Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-30 / 249. szám

DÉLMAG YAHORSZAG Öngyilkosságot követeit el a siilyedés pillanatában a „PrincSpessa Mafalda" kapitánya. (Btodapeitl tudósítónk telefon jelen. tése.) Genovából jelentik: A Navigazione Ita­liana jelentése szerint a megmentett utasok száma 060-ra emelkedett. Több utas elmondotta, hogy szemtanuja volt annak, hogy Gugll kapitány Cn­gy Okosságot követett el, amikor a halt vtebe merült. Bahiából és Pernambuccoból a megmentett hajó­töröttek ujabb névsorai következnek. Az eddigi adatok szerint a III. osztály utasait csaknem tel­jes számban megmentették, „A békeszerződés esetleges korrektúráiéról lehet beszélni", ­mondotta Massarw , (Budapesii tudósítónk telefon jelentése.) Prágából jelentik: A tegnapi állami ünne­pen Massaryk elnök fogadta a két kamara elnökét és Svehla miniszterelnököt, akiknek üdvözlésére hosszabb beszédben válaszolt és a békeszerződések revíziójának kérdésére is ki­té-t. — Sohasem titkoltam Önmagam előtt — mondotta az elnök —, hogy a békeszerződések és különösen Európa felosztása nem lehetnek tökéletesek, mert minden emberi munka töké­letlen. A részletekről és űr esetleges korrek­túráról lehet beszélni, de ezeknek a tárgya­lásoknak igazságosaknak kell lenniök, nem pedig agitatórikus természetüeknek. A béke­szerződések lényegét nem lehet megválto?­tatni, mert különben papirronggyá válnának és egész Európában általános bizonytalanság állana be. Tisztességes és becsületes emberek minden létező kérdésről beszélhetnek, még a legnehezebbről is tárgyalásokat folytathat­nak és megegyezésre is juthatnak. 1027 október WL tán Uradalmi Intéző fiatal feleségébe. Legutolsó nyáregyházi látogatása alkalmfrft] t fiatalember u esti órákban az uccán találkozott Miklósyval akinek vállán flóbertpuika volt, a> intéző rákiabált: — Most számolunk I Tftnkretetfea aetemefl Az intéző erre ráfogta puskáját Pálfy Zoltánná Közben a házból kiszaladt a fiatalember két hna* akik kétségbeesetten próbálták kicsavarni • puskát Miklósy kezéből. ~ Most az intéző afihében tttot-vernl Kezdte * két leányt. A puska elsült, a golyó szerencsére messzire elszállt. Pálfy Zoltán erre dökapta re­volverét. A flóbertpuska csattogott, njabb dörre­nés. Az intéző véresen zuhant le a porba. — Nem tehettem máskép, — lihegte a fiatal­ember. Csendőrök. Ma már a pestvidéki ügyész előtt ál­lott a fiatalember. — Megütötte húgomat, rám lőtt. nem tehettem máskép A vizsgálóbíró szabadlábra helyezte a Tiatalem­bert. Az intézőt szanatóriumban ápolják. iparosfiieiilsáz felépítésének terve megérett a kivitelre. fiz előkészítő bizottság ülése. (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi ipartestület egyik nemrégiben megtar­tott előljárósági ülésén Kertész József indítványt nyújtott be, amely szerint a szegedi iparosság elaggott társai részére iparosmenházat alapítson. Kertész József akkor részletes kalkulációt is terjesztett az elöljáróság elé, amely a humánus tervet nagy lelkesedéssel tette magáévá és a kérdés keresztülvitelére előkészítő bizottságot küldött ki. Ez a bizottság tegnap ült össze először, amelyen Kertész József tüzetesen ismertette tervét. Megje­gyezte azonban, hogy kalkulációiba tévedés csu­sttott be, mert 5 az iparosságnak a menházhoz való hozzájárulását az összlétszám után vetette ki. Most azonban kiderült, hogy a 3000 tag közül csak 2800 ipartestületi tag fizeti a tagsági dijat, mig 760 iparos olyan nyomorban sínylődik, hogy még a testületi tagdijat sem képes megfizetni. Ezeknek a hozzájárulását tehát ki keltéit kapcsolni és a kérdés megoldását uj alapokra kell lefek­tetni. A bizottság tagjai ezután elhatározták, hogy tel­jes erővel hozzálátnak a terv kiviteléhez és az iparosság körében nagyszabású mozgalmat indí­tanak az iparosmenház mielőbbi felépítése ér­dekében. Véres éfssza&ai fiarc asc uradalmi intése ö fiatal felesége miatt. Budapest, október 29. Súlyos revolveres és I esperes Zoltán fia, aki a fővárosban fogtechnikus, flóbertpuskás harc játszódott le egy féltékeny ! gyakran járt haza Nyáregyházára, ahol azt beszél­férj és egy fiatalember között. Pálly Károly tábori ® ték, hogy a fiatalember szerelmes Miklósy Zol­félemeleti fényesen átalakítva MEGNYÍLT! MMm este cigányzene! Elsőrangú konyfiat KiíUnö borok! 