Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-21 / 165. szám

! «e;«ATr™riïîs^ AÍÍ Î527 jull'is 21, Byezés n-em igen akar megtörténni. Szeged város tanácsa most érdekes átiratot, illtetve beadványt kapott a piarista rendház vezetőségétől. A piaristák bejelentették, hogy tudomásuk szerint a város húszezer aranykorona állami pegályt kap, de ezt a segélyt megtartja magának, pem utalja át rendeltetési helyére, a piarista rendházhoz. Pedig ugv vélik, hogy az állam ezzel a segéllyel nem annyira a várost, mint inkább a tanító rendet kívánja segélyezni. A tanács a piaristák beadványára már válaszolt is. Válaszában felvilágosítja a kegyesrend vezetőségét arról, hogy a segélyt tényleg a város kapja hozzájárulásképen a piarista gimnázium föntarlási költségeihez. Különben is csak öt pengő nyolcvan fillérről van szó, ami olyan kevés pénz, hogy veszekedni sem érdemes érte. T&blai főtárgyalás alatt epilepsziás rofiamot kapott epy másfél évre ítélt éks^ercsalé. lan pillanatban kirabolta. A steíániai rablósi esetet Perlusz azonban nem tudta bebizonyítani, ugy, hogy a törvényszék csalás címén bűnösnek mondotta ki és másfélévi börtönre ítélte. A szerdai felebbviteli főtárgyaláson Perlusz Jenő is megjelent. A tárgyalás ideje alatt nyugodtan viselkedett és csak később, amikor a biróség Ítélethozatalra vonult vissza, lett nyugtalan. A szünet alatt egyszerre csak felugrott a helyéről és dr. Zombory Jenő főBgyészhelyettes felé rohant: — Főügyész ur, engedje meg, hogy lefeküdjem, mert mindjárt jön a roham . , , A vádlott arca ekkor már kékes-zöldes volt. A börtönőröknek mór csak annyi idejük volt, hogy Perluszt felnyalábolhatták és klvihették a várakozószobába. Perlusz elterült a földön és meg• merevedett. Az epilepsziás roham negyedóráig tartott. A börtönőrök hozzá sem nyúltak. Közben az Ítéletet hozó tanács is bevonult. Perlusz Jenő büntetését helybenhagyta a tábla azzal az enyhitésse!, hogy a vizsgálati fogsággal kitöltött öt hónapot beszámította a büntetésbe. Amikor Perlusz rohamából magához tért, a bíróság már más ügyet tárgyalt. Amikor megtudta, hogy 18 hónap helyett csak 13-at kell ülni, megkönnyebbülten sóhajtott fel: — Havonta egyszer kevesebb rohamom lesz — mondotta de azért mégis elmegyek a Kúriához ... Hátha ... iwíjjvwwftftJMft.'V' ip№M Mit mondott a felsőianyai araiúunnepen a Riilvárosrésssi nagyM&ottság elwöJke ? " (A Délmagyarország munkatársától.) A ¡szegedi ítélőtábla szüneli tanácsa élőit szerdán défőlőll Perlusz Jenő szegedi kereskedő állott vádloükénf, akit a szegedi törvényszék annakidején másfélévi börtönre iiélt, Perlusz a torvényszék itéleie ellen felebbezési jelentett be és Így kerüli csalási ügye a tábla elé. A véd szerint Periusz Jenő a múltév folyamán több szegedi ékszerésznél vásárolt hitelbe ékszereket. Az ékszerészeknél gabonakereskedőnek adta ki magát és Oerllczy báróra hivatkozott, aki minden tekintetben pártfogója és bizalmasa. Később nősülést mesével állóit elő. Gazdag menyasszonya van és inliliárdoi'at kap hozományul. Fellépése anynyira határozott volt, hogy mindenki hitelezeit neki. Az igénybevett ékszerészek később ezonban rájöttek arra, hogy Perlusz Jenő a hitelbe vásárolt ékszereket potom pénzért adogatja el. Amikor azután csalásairól bizonyosságot szereztek, feljelentést tettek ellene. Perlusz ellen csalás cimén Indult meg az eljárás. A törvényszéki tárgyaláson a vádlott beszámtthatatlansággal védekezett. Elmondotta, hogy az ékszereket menyasszönyának vásárolta. Egy alkalommal történt azután, hogy amikor az ékszerek nála voltak, n Stefánia-sétányon hirtelen rosszul lett. Régi szívbaja érte el. Elesett, megmerevedett és emikor magához tért, ékszerei hiányoztak. Valaki felhasználta rosszullétét és egy óvatKészséggel adtunk teret ennek a nyilatkozatni Meg kell azonban emiitemink, hogy a cikk ¡rójj a cáfolatrésznek a külvárosrészi mozgalom k®. letkezéséről és karakteréről írott sorait változatig, nul fentartja. f (A Délmagyarország munkatársától) A Délmagyarország keddi számában tudósítást közöltünk a vasárnapi felsőtanyai aratóünnepről, amelyet díszebéd zárt be. Ezen