Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-30 / 249. szám

DÉLMAG YAHORSZAG Öngyilkosságot követeit el a siilyedés pillanatában a „PrincSpessa Mafalda" kapitánya. (Btodapeitl tudósítónk telefon jelen. tése.) Genovából jelentik: A Navigazione Italiana jelentése szerint a megmentett utasok száma 060-ra emelkedett. Több utas elmondotta, hogy szemtanuja volt annak, hogy Gugll kapitány Cngy Okosságot követett el, amikor a halt vtebe merült. Bahiából és Pernambuccoból a megmentett hajótöröttek ujabb névsorai következnek. Az eddigi adatok szerint a III. osztály utasait csaknem teljes számban megmentették, „A békeszerződés esetleges korrektúráiéról lehet beszélni", mondotta Massarw , (Budapesii tudósítónk telefon jelentése.) Prágából jelentik: A tegnapi állami ünnepen Massaryk elnök fogadta a két kamara elnökét és Svehla miniszterelnököt, akiknek üdvözlésére hosszabb beszédben válaszolt és a békeszerződések revíziójának kérdésére is kité-t. — Sohasem titkoltam Önmagam előtt — mondotta az elnök —, hogy a békeszerződések és különösen Európa felosztása nem lehetnek tökéletesek, mert minden emberi munka tökéletlen. A részletekről és űr esetleges korrektúráról lehet beszélni, de ezeknek a tárgyalásoknak igazságosaknak kell lenniök, nem pedig agitatórikus természetüeknek. A békeszerződések lényegét nem lehet megválto?tatni, mert különben papirronggyá válnának és egész Európában általános bizonytalanság állana be. Tisztességes és becsületes emberek minden létező kérdésről beszélhetnek, még a legnehezebbről is tárgyalásokat folytathatnak és megegyezésre is juthatnak. 1027 október WL tán Uradalmi Intéző fiatal feleségébe. Legutolsó nyáregyházi látogatása alkalmfrft] t fiatalember u esti órákban az uccán találkozott Miklósyval akinek vállán flóbertpuika volt, a> intéző rákiabált: — Most számolunk I Tftnkretetfea aetemefl Az intéző erre ráfogta puskáját Pálfy Zoltánná Közben a házból kiszaladt a fiatalember két hna* akik kétségbeesetten próbálták kicsavarni • puskát Miklósy kezéből. ~ Most az intéző afihében tttot-vernl Kezdte * két leányt. A puska elsült, a golyó szerencsére messzire elszállt. Pálfy Zoltán erre dökapta revolverét. A flóbertpuska csattogott, njabb dörrenés. Az intéző véresen zuhant le a porba. — Nem tehettem máskép, — lihegte a fiatalember. Csendőrök. Ma már a pestvidéki ügyész előtt állott a fiatalember. — Megütötte húgomat, rám lőtt. nem tehettem máskép A vizsgálóbíró szabadlábra helyezte a Tiatalembert. Az intézőt szanatóriumban ápolják. iparosfiieiilsáz felépítésének terve megérett a kivitelre. fiz előkészítő bizottság ülése. (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi ipartestület egyik nemrégiben megtartott előljárósági ülésén Kertész József indítványt nyújtott be, amely szerint a szegedi iparosság elaggott társai részére iparosmenházat alapítson. Kertész József akkor részletes kalkulációt is terjesztett az elöljáróság elé, amely a humánus tervet nagy lelkesedéssel tette magáévá és a kérdés keresztülvitelére előkészítő bizottságot küldött ki. Ez a bizottság tegnap ült össze először, amelyen Kertész József tüzetesen ismertette tervét. Megjegyezte azonban, hogy kalkulációiba tévedés csusttott be, mert 5 az iparosságnak a menházhoz való hozzájárulását az összlétszám után vetette ki. Most azonban kiderült, hogy a 3000 tag közül csak 2800 ipartestületi tag fizeti a tagsági dijat, mig 760 iparos olyan nyomorban sínylődik, hogy még a testületi tagdijat sem képes megfizetni. Ezeknek a hozzájárulását tehát ki keltéit kapcsolni és a kérdés megoldását uj alapokra kell lefektetni. A bizottság tagjai ezután elhatározták, hogy teljes erővel hozzálátnak a terv kiviteléhez és az iparosság körében nagyszabású mozgalmat indítanak az iparosmenház mielőbbi felépítése érdekében. Véres éfssza&ai fiarc asc uradalmi intése ö fiatal felesége miatt. Budapest, október 29. Súlyos revolveres és I esperes Zoltán fia, aki a fővárosban fogtechnikus, flóbertpuskás harc játszódott le egy féltékeny ! gyakran járt haza Nyáregyházára, ahol azt beszélférj és egy fiatalember között. Pálly Károly tábori ® ték, hogy a fiatalember szerelmes Miklósy Zolfélemeleti fényesen átalakítva MEGNYÍLT! MMm este cigányzene! Elsőrangú konyfiat KiíUnö borok! 