Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-18 / 289. szám

•(927 december IS. DÉUIAG VASORSZÁG A szegedi egyetem vasárnap választja meg uj rektorát. (A Délmagyarország munkatársától.') Dr. fieinbold Béla halálával megüresedett rektori méltó'íigot vasárnap délelőtt töltik be a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen. A rektorválasztií.ssal kapcsolatban dr. Tóth Károly proréktór, aki dr. Reinbold Béla halála óta a szegedi egyetem kormányzati ügyeit vezeti, meg pénteken átiratot intézett a tudománykarokhoz, és kérte, hogy a rektorválasztó elekfórokat' legkésőbb szombat reggel kilenc óráig pevezzék meg. A prorektor intézkedésére már vasárnap délelőtt megtartják a rektorválaszló gyűlést, amelynek 16 tagja (karonkint négynégy elektor) választja meg az uj rektort. A rektorválaszlás után az uj rektor meg1váíasztásáról az egyetem tanácsa azonnal jelentést tesz a kultuszminiszternek, ugy, liogy a kultuszminiszter még karácsony előtt megerősíti állásában az uj rektort. Az uj rektort, mivel ez évben a rektort az orvoskar adja, szinten az orvostudományi kar tagjai közül választják meg a kar jelölése alapján az elektorok. Értesülésünk szerint az orvostudományi kalmár megállapodott a rektor személyében és igy:, a kar jelöltjének dr. Veress Elemért, az ctóttán tanárát lehet, tekinteni. Állítólag pártja van azonban dr. Ditróy Gábornak is, aki azonban húzódozik a rektori méltóság elfogadásától. • njuunum.nMwmi i «w mi. —i—ww» •wwwmwiiwm.in Egyhavi fizetést kaptak karácsonyi segélynek a fővárosi tisztviselők. Budapest, december 17. A főváros lanácsa a hét elején felterjesztéssel fordult a belügy miniszterhez, amelyben kérte, hogy a fővárosi tisztviselők karácsonyi segélyül egyhavi fizetést kapjanak. A belügyminisztériumban jóindulattal fogadták a főváros propozició/dt és a belügyminiszter hozzájárult ahoz. A belügyminisztérium jóváhagyása után a fővárosnál nyomban hozzáfogtak a karácsonyi segély szétosztásának technikai megoldásához és a tisztviselők ma már meg is kapták a segélyt. Nem részesültek karác.sonyi segélyben azok, akik az ügyosztályi vezetők szerint, nyilvánvalóan hanyagul végzik munkájukat. Ezeknek a száma azonban szerencsére elenyészően csekély volt. Ugyancsak egyhavi segélyben részesültek a főváros nyugdíjasai is. PSTMASSOPKT* i ANGOL VAWft Ólt £> 2M*s| IWHÍCIPÖK 1 RITKA ALKALOM R HU | 1 N&l DIVATCIPSK 1 ELISMERT MINÖS&3BEN | TEVESZŐR HÁZ1CIPÖK g MINDEN 3ZINBCN VII.ERZSÉBET:KÖRUT-36 IV-KECSKEMÉTI-U-19 DEBRKEN-FERDOOZSM2Í. VI ANDRÁSSY-UT-IV-KOSSUTH LAJ0S-.U 2 SZEGED KÁRASZ-U-6 ' A virilisták névjegyzékének kiigazítását és az időközi városatya-választásokat „jogszerűen mellőzni nem lehet". Megérkezett a közigazgaági bíróság Uéleíe. — A tanács a decemberi közgyűlés elé íerjeszíi az iiéleíeí. .(A Délniagyarország munkatársától.) A' szombati postával végre megérkezett a polgármester címére a belügyminisztertől a közigazgatási bíróságnak a közgyűlés felfrissítésére vonatkozó Ítélete, még pedig két példányban és azzal az utasítással, hogy a polgármester az egyik példányt kézbasittessse ki Wimmer Fülöpnek, mint panaszosnak, aki megpanaszolta a közgyűlés emlékezetes mult évi határozatát. A belügyminiszter kisérö levelében csak ez az egyetlen rendelkezés volt, amiből a városházán azt következtetik, hogy a belügyminiszter a konzekvenciák levonáf, J sál a város hatóságára bízza. hátországra eltüudöklőt, azt szeretnénk elvinni a mi csillagtalan hazánkba. — Ott ragyog a csillag, ahol vau mire, — mosolygott Mátyás, aki