Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-25 / 295. szám

192/ "decemlvr DÉLMAGYARORSZAG Irta: dr. Szabó László. Ennek a zerencsére már végéhez közeledő esztendőnek marakodásai között egyike volt a legérdekesebbeknek annak a kérdésnek a megvitatása, hogy minő szerepet játszanak ma Szeged sorsában :>az idegenek:? A »vita« tcmperamentumosabb volt, mint aminők a békeidők polémiái voltak, 'de a temperamentum kitöréseit mindkét oldalon jogosultaknák tartom. Nem olyan időket élünk, hogy mindig be tudnánk érni a Pesti Müveit Társalgó választékos stílusával, mert a stílusok időnkint igen változandók, ellenben mindig érvényes marad az a közmondás, hogy »amilven a 'mosdó, olyan a törülköző, s ha az' egyik fél büzbombákkal dobálódzik, a másik fél sem hinthet ellenfele felé pusztán csak otkolont, vagy rózsavizet. A dolog érdemére áttérve, azt hiszem, hogy •mindkét félnek igaza vau a kérdés velejét illetőleg is. tgaz, hogy mindazok, akik ennek a lürelmességéről ősidők óta hírneves városnak a csendjét és békességét az utolsó években megzavarták, tulajdonképen csak vendégei e városnak. De igaz az is, hogy azok, akik ez ellen élesen felszólalnak, szintén vendégei ennek a városnak, amenynviben mindnyájan vagy bevándoroltak, vagy bevándoroltaknak az ivadékai. És én ennél egy lépéssel még tovább megyek és hajlandó vagyok bármely ludományos felkészültségű ellenféllel szemben bizonyítani is, hogy ebben a városban mindenki vendég. Szegednek nincsen olyan benszülött ős-lakossága, mint a dunántuli vagy felvidéki városoknak és igen szeretném én látni azt a szegedi polgárt, aki nekem be tudná bizonyítani, hogy az ő elődei már kétszázötven évvel ezelőtt is itt laktak Szegeden. Pedig kétszázötven év mit jelent a történelemben? Nem sokat. A harmadfél évszázad előtti dolgok mintha csak tegnap történtek volna; ily rövid idő alatt nem kapnak történeti patinát a családi címerek, sőt még az események sem. Meglehetősen otthon vagyok Dalmácia Arbe nevü városában, melynek múltjával sokat foglalkoztam. Ott Signor Galzina, a gyógyszerész joggal mondhatja, hogy ő őslakosa Arbénak, mert a legteljesebb hitelességgel be lehet] bizonyítani, hogy Arbe-sziget grófjait , a Xf. században többnyire az ő családjából választották s a patikus ur c kormányzó-grófoknak egyenes leszármazottja. Ugyanabban a városkában derék mosó- és vasalónőnk, a királyi termetű Oicogna Éva' családi levéltárával igazolni tudja, hogy nz ő családja már Szent István kor;' előtt Ariiéban. lakolt, és a XIII. és XIV. században Velence több dogé ja az ő "családjából került ki. Szegednek azonban egyetlenegy történeti családja, sincsen, mert 1(586 után, a törökök kiverése után ebbe ri városba uj lakosságot telepítettek s cz a lakosság negyven esztendeig egy igen vegyes nemzetiségű városkái alkotott, melyben a magyarság csak kétszáz évvel ezelőtt emelkedett túlsúlyra, — nem a nem is létező ős-lakosság, hanem a betelepített Jövevények révén. Amilyen bizonyos, hogy mindnyájan por és hamu leszünk;, éppen olyan bizonyos, hogy Szegeden mindnyájan jövevények és vendégek vagyunk. {íagyapám nagyapja csak 1750-ben költözött be a kun pusztáról, követve egyik rokonát, kinek neve már 28 évvel előbb szerepelt Szeged okmánytárában. De a ma szerepet játszó szegedi famíliák valamennyien csak miutánunk jöttek Szegedre, azok még nagyobb mértékben jövevények, mint mi, akik ilt csak 177 éves multat tudunk bizonyítani cs szegedi multunkból még további WS évet már csak valószínűsíteni tudunk. Hogyan történt a jövevények, a vendégek betelepítése? Kétfélcképen. A kereskedők, jobbfajta kézművesek és tisztviselők a Palánkban telepedtek le; ezek majdnem mind más nemzet kebeléből térLek át a magyarsághoz. A magyar elemek a Palánkon kivül helyezkedtek el, északra