Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-25 / 295. szám

1927 derembor 23. •wipww. •••". J"-i'. 29 Gysikies, Píeüler, Ila stb. legjobb gyártmányai rendkívüli olcsó árakon Csekonics u. is&MtünUlbest. nöi, férfi, gyermek és baby fehérnem üek, asztal- és ágynemtiek a legszebb kivitelben Csekonics u. Mxleítímkihen. Scliwesz! ssSyeiaii@risnya szavatolt minőség . . Kötött kabátok, Pűlíowerek, reform bugyik, Jager alsóruhák legolcsóbb szabott árakon. | Tisztviselőknek, Mz» és m&gánáIKMmazoiiaitft&li december décemfcer 31-lg 10% engedmény. S-a félselyem ernyő férfi vagy női. . Selyem dévai nyakként három drb vételnél 5. Véajg IsáSeli feezíyö „ térfi vagy noi . . . . férfi vagy női minden divaíszinben i-a frakk férfi lm bécsi gyártmány . . Selyem pupiisi uislill \m a legjobb anyagból jebb férfi vagy női ernyő | , , J$L feí í valódi angol , . . «S2SO Mm selyem sál A egészen széies . . , . Tt*" Bélelt Nappa bsrkezíyií .. aa t Legjobb gyártmány Somogy! Andor már rég nem jár kávéházba. A háború alatt idegenedett el tőle, amikor az tisztátalan ú»Jetek, hadispekulációk és egyéb uzsráskodásók csarnoka lett. Most az esd bekergette egy ilyen bőrzehelyiségbe, a legelsőbe, amelynek szomszédságában a zápor rája támadt. Még nem ült le, csak nézelődött, hogy hol kínálkozik számára hely, amikör megszólította egy ismerős hang: *" ' ? — Ide, ide, Andor! Arra fordult, amerről hívták. • . — Te-vagy az, Miska? — mondta. De 6 maga se tudta, s a másik se, hogy volt-e Öröm ebbén a felkiáltásban. Leölt melléje. Kör- és kartársak voltak, ügyvédek mind a ketten, díszei a karnak, amelyet szolgálnak, s régi }6 bárátok. Mégis, bár mindketten a székesfővárosban : élnek, s -őznek prakszist, sok esztendő óta 'Uem találkoztak. A háború végáa uj kurzus kesilődöít és dr. Wirth Mihály ahhoz csatlakozva messze távolodéit régi pajtásától, aki fájdalmas Csalódással nézte az állásfoglalását. A két ember azóta,-ha nem is kerülte, nem is kereste egymást. Most az Ítéletidő véletlenül összehozta okét. A kézfogásuk intim volt, sokésztendó alatt fölraktavezt'íí- melegnek a fludiuma érzett beimé, de az ejsö pár percben csak loppal tekintettek egymásra. Mintha valamelyiknek lett volna valami szégyelnivalőja, amit a másik is resteit. Rég öltünk így együtt, — szólalt, meg végre 5iiska. — Andor. — Bizony rég. — Miska. — Vaj jón mi az oka? — Andor. — Kérdezd inkább, hogy ki? Miska. — S ha ezt kérdesém, mit f cicin él? • Andor. —.Hogy: te, Miska. Tiltakozom. .Nekem ugy tetszett misdig, hogy 'kerülsz. Andcr. — Csak annyi igaz, hogy nem kerestelek. A változott viszonyok kőzött igy kellett eljárnom, — különben könnyen hihetted volna, hoav tolakodni; hozzád. Miska. — líy.enuek ismersz? Andor. — Nem, nem... De hát az uj rend sokakrak a gondolkozását forgatta ki, s hogy hozzája :-zegődíé!. éléssé bizonyítja, hogy nem az vagy, aki Miska. — Barátom, mutass nekem embert, akitíek az utóbbi 10—12 esztendőben nem változott "lég . a bzive-lclke. indor. — Igazad van. Az enyém se a régi. Gondoskodtatok arról, hogy ne maradhasson az... Lásd, ha én nem is kerestelek, neked kellett volna utánam vágyódnod, ha a régi érzelmeid ©ég müg voltak hozzám. l/íájff, — Féltem, hogy, gyűlölni fogsz vagy legalább is haragszol rám. 's hogy a politika, as átkós politika Andor-.. —• Igen, haragudtam, s ma is neheztelek, fiógy Te, a liberális eszmék bátor hirdétője, aki fajok s felekezetek közt soha különböztetést öem tett, ahhoz 35 irányhoz pártoltál, amely ezeknek az eszméknek üzent hadat. Neked kellett volna keresni az alkalmat, hogy kibbszélhesd magad velem, hogy okát add, ha tudod, a pálfórdulásodnak, ÍJ hogy a barátságunk ellen elkövetett merényletet legalább egy mea culpa-val tedd jóvá. Miska. — Gyakran éreztem ezt a vágyat, de bevallom őszintén, féltem tőled, a szemrehányásaidtól, a vélt igazadtól. Andor. — őh, »vélt« igaznak mondod a kétségtelen igazságaimat!.,. Ha előbb találkozunk, a szemedre lobbantottam volna, hogy erkölcstelen a programlok s figyelmeztettelek volna, hogy minden politikai rendszernek van jogosultsága és lehet jövője, csak annak nincs, amely embertelen. Miska. — En pedig azt.feleltem volna, hogy az a rendszer — amelynek túlzásait, kilengéseit és kinövéseit eszemágában sincq tagadni — nem erkölcstelen és nem embertelen, csak szomorú kényszerűsége a fajpak,. mely, aj .