Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-18 / 213. szám

SZEGED: Szerkesztőség-. Deák Ferenc VacÁFnAn 1097 cvaníomhor ifi MAKÓ: Szerkesztősig és kiadóhivatal: L.cco 2. Telefon: 13-33. - Kiadóhivatal. V «»«01 Öp lífá í SZ6piüIIUlt;r lO l r, UCCA ©. Telelőn: 131. szüm.« » « „ « „ K8lcs8nköny\1ér és Jegyiroda: Aradi HÓDMEZŐVÁSAkHEIY: Szerkesztősén ueca 8. Teleion: 306. ' Nyomda: löw cs kiadóhivatal: Andrassy uccn Zá. Upót ucca 19. Telefon: 16—34.« »«»«»> IU. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM Telefon: 49. szám. « » « » « » « » <( » ElOHzelésI ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-eo, kt№»ldt»n 0-40 pengő. Egyes szám 16, vasár« és Ünnepnap 24 fillér. f^mmmr^mmrammmt^maa^'^ ninmiminwi n m i'iiii^Myag^^^^y» tríekezés a tejgazdaságokról. Ne tessék megijedni a címtől, nem lesz belőle közgazdasági tanulmány, — csak éppen egy nagyon rövid marginális jegyzet a Népszövetség egyik aktájához. Mi nem tehetünk róla, hogy a világpolitika napirendjére a vetés vas mellé az ártatlan tejet is fölvették és nem tehetünk arról sem, hogy örömet érzünk rajta, mikor a sok káprázatos szappanbuborék közt, amit a világ parlamentjében fölrepegetnek és szétpukkantgatnak a népek vénei és Írástudói, olyan szappanos vizet is találunk, amely tulajdonképpen tej. Nem éppen szokatlan dolog, nem is kell érte Genfbe mennünk, hogy tej fejébe vizet mérnek á reggelizőcscszénkbe, de annál megbecsülni valóbb, ha a Népszövetség kotyvasztó konyháján a sok öblögető viz közt tejet is szűrnek, ha mindjárt nem a mi bögréinkbe is, hanem az osztrák szomszéd edényeibe. Arról van szó, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottsága hatvanmilliárdot szabadított fel az osztrák kormány kérésére tejgazdasági szövetkezetek finanszírozására, azzal a feltétellel, hogy a financiális terhekből az állammal arányos részt vállaljanak a szövetkezetekbe csoportosult parasztgazdák. & még inkább arról van szó, hogy ennek kapcsán az osztrák államszövetség elnöke a tejtermelés organizálásának kérdésérői tartott a napokban nagy beszédet. Akármilyen különösen hangozzék is ez, a velünk szomszédos ország államfője hosszasan fejtegette azt a kérdést, hogy mint lehetne a tej termelési költségeit lecsökkenteni és mint lehetne a sajtprodukciót változatosabbá tenni, továbbá a tejtermékek fogyasztását emelni. Egyrészt azért, mert az osztrák föld nagyrésze hegyes-völgyes és itt a parasztgazdáknak az állattenyésztés ád kenyeret, másrészt azért, inert a városok élelmezését javítaná fel a tejtermelés fokozása, olcsóbbá tétele cs például az, ha sokféle Ízletes sajtot hoznának alacsony áron forgalomba. Az osztrák államszü-. vétség elnöke államfői feladatnak tekinti a tejgazdasági szövetkezetek szakszerű irányítását és ezzel talán nem ereszkedik le az államfői méltóság által megkövetelt tekintély alá. A császárvárosban talán szokatlan, hogy az államfő amerikai üivőra szálljon le az olimpus dicsköréből, dc azért a vallásos Ausztria talán bele fog nyugodni ebbe a nem nagyon császári és minden romantikát nélkülöző gesztusba is. Elvégre a Seipel ragyogó bölcseségé állal vezetett országnak nem kell eszébe juttatni, liugy volt Valaki, akinek igen szoros kapcsolata van a keresztény .polx ik'ával, de azért egy egészen egyszerű jászol mellűi indult cl útjára, nem is egy lejgazdasági szövetkezet higiénikusán fölszerelt istállójából. Megjavítani néhányszor tízezer osztrák paraszt kereseti viszonyait, megjavítani Bécs kétmillió lakosának és a többi osztrák városnak élelmezési helyzetét, megjavítani az osztrák külkereskedelmi mérleget: ilyen száraz, prózai kérdésekkel foglalkozik az osztrák államtő, aki nem átallja uagy politikai eredmény gyanánt tüntetni fel a népszövetségi kölcsönt Lejgazdasági szövetkezetek finanszírozására. Napóleon vezetett néhány csatát és közben erőteljesen előmozdította a répából gyártott c«kor termelését. Ezt ugyan most még csak lJár sorban jegyzi meg a világtörténelem iskoíak'őiiyvc a kontinentális zár kapcsán, tk ^¡áu lesznek olyan idők, amelyek nagyobb i é'Vi'uH'i: í'{<:j;ik látni Napóleon tmrépü Európa cukorfogyasztásának emelésében, mint az arcolei, vagy a marengói csatában kiadott parancsait. És talán már itt vannak azok az idők, amikor egy köztársasági elnök nyugodtan távozhat helyéről és nem