a diszebéden felszólalt a többi között Petrik Antal is, akinek beszédét a többiekénél valamivel részletesebben ismertettük, mert a külvárosrészi mozgalmak vezetője több érdekes kijelentést tett és párhuzamot vont. A tudósítást ismert közéleti férfiú bocsájtotta rendelkezésünkre, aki hasonló szívességre, kizárólag ügyszeretetből, más alkalommal is vállalkozott és igy természetesen a kéziratot ugyanolyan bizalommal kezeltük, mintha a lap bármelyik belső munkatársa irta volna. A cikkel kapcsolatban, legnagyobb meglepetésünkre, ma mégis a következő helyreigazító nyilatkozatot kaptuk: — A Délmagyarország napilap folyó hó 19-én megjelent 163. számának 4. oldalán sA felsőlanyai aratóiinoepélyen leleplezték Lázár György arcképét fő- és »Érdekes leleplezések voltak a külvárosi nagybizoltsagról is«, alcim alatt megjelent cikknek utolsó bekezdésében az én felszólalásomat tárgyazó rész téves és a valóság az, hogy a cikkben foglaltaknak éppen az ellenkezőjét mondottam. — Valótlanság, hogy én bejelentettem volna, hogy a külvárosi mozgalom kézbefogására dr. Somogyi Szilveszter polgármester hivott volna fel, hogy a vezetésem alatt álló mozgalom a városi hatóság támogatására van hivatva, hogy a törvényhatósági bizottságba legalkalmasabb lesz papot, tanítót és nyugdíjast beválasztani, vagy városi alkalmazottakat válasszanak be, ezek nem fognak ok nélkül követelődzni, meg fogják ellenben akadályozni a többmilliárdos és egyéb háborús pótlékokat, vagy segélyeket. t — Mindenekelőtt kijelentem, hogy a polgármester nevét felszólalásom alatt ki sem ejtettem, még a ak- eélkást sem tettem arra, -hogy a polgármester w kért volna fel a mozgalom megindítására, sőt ezúttal kijelentem, hogy éppen ő volt az, ki engem nem igen sziveit addig az ideig, míg be nem látta, hogy a polgárságot csakis olyan irány ban vezetem, mely egyedül és kizárólag a város boldogulását és előrehaladását tűzte ki célul. — A tekintetes Szerkesztőség téves közleményével szemben én a következőket mondottam: — Köszönetet mondottam az egyesületnek, hogy a külvárosi polgárság legutóbbi ünnepélyén sok taggal képviseltette magát. A közös nevezőre való átváltoztatás számtani müveletet mintául véve, arra hívtam fel a tanyai polgárságot, hogy a tanyai körök és egyesületek keressék azokat a közös célokat, melyek a tanyai polgárságot egy táborba tömörithetnék. Keressék ki a tanyavilág legnépszerűbb és legtekintélyesebb emberét, aki a mozgalom élére áll, (ez azonban feltétlen a tanyát 95 százalékban lakó gazdák közül választandó) és (ezen gazda) vezetése alatt alakítsák meg a külvárosi egyesületek mintájára közös tanyai érdekekért harcoló és az összes egyesületekkiküldötteiből alakítandó nagybizottságot. Vigyázzanak azonban, hogy követeléseik olyanok legyenek, melyek megvalósíthatók — és akkor, ugy, mint a külvárosi mozgalomnál, a város hatósága a nagy tömeget látja vezető mögött, nem fog elzárkózni a jogos és méltányos követelések teljesítése elől. Ebben az esetben a város hatóságával együtt és összefogva nagy és szép célokat fognak megvalósítani. — Én igéi-etet tettem, hogy a szervezésre nézve minden" utmutatást megadok és biztosítottam a tanyaiakat, hogy a külvárosi polgárság is teljes erejével fogja támogatni azon mozgalmaikat, mely szeretett szülővárosunk tanya világának felvirágoztatását és egészséges fejlődéséi tűzi ki célul. Kértem az egyesületei, hogy a legközelebbi választmányi gyűlésen foglalkozzék a felvetett gondolattal és legye- ;h'v a"kezdeméji.vező lépéseket. Tisztelettel: PeYrifc Aulai. Pau! Fort, a költőfej edelem, Páris, julius hí, A Balzac a legjobb söröző egész Párisban. A Boulevard St-Michel szomszédságában van, a Quartier Laün kellj, közepén és arról híres, hogy gazdája a legnagyobb nyírj, polgár a Szajna balpartján. Elég egy illetlen Szó, egy merészebb mozdulat, hogy a megbotránkozott gazda nyomban kitessékelje az erkölcstelen vendéget. Azt s s® bánja, ha nem fizet, csak minél előbb kívül legyen aj ajtón. Az ötletes diákok az utolsó korsó sörnél rendesen rágyújtanak valami borsos nótára, a gazda azonnal közbelép, perpatvar támad, a