Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-30 / 249. szám

1927 október 30. ilmhwii limaii iini^iiii ii'imi DÉLMAGYARORSZÁG S* BWgg.'a'x TSí^ivuvimm Tixexer főnyi tömeg Kísérte el utolsó útjára Kerekes János pilótát. Holttestét auíón Makóra vitték. — Makra Sándor állapota Javult. (A Délmagyarország munkatársától.) A péntek reggeli tragikus repülőgép-szerencsétlenség áldozatát, Kerekes János pilótát szombat délután félkettőkor temették el a Kálvária-uli csapatkórházból. Az elhunyt hozzátartozóinak akarata szerint Kerekes kihűlt tetemét nem szegedi földben hantolták el, hanem a temetési szertartás után teherautóra helyezték el és átszállították Ma' ( rp, ahol az ottani katolikus temető, ,-n helyezték őrök nyugalomra rokonai mellé. A temetés időpontjára óriási tömeg indult cl a Kálvária-uton a csapatkórház felé. A kórház udvarában állott a tragikusan elhunyt pilóta őszi rózsákkal és krizantémokkal bori'ott ravatala. A szertartás megkezdése előtt ezrén és ezren állották körül a ravatalt. A gyászoló közönségnek csak egy kisrésze fért be a kórház udvarába, mig nagyrésze, az ucca két oldalán helyezkedett cl. A ravatalt az ősz legpompásabb virágai, szalagos koszorúk borították Utolsó bucsut küldtek a pilóta bajtársak, a volt katona társai, a barátok, a család. Koszorút küldött a szombathelyi pilótaiskola és ott volt a város közönségének babérkoszorúja is. Mintegy tízezer ember állhatott már az uccákon, amikor megkezdődött a szertartás. A szertartás után a kivonult katonazenekar rázendített Beethoven gyásziudulójára. A katonazene közben egyszerre a gyászoló közönség felpillantott az őszi kék égre, ahol három repülőgép keringett egymás mellett Kerekes pilóta bajtársai kisérték el utolsó útjára a levegő vakmerő hősét. A repülőgépek egészen alacsonyra szálltak le, majd a szertartás végén az egyik gép hirtelen lesiklott a koporsó föle és alig 10—15 méter magassághói csokrot ejteti le a ravatalra. Szem nem maradt könny nélkül. A nők zokogásban törtek ki és a ravatal körül álló megedzett pilóták szemeiket törölgették. Néhány perc múlva megindult a hosszú temetési menet a gyászoló közönség ezrei között. A menet élén a kerékpárosok, utánuk a motorkerékpárosok haladtak, közvetlenül utánuk egy csendör-diszszakasz, majd a katonazenekar következett. A gyászkocsi Körül Kerekes bajtársai, a pilóták haladtak, majd a mély gyászba borult család. Fent repülőgépek keringtek cs kisérték a szomorú menetet. Amikor a koporsós kocsi a Dugonics-térre ért, öt fehér galamb keringett a levegőben. Ijedten röpködtek a koporsós kocsi körül. A galambok megjelenését a megdöbbenés csodálatával nézte a gyászoló közönség. A halottas menet ulja a korzón keresztül a közúti hid felférófáicj vezetett. Itt a pap mégegyszer beszenteltc a rumok, \mm, pssMborok koporsót, a gyászoló közönség a lelkésszel együtt mondotta cl a Miatyánkot. Kerekes koporsóját ezután feltették egy teherautóra, * mely Makóra vitte út az elhunyt pilóta tc-; lemét. A hidnúl a tömeg mégegyszer elbúcsúzott X. pilótától, aki a világháború légi csatáiból sértetlenül tért haza és itthon érte utói a repülővégzet. A bcszcutelés pillanatában felszállott három repülőgép még a késői órákban is a város fölött keringett. Sokáig zúgott a három motor, hirdetve, hogy