kénytelen tartani a történelem itélőszékének szigorú verdiktjétől akkor, ha semmi egyebet, de ennyit elmondhat magáról: — Olcsóbbá, változatosabbá, egészségesebbé tettem két-hárommillió ember táplálkozását, jobb kereseti lehetőséget biztosítottam néhány tízezer parasztgazdának és megjavítottam az országom termelésének mérlegét. Ez nem Arcole és nem Mareugo, de azért győzelem és szép győzelem abban a • nagy küzdelemben, amelyet most az országok 'és a népek csakúgy folytatnak a megélhetésért, mint az egyes emberek. IV. Henrik francia király uralkodói gyakorlatában kissé elhanyagolta azt a szépen elgondolt programpontját, amely tyúkot akart varázsolni minden francia leveses táljába. Egy szelet ízletes sajt a vacsorához szegett kenyér mellé, ez szerényebb program IV. Henrikénél, de az osztrák úilamfő nem is visel se királyi, se császári koronát. És ha az osztrák államfő gyakorlatban is megvalósítja szerény programját, akkor Ausztria nem is csinált olyan rossz cserét, amikor az olimpusi magasságban székelő császárok helyett egy földön járó polgárember kezében tudja sorsát. 9MMtMMMIMMIMMMM№IMI(MftMMWMNWMMMnM-< Délelőttől este 8-ig tárgyalta a Népszövetség a magyar-román birtokpör ügyét, de döntést most sem hozott. Héttőre napolták el az ülést. — Heves összetűzések Bpponyi és Tltulescu között, „Magyarország nem fogadja el a javaslatot, mert az sérti az egész nemzetközi jogrendet.*1 I Dudapesti tudósítónk telefonjelenlése.) Genfből jelentik: A Népszövetség tanácsának nrai ülésén azonnal szólásra állt Chamberlain és a hármas bizottság jelentését terjesztette' be nagyobb beszéd kíséretében, amelyben ismertette a magyar—román birtokpör előzményeit és egész komplexumát, azzal a konklúzióval, hogy ha Magyarország a javaslatot nem fogadná él, akkor a tanács ugy vélekedik, | hogy nincs joga a vegyes választott bíróságba a visszahívott román döntőbíró helyett két pótbirót kirendelni. Ha ellenben Magyarország elfogadja a feltételeket, Románia ellenben; nem, akkor a tanács fel van jogosítva, hogy, mindent meglegyen, ami a választott bíróság működését lehetővé teszi, végül, ha mind a két fél visszautasítja a megoldást, akkor a tanács a maga feladatát befejezettnek tekinti. Chamberlain után Apponyi szólalt fel. Azzal kezdte beszédét, hogy a Népszövetség harmadik bizottsága olyan feladatot utalt át a tanácsnak, amely nem illeti meg a tanácsot és hogy a hármas bizottság iaoaslata a legnagyobb mértékben fenyegeti a nem• zetközi törvények által megalapozott világrendet. A magyar kormány nevében kijelenti, hogy itt tulajdonképpen nem problémákról van szó, hanem arról, hogy érvényesül-e a jogi álláspont, vogy sem. Figyelmezteti a tanácsot arra, hogy ha ezt a javaslatot határozattá emeli, azzal végzetes csapást mér a Népszövetség morális és politikai létére, mert itt nem két állam speciális ügye, nem Románia és Magyarország áll egymással szemközt, hanem a nemzetközi jogrend forog veszedelemben. Ha ez az indítvány felülkerekedik, okkor halálos döiést mérnek vele a nemzetközi döntő bíróság eszméjére. Tiltakozik a szankciók ellen, amelyekkel Magyarországot fenyegetik és emelt hangon, a bensőséges meggyőződés erejével kiáltja a terembe, hogy ha a tanács kinevezi a vegyes választott bíróságba a döntő birót, azzal nem ajándékot ad, hanem kötelességét teljesül. A tanács a törvényszék szerepét akarja játszani, kérve kéri tehát a tanácsot, hogy ne döntse meg a jog fenségét. Magyarország nem fogadhatja el a javaslatot és a magyar kormány nevében kijelenti, hogy azért nem fogadja el, mert az sérti a trianoni szerződési, a döntő bírósági elvet és az egész nemzetközi jogrendet, kéri tehát a tanácsot, hogy az illetékesség eldöntését foizza a hágai nemzetközi törvényszékre. á1 délutáni ülés első sxénoHa Titulescu román MilUgyminisster volt. aki több, mint egyórás beszédben fejtette ki a román álláspontot. — Helytelen Apponyi fejtegetése — mondotta Titulescu —, hogy nem fogadja el a iiármas bizottság jefetttcöOt és a jelentés végső ' Miil-lrizi«Mt. Hibás. Arp^ir. i ¡iidoi'.'Uj'.fi i-, Tn szén éppen a hármas bizottság irányelveinek elfogadása teremtené csak meg a döntőbíróság megalakulásának előfeltételeit. Titulescu azután Apfionyújak az&íJ, a állapításával fogjtaJJsozottj hogy a Népszővet tsn^f'íátiflk a1 pőfTiíví ftín^r« i .1