Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-25 / 295. szám

1927 decemoer 25. SZÖGEDI SZÍNHÁZ. Karácsonyi álom. Ez egy alkalmi darab, afféle üiiuepi játék, külö­nös tekintettel a helyi viszonyokra. Mese az egész, még pedig képtelen mese. vesejáték ez, amelyet néhány illusztráció igyekezik még valószínűtleneb­bé varázsolni. A szeretet és a béke ünnepére irtuk ezt a színmüvet, amelyben a Szögedi. Szinház összes problémáit sikerült megoldani, minden el­lentétet ki lehetett egyenlíteni és valamennyi sze­replőjét össze tudtuk boronálni egymással. Ebben a nagy hékcmüben nincsenek többé faji, feleke­zeti, nemzetiségi és osztályellentétek, itt egy akol és egy pásztor van, itt a Move és a Mouc, az Eme és a Tébe, az Iposz és az löksz mennyei cs földi összhangban egyesülnek. Itt mindenki megleli a maga párját és megtalálja a maga jutalmát. Tft sz ébredőnek boldog álma van és az álmodónak 'loldog ébredése. ' A közélet álom, — mondja Calderou és Grill­parzer nyomán szabadon c drámai költemény szer­zője, aki a szegedi Nobel-békedíj legkomolyabb jelöltje az 192S. esztendőre. .Ír chö felvonás természetesen a torony alatt játszik, mint ahogy a görög sorstragédiák a lébei vagy mikénei kapu előtt tőrténnek. Az uj közgyűlés terme vakító fényben úszik. Óriási karácsonyfa áll jobb- és balközépen, amelynek árnyékában boldogan fog­lalnak helyet az időközi válásztás alkalmából be­jött városatyák. Ott ül derzseüyei Lévag Ferenc, finom francia szakállával, a bozontos üstökű Lcier Dezső mellett, mig az uj virilisták sorában föltűnik a Belvárosi Bank néhány betétese, A polgármester angyali csengője megszólal, majd ő is letelepedik a karácsonyfa alá, egy gyékényen árulva Wimmer Fülöppel. Megkezdődik a kará­csonyi ajándékok kiosztása. Mindenki kap valami szépet és jót, valami hasznosat és kellemeset. Tonelli Sándornak állandó szabadjegyet adnak a fiumei Fcnice szinház éjjeli előadásaira, dr. Szc­less József Sipulusz humoreszkjeit, Kormányos Benő Tacitus összes müveit, Balogh Lajos Magyar Lászjó afrikai utazásait, Fajica Lajos Mészöly Ge­deon Tótágasát, Berzenczey Domokos Vernének Utazását a föld középpontja felé és Fodor Jenő Beöthy Zsolt Szinházi esték cimü könyvéi kapja. A sajtó jelenlevő képviselői amnesztiában részesül­nek és végezetül az egész kiegészített közgyűlés a külvárosi karzattal együtt elénekeli: ** De most már aztán Kern, nem, nem, Nem, nem, nem, Nem megyünk mi innen el, , Mig a belügyminiszter Bunkós bottal ki nem veri . A második felvonás színhelye persze a városi szinház, ahol házi ke­zelésben szintén égy nagyszabás 11 karácsonyi ün­nepséget rendeznek. Mindenekelőtt a rendezőket békitik ki egymással és azzal a gondolattal, hogy több dudás is megférhet egv városi csárdában. A házi ünnepség fény- és központja egy nagy meglepetés. Fodor Jenő, mint Zeus ex Machina bejelenti, hogy Szeged szabad királyi város sza­bad elhatározásából királyi nagylelkűséggel lemotid az áldatlan és reménytelen harcról, amelyet a sziu­ház volt igazgatóival folytatott és mint tékozló apa, visszafogadja a megtérő tékozló fiukat. Fodor Jenő. Keblemre, fiuk! (Andor Zsiga jobb-, Faragó Ödön balfenékről előjönnek és a középen álló Tarnay Ernővel, mint három