a legbátrabb és legbravurosabb szegedi pilóta már nem él. * A halálos szerencsétlenségből csodálalosképcni megmenekült Makra Sándor szerelő állapota szombaton ismét javuló tendenciát mutatott. Az orvosok most már bizton remélik, liogy sikerül minden komplikáció nélkül megmenteni. Makra állapota iránt igen sokan érdeklődnek a sebészeti klinikán, alud most már biztató jelentéseket adnak ki. Valorizációs pör a szeged! Járásbíróság elélt iaskeitdi adósság mfaff. Orosz hadifoglyok találkozása a bíróság előtt. (A Délniagyarország munkatársától.) 1918bun történt Taskendben, hogy Berta Jáuos fogoly honvéd kisebb rubelkölcsönt adott Bangha Gyula szegedi szabómesternek azzal a feltétellel, hogy Magyarországra való érkezésük után 1000 aranykoronát fog visszakapni. 1924-ben azután a két hadifogoly liazaérkej zett Magyarországra. Bertának első gondja ter| mészetesen az volt, hogy a fogságban kölcsön adott pénzt visszakapja. Békeértékben követelte az ezer koronát, ami az 1921-es állapotok szerint 14 és félmillió koronának felelt volna meg. Bangha nem volt hajlandó ekkora összeget fizetni és kijelentette, hogy csak öt és félmillió koronát fizet Bertának. Berta erre keresetet adott l>c a szegedi járásbírósághoz. Az érdekes valorizációs pört szombaton tárgyalta dr. Szalaa Zoltán járásbiró. i A tárgyaláson a járásbíróság kihallgatott! egv Taskendben raboskodott szegedi lakost; aki elmondotta, hogy Taskendben az akkori viszonyok között hadifogolynak nem is lehetett millió korona értékű pénze. A foglyok egymás között maximálisan 1000 1200 m* bel kölcsönt szoktak volt. adni, ami köriiiM belül egy hónapra volt elegendő. 1200 rubel pedig nem volt több, inint a mai érték szerint 185 pengő. A biróság ítéletében csal; részben valón* zálta Berta követelését cs kimondotta, hogy Bangha 185 pengőt fertőzik fizetni, mivel a kölcsön kapott összeg 185 pengőnél nem érhetett többet. zott törnek. A világ legszerényebb embere volt különben; mikor a város megakarta festetni az arcképét, sehogyse állt kötélnek, s ahogy észrevette a közgyűlésen, hogy Kacziányi Géza lopva akarja lerajzolni, ugy elbarikádozta zsebkendővel az arcát, hogy lehetetlen volt hozzáférni. Hanem a költészet, az más. Pláne, ha az ember fizikaprofesszor és hetvenéves korában irja meg az első versét és azt akarják elsikkasztaui, akkor a galamb-epe is felforr. Aztán meg nini, a program már az újságban is benne volt, azt a király bizonyosan olvasta, most már kíváncsi a versre, bizonyosan betanulta rá a feleletet is — hát mi lesz most már ebből? fiz az utolsó argumentum Lázárnak is szöget ütött a fejébe. Ránézett a tanítóra: —• Nem szavalhatná el a verset a tanító ur felesége ? Ez nagyon elfogadható megoldásnak látszott. Szemrevaló kis menyecske volt a tanitóné. A fölség bizotjuyal szivesebben nyugtatná rajta a tekintetét, mint vadlövő Sebők Jóskán. Azonban itt meg elvi nehézség támadt. A vers uay kezdődött, hogy r.Kis gyermekajkról zeng t'cléd a hála, nagy királyi* Hiszen a tanitóné szája kicsinek kicsi, «de amúgy mégse mondható gyereknek, különösen, mikor rajta csüng a három gyereke. A hármas-bizottság olyan kátyúba jutott, hogy atmál különbet a legkomolyabb diplomáciai testület se kívánhat magának. Mi segíthet itt már most. Hát. ami mindig segit