Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-25 / 295. szám

42 DÉLMAGYARORSZÁG tubcrkiilósísmorlalilást registrálnak, mint a székesfővárosra vonatkozóak. A negyven városról összeszedett adatok szerint az utolsó Lékeévben is jó hátul kullogtunk a tuberkulózis mortalitás táblázatában, azóta azonban egyenesen az utolsó, illetve az utolsóelőtti helyre csusztunk visszás. A jelzett táblázat 40 város tuberkulózishalálozásának arányszámait tárja elénk 100 ezer lakóra kiszámítva az 1911-től 1924-ig terjedő időszakban. Ez a táblázat ugyancsak megdöbbentő képet tár elénk. Kiderül belőle, liogy Budapesten egyetlen évben (1914) volt a halálozás 285, egyebekben minden évben meghaladta a 300-at, sőt a háború éveiben 191ü-ban 464.5, 1917-ben 583.8 és 1913-ban 586.5-re rúgtatott föl. Az összes fölsorolt városok közül csak négy akad olyan, amelyben a halálozási arányszám átmenetileg magasabb és pedig: Páris 1911—1914. években, Varsó 1916—1919. években, Bukarest 1911—1914. években, továbbá 1919-ben és 1922-ben és végül Szófia 1922-ben és 1923-ban, mint Budapesten. Ettől a néhány kivételtől eltekintve, hazánk fővárosáé a szomorú dicsőség: a fölsorolt 40 város között a kimutatás 14 évében mindenkor Budapest vezet, háború előtt, háború alatt és háború után, minden évben itt pusztultak el legtöbben tuberkulózisban. Sok minden megváltozott azóta, csak a tuberkulózis 'uralma maradt változatlan. A »keresztény« kormányzat és a »liberális« irányzat e tekintetben egyaránt nem tehetnek egymásnak szemrehányást, ami érthető, mert épp annyira keresztény az egyik, mint amennyire liberális volt a másik. Kiszámítottuk a táblázat számadataiból, hogy a 14 év átlagában pl. Hágában évenként 103 ember halt el tuberkulózisban 100.000 lakosra, Budapesten ellenben 383.5. Vagyis majdnem négyszer annyi ember pusztult el ebben a kórban Budapesten, mint Hágában. Ezt a rettenetes állapotot dr. Melly József nem is igen takargatja, hanem bátran nevén nevezi a gyermeket és őszintén rámutat a borzalmas pusztítás okaira is: »A tuberkulózismoralitás alakulása — irja dr. Melly — alapos kutatások szerint a szociális viszonyoknak, nevezetesen a táplálkozási és lakásviszonyoknak elég érzékeny függvénye. A népjólét indexe mutatkozik meg markánsan a tuberkulózismoralitásban. Ez komoly szakemberek véleménye, amit számtalan adattal igazoltak be. Ha már most tudjuk, hogy a tuberkulózis a haláloki táblázatok legerősebb rubrikája és ezért az összhalandóságot leginkább befolyásolja, ugy az összmoralitás, mint a tuderkulózis-halálozásban talglt helyzetünk szomorú egybevágósága alapján arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy az index-számok által determinált kedvezőtlen szanitárius közállapotaink okát elsősorban és legnagyobb részben a szosziális viszonyok leromlottságában kell látnunk, mit az egészségügyi közigazgatás aktiv vezérei se tudnak közvetlenül beffolyásolni.« Ez a megállapítás szigorú, de megfölebbezheíetlen Ítéletnek is beillik. Nekünk ahoz nincs is egyéb hozzátenni valónk, mint hogy néhány konkrétummal megvilágítsuk az itélet igazságát. Ilyen konkrétum a munkabérekre vonatkozó alábbi kimutatás, amelyből kitűnik, hogy egy tanult szakmunkásnak egyes országokban hány órát kell dolgoznia azért, hogy keresetéből egynémely szükségleti cikket megszerezhessen. Az I. rovatban egy férfi ingért, a II-bau egy pár közönséges férfi cipőért, a III-ban egy kész férfi ruháért dolgozandó munkaórák számát mutatjuk be: Amerikában Németországban Franciaországban Magyarországba! I. II. III. "iát kell dolgoznia a szakmunkásnak ?y» 334 181/3 31/2 101/2' 45 53/4 141/4 353/4 lOVí 29i/r 96 Az élelmiszerek • árai hasonló arányban vagy inkább aránytalanságban vannak a munkások keresetéhez és ha még hozzávesszük, hogy a kereskedelmi alkalmazottak, valamint a tisztviselők túlnyomó része is csak alig