grácia, csoportozatot és szövetséget al­kotnak.) Most pedig a város költségén építsünk három muzsaMjlékot: Andor Zsigának egyet, Faragó Ödönnek egyet és Tarnay Ernőnek egyet! Andor majd operákat fog adni, Faragó a komoly prózát műveli és Tarnay természetesen a könnyű műfajo­kat. Most pedig a karszemélyzet és a nem szoro­san vett városi tisztviselők javára juW.xnjátékul Dt;L MAGYARORSZÁG megy B. listás bérletben: Szinházi képtelenségek. Egész hétcu: Szinházi képtelenségek. A harmadik fölvonás az Ébredők chanukká estélyen játszik. Az ébredők elnöke minden magyar erö és tehetség összefogá­sára és összetartására hívja föl a tagokat. Ledé­rei Dezső doktort ünnepélyesen meghívják az Éb­redők Betcgsegélyző Egyesületébe igazgató-főorvos­nak. Eidus Benliant megválasztják örökös kül­diszlagnak és Berzenczey Domokost fölkérik, hogy Balogh Lajossal karöltve járja el a Kállsy-kettöst. Végül általános helyesléssel cs egyhangú lelkese­déssel kimondják a határozati javaslatot, amely­nek értelmében a Dclmagyaror&zág sajtópalotájá­hoz vonulnak, ahol Iamjr,!-::'.i cs fáklyás szere­nádol adnak a márciusi c -ék nevében. A harmadik felvonás második szina tehát a Délmagyarország előtti lér. A Turul, a 35 Csaba, a Werbőczy, a Táncsics Mihály és a Sem­melweis: Ignác bajtársi és kar társi szövetsége', táborozása. A szerkesztőség erkélyén a munkatár­sak szorgalmasan jegyeznek. Az ifjúság köfóbö! lelkesült felkiáltások. Herzsengák. Éljen a über.'.ll- usV Hozmetz. Éljen a demokrácia! Velcsov. Éljen a sajtószabadság! A szerkesztőség nevében Gábor (azelőtt Grűn­feld) Araold köszöni meg ezt a spontán ovációt. Fölkéri az ifjúságot, hogy uc ragadtassa el ma­gát nemes érzéseitől és hogy a legnagyobb rend­ben és nyugalomban oszoljou széjjel. Ez a színmű egyúttal a Szegedi Kísérleti Szin­ház első újdonsága is, amelynek rendezésével Kó­szó, PeidI és Teleki képviselőket bízta meg « áros polgársága. Karácsony után már tárgytalan. I Gyalu. : v Babits Mihály Szegedre emlékszik, a körtöltésre, a sétákra és az első szinikritikákra . Budapest, december. (A Délmagyarország munkatársától.) Az ebédlő magyar bútorain elömlik ennek a muzeumi városrésznek min­den nagyszerű csöndje, Szinte zongoraszónak, elfojtott zenének hallik egy távoli kutya egye­düli hangja. Lent a múzeumkertben az isko­lából kiszabadult diákok napóleoni hólabda­csatát vivnak, föllátszik ide vörösre dermedt kezük. A költő lakik itt e csend falai között, — olv jó elnézni a magyar ebédlőt, olv jó elhall­gatni e különös liráju csöndet. A könyvtárszobában két üreg fotel. Meg­bolygatott sorok a zsúfolt polcokon. Könyvek egymásra dőlve. És a kis könyvtári létra peremén föllapozott és abbahagyott könyvek. Egy kézirat az asztalon. Várni kell a fotel­ben. Most be lehetne lopni a félig megirt kéz­iratba, a kiterített könyvek lapjaiba. Nem szabad mégsem. Nem lehet mozdulni az öreg székből. Jobb elnézni itt a polcokat és várni, dobogni, hallgatni a csöndben. A sok könyv és a sok kép közül kettő inte­get a fotelbe. Barna ráma mögül: Dante. Régi metszet. És egy régi fénykép. (Akkor még magas gallért hordtak.); Ady Endre és Babits Mihály. Fiatalok, reménykedők. Ady Endre átkarolja Babits nyakát. És néznek