Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-18 / 213. szám

DÉLMAGYARÖRSZAG 1927 szeptember lg.1 zese és különösebb indokolás nélkül tévesnek minősítette ezt az álláspontot. Azután a román agrárreformmal foglalkozott és kijelentette, hogy azt végre kellett hajtani, mert az akkori időben igan nagy volt egész Európában a bolsevista veszedelem. — Ha ezt a földet most elvennék a parasztoktól — mondotta —, nemcsak Románia, hanem egész Középeurópa békéje veszélyben forogna. Magyarország azt javasolja, terjesszék ezt az ügyet nemzetközi törvényszék elé. Románia ebbe nem mehet bele. Romániánál ebben az esetben nem jogi kérdésről' vab szó, hanem egészen kimagasló politikai kérdésről, amelynek eldöntésénél Románia egész szociális berendezése veszélyben forog. A román álláspont szerint itt csak egy döntőbíróságról van szó, ez pedig a Népszövetség tanácsa. Titulescu után Chamberlain szólalt fel cs azt mondotta, hogy sem a magyar, sem á tomán álláspontot nem fogadhatja el. A' Népszövetség tanácsát mindig az a törekvés vezette, liogy megóvja a döntőbíróságok tekintélyét és az egész kérdés lényege az, hogy rem forog-e fenn a jelen esetben a vegyes döntőbíróság részéről illetékesség túllépése. A kérdés kivizsgálása céljából fordult a tanács a legkiválóbb nemzetközi jogászokhoz és ezek. véleménye alapján tette meg a hármas bizottság javaslatait. Paul Boncour a hármas bízottság jelentése mellett szólalt fel és a javaslatot elfogadásra ajánlotta. Beszéde után Villegos elnök szünetet rendelt el, amelyet a tanácstagok arra használtak fel, hogy megvitatták egymás között az eshetőségeket. Benes cseh külügyminisztertől a Népszövetség tanácsának volt tagjától memorandum érkezett ebben az ügyben, amelyben Benes minden tekintetben a román álláspont mellett foglalt állást. Szünet után Stresemann szólalt fel, aki azt hangoztatta, hogy az előadói jelentés végső következtetéseitől eltekintve, csatlakozik a hármas bizottság jelentéséhez. Titulescu álláspontjának helyességét nem ismerheti cl, mert annak elfogadása alapjában rendítené meg a választott bíróság eszméjét. Ha a két fél nem fogadja el a javaslatot, akkor az utolsó eszközt is igénybe kell venni és ki kell kérni a nemzetközi töruényvéng szék véleményét. Chamberlain szólalt fel ismét Stresemann után és azt javasolta, hogy a tanács fogadja el a hármas bizottság jelentését a végső következtetések kivételével, amelyek a tanács magatartását szabályoznák arra az esetre, ha az egyik, vagy másik fél, vagy mind a kettő nem fogadná el a felállított alapelveket. Apponyi ezután bejelentette, hogy nincs módjában elfogadni Chamberlain óhajtásaif^^^^Sy Elismeri, hogy a hármas bizottság tekintélyét lehetőleg fokozni keik de már most figyelmeztetnie kell a tanácsot, hogy Magyarország ezt a jelentést nem fogadhatja el és nem fna;^ elfogadni. m Titulescu erősen felindulva, már-már magából kikelve válaszolt Apponvi, nak és -azt mondotta, hogy Románia óriási áldozatot hozott azzal, hogy hajlandó volt el. fogadni ezt a javaslatot. Ezt az áldozatot 3 Népszövetség és a tanács tekintélyének érdekében hozta meg. Este 8 óra volt, mikor Titulescu felszólalását befejezte,,, amikor az elnök a vita. folytatását váratlanul /¡¿//<3 délelőtt 10 órára tűzte ki. Emiatt Chamberlain ' is, aki ma készült elutazni Genfből, kény. 1 telen volt elutazását elhalasztani. Leszállítják a fiiszer- é$ vegyeskereskedő forgalmi adóátalányát, A pénziigyigazgatőság