Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-25 / 295. szám

30 DíJ." 'A ROí?SZ.í,í 1927 december 25. Miska. — Igaz, igaz. Veled érzek, barátom. A sors néha ugyancsak igazságtalan. Andor. — A sors néha, az ember mindig. Egy egészségtelen rendszer molochjának a torkába odadobtok sok ártatlan és igazán jobb sorsra méltó embert, mert — uem tetszik az orra. Misfca. — Ez csak vicc s azért nem cáfolom. Nekünk a világnézetünk nem tetszik, a miénktől elütő mentalitásuk, a másí'aiuságuk s o tőlünk idegenségük. Andor. — szoktad te Szabó Dezsőt olvasni, aki tótot, svábot se ismer el magyarnak, ha még ugy huz a hazájához'.' Téged se, aki a Wirth-névre hallgatsz és Rákosi Jenőt se, mert valaha Kremsernefe hívták. Az ily kirekesztő eljárás folytán előáll az a fura helyzet, hogy én, akinek már az öregapja is Somogyi néven szolgálta Dunántul a közegészségügyet, a nevem ellenére se lehetek magyar, te pedig a neved fo'rjtán nem vagy az. Ki hát a magyar-? Miska. — Mindenki, aki magyarul érez. magyarul gondolkozik és szereti a. fajtáját. Andor. — A szivekben és a v esékben csak a jó Tsten olvashat, de azt a hőmérőt, amely pontosan mutálná bárki hont'ihüségének a melegségi fokát, még nem találta ..föl sc Edison, se Tetétleni Ármin. Ki állapíthatja meg, hogy egy főiskolai diák, hivjá'k azt akár Klopacseknek, akár Grünnek, akár Nagy ajtai Aj tayriak, mennyire magyar'? S ezt legnehezebben épp a Grün-gyerekről tudhatják meg a kollégái, inert hiszen uem járnak vele egy-íár;;aságba, még" egv-kávéházba se, nem állanak vele szóba, nem tudják, mi rejlik benne s csak akkor látják, ha a tantéremben, a folyosókon vagy az egyetem lépcsőin gómmibottal rontanak neki s ezzel a hősi harckiáltással uszítják ellene egymást: iCsak a fejét, nehogy megsántuljonU Emberséges dolog hát s nem barbár kegyetlenség, hogy ezeket a szegény fiukat, akik tanulni szeretnének, a lantestvéreik véresre verik s legjobb esetben qz egyetem épületeiből kituszkolják? Miska. — Ebben a beállításban persze nagy-iga•t.ad van. De lásd, más a törvény és más az ember. A törvény, ha szigorú, lehet enyhíteni rajta, amikor végrehajtják, de most olyan esztendőket étünk, amelyekben nincs meg ez az enyhítésre oszlón 7. ö hajlandóság' a háború által vérmérgezett kedélyekben. Volt idő, amikor az volt az emberséges jelszó: in dubio mitius. Most ellenkező a hangulat. Az amúgy is rideg törvényt még ridegebb módoDi iparkodik alkalmazni az izgatott közvélemény. Jgy aztán olv helyzetbe kerültünk, amelyben fel kell sóhajtani: summum jus summa iniurid. Te, mint jogász, ezt bizonyosan megérted. Andor. — Mint jogász megértem s mint ember, busulok rajta. Oh, ha volnál egy esztendeig az én helyemben, majd ni&skép beszélnél s filippikát dörö.gnél az ellen, amit most sajnálatosnak, de természetesnek is találsz. De hát nincs nehezebb, mint a más ember sorsába képzelni be magát, főleg, ha az kedvezőtlenebb, mint a miénk. Nem tudom hamarjában, melyik ifjabb irónk irta egyszer tréfásan'(de nem miuden komoly értelem nélkül), hogy az volna méltányos, lia minden épkézláb ember kénytelen volna zsidó lenni két esztendeig, roiat ahogy az általános védkötelezettség mellett katouának muszáj lenni bizonyos ideig, igaza volt ennek az ötletes irónak. így kisánná ezt a jogegyenlőség. De hogy csupán egy törpe roinprjlás legyeu kénytelen szolgálni a bánatnak és levezetésnek e szomorú hadseregében, uz égbekiáltó igazságtalanság... Misjca. — örülök, hogy tréfálsz. Jele. hoev nem haragszol komolyan. Andor. — Akasztófaüumor, kedves Miska. Mit csináljak?\?ícm változtathatom meg sem a világot, sem az embereket s legfőképpen nem az emberteleneket. Miska. — fia se, öreg barátom. A személyes sértődésedet értem és sajnálom. A fajtád iránt is — jól tudod — emberségesen érzek. De vannak idők, amelyek nem alkalmasak arra, hogy eredménnyel moralizálhasson a Szeretet embere. Ma, ha védeném az ügyed, csak ártanék neki. Gyűlölet és előítélet ellen küzdeni ilyenkor annyi, mint nagyot ütni a szegre, amelyet ki akarunk húzni a falbőL Dc él bennem a remény, hogy az idő fordul egyet s akkor újból találkozunk, nemcsak igy, mint most, a kávéházban, ahová a zuhogó esőtől menekültünk mind a ketten, de az érzéseink és váraink közösségében is. Egy processzus ' folyik most, amelyet ugy jellemzett egyszer egy híres ügy védtársunk, hogy ezer éve tart