egyszerre elértette a lengyelek szándékát. — Gazdátlan koronánknak gazdát keresünk, — hajtották meg fejüket alázatosan a követek. — Elég egy fejen egy korona, — ellenkezett velük Mátyás." — Látjátok én a magamét se viselem, kétszer sc volt a fejemen, amióta megkoronáztak vele. — Nem a korona teszi a királyt, hanem király « koronát, — hajlongtak a lengyelek. — Megsápadt a lengyel korona ragyogása — tetőled várjuk a megujulását. Addig esengtek, addig istenkedlek a lengyel urak, utoljára engedett a szavaknak Mátyás. — Én nem bánom, csak Ti meg ne bánjátok, — oocsátotla cl őket magától kegyesen. A lengyel urak siettek haza az örömhírrel s egy hét múlva már jöttek vissza koronájuk uj gazdájáért. A gunyájuk még százszor pompásabb volt, mint előbb. Aranypatkó csillogott még a lovuk lábán is, drágakövekkel volt kirakva még a kenlyelszijjuk is. •— Hiszen ti magatok is csupa királyok vagytok, — nézett végig rajtuk Mátyás, ahogy felszökött fekete paripájára. — Engem meg sc ismerne'az országom ilyen ékben, pompában. Annál jobban kiismerszett a többi közül királyi tartásával, cifrnságnélkül való köntösében is. Valóságos embersövény szegte be az utjukat az ország haláráig. 1 A Kárpátok másik oldalán már a lengyel világ kezdődik. Sürü fenyőrengetegek közt vezetett az ut, aminek nem volt sc vege, sc hossza. — Magyar földön • nem teremnek ilyen derék fák, — dicsekedtek a lengyel unok. — Vetnek is nagy árnyékol, — tekingetett szét Mátyás a fenyőrengetegben, mintha keresne valamit. A lengyelek nem állhatták szó nélkül, megkérkérdeztélc tőle: — Mit vigyázol urunk-királyunk? — Szeretnék már egy kis virágos kökénybokrot látni, — mosolygott Mátyás, — A mi fáink alatl nem tud megnőni a boko.r. — mondták kevélyen a lengyelek. Harmadnap leérlek a hegyek Közül a rónaságra. Ameddig a szem ellátott, mindenütt aranykalászok lengerét ringatta a szél a deli napsütésben, dc minduntalan nagy fekete árnyékok vetődtek a napos mezőkre. — A lengyel Sasokí mutogattak fölfelé a követek. — Magyar földön -a túzok nincs akkora, mint mifelénk a sas. Nagytestű sasmadarak úszkáltak a légben fekete felhők gyanánt. Mátyásnak azonban nem sok öröme telt bennük. — Jobban szerelem a mezőn a pacsirtát, mint a sasmadarat, — moudta kedvetlenül. — Ahol annyi a sas, onnan elbujdosik a pacsirta, — magyarázták a lengyel urak. Mikor beértek. a lengyelek ős városába, a gyönyörű Krakkóba, az arannyal, ezüsttel ciíritott kapuban, — csupa nagy urak fogadták a királyt bíborban, bársonyban. — Nini, hát itt nincsenek szegény emberek'? — fordult Mátyás meglepetve a kíséretéhez. — Annyi, mint mezőn az ürge, — mosolyodtak el a lengyel urak. — Miből élnénk, ha szegény emberek nem volnának? — Egyet sc látok belőlük, — "húzta össze a szemöldökét Mátyás.— Némám, felség, — magyarázta egy aranypáncélos dalia —, mert tudják a nyavalyások, hogy nekik semmi keresetük ott, ahol az1 urak örülnek. Akkorra megkondult Krakkó száz harangja. Száz főpap várta a székesegyház oszlopcsarnokában Mátyást, a százegyedik tartotta arany párnán a lengyel koronát. S a magyar király ekkor azt a furcsa kérdést intézte a lengyel nagyurakhoz: — Lengyel urak, hol van a másik kapnia Krakkó városának? " , — Szemben ezzel, amelyiken bejöttünk, — csodálkoztak el a lengyelek. — No hát akkor én arra megyek ki, — fordított nekik hátat Mátyás. — Mert én nem leszek olyan országnak királya, ahol a bokrok nem nőhetnek meg a nagy fáktól, a pacsirták uem élhetnek a sasoktól s a szegény emberek nem mernek oda menni, ahol az urak örülnek.