és délre, a felső- és alsóvárosban, — és bátran megkockáztatom azt az állítást, hogy e bevándorolt magyar családok > történeti rangsorát; leghelyesebben a házszámok szerint lehetne megállapítani, mert ha Péternek a háza közelebb volt a Palánkhoz, mint Pálé, akkor ebből igen nagy valószínűséggel lehet arra következtetni, hogy Péternek a családja régebben lakik Szegeden, mint Pálnak a családja. De jogilag és lényegileg Péter éppen olyan bevándorolt jövevény, illetve vendég itt Szegeden, mint Déldául Pál és családja. Dicsérem azonban elődeinknek a bölcséiegét, Ökik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az, akit idedob a sorsa, pusztán az itt lakással nem válhatik meg szegedivé. A szegedi lakostól igen különbözött a szegedi polgár. A jövevény, a. vendég csak akkor válhatott szegedi polgárrá, lia huzamos időn át szépen, egy szegedi polgárhoz illően viselkedett N-gvapám nagyapja csak harminchalévi ittlakás után keltett példás életmódjával (s azt hiszem, a protestáns vallásról a katolikus vallásra való áttéréssel is) szerzett elég érdemet arra, hogy jobb módjára való tekintettel fölemelt taksa lefizetése után fölesküdhetett Szeged város polgárának. Az a tény azonban, hogy öreg korában is föl kellett esküdnie, hogy szegedivé váljék, azt bizonyítja, hogy minden érdeme mellett is csak vendégnek tekintették. - Elvilázhatatlan azonban, hogy az embernek vendég-mivoltából nemcsak jogok, hanem igen komoly kötelezettségek is származnak. Amikor nekünk, régebbi bevándorolt famíliáknak alkalmunk volt a nemes város vendégszeretetében részesülni, elődeink kétségtelenül szemmel tartották e város társadalmi békességét is és nem hiszem, hogy azok, rsimok, mm, akik a békességet viselkedésükkel csak a legkc vésbé is veszélyeztették, valaha a vendégi sorból a szegedi polgári sorba emelkedhettek volna. Ennek az emlékezetét, azt hiszem, nem felesleges fölemlíteni. Mert a vendégeknek sok szeretet, síit tisztelet jár ki, de mindnyájan vendégek lévén, közülünk senkisem tévesztheti össze magát a házigazdával, azzal az Ős-Szeged városával, mely miután régi lakossága a XVII. században részint kihalt, részint szétszaladt a világ négy tája i'elc, ma már éppen olyan test nélküli jogi szimbólum, mint például az a Szent Korona, melynek mindnyájan tagjai vagyunk. Eáíogaiás gróf Klebelsberg Kunónénál. „A nőknek nem való a politika", — monáfa a Icnslfussminissíer felesége. • Budapest, karácsony előtt. (A Déimagyarország munkatársától•) Dermesztő fagyban — 21 fokot mutatott a hőmérő — hangtalanul siklott a vonat a csonttá fagyott földek és fák között. A zúzmarás ágak görcsösen meredtek az égnek, mintha a halál fehérre meszelt műhelyében jártunk volna és vonatunk valahol északon, szibériai homezőkön futna velünk, kik fásultan, félénken gubbasztottunk, ólálkodó veszélyektől riadtan. Hangos beszélgetés nem hagyta el a fülkék zárt falait, a vonat is ugy állított be az állomásokra és ugy indult ki, mint a társtalan kisértet, amelyet nem várnak és nem kísérnek. Rettenetes igy egyedül maradni, kicsi emberi erővel közel a természet zord fogcsikorgatásához. A kupék ablakait belül is vaslag jéjgl. | réteg bélelte és bár a Máv. ffigyelmesen őrködött felettünk, állandóan felülvizsgáltatta: nem fázunk-e nagyon, mégis topogva ugráltunk a fűtőtestekre, hogy maradandó nyomokat ne vigyünk magunkkal erről az utazásról. Pesten a kellemetlenségek sorozata fögadla az érkezőket. A villamosok egyes vonalakon órákra megakadtak, az autósíandokon havas üresség tátongott, hozzá oly durva, kemény szél csapkodott, liogy lélekzetünk is elállt. Minden mozgott, rohant, csak a közlekedési rendőr állt a posztján hófehérre fagyottan és emelgette karjait, mint a gépezet, szegény. Ilyen hangulatképekkel indultam el interjnt csinálni