a diplomatákon: a véletlen.' Véletlenül ott volt Sári Mátyás, a zabosfai tanító. Véletlenül vele volt a kis fia ls- Az azonban már nyilván nem véletlen volt, k°gy az is tudta a verset. j — Nohát, próbáld meg, te is, Malyika! i Malyika remekelt. Lázár nem tudott hova lenni örömében, azonban a másik két bíráló vétót mondott. Az ásotthalmi tanítónak határjogi serupulusa volt. Való-e az, hogy az ásotlhalmi iskolában zabosfai gyerek szavaljon? Hiszen, ha az kitudódik, ő iskolástól elsüllyed szégyenletében. •Tóth János pedig azt vetette ellen, hogy mikor a paraszti kultúrát akarjuk reprezentálni a császár-királyi iölséguek, hogy lehessen akkor egy urigyereket állítani elejbe? Megint a zabosfai tanító adta bele az eszét a konzíliumba. — Ruha teszi az embört, nagyságos urak. Ha az én Matyikámrá ráadjuk a Vadlüvő-gyerök gúnyáját, olyan takai-os parasztgyerök lösz abbul, hogy a tulajdon cdösanyja sé üsmer rá. Hat a fölség mög hogy tudhatná azt, hogy zabosfai gyerököt lát az ásotthalmi ruhában? A zabosfai tanító nagy esze előtt kapitulálni kellett minden ellenvéleménynek. S másnap, ahogy a nagyurak megérkeztek, ment is minden, mint a karikacsapás. A gyerekek nagyon belejöttek az éljeiízésbe és ha már benne voltak a kurjongásba, nem akarták abbahagyni, különösen, mikor látták, hogy a király annál barátságosabban mosolyog, minél nagyobbakat kurjantanak. Ebből aztán az lett. hogy a kanászgyereknek öltözött Sári Matyika, akinek a harmadik éljen után kellett volna előugrani, nem tudta magát mihez tartani és a helyén maradt. A király pedig eltévesztette a programot és ahelyett, hogy megvárta volna a verset, rámutatott egy csillogó szemű gyerekre: — Olvastál valamit! | — Ktoyv is kék ahlioz! — biur,eyant ki a gyerek i bői a nagy igazság és körülnézélf, hogy rívelvii! szomszédjának van olvasókönyve, mert biz abból csak minden negyedik gyereknek jutott egy. A hármas bizottságot a forró-hideg kezdte ráznij mikor szerencsére ifj. Sári Mátyás, odaugrott :« király mellé és ugy elszavalta a köszöntői, liogy) a szempillája se rebbent, még a végére nem ért. Akkor a felség, aki szemmellátha.ó örömmel nézte a fiút, megveregette a képét: — Ez nagyon szép volt. Bátor kis parasztiul vagy! De ezt már Tóth János becsületes lelke nem állhatta meg szó nélkül. Tölcsért csinált a tenyere-' bői, ugy súgta oda a királynak jó fönnhangon: Dehogy paraszt ez, alássan kérem, uri gyerek az, a zabosfai tanító itrnak a kis fiat Mindenkiben megfagyott a vér, csak Ferón;: József mosolygott nyájasan. Azért-e, mert egy szót se értett az egészből, vagy azért, mert tetszett neki,, hogy a hármas bizottság Asotthalmán is csali ugy dolgozik, mint Bécsben, vagy Budapesten, ki tudná azt most már megmondani. Lázár azonban! odakint, ahogy magához tért a nagy ijedtségtől^' szemrehányóan sugla oda Tóth Jánosnak — Ejnye főtisztelendő uram, hogy SZÓHUUI.M méri ugy el magát? Az öreg piarista ráemelte szelíd két szemeit. — Nem elszóiás volt az, barátom uram, de nézzií én soha senkinek sc hazudtam, hát mért hazudja tó éppen a királynak? Szegény öreg pap. aki egész életében a lányai i;is< vadakat szeliditgettö medvccukorral, hamar tud-í hatta volna, hogy a királyok azoknak tartogatják * cukrot, akik uem rontjuk uieg y :zárak-izét ieaz-i auuuüsíwil. "