valamivel keres többet s mindezeknek életnívója tehát jóval a minimumon alul marad, amiből következik, hogy a hazai fogyasztásra bazirozó ipar és kereskedelem isi természetszerűleg pang és vergődik és ha még fölemiitjük, hogy népjólétünk őreinek jóvoltából a lakbérek a jövő év folyamán eléril^ a 100 százalékot és egyben a lakások fölszabadulnak, akkor anélkül, hogy ennek katasztrofális hatásait ez alkalommal különösen kiemelnők és részleteznők, talán eléggé plasztikus képét rajzoltuk meg hazai állapotainknak. És ezek után bizonyára nem lát abban senki túlzást, ha kimondjuk, hogy az egykéről, vagyis az elmaradt születések reklamálásáról szónokölni mindaddig közönséges hypokrizis, amig a megszületett életek tízezreinek pusztulását példátlan könnyelműséggel tűrik, sőt némely intézkedéssel egyenesen előmozdítják. Különösen hypokrizis ez akkor, ha tudjuk, hogy a születések számának erőszakos növelésére irányuló kísérletek másutt sem jártak sikerrel s éppen ezért a természetes szaporodás fokozását ma már mindenütt a halandóság apadásától, vagyis a dolgozó tömegek életerejének fokozottabb védelmétől várják. (A Délmagyarors 7. Yi g m 11 n k a t á r s á tó 1) Megirta a Déimagyarország, hogy az aradi szinház bemutatja Ürményiné Baneth Iby és Fckste Tivadar uj operettjét, a Miss Montecarló-t. Az operett* mazsikát Baneth Iby, a nemrégen elhunyt szegedi tisztiorvos leánya irta, a szövegét hozzá Fekete Tivadar, az ismert nevű. bánáti újságíró. A bemutató előadásról az erdélyi lapok a legnagyobb elismerés hangján számolnak be, különösen Ürményiné Baneth Iby muzsikáját dicsérik. Az Aradi Közlöny többek között ezeket irja; »Az operett muzsikája igazi érték. Akár a szeriőzdalokat figyeljük, akár a vidám táncmuzsikát mindegyikről csak azt állapíthatjuk meg, hogy száz' százalékban érdemes a fölfigyelésre, Ürményiné a pompás muzsika szerzője. E névvel még fogunk találkozni az operettzene terén.* Majd az előadásról szólva: »Zsufolásig megtelt szinház, pompásan előkészített előadás. Vége-hossza nem volt a szakadatlan ünneplésnek. A darab nagy ég jelentős sikert aratott és a mai premier-est bi< zonyára elindítója egy sok sikert igérő diadalútnak*. Az Erdélyi-Hirlap így ír: »Operettbemutató! Nem érkezett a budapesti fémjelző hivatalon keresztül, de nincs is rá szüksége. Gyönyörű, vérbeli muzsika, ihletett nótafát termett bűbájos dallamok illatos bokrétája, amelynek színpompáját Csányi Mátyás káprázatos hangszerelése emelte a csúcspontra. Zsúfolt ház, parádés ház, forró, tapsos hangulat. A bemutató nagy sikere táblás házak sorát biztositjaí. Az összes erdélyi lapok is hasonló szellemben és a legnagyobb elismerés hangján számolnak bs a nevezetes premierről. Üzletem áthelyezésével az összes áruk mélyen leszállított árijain lesznek árusítva. Vásznak, schroll sifonok. asztalnemüek, köperek, törülközők, zsebkendők, nyakkendők, feeztyük, harisnyák, saját készttésU nő! és férfi fehérnemSeb, orvost köpenyek rendelésre is gyári árban készülnek Soós fehémemüüzletéfren Fekeíesas ucca és Kigyó ucca sarok. 650 nyújtott át a városkapitány egy pecsétes papirost. , — Tévedésben van, spektábilisz, — adta viszíaa a gróf barátságosan az átfutott írást. — Ez csak azon renitensekre vonatkozik, akik a városi éjjeli őröknek nem engedelmeskednek. A sebeshajtás pedig nem éjszaka történt, hanem délelőtt. — De bocsánatot kérek, szemtanuk állítása szerint olyan köd volt, hogy az éjszakának számit. — De én, mint a szent korona tagja, a cseléJ°mmel azt csinálok, amit akarok. — Méltóságod igen, de a katonaság nem- Az ellen én a törvény nevében tiltakozom. — En pedig fölebbezek a helytartó tanácshoz. Addig is kelj föl, fiam János. iános eddig azt a taktikát követte, hogy mikor a városkapitány beszélt, akkor fölegyenesedett, mikor a gróf érvelt, akkor visszafeküdt. De most már végérvényesen függőleges