Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-30 / 249. szám

LMAGYARO 9ZEOED: Szerkesztésig: DE&K Ferenc ucca 2. Telefon: 13—33.-- Kladóhlvojal, Kölclönkönyvlár és fegyboda: Aradi ucca 9. Telefon: 300. w Nyomda: L9w Upúl ucca 19. Telefon: 16—34.« » « » « » Vasárnap 1927 október 30 • • • ül. ÉVFOLYAM, 249. SZAM MAKÓ : Szerkesztőség és ktadóhlvalol ­(Irt ucca ö. Telefon: 151. sz6m.« » « » « » HÓDMEZÖVASABHEIY : SzerkesztSség és klndőhlvaíal: Andréssy ucca 25. Telefon: 49. szám. «» «» « » «„ „ » eioflzetésl Ara havonto 3-20, vidéken és a lövürosban 3-ÖO, KUIföIöön ö-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. M bUnös. Talán felesleges Is külön megmagyarázni, hogy a bűnös, igy levelek hullása, derű távo­zása idején az októberi forradalom. Nálunk mindenki tudja azt úgyis. »Mire a levelek le­hullanak ...< Ez az elég szokványos termé­szeti tünemény minálunk nem a dicsőséges' császárt juttatja az emberek eszébe, aki sok mindent megpróbált és a prófétasághoz is kapkodván, hulló falevelektől üzente meg a háború végét hü nemzetének és nemzete hü szövetségeseinek. Sajátságos, hogy a német császárt ezért senki se mondja minálunk ha­mis prófétának, a német császárnak nálunk nemcsak tisztelői, hanem rajongói is van­nak, — itt minden gyűlölet és minden gya­lázat egyedül az októberi forradalomé, amely­nek átkozottabb az emléke, mint a muhi sikó és a mohácsi veszedelemé együttvéve. A tör­ténelem talál mentséget a négyszázéves és a nyolcszázéves "bűnökre; megbocsát azoknak, akik a tatárduláskor beálltak emberhús­mészárosoknak és kimérték az éhezőknek sa­ját honfitársaikat; amnesztiát kapnak, akik a törökkel cimboráltak és szinte eszmévé fi­nomulnak azok az arisztokraták, akiket Kossúthék szabadságharcában csak ugy hív­tak, hogy muszkavezetők. Sőt még arra is van valami" hajlamosság nálunk az emberekben, hogy megbocsássák a szabadságharcot is, sőt Kossuthot magát is aránylag enyhébben ítél­jék meg, mint ahogy érdemelné, — elnézvén neki, hogy bizony destruktív újságíró volt. Ezer magyar esztendő történetében az egyet­len októberi forradalom az a bűncselekmény, amelyre se mentség nincs, se hajlandóság a mentségkeresésre. Tulajdonképp nem is egy októberi forradalom volt, hanem annyi, ahány városa és faluja van ez országnak s azóta minden város és minden falu elhiszi, hogy az őbenne lezajlott októberi forradalom okozta az ország vesztét s hogyha az az elvetemedett asztalosmester, vagy segédadótiszt nem csinált volna nemzeti tanácsot, akkor most mi tán­colnánk Európa homlokán s kutyamosónak se fogadnánk fel az Egyesült Államok elnökét. Egy derék, becsületes,. azonfelül értelmes és Uem is túlzottan konzervatív szegedi polgár­tól hallottuk ma délelőtt a Kárász-ház forra­dalmi erkélye alatt: — Itt tettek esküt a szegedi tisztek kivont karddal a nemzeti tanácsra és tízezer ember menydörögte utánuk az esküt Én már akkor megmondtam, hogy most temetik el Magyar­országot. ...És egészen bizonyos, hogy végig az or­szágban tömérdek becsületes és jóhiszemű ember van, akinek komoly meggyőződése az, hogy az októberi forradalmat is .éppen ugy csinálták, mint a proletár-diktatúrát és aki már akkor megmondta, hogy ebből baj lesz. Legalább most már ugy rémlik neki, hogy megmondta és lehet is benne valami. Okvet­lenül megmondta volna ő azt bizalmas csa­ládi körben, legalább a feleségének, de nem jutott eszébe, mert tele volt lelkesedéssel és különben se volt mit beszélni, hiszen, mind a ketten ott voltak a tömegben, a polgártárs polgártársnő is és mind a ketten rekedtre éljenezték magukat. Mert abban igazán nin­csen semmi, de azt nem lehetett éljenzés nél­kül megállni, hogy vége van a háborúnak és a Habsburgoknak kitelt az esztendeje. Ez akkora öröm volt falun, városon, hogy "három álló nar tartott és olyan általánps volt, hogy, Magyarország egyetlen pontja se maradt men­tes tőle. Mert kétségtelenül tömérdek sok volt a józan, lucidus fejű magyar hazafi, aki már akkor is előre látta, mi következik, csak éppen magában tartotta mindenki és nem állt ki vele se a piacra, se a sajtóba. Akinek tekin­télye lett: volna és megkísérelhette volna egy szavává i lecsöndesíteni a háborgó tengert, az vagy c-'jzsiladt a helyéről, vagy maga is beállt háborgó tengernek cs igyekezett túlharsogni a hamarább észbe kapott habokat. Máig se jegyezte föl a történelem, hogy azokban a napokban a későbbi rettenthetetlen és kérlel­hetetlen megtorlók bármelyike is indítványt tett volna, hogy de