most dönt a javaslatokról. (A Délmagyarország munkatársától.) Ismeretes, hogy a nyári drágaság idején több elsőrendű fontosságú élelmicikk forgalmi adóját eltörölték, illetve olyképpen módosították, hogy az adót csakis egyizben, a termelőnél kell lefizetni. Ezzel kapcsolatban természetesen leszállításra oár a fűszer• és vegyeskereskedőkre már kivetett forgalmi adóátalány, miután ezek a kereskedők javarészben az adótól mentesített elsőrendű élelmicikke* ket árusítják. Jelentéseink vannak arról, hogy az ország több városában ezeket a forgalmi adóátalányokat már leszállították. Ma Szeged város forgalmi adóhivaialában érdeklődtünk, hogy mi van a szegedi fiiszer- és vegyeskereskedők forgalmi adóátalányának leszállításával. Dr. Jánossy György, a forgalmi adóhivatal főnöke elmondotta, hogy mindazoknak a ke* reskedőknek, akik lojás, tej és tejtermékek, főzelék és gyümölcsfélék árusításával foglalkoznak, forgalmi adóátalányukal hivatalból leszállították, tehát a kereskedőknek ezt nem is kellelt kérni, annál is inkább, mert a végrehajtási rendelet szigorúan eíőirja, hogy a fenti cikkekkel foglalkozó kereskedők átalányéi hivatalból kötelesek leszállítani. A szegedi forgalmi adóhivatal ennek értelmében járt el, a leszállításra vonatkozó javaslatait a pénzügyigazgatósághoz már egy héttel ezelőtt beterjesztette és azoknak végleges elintézése a legrövidebb időn belül várható. Tájékoztatásul közölte még dr. Jánossy, hogy ezek a leszállítások 20 százaléktól egészen 50 százalékig változnak. — Más elbírálás alá esik azonban azoknak a kereskedőknek az átalányleszállitása, akik fa- vagy liszlárusitással foglalkoznak, Iit ugyanis a/ eljárás az, hogy az átalányt csau annak szállítják le, aki kéri. A kérelem indokolásának első, szabályszerű feltétele a pontos raktárkönyvvezetés, amelyből a forgalmi adóhivatal meg tudja állapítani, hogy a kérelmező kereskedő forgalmának milyen hányadát teszi ki az eladott liszt vágy ja, Ebben az esetben a kérelmet a pénzügyigaz. gatósóg szóbeli tárgyaláson. birálja el é$ a megfelelő indokolás alapján az átalányt le is szállítja, Ilyen irányú kérelem — néhányszáz — már be is érkezeit, a tárgyalások most ! indulnak meg és a leszállítást augusztus 8-ig visszamenőleg hajtják végre. B szegediek találkozó helye Budapest iegelsőrendü, modern családi szállója az 484 IstYáiKirály-szálloda VI., Podmanlczky ucca S. MirsikeU árak, figyelmes kiszolgálás, modern berendezés, központi fűtés, meiegvizszolgáltatás, lift. Napi teljes pensió 8 pengőtől. A nyugati pályaudvar közelében. Uzleíáíhelyezés miall az összes áruk leszállított árban adatnak el SOÓS Lajos fehérnemű és hariinyaAruházában Iskola és Oroszlánt ucca sarkán. A vu&gblru tl TRIUMPH és STYRin kerékpároü egyedül SZAMTÖ SÁNDOR cégnél kaphatók Kiss ncce 2. Lelkünk üdve. Irta: Móra Ferenc. Ugy értcin a telkünk-el, hogy a mienk, újságÍróké. S nem veszem senkinek se* rossz néven, ha elneveti magát rajta és azt mondja, hogy de most már csakugyan elvesz a- világ, lia már :iz újságírók is a lelkük üdvössége iránt érdeklődnek. Lehetne pedig bennük annyi szemérem, hogy azt rábíznák a sajtótörvényre, ami úgyis tisztán csak arra való találmány, hogy az újságírók mennybeli jussára vigyázzon. Igaz, hogy annál is hiába való az igyekezete, mert már az is kérdéses, hogy az újságírónak egyáltalán van-e lelke? Ha e tekintetben rendelnének el népszavazást Magyarországon, ez alighanem balul ütne ki a sajtóra. Ami pedig