államot alkotta s azt olyannak akarja fenntartani, minőnek indult Ü nem engedheti azt se elnvusatósitani. se keletivé tenni. Andor. — beszéljünk egészen nyíltan. Politikátok a felekezetem ellen irányul. Miska. — A nem-magyarok ellen. Andor. — S nem gondolod, hogy ezzel a meghatározással vérig, sértesz sok ezer olyan embert, akinél kifogástalanabb a ti táborotokban sincsen? Miska. — A hadjáratunk nem ellenük indul. Azokat, akikre te gondolsz, becsüljük és szeretjük. Itt vagy mjógyárt te... Hallottad volna csak, hogy' nyilatkozott rólad épp a napokban a kormánynak egy tagjai — a legnagyobb elismeréssel Andor. Hiszem. Vannak köztetek, akik egyeseket közülünk kitüntetnek a rokonszenvükkel, de azért közömbösen, sót taláu kedvteléssel nézik, hogyan ütlegelik keresztény tanulók a zsidó diákokat. Miska. — Nem helyesli ezt egyetlen müveit ember. Andor. — Oly kevesen vagytok müveitek? Miska. — Keserű vagy, Andor. Andor. — Normális időkben is volt valami keserűség bennünk, talán még a Ghettó öröksége... Most, hogy ujabb erkölcsi és szellemi gheltókba kényszeriíettek minket, ez a keserűség persze növekedett. Miska. — Csodálom, hogy Te, az objektív, világositéletü férfiú, ily fájó szubjektivitással érzed s a fajodat ért kellemetlenséget. A Andor. — Kellemetlenségnek nevezed az atrociíj tást? Éppen mert objéktiv természet vagyok, fáj. í lalom az egész emberiség, a nemzetem és a fajtám buját-baját, És elhiheted, nemzetünk tagjaként többet szenvedek, mint a fájom reprezentánsaként. A históriáját ugyanazzal az érdeklődéssel tanultam, mint te, — hogyne fájna hát, ha nem sokkal az ezeréves ünnep után ujabban inaugurált poli, tikájával oly példát- mutat, amely ártalmára lehet a müveit nemzeteknél, amelyeknek az ítéletével pedig joggal törődikMiska. — Mondasz valamit. Mi is éttől félünk a azért nem helyeslünk bizonyos túlzásokat, amelyek csekély bölcsességgel is elkerülhetők volnának. Andor. — Es aztán, nem tagadom, a keserűségemet személyes bánat is fokozza. Tudod, hogy a nagyóbbik fiam elesett Isonzónál, — -hősi halált halt«, mondanátok rá, ha nem az én fiam lett volna, hanem az irodaszolgámé, aki nincs egyvalláson velém. Miska. — Igaztalan vagy. 'Őszinte részt vettünk a fájdalmadban s emlékezhetcl, hogy siettem hoz• zátok a feleségemmel és a részvétemmel. Andor. — Ügy van. Olt voltatok. Dc az még a háború alatt volt. Azóta... Nos, a kisebbik fiam harmadéve tett érettségit, a legjobb bizonyítván}nyal jött haza. de a tanulmányait nem folytathalta itthon. Miska. — Nem vették föl az egyetemre? őh, mért nem voltál bizalommal hozzám? Hacsak egy szót szólsz, beszélek a nagyfejüeb valamelyikével s kezeskedek róla, hogy a tiszteletreméltó személyedre való tekintettel a legkisebb nehézség nélkül fölveszik. Andor. — Semmi kétség. Annyi befolyásom még talán nekem is tett volna, Ijogy .--kegyelemből ., beengedik az orvosi fakultásra, ahová a gyerek kívánkozott. De a fölvétel még nem jelent nyugodt tanulási lehetőséget és kollegiális megbecsülést. Maga a kulfusszmimszzter se akadályozhatta volna meg, hogy a fiatal tizen hárompróbások igazoltassák s esetleg lebunkózzák. Tudijd, mit mondott a fiu, mikor szó volt arról, hogy az összeköttetéseim révén bejuttatom az egyetemre? Azt mondta: >ne kívánjak ezt, édes szüleim, inert a dolognak esetleg tragikus vége lész — ha engem inzultál valaki, én azt lelövöm, vagy a jobbikesetben magamat lövöm agyon*. Miska. — Derék fiu! Andor. — Ugy-e? És hány van ilyen!.,, A gyerek most Rómában tanul. Miska. — Az ottani egyetem s Különösén aurák az orvosi fakultása világhíres. Andor. — Igen, ebből a szempontból a gyerek jó helyen van. De nekem és a feleségemnek végtelenül fáj, hogy mig az egyik fiunkat elszakította tőlünk egy ellenséges golyó, a másiktól megfoszt bennünket a felekezeti türelmetlenség. Az öregségünket sikerült örömtelenné tennetek... Sjómoru sors, de nem a mienk a legszomorúbb. Mink csak megvagyunk valahogy, mert legalább gondoskodhatok külföldön tanuló fiamnak a szükségleteiről. De azok a szülők, akik maguk is nélkülöznek s nem küldhetnek tudvágyó és ambiciózus gyerekeiknek havigázsit s azt segélyegyesuletektől, rokonoktól és egyéb f)lücklichmacher-t\Aől kell összekoldulniok! Óh, édes barátom, ahogy egy költőnk kiáltotta oda a lövészárkok mélységeiből a biztoshelyenlevőknek : >Csak egy éjszakára jertek ide!«, ugy kívánnám: -csak egy esztendőre^ lépnéuek a helyünkbe!, akik fenekednek ellenünk, csak tizenkét hónapig éreznék a kínszenvedést, kielégíthetetlen becsvágyat és minden életkedvet léhűtő nyomorúságot, amelyet a szegény egyetemi diák kénytelen eltűrni, akkor, azt hiszem, szegyeinék magukat és bevallanák: ez nem volt szép tőlünk!