Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-11 / 207. szám

A polgármester klasszikusokat olvasott szabadsága alatt, a városi ügyekről nem tudott semmit és most sikraszáll — a Rudolf-téri szekértábor fentartásáért. (A Délmagyarország munkatársától.) Egyszer félbeszakított hatheti távollét után szombaton ismét elfoglalta dr. SomogyiSzilveszter polgármester hivatalát. Senki sem tudta biztosan, hogy mikor tér haza a ¿gazda.', megérkezése éppen ezért meglepetésszerű volt,° de azért hivatalában, amelynek hat hétig még a folyosóra nyiló ajtaja is zárva volt, minden átménet nélkül megindult a hatalmas népvándorlás. Megjelentek előszobájában a szemérmes koldusok, a gyorssegélyesek, jöttek az áilástkerésők, a protekcióért esedezők és adták egymásnak a kilincset szakadatlanul. Csak két óra félé ékelődött a forgalomba néhány percnyi pauza. Ezt használtuk fel, hogy kifaggassuk a polgármestert, akinek arcszínét Felsőmagyarországon felfrissítette a levegő. Az első kérdés természetesen az volt, hogy mit olvasott, mivel szórakozott a pozsonyi kertekbén. — Öreg klasszikusokkal társalogtam isméi — mondotta mosolyogva —, tisztafejü görög bölcsekkel és latin bölcsekkel. Olvastam Tukididesnek a peloponézoszi háborúról szóló írását. Nagyon érdekes és örökké aktuális könyv. Megtudtam belőle, hogy ezt a harminc esztendeig tartó hatalmas háborút, amelyet Tukidides a görög államok legnagyobb jelentőségű háborújának tart, ugyanolyan mellékes és szinte jelentéktelennek látszó ürügy robbantotta ki, mint a mi világháborúnkat. Éppen ugy, mint ahogy, a világháború a szerajevói gyilkosság volt az ürügy, a peloponézoszi háborút is valami egészen jelentéktelen diplomáciai konfliktus keltette életre. Olvastam Svetoniusnak a római császárok történetéről szőló könyvét. Ezt azért olvastam, hogy megtudjam, vájjon mi a különbség közte és Plutarchos párhuzamos életrajzai között. Megkérdeztük a polgármestert, hogy figyelte-e szabadsága alatt a városi dolgok folyását. — Nem tudtam én a világon semmiről sem — mondta boldogan —, de elutazásom előtt egy nappal már kaptam dr. Széli Gyulától, a gázgyár ügyvédjétől egy expressz levelet, amelyben arról értesitett, hogy baj van a külvátosrészek világításával, mert az errevonatkozó közgyűlési határozatot megfelebbezték. Amikor aztán megérkeztem Pestre, utána is néztem á dolognak. A íelebbezést a belügyminiszter átküldte véleményezés végett a kereskedelmi miniszterhez. Itt megtudtam, hogy nincsen semmi baj, a kormány legfeljebb olyan változtatásokat kiván a határozathoz, amely a magyar ipar érdekeit még fokozottabban biztosítja. — A felebbezők leginkább a határozatnak azt a részét kifogásolták — vetettük közbe — hogy a közgyűlés szerintük jogtalanul és sza bálysértéssel kimondta a határozatra az azonnali végrehajthatóságot. — Nem hiszem, hogy íz a kifogás helytálló lenne — mondotta a polgármester —, ébbcn az esetben a belügyminiszter táviratilag oldotta volna fel a határozatnak legalább ezt a részét. Ezután meg például, hogy a főispántól, akinek egy autó állandóan rendelkezésére áll, megtagadjuk jövőben az autót. Amit lehet, majd csak elspórolunk ezekből a költségekből. Én különben nagyon helyesnek tartóm, hogy a belügyminiszter olykor-olykor szigorúbban ráröccsen a városokra. Legalább megijedünk egy kicsit és szorosabbra kapjuk a táguló gyeplőt. Az ilyen belügyminiszteri szigorúságok a fék hasznos szerepét töltik be. Beszéltünk a felszínre került másik aktuálitásról, a piacrendezés problémájáról is és közöltük a polgármesterrel, hogy a város közvéleménye egyre erősebben sürgeti a Rudolf-téri és a környékén lévő piaci szekértáborok elhelyezését ugy esztétikai, mint közegészségügyi okok miatt. A' polgármester ebben a kérdésben ellenvéleményt jelentett be. ™ Ha a köztisztasági ármádia rögtön a piac után megjelenik a bepiszkított területeken és nagy apparátussal kezdi meg a takarítást, akkor nem lesz büz. Én« a magam részéről nem tudok jobb megoldást ennél elképzelni. Emlékszem rá, hogy ez a kérdés már főkapitány koromban felmerült. Akkor én is azért szálltam sikra, hogy. helyezzük el másutt, például a feltöltött Rákóczi-téren a szekereket. Akkor maga Rósa Izsó foglalt állást ellenem. Azt mondta, hogy büdös ez a szekértábor ott, a Rudolf-téren, de azért nagyon jó, hogy ott van. A paraszt is szivéseb\ ben jón be a város szivébe, meg a városi 1 polgárság is jobban megközelítheti a város ; minden részéből ezt a helyet. Én bizony nem i helyezem el másfelé. — Akkor polgármester ur szembe fogja találni magát a város egész közvéleményével — mondottuk. — Nem hiszem én azt. Fogadok, hogy a város egész közvéleményének legalább hetvenöt százaléka velem lesz. — Ha a közgyűlést tartja polgármester ur a városi közvélemény kifejezőjének, akkor — talán — nem csalódik. De a közgyűlés mai összetételében nem... — Tudom, tudom. Nem fejezi ki a városi polgárság igazi akaratát. Higyje el, nagyon jó, nagyon alkotó közgyűlés ez, jobbat kívánni sem lehet... Itt azután megszakadt az érdekesnek indult beszélgetés, a szolga súgva jelentette, hógy közben megtelt ismét a várakozószoba. (m. I.) Szárítsuk fehérneműinket napfényben és szélben! A j<5 mosásnak egyik alapfeltétele a helyes szárítás, de magát a mosást is alaposan kell elvégeznünk. Sohase dörzsöljük szappannal a finom vásznat, mert durva és sárgás lesz tőle! Mártsuk inkább a ruhát a Lux oldat csillogó habjába, mely teljesen ártalmatlan. a napidíj- és auioügyrd! beszélgettünk. A polgármester meglehetős tájékozatlanságot árult el ebben a kérdésben. Nem ludta például azt sem, hogy a kiküldött vizsgálóbizottság a sok autózás egyik íöokát a sok városi autóban látta és éppen ezért a hat városi autó közül legalább négy eladását javasolta. — Ha eladnánk mind a hatot — icgyszté meg a polgármester —, akkor ' -ban nem lenne autózás, de ugy-c, ezt mOgsem lehet megtenni. A városnak szüksége autóra, mégpedig nem egyre. Azt nem tehetjük A Lux használata százszorosan kíffwtödífc, Valódi Lux csak sötétkék dobozban kapjiató.