helyzetet vett föl s csak az iránt voltak kétségei, hogy testi erejével a hajdúkat támogassa-e, vagy a katonákat. A bakák tudniillik ugy gondolták, hogyha már verekedni rendelték ki őket és a törvény elvonta előlük a kocsist, akkor a hajdúkon kell kimutatni 3 rénytrt. Össze is akaszkodtak velük, János azonban kénytelen volt a semlegesség terén maradni, mert a gróf rászólt: —• Takarodj innen, fiam János, a lovakhoz. Az alkqtmányos tényezők harcához neked semmi közöd. Hanem azt ne felejtsd el, hogy mától fogva adósom vagy huszonöt bot kiállásáig. Szegény feje akkor se felejthette volna el, ha •iícarta volna, mert minden fertályeszlendőbeu törvénybe idézték. A városkapitány fölirt, a helytartóság leírt, helyszíni szemlét rendeltek el, ködszakértőket küldtek ki, tanukat fogtak inkvizíció alá, előállították a pereces-kofát, ^srrentÁUáV u elveszett csizmadiát, uj törvényeket hoztak, régieket eltöröltek, — s ez csak a polgári közigazgatás volt. Vele párhuzamosan fejlődtek a hadügyi bonyodalmak is, mert a megsértett katonaság se hagyja a jussát s az mindig Bécsben kereste az igazságot. Telt-mult az idő, János éppen olyan sebesen hajtotta a lovakat, mint azelőtt, de hogy az esztendők még sebesebben szaladtak, egyszer beállított a grófhoz. — Méltóságos gróf ur, házasodni szeretnék. — Te bajod, édes gyerekem. — De a méltóságos gróf urat kérném násznagynak. — Vállalom, kedves fiam. — De szeretném előbb az adósságomat leróni. Addig, még legénysorbau vagyok. * — Nem lehet, fiam, meg kell várni, mit mond a törvény. De attól házasodhatsz, fiam, tudom én, hogy becsületes ember vagy, jó helyen van nálad az adósság. A részeges csizmadia megkerült, de a pereceskofa meghalt s János újra meginstálta a grófot. T— Méltóságos gróf ur, keresztelőre készülünk. — Nem baj az, fiam, csak fiu legyen, megint háborút jövendölnek az újságok. — De méltóságos gróf urat kérném komának. — No még csak az kellene, hogy ne engem kérj! — Hát az a kis adósság? — Mindennek eljön az ideje, fiam János. Kezdelt már deresedni a János üstöke, De§e\vffy József pedig, miután nemes életét elfogyasztotta az ősi alkotmány védelmében, kezdte a testamentomát szerkeszteni, mikor megint beállított hozzá • János: — u^lUJsáfioí jiró* ui, ugy nézem én. hiába várjuk mink az igazságot. >. — Micsoda igazságot, lelkem? :\ « — Hát a megcsapatásom irányában. - 1 — Ami késik, nem múlik, fiam. A héten kaptam értesítést, hogy most már a kancelláriánál van a dolog. Majd ... ne félj.., aki rendes,,, A többit elköhögte szegény öreg gróf, mert ugy süvöltött belőle az asztma, hogy rossz volt hallgatni. — Nem jó lesz ez igy, méltóságos gróf ur, — csóválta a fejét János. — Szabad velünk az Isten, egyikünket is elveheti, másikunkat is, aztán kinek számolok én el akkor, ha... teszem azt.., a méltóságos ur... izé... elunja a várakozást? Már akkor csukladozott egy kicsit a János hang-, ja. A gróf eltűnődve veregette a teknősbéka hátából faragott tubákos pikszist, amit még legény-1 korában adott neki emlékül valami francia dáma.! — Igazságod van, fiam János. Jó az, ha az ember idejekorán rendbehozza a földi dolgait. Majd; kigondolok valamit, hogy a törvény sérelme nélkül eleget tehessünk az erkölcsi' világrendnek. Azt gondolta, hogy a megyei hajdúkkal méretla rá Jánosra a huszonötöt, amire a városkapitány | is csak helyeslően bólinthatotj le a mennyei kancellából. Mert a vármegye, az mégis csak más,; mint a katonaság, az édes közanya mindnyájunknak. Az öregnek különben nem tört csontja, a vármegye hajdúja kíméletesen kezelte a mogyorófavonót s ha mi kis sa>jgást érzett volna is János, azt megváltotta a gróf huszotöt arannyal. — Ecccl — mosolygott az öreg méltóságos fá«j radt mélabúval, mikor az erkölcsi világrend helyreállíttatott, --- milyen hasznos intézet a vármegyei És ez az izgága KoSsutlj még se akar neki békét hauvni! y