Szeged egyik képviselője, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter feleségéhez. » •• Ferenciek-tere, 9. Szép, nagy bérpalota. A kapu alatt a lakók jegyzékében a névjegyek között csak amolyan egyszerű ceruzairással kártya: gr. Klebelsberg Kunó, II. emelet. Felmentem.. Az ajtón semmi név, csak egy inas hangja hallatszik ki, amint telefonál... Jó helyen jártam, becsöngettem. Barátságos, meleg előszobába nyitottam. A lakás felé nyitva a legközelebbi ajtót, valami házias, kedves, otthonosan jóságos hangulatba ringatott az első impresszió. Az. inas fiatal gyerek, egyszerű, sötét ruhában, fehér kötővel, távolról sem az ismert színpadi livrés maskara. A kultuszminiszter házában, ugy látszik, nem szeretik a ceremóniákat. Letisztogatva, teljesen szalonba illően, végre beléptem a pazar fénnyel és előkelőséggel berendezett fogadószobabá. A grófné nyájasan, végtelen kedvességgel fogadott. Ahogy szembe álltam vele, olyannak láttam, mint egy rámából kilépett Lawrence-képet, karcsú, sudár alakjával, arcán a raceba oltott finom vonásokkal. Hellyel kinált meg és leültünk. A szobában minden otthonias és stílusos, a zongora, a brüsszeli csipketakarók, a valódi Aubuson gobelinek, a velencei csillár. Leg- j megkapóbb és legkedvesebb a grófné egyszerűsége. Mint akármelyik komoly polgárasszonyon, sötét szövetruha volt rajta, kötőit I szürke szwetierrel. Nem pyjama, mint a mi mondáin hölgyeinken, sem szédítően gazdag japánselymekkel hímzett háziruha. csak sötéí szövet és szürke szwetter. — Volt-e már a kegyelmes asszony Szegeden? — kérdeztem. — Eddig még nem volt alkalmam ra, nogv lemenjek, de a férjem annyi szépet mesélt arról a kedves városról, hogy egyszer okvetlenül leutazom. — Foglalkozik-e a kegyelmes asszony a kultuszminiszter ur alkotásaival, terveivel? — Nem politizálok, kizárólag a házammal és a családommal törődöm, a politika véleményem szerint nem való asszonyoknak, válaszolta a grófné, elég, ha a férjem áll kint a küzdőtéren, itthon legyen meleg, nyugalmas otthona. Nem alapitok egyesületeket, nem szerepelek; gyengélkedő is vagyok, sokszor kellene lemondanom, de ezt sem akarom, tehát inkább visszavonulok a közélettől és csak jótékony célokban veszek részt. — Be szokta-e avatni a kultuszminiszter.tu* a kegyelmes asszonyt terveibe? • A grófnő mosolygott. } ' — Erre csak általánosságban válaszolhatok. Van, amikor igen, van amikor nem, hiszen ez mindig, mindenütt igy szokott lenni. A politikusok feleségei többnyire kész. diplomatáknak hiszik magukat. Tudnak' kedvesek lenni, olykor lekötelezőek, de — haligavtagok. Klebelsberg Kunó felesége ezzel szemben a legkedvesebb és leglekötelezőbb — minden póz nélkül. A nyilvánosságot, igaz, nem szereti. Ápolja azonban a bensőséges családi tűzhely melegét, megértő hitves, aki minden jel szerint inspirációját adja eszmékhez, tervekhez. Most Hidegkutra készül. Még várnak rá és már előállt az autója. Mindabból, amit ezután mond, ezt a figyelmes mondatát irom még ide: — Ha lejövök Szegedre, kérem \ föltétlenül keressen majd fel. Felálltunk, kezet szorítottunk. Kint zakatolt a karácsonyi forgalom, karácsonyfákkal megrakottan, csomagokkal roskadózón autók száguldoztak. Csikorgott a hideg, a férfiak fagyó füleiket élesztgették, a nők bundába burkolóztak. Egeszén bizonyos, hogy mindenki fázott. Én nem. Lelkesített, melegített egy szép élmény. f4 Lengyel Vilma: mwn EWSEromsyí^ioaB Reuma köszvény, csuz ellen legjoib a Ára 1 P80I. Minden patiki-' tan. Kérje miiiüi? a valódi K?5egner>fé!e Repaiatort aa Ismert rédjeggyel. Főraktár: Krlejne? gyógyszertár, BudaSpast. VUI/ CaWn1 tér, Maseom-kíirut ti sarok. JWS vérazegéüyeknek ti lát badozókcak 4 leg i<*bb. Kasható HPSCHITZ .Megváltó* -jó^sz-rtírlr-• Sz»g«d, Kelsnen uc« II susu Fásaoi axteu.