igenis éltessük csak to­vább a háborút és ölessük a fiainkat a Piave mellett, továbbá arról se tudunk, hogy akadt volna egyetlen legitimista vezér az országban aki életét és vérét ajánlotta volna a Habsbur­gokért. ...Hogy mi következik mindebből? Hogy, talán rehabilitálni kellene az októberi forra­dalmat, amelyben éppen olyan részes minden­ki, mint amilyen ártatlan a háborúban? Hogy nincs mit szépíteni és nincs mit letagadni dolgokon, amelyek elkerülhetetlenek voltai;, mint az elvesztett háború velejárói. Német országban is, Bulgáriában is, Ausztriában is? Szó sincs róla. Minden jól van igy, ahogy van. Forradalmak után, amelyek elbuktak, mindig kényelmetlen érzés tükörbe nézni. Sokkal kényelmesebb, ha a tükör beporosodik, elpókhálősodik ós mint egyetlen bűnös ki­kerül a szemétdombra. WHMHBWfrJI 3 Carol sasensE&ciós Klyfiaticoasata egy francia újságíró előtt. Azért tartóztatták le Manollesicut, mert válasasát vitte Bukarestbe. — „Ha a román nép visszahív '* van szükség a diktatórikus intézkedésekre. Ha azon­ban a közvélemény kívánja a trónörökös vissza­térését, akkor ezek a terrorisztikus intézkedések csak arra jók, hogy elfojtsák a nép akaratát. Bukarestből jelentik: Jforgu lapjának, a Neaiuul Homanescunek szerkesztőségében megjelent kél, hadbiztos és kérte a lap kefelevonatait cenzúrázás végett. A lap igazgatója azt követelte, hogy mu­tassanak fel Írásbeli rendeletet. Ebből hosszas vita keletkezett s a hadbiztosok kijelentették, hogy ha a lap cenzúrázás nélkül jelenik meg, a lap megjelenését felfüggesztib. Az igazgató erre mégis kiadta a kefelevonatokat és a lap két cikke, amely a kormány ellen éles támadást tartalmazott, nagy fehér foltokkal jelent meg. (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Parisból jelentik: Az lutransigeant interjút közöl Károllyal, amelyben a volt román trón­örökös megismétli, hogy nem esáudékozik be­avatkozni a román ügyekbe, hogy lehetőleg el­kerüljék a belső zavarokat. Ha azonban a román uép visszahívja, ugy uem fog elzárkózni ennek a kérésnek a teljesítése elöl. Elmondotta Károly, hogy három hónap óta szüntelenül ostromolja őt a nemzeti paraszt párt, hogy hozza nyilvánosságra, hogy hajlandó-c el­fogadni a román hónra való jelöltetését. Három hónapig vonakodott ennek a kívánságnak eleget tenni, most végre engedett. Manoilescn az erre vonatkozó leveleket vitte Romániába. Ha Romániában a helyzet nyugodt, akkor miért Jl reUíor egyedül maradi A baft&rsak a kapuban várakoztak a vakmerő xsidó vallású hallgatóra. . (Budapesdi tudósítónk telefon jelen­tése.) Debrecenből jelentik: Az egyetemi előadá­sokra szombaton egy Fischer nevű zsidó hall­gató is bemerészkedett, akit a rektor vezetett be az előadóterembe. Amikor a bajtársi egyesületek tagjai a teremben észrevették, mozgolódni kezd- . tek, de mert látták, hogy a rektor vette párt- | fogásba Fischert, vele szemben uem léptek frl, hanem annak hangoztatásával, hogy zsidóval még­sem tanulnak együtt, kivonultak a terembó:, amelyben a rektor egyedül maradt Fischerrel;' A bajtársak- azután az egyetem kapujánál várakoztak Fischerre, aki azonban a rektorral egy másik­kapun eltávozott. Súlyos ha|ókatasztréfák a viharban tomboló teogreren. A „Presldent Wilson" összeütközőit és elstüvesztett egy halászhajót. — Huszonkét napig hánykolódott a hullá­mok között egy motorcsónak (Budapesti tudósítónk telefon jelen­té se.) Londonból jelentik: Az Cszaki Leugereu és a La Manche-csatornán óriási vihar dühöng. Több gőzös rádió utján S. O. S. jeleket adott le. .A spanyol Arnus uevü gőzhajó kormánytörést szenvedett és a hullámok az angol parti záto­nyokra sodorták. Az angol tengerészeti minisz­térium egy torpedórombolót küldött a bajba ju­tott hajó megmentésére. Xewyorkbóí jelentik: A Presideut Wilson uevü olasz gözős, amely 552 utassal útban volt Paler­móből Boston felé, szombaton délben e nyílt ten­geren összeütközött ejtr halászhajcíval, amely azon nal elsülyedt. 12 főnyi legénységéből az olasz, gőzös — mely az összeütközés következtében su­lyosau megsérült — húromat megmentett. Párisból jelentik: A párisi Temps jelentése sze­rint egy holland gőzös a Bermuda szigetcsoport körül egy motorcsónakkal találkozott, amelyben 2» ember tartózkodott éhségtől és szomjúságtól teljesen kimerülten, akik már október 2-ika óta hánykolódnak a tengeren. A menekültek egy el­sülyedt amerikai shonerót szálltak be a motor­csónakba és heteken keresztül bolyongtak a ten­geren.

Next

/
Thumbnails
Contents