253 Szinház utáni vacsorák! T ——— | lyen szép nagy fejük van az ásotthalmi gyerei keknek. Hát ettől az ásotthalmi tanyai látogatástól egy kicsit felhördültek a város urai. A király vizit előtt való nap Kállay főispán ki is küldte terepszemlére Lázár Györgyöt, akkor még mint városi főügyészt, meg Tóth János piarista tanárt, a tanyai iskolák felügyelőjét, jól nézzenek körül Asotthalmán, rendben van-e miijden, hogy szó ne érhesse valamiért a ház elejét. Hát rendben volt minden, mert Asotthalmát mindig illendőség tudó nemzet lakta. A kocsiutat behintve szalmatörekkel, mint porfogóval. Az árokpartot beszőnyegezve gyepszinnel, a kátyút meghordva agyaggal. Az iskolaházon őszirózsagirlandok közt nemzeti lobogó. Még tán a pulikutyákat is megmosták erre az alkalomra bécsi szappannal, annyira gondoltak mindenre. Királyok útját mindig Potemkin-kezek készítik elő, mig a világ világ lesz. Még tiz esztendő múlva is az a szólás-mondás volt Szegeden, ha nagyon poroltak az uccaseprők: — Nini, tán mán mőgént Ferenc Jóskát várják 1 A tanyai program különben az volt, hogy amint a király belép az iskolába, háromszor éljennel fogadják a gyerekek, aztán aki legbátrabb közülük, az elszavalja azt a hódoló költeményt, amit erre az alkalomra nem csekély arcaveritékkel már félesztendővel azelőtt szerkesztett Tóth Lajos főtisztelendő ur. Éppen e körül a vers körül szövődik az a harmatos tanyai reggel derűjével bevezetett bonyodalom, amit Lázár György később ugy mesélt el memoárjaiban, mint rekonstrukciós emlékei gyöngyét. A baj ott kezdődött, hogy a próba éljenzés nagyon rosszul ment, Mint mikor urnapi kőrmeneKirály-emlék. Irta: Móra Ferenc, Most negyven esztendeje, épen igy ősz derekán, voltak a szegedi király-napok. Ferenc József lejött megnézni, liogy csakugyan szebb lett-e Szeged, mint volt és olyan szépnek találta, hogy három napig lakolt bene. Ugy látom az egykori feljegyzésekből, hogy nagyszerűen érezte magát idelent, még azt is jó szívvel vette, mikor paprikásszalonnával megkínálták, pedig az igazán nem volt benne a programban. De a szegediek is el voltak ragadtatva a felséges úrtól, akinek itt sokkal mosolygósabb volt a képe, mint az ezüst forintosokon, s ha Tisza Kálmán vele nincs, tán még díszpolgárnak is megválasztották volna. Tiszát azonban nem nagyon szívelte a szegedi nemzetnek az a fele, amelyik nem tükörből szokott fésülködni. — Mégis csak szöbb volna az, ha Kossuth Lajos sugdulódzna a fölség fülébe! — Ebben egyetértett az alsóváros a felsővárossal. Lehet, hogy a király is azt gondolta, Szeged sokkal szebb lett volna paprikásszalonna nélkül, — de hát egyik fél se mondta ki, amit gondolt, SÍ ugy nem találtak egymásban semmi hibát. Ugy mult el az első két nap, mint valami szép álom. A harmadik nap programja azonban az volt, hogy iőltckinü a király a tanyát, mert olyant még bizonyosan sohase látott. Ott is az ásotthalmi kapitányságot mutatják meg neki, mert ott vannak a legdelibb gazdák, a leggömbölyübb menyecskék, — no meg a legjárhatóbb kocsiutak. Még pedig us iskolákba vezetik be, badd lássa, miten regruták adják a szaivét — Ez igy nem jó lesz, — csóválta a fejét Lázár. Nincs gyakorlatuk a fiuknak. Hanem tudja mit főúr? Maga kimegy, aztán bejön, mint király és ezt mindaddig csinálni kell, mig csak a gyerekek tökéletesen nem éljeneznek. Tóth főtisztelendő ur nagyon megijedt, ő még még csak játékból se lesz király, isten őrizz attól. A főügyész ur sokkal alkalmasabb lesz erre. Délcegebb is, bajusza is van, mordabbul is tud nézni. — No, ebben Igaza lehet főúr, — nevetett Lázár. A lurkóktól kitelne, hogy mindjárt neki esnének a reverendazsebnek, van-e most benne medvecukor. Igy aztán Lázár lett a király és nem telt bele egy óra se, mikor a kis szittyák már ugy éljeneztek, mintha született főrendek volnának. Most jött azonban a neheze a dolognak. Ki szavalja el a hódoló verset? A három legjobb tanuló tanulta be, azoknak próbát kellett tenni. Lázár György lelépett a trónról és Tóth Jánov sal, meg az ásotthalmi tanítóval átalakult hármasfoizottsággá. — No álljatok elő, legények I Hát biz az szomorú előadás volt. Az egyik jelölt az első sornál sirva fakadt. A másik épen foghullajtásban volt s egy szavát se .'ehetett érteni szegénykének. A harmadik nagyon szépen elkiabálta a verset, de azzal m«íg az a fátum történt, hogy az egyik lábára bicegett az istenadta, mert előtte, való nap megpugla a ló. Ezt a rokkantai nem lehet a had.ur elé állítani. — Hát akkor elhagyjuk a verset — indiiváj nyozta Lázár, I De ezt mea az örea pap érezte szivének irány-