és még nincs vége, — reméljük, hogy vége lesz egyszer. Hidd PI T én és sokan, akik uszunk az árral (mert ha ellene usZuánk, senkinek se volna belőle haszna), őszintén vágyódunk e befejezés után. Mi is fej. csóválva nézzük a túlzásokat, amelyekre egyesek és testületek ragadtatják magukat és bízunk egy szebb jövőben, amikor az emberi szabadságjogokat mindenki tiszteletben tartja. Andit r. — Ez a legkevesebb, amit elvárhatod at« I üúl; aki valaha egy íászlö alatt küzdött yeftatt gL liberális eszmékért s a hamisítatlan jogegyeulő-. ségért. Igazán nem kívánhatom mindenkitől, hogy Voltaire módjára menjen neki egy parlamentnek, vagy Zola mintájára fejével a falnak, de szeretném, ha legalább a régi gárda erélyesebben tiltakozna a keresztényekhez és magyarokhoz egyaránt nem illő brutalitások ellen,, amelyekről (egy előtte fekvő újságra mutat) épp most olvashattunk. Miska. — Csak olaj volna a tűzre. Jobb, ha várunk, amig magától elül a vihar. Az elfogultság és düh viharfelhőinek nehéz parancsolni. Andor. — Hiszen mi is várunk. Amióta élünk, mindig várunk... Mit csinálhatnánk egyebet? De mondd, nem félsz, hogy amig ez az óhajtott változás beáll, egyrészről túlságosan hatalmaskodóvá lesz, más oldalról pedig kelleténél mélyebben elkeseredik egy egész nemzedék; hogy a régi közéleti nemes tónus kivész és korcsmai durvaságnak ád helyet s hogy a Szeretet, amely valaha egy befűzte az egyérzésüeket, az ellenségeskedés posványába sülyed? Miska. — Igen, ettől én is tartok. Még rossz napok jönnek s még sokat kell tűrni és szenvedni azoknak, akik az élet utján a széllel szemközt vándorolnak. Andor. — Gondoltad valaha, hogy lia találkozunk, erről a témáról fogunk eszméket cserélni? Miska. — Gondoltad valaha, hogy 7—8 év fog elmúlni, amig egyáltalában találkozhatunk? Andor. — Gondoltad valaha, hogy az útjaink ennyire elválnak? Miska. — Gondoltad valaha, hogy oly nehéz lesz megértenünk egymást? , Andor. — Mégis örülök a véletlennek, amely összehozott bennünket annyi esztendő után. Miska. — Én is, mert örömmel látom, mennyire különbözöl azoktól, akik ellen a küzdelem, amelyről szó volt, folyik. Andor. — Én meg megelégedéssel tapasztalonij mily messze állasz azoktól, akik e harcot kegyetleniil vívják. Miska. — Mikor találkozuuk megint? Andor. — Majd, ha jobb idő lesz. Miska. — Amidkor nem esik az esői Andor. — Majd ha kiderül a politikai és a társadalmi látóhatár. j Miska. — Az nincs elég közel. Andor. — Ez baj... Nos, ha valajm mondaniva« lód van, mindig megtalálsz. Miska. — Te is engem. Andor. — Isten megáldjon hát, az eső elállt* Megyek haza levelet irni és lírákat küldeni a fiamnak. Miska. — írd meg neki, nogy Miska bácsi szm bői köszönti. Andor. — Köszönöm... Mily Jellenmző ez! Min-J den zsidóimnak van. egy keresztény bácsija,, aki köszönti őt s mégis külföldre kell mennie, ha hasznos szolgálatokat akar tenni a hazájának s ha nem akarja, hogy itthon megverjék. Miska. — Még egyszer mondom: türelem! Jönnek jobb napok! Andor. — Várom őket bibllr.l türelemmel és ke« resztényi megadással. Szobafestés!, mázolást, zománcfényezést, fauíánzaíu erezésí, márványozásí, aranyozási és homlokzatfestési a legolcsóbb versenyképes árakért a legmesszebbmenő felelősség melleit Készítek. FESTŐIPAIÍVALLALAT Szeged, Kfiliéria ncca 2b. - Teíe'on: 771. Műbűtor háló. eb^úlS, udsiroba, felien lebberende* Sfita kSnek ieesfs Feresic müaszfalosnál g Megnagyobbított ipailelep Fodor ucca 2*». szám alatt (ezelőtt Horcátft Milhály ucca 7.) Kedveséi részletre! fiiöefiai tógép, gramofon H FI r • hesserez&aiök 533 liíiipaíH Hetemen Mártonnál Szeged, Kárász u. 16. Telefon 13-22. Javiió műhely! és Waffenrád jKarács&myit Ufévi afáifcciéloaaúls. alkalmas! Svájci márRás áruk. fegygyürtOc, násza^ámdékok, evőeszközök, ridljkülök, gramofonok, lemezeik, legolcsóbb napi árakon. Kényeimes részlet- t^l^gi WJk^^^* órás, ékszerésznél fizetésre is! M d? Kölcsey ucca 7. az. „Alpine" svájci óragyár vezérképviselet. Tört arany, ezüst, brllliáns, régi pénz beváltás. Elsőrendű favitómüf)ely. A világhírű ,,'Sagoly" zseblámpa-elem raktár. 617 1 megelégedett vevő a legfőbb reklám I Áruházunkban minden vevőt ugy szolgálunk ki, hogy megelégedetten távozzék. wawflwwwffli Budapest, VII., Etá&éczi ni 56. $£ám. Keleti pályaudvar mellett. MW24 szövet és selyem raktár! Külön vi&éKi osxíáíy, postai s&étRUMéssel.