diákok megsértődnek <g kivonulnak, természetesen fizetés nélkül. Éjfél felé ide szokott betérni a müvészkávéházak éi diákkocsmák örökifjú vándora, a francia balladák világ, hírű szerzője Paul Fort, a költőfejcdclem. Végigsétál « kétliteres korsókkal megrakott asztalok között és leül évek óta megszokott helyére. Széleskarimáju fekete kala. pot visel, fekete ruhát, az inge fölött fekete mellény, betétet és Ízléses ellentétül széles, fehér selyemsálat « pyaka körül. Őszes bajusza ajkára borul, szeme tüzel s úri szemöldöke alatt Irodalmi köre szétszéledt, barátai lassa» elfogytak mellőle, éjszakáról-éj szakára magányosan issza sörét, szívja cigarettáit, csak néha-néha látni pár szinésii és színésznőt körülötte, ö az egyedüli, aki megmaradt bohémnek, irodalmi forradalmárnak, ő az egyedüli, aki a becsületrend szalagjával gomblyukában, ötvenöt évej fejjel ugyanazt az életet éli, mint lázadó fiatalságának küzdelmes napjaiban, A többiek szerkesztőségek kényei. Boas karosszékeiben, könyvkiadó cégek párnázott fal* Irodáiban a beérkezett Irodalmárok rendes robotját vég. zik. Vannak, kik vidéki kastélyokba húzódtak, mások a politikusok soraiban verekednek. Paul Fort hü maradt a párisi diáknegyedhez és feketeruhás, fehérsálas alakja minden éjfélkor feltűnik a Balzac üvegajtajában. Áprilisban »Az aranyi cimü darabját mutattuk be az Odéonban. Az izgalmas és nehéz próbák közben össze, barátkoztunk s azóta gyakran meghiv éjszakai sétáira, Páris fölött éjjel vörös az ég s e rőtiszinü ég alatt Paul Fort sokszor beszél az ifjúságáról. Elmondja a Theátre d'Art, a párisi szabad színpad alapításának történetét a szimbolizmus és a szabad vers hiveinek harcait az akadémikus fölfogással. Beszél az 1912-es esztendőről, amikor kőltőfejedelemmé, prince des poétes-té választották és néha szaval a verseiből, a nevezetes francia balladákból. A Luxembourg-kert vasrácsához dűlve, puha gesztusokkal kiséri sejtelmes asszonanszokkal, halvány rímekkel teletűzdelt, ősi ritmusokban lüktető szabad .verseit. Bent a kertben susognak a fák, a hold utazik a felhők között s a kihalt utca fölött muzsikálva szállnak Paul Fort verssorai: f Meghalt a lány, meghalt szegény, a szive ölte meg talán, j A földbe temették szegényt, a földbe egy nap hajnalán.., | Éjfélkor természetesen a Balzac-ba megyünk. Pár nappal ezelőtt fültépő lárma, kiabálás, fütyülés hallatszott az ajtó mögül. Belépünk. A terem közepén ott áll a gazda és kivörösödve veszekszik egy nagy társasággal. A társaság tagjai Léon Daudet-t, az Action Française börtönből megszökött vezérét éltetik és teli torokkal harsogják a királypárti himnuszt. A gazda hamarosan eltávolíttatja őket Leülünk. Paul Fort megjegyzi: — Az öreg megjárja egyszer. Hagyni kell a fiatalokat. Lehet, hogy szamárságot beszélnek és illetlen szavakat használnak. De lendülettel mondják őket és fiatalos könnyelműséggel. S ez szép. Alig végzi be szavait, kitárul az ajtó és mezítelen férfiak, mezitelen nők csoportja tódul be rajta. Az orvosok tartják hagyományos báljukat, ahová nem eresztenek be rendesen felöltözött embert. A gazda halálsápadt lesz a méregtől, de ennyi ember ellen non tehet semmit. Fort hangosan nevet és fölemelt korsójával integet a mezitelen társaság felé. Ezek megismerik egy pillanat alatt körülfogják és fölemelik a vállukra. A nők nevetnek, a férfiak, éljeneznek, kipirosodott testek, mámoros fejek fölött fekete ruhájában büszkén mosolyog Paul Fort, a becsületrend lovagja, a francia balladák világhírű szerzője, a párisi költőfejedelem. Hont Ferenc. \ j 'i öxv. Takács Jűnosaés ü\. r.akó Veronka ugy a m ga, mint gyermekei: Manctta es férj': nacsa Miklós, Irmuska i s Veronka, testvérei és nagyszámú rok.nsaga nevébe,í is mé yen lesújtott szívvel jelenti hön szeretett férje, a gondos apa, jó testvér és rokon TaRács János vendéglősnek hosszas szenvedés után élete 54. évében fo'yó hó 19 én éjjel 11 órakor bekövet ezeít pyászcs elhunytát. Hillt tetemét julus hó 21-én délután 4 érakor fogjuk a rókusti róm. Katii, temetőben örök nyugalomra helyezni. Á№ás és béke Qamvaira l f 5OT Szfged, 1927 julius 20-án,