253 Szinház utáni vacsorák! T ——— | lyen szép nagy fejük van az ásotthalmi gyere­i keknek. Hát ettől az ásotthalmi tanyai látogatástól egy kicsit felhördültek a város urai. A király vizit előtt való nap Kállay főispán ki is küldte terep­szemlére Lázár Györgyöt, akkor még mint városi főügyészt, meg Tóth János piarista tanárt, a tanyai iskolák felügyelőjét, jól nézzenek körül Asotthalmán, rendben van-e miijden, hogy szó ne érhesse valamiért a ház elejét. Hát rendben volt minden, mert Asotthalmát mindig illendőség tudó nemzet lakta. A kocsiutat behintve szalma­törekkel, mint porfogóval. Az árokpartot besző­nyegezve gyepszinnel, a kátyút meghordva agyag­gal. Az iskolaházon őszirózsagirlandok közt nem­zeti lobogó. Még tán a pulikutyákat is megmosták erre az alkalomra bécsi szappannal, annyira gon­doltak mindenre. Királyok útját mindig Potem­kin-kezek készítik elő, mig a világ világ lesz. Még tiz esztendő múlva is az a szólás-mondás volt Szegeden, ha nagyon poroltak az uccaseprők: — Nini, tán mán mőgént Ferenc Jóskát várják 1 A tanyai program különben az volt, hogy amint a király belép az iskolába, háromszor éljennel fogadják a gyerekek, aztán aki legbátrabb közü­lük, az elszavalja azt a hódoló költeményt, amit erre az alkalomra nem csekély arcaveritékkel már félesztendővel azelőtt szerkesztett Tóth Lajos fő­tisztelendő ur. Éppen e körül a vers körül szövődik az a har­matos tanyai reggel derűjével bevezetett bonyo­dalom, amit Lázár György később ugy mesélt el memoárjaiban, mint rekonstrukciós emlékei gyön­gyét. A baj ott kezdődött, hogy a próba éljenzés na­gyon rosszul ment, Mint mikor urnapi kőrmene­Király-emlék. Irta: Móra Ferenc, Most negyven esztendeje, épen igy ősz derekán, voltak a szegedi király-napok. Ferenc József le­jött megnézni, liogy csakugyan szebb lett-e Szeged, mint volt és olyan szépnek találta, hogy három napig lakolt bene. Ugy látom az egykori feljegy­zésekből, hogy nagyszerűen érezte magát idelent, még azt is jó szívvel vette, mikor paprikás­szalonnával megkínálták, pedig az igazán nem volt benne a programban. De a szegediek is el voltak ragadtatva a felséges úrtól, akinek itt sokkal mosolygósabb volt a képe, mint az ezüst forin­tosokon, s ha Tisza Kálmán vele nincs, tán még díszpolgárnak is megválasztották volna. Tiszát azonban nem nagyon szívelte a szegedi nemzet­nek az a fele, amelyik nem tükörből szokott fé­sülködni. — Mégis csak szöbb volna az, ha Kossuth La­jos sugdulódzna a fölség fülébe! — Ebben egyet­értett az alsóváros a felsővárossal. Lehet, hogy a király is azt gondolta, Szeged sok­kal szebb lett volna paprikásszalonna nélkül, — de hát egyik fél se mondta ki, amit gondolt, SÍ ugy nem találtak egymásban semmi hibát. Ugy mult el az első két nap, mint valami szép álom. A harmadik nap programja azonban az volt, hogy iőltckinü a király a tanyát, mert olyant még bi­zonyosan sohase látott. Ott is az ásotthalmi ka­pitányságot mutatják meg neki, mert ott vannak a legdelibb gazdák, a leggömbölyübb menyecs­kék, — no meg a legjárhatóbb kocsiutak. Még pedig us iskolákba vezetik be, badd lássa, mi­ten regruták adják a szaivét — Ez igy nem jó lesz, — csóválta a fejét Lá­zár. Nincs gyakorlatuk a fiuknak. Hanem tudja mit főúr? Maga kimegy, aztán bejön, mint király és ezt mindaddig csinálni kell, mig csak a gye­rekek tökéletesen nem éljeneznek. Tóth főtisztelendő ur nagyon megijedt, ő még még csak játékból se lesz király, isten őrizz at­tól. A főügyész ur sokkal alkalmasabb lesz erre. Délcegebb is, bajusza is van, mordabbul is tud nézni. — No, ebben Igaza lehet főúr, — nevetett Lá­zár. A lurkóktól kitelne, hogy mindjárt neki esnének a reverendazsebnek, van-e most benne medvecukor. Igy aztán Lázár lett a király és nem telt bele egy óra se, mikor a kis szittyák már ugy éljeneztek, mintha született főrendek volnának. Most jött azonban a neheze a dolognak. Ki szavalja el a hódoló verset? A három legjobb tanuló tanulta be, azoknak próbát kellett tenni. Lázár György lelépett a trónról és Tóth Jánov sal, meg az ásotthalmi tanítóval átalakult hármas­foizottsággá. — No álljatok elő, legények I Hát biz az szomorú előadás volt. Az egyik jelölt az első sornál sirva fakadt. A másik épen foghullajtásban volt s egy szavát se .'ehetett érteni szegénykének. A harmadik nagyon szépen elkia­bálta a verset, de azzal m«íg az a fátum történt, hogy az egyik lábára bicegett az istenadta, mert előtte, való nap megpugla a ló. Ezt a rokkantai nem lehet a had.ur elé állítani. — Hát akkor elhagyjuk a verset — indiivá­j nyozta Lázár, I De ezt mea az örea pap érezte szivének irány-

Next

/
Thumbnails
Contents