előre. Reccsen a zár. Babits Mihály jön végig a magyar bútorok között, olyan a lépte, mint ré­gen. A Munkácsy-uccában hallottam, a gim­náziumban. Most ráteszi kezét a kilincsre, itt áll a könyvtárszoba öreg székei előtt. Sá­padt, kicsit mosolyog. Fekete haia fölhajlik a füléről. Mintha nem változott volna semmit. Es megszólal. A hangja is a régi. Mintha a Belvárosi Moziban állna ezernyi közönség előtt és most mondaná elfeléjthetetlen szavait elfe­Iejlhetetlen színekkel Juhász Gyula ünneplé­sén: Most megfogtalak, Juhász Gula... Aztán ott ülünk a fotelekben. Végigsimítja a haját. Elréved, ugy mondja lassan: — Szeged... Csak az adatokra emlékszem... Vár. Visszautazik az időben. Régebbre, mint az a kép ott a falon. És a szavak kicsi szii- j netében a ceruza utja hallik. — Két évig voltam Szegeden, tanár a reál­ban. 1906 lehetett. Nagyon nagy munkában töltöttem időmet, a város életéből keveset is­merhettem meg, de azért élénken és jóleséssel emlékszem a nagy, hosszú sétákra a körtölté­sen és Újszegeden. És a kirándulásokra is em­lékszem, Szatymazra... És néhány kedves ba­rátom emléke is hozzáfűz Szegedhez, akik­től régen eltávolított a sors. Juhász Gyula és például Kun József — ugy-e nem emlékszik rá-/ — a fiatal költő, akivel nagyon jóban voltam akkor és aki már uem él. -- Balassa Ármin is előttem van, Szegeden, nála dolgoztam először újságba. A Szeged és Vidéke volt az első, amelynek munkatársa voltam. Szinházi kritikát irtani, de olykor ve­zércikket is, amelyek mind művészeti és kul­turális tartalmúak voltak. A tanári katedrán 4 kiváló tudós é% kivájó üyiár: Kggedüf Pá] utóda voltam, vájjon emlékeznek-e még a nevére? — Nagyon sokat dolgoztam Szegeden, körül­belül ott születtek első kötetem jelentős ver­sei, Dunléra is ott gondoltam először, bár akkor még nem tudtam, hogy mi fog követ­kezni. Nagyobb munkákon nem dolgozhattam akkor, az volt Szegeden a legnagyobb pa­naszom, hogy beosztásom miatt alig értem rá valamire. Mégis nagyon kétségbe voltam esve, amikor két év multán el kellett mennem Szegedről. A régi idők rendszere szerint elhe­lyeztek Szegedről, amely mégis csak város volt és mégsem volt kilátástalan messzeségek­ben. Bogarasra helyeztek át, emlékszem arra a hangulatra: nagyon kétségbe voltam esve,, hogy el kell hagynom Szegedet. Mégis elmen­tem és Fogarason elkészült első kötetem. Még visszaréved a szegedi reáliskolába, csak' ugy maga elé mondja: — Akikkel ott együtt voltam, hogy szétszó­ródlak ... — Most csak kevesebbet dolgozom, inkább pihenek. Utolsó nagyobb munkám, a Halál fiai óta, sajnos, nagyobb munkába nem tud­tam belefogni, pedig tervem van elég. A Halál fiai után fáradt voltam. És nagyon elfoglalt a Baumgarten-örökség is. Csak verseket ir­tani. Sok munka volt az örökség ügyével, dc végre elkészültünk. A döntés küszöbön áll, a jutalmak kifizetése azonban beletart még egy kis időbe. A döntés? Majd megtudják nem­sokára. Bucsuzunk. Kinyitja az ajtót. A múzeumkert napoleoni h ól abdacsatái viharzanak idáig. (v.) Hajfestés Hajvágás Hrcipolls ManiifSr szakszerűen, előnyös tíraU mellett Keller Mffilós újonnan berendezett >W1 és r.ői toúrjszüi'etében Kölese* ucca F- 7 1 Olcsó bérlelrendszsr!

Next

/
Thumbnails
Contents