Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-15 / 160. szám

