írásából, hogy a főkapitány volt a násznagya, de ennek dacára a nászéjszakáját a földön töltötte. Nyílván padozatlan szobában. Ez a szerencsétlen ember-állandóan olt bolyongott a színház körűi, amikor építették, szépnek találta, de nagyon féltette is, hogy egyszer csak lc fog égni. Mi lesz akkor?-Ez a probléma gyötörte folyton, — ő pedig ezzel gyötörte a tűzoltókat, — de Senkise velle komolyan, — pedig Bányász István az uj színház felavatásakor gyakorlati érzékkel észrevette a hibákat és a -»Színészek Lapjában < figyelmeztette is a közönséget a színház tűzveszélyességére. A színház le is égett, a tűzvész idején az egyik oldalon a polgármester siratta a lángok martalékát, a másik oldalon pedig Bányász Imre kacagott a füstös pernyébe. Megőrült a szerencsétlen. A jólelkű városi urak sajnálták a szegénybolondot, még jobban az elpusztult színházat, .elhatározták, hogy azt 'újra építik, de hogy a tűz emberi áldozata se pusztuljon el, betették a városi közkórház elmeósztályába, ahol az udvari Ifi. számú szoba lett a lakhelye. Innen intézte leveleit a lapokhoz és a város uraihoz, melyekben terveket javasolt a tűzmentes színház fölépítésére. Egy ilyen csodabogár, 1885 április 27-iki dátummal megjelent beadványát a Somogyikönyvtár őrzi S. i. 292?*szám alatt. Alább közlöm a memorandum érdekesebb és humorosabb részeit, okulásul azoknak, akik beadványáradatokkal tisztelik meg a nemes magisztrátust. Bányász Imre, hogy a niondanivalóját rendszerbe foglalja (ld. Hamlet), először is felsorolj a a tűzvész okait. * »T. Legnagyobb hiba volt az, hogy a vízvezeték rezerva, mely a zsinórpadláson volt és mind a többi vízcsapok és tartalékcsövek gépezete fent az emeleteken, ilietve a nyitócsapok és csavarok a helyszínén. Természetes dolog, hogy a tűzvész esetén nemcsak nappal, de éjjel is játékkozben, a.sok csap, mellett, senki sem volt és a tűzvésznél megközelíthető nem volt. II. hiba — ez már súlyos bűn is volt, eltűrlek azt, hogy a vasfüggöny alatt, felett, jobb- és baloldalon 2—3 centiméter hézag volt. Midőn erre az illetőket figyelmeztette^,kinevettek — mert ők bízlak, hogy itt tux nem lesz. Ezen hibát ellehet későbben is kerülni. Asbesttel kell betömni a nyilásokíii; és hézagokat. Az asbest ugyanis sík és unnál könnyebb a vasfüggönyt fel- és lebocsájtani. III. hiba a kijáratok emeleten elhelyezési} és azon majdnem ostobaság, hogy oly sok kerülék és oly meredekek voltak. Uraim! ha hz a tűz előadás alatt történik, vajmi kevesen menekülnek. A színészek közül bizony senki. A nézők közül is kevés. — Mert a rémületben oly sok torlódás lett volna, hogy a szúk és niércdek folyosókon mind egymásra halmozva a füst állal megfojtattak volna. Alulírott tanukkal igazolom, hogy a színház szomorú jövőjét számtalanszor megjósoltam, sőt a leégés napján előre megmondtam. — Ha azok, kik hallották, figyelemmel kisérték szavamat, melylyel déli harangozáskor, ezt mondám: »De busán szól a torony harangja; színházatokat ma az átok fogja. Leég az majd nemsokára!® A színház ujbóli felépítésére több tanácsot így ad: Ha ebből önöknek, e városnak, e szép hazának cs a világ színpadjainak valaha haszna lenne — feledjenek engem, ártatlanul őrültnek deklarált lángeszű költőjüket! 10-féle ! Tvet is mondhatnék, de egyenlőre megfigyelés, észszerű bírálás elé e kővetkező három tervet bocsátom. . , /. 'vasszerkezetű örökös színház. é II. Asbest szerkezetű színház. III. Régi módszerű vizzel telített lüzmeiüss színház. • • Válasszanak uraim e három közül. ^ Ha önök küldöttségileg felhívnak, vagy valakit 18 óra alatt, míg Szegeden vagyok fogva, hozzám beküldenek, vagy majd Budapesien a Lipótmezei tébolydába levéllel felkeresnek s velem a színházi telek térfogatát, a reá netalán szánt építési költségeket, a volt színház tökéletes tervét Írásban és rajzban megküldik, úgyszintén az újonnan építendő színház belvilágának méretét megadják, én mind három színházi tervet készen, ugy rajzban, mint számításban és leírásban elkészítem díj nélkül. Elvárom lovagias becsületüktől* hogy e tervem titokban tartjak — nem óhajtom, letiprott