azt illeti, hogy ha véletlenül mégis szorult volna bele valami kis lélek, hová kerül az a nagy deleatur után, az nem is kérdés. Az szent bizonyos, hogy neki semmi keresni valója azon a boldogságos hélyen, ahová a rendes emberek reménykednek. Ott örök harmónia van s oda a gondviselés be nem eresztheti az őrök kontrabontot. Nem is jő arra gondolni, mi lenne a mennyországból, ha újságíró szabadulna bele. Ha mindenáron a lelke sorsával akar foglalkozni a sajtó, akkor odalent kereskedjen. Ott bizonyosan extra szurkot főznek * számára a Bellái katlanában. ¿ Hát, ami engem illet, aki valamennyire magam I is érdekelve vagyok, sajnos, én se igen biztathatom jóval a fajtánkat. Én már elolvastam az Adamus Weber Centurr fontes-kt is, aki nagyon tudós norinbergai doktor volt a maga idejében, ugy kétszázötvenesztendőyel ezelőtt. Ö tőle tudom, liogy a lelkek odaföu! pirosban járnak, héberül beszélnek, — no azért nem kell rosszát gondolni, nem szombaton tartják a vasárnapjukat és megeszik a disznóhúst is. (Lásd pag. 42., tudom én, mi illik, ha az ember tudós dolgokkal foglalkozik.) Sajnos, arról egy szót se szól Adamus Weber, hogy, melyik traktusban laknak az újságírók. Igaz ugyan, hogy az ő idejében nem is voltak még ujságirók, csak a postamesterek és a patkoló kovácsok terjesztették az európai pletykákat. (A szó köztünk maradjon, tovább is éltek akkor az emberek, már, akit időnek előtte agyon nem vertek, mint amióta az újságírás ki van találva.) Swedenborg mennyei tipográfiája is hiányos e tekintetben, sőt maga Mark Twain se riporterkedte ki az ügyet, pedig ő szép darab másvilágot bejárat Stromfield kapitánnyal. Mark Twain nagy humorista volt, de odáig még az ő humora se ment, hogy újságírókkal találkozott volna a mennyországban. Nem is humorista az, aki még a sajtó számára is helyet biztosit az örök világosság helyein, hanem pap — igaz, hogy csak amerikai pap. Mr. Morümernek hívják azt a ballimorei tisztelendőt, aki — ugy olvasom — a minap prédikációt tnöni dott a sajtóról . és azt,, a. .gyftlejfcszei .aaUEobii.1 épülésére ezzel a fohásszal fejezte öe: Adj Uram örök nyugodalmat az újságíró telkének, amelg az örök nyugtalanságban leg* közelebb van te hozzádt Adj őrök üdvősséget azoknak, akik abban is hasonlók te hozzád, hogy mindenült ott vannak és mindent tudnak! 1 (Sajnálom, de hiába tetszik oda gondolni, hogy mindent rosszul tudnak. Rev. Mortimer nem így mondta.) .... Isten látja lelkemet, a jenki pap nélkül mostanában igazán nem jutott volna eszembe az a kérdés, hogy hát az én esendő lekemért imádkozik-e valaki én helyettem? Mert a jó szándék ha megvolna is bennem, mikor adnak nekem olyan áldott pillanatot ezek a megátkozott évek, hogy kinyissam az ajtót a lelkemnek és azt mondjam neki: menj te szegény gályarab és borulj az ölébe annak, aki az élethez szegezett téged, ő tudja miért és várd meg ott lehajtott fejjel, hogy keze elsimogassa rólad a szegek és bilincsek véres nyomát! — A nappal nem való erre, mert akkor zárva van az ég hidegkék kapuja, éjszaka pedig, mikor föl lehetne kapaszkodni a csillagok aranyablakába és oda borulni az egyedül való Igazlátó lábai elé, a nappalok gondjától elgyötört fej fáradtan bukik meddő búzamezőmre, a félig felszántott papírra. Lelkem veszendő üdvösséget dajkálja-e hát valaki helyettem? Dajkálja hát, tudom. Tudom, feleségem, lányom két összekulcsolt keie sokszor befőldte már az jía-Mnes feiemsi az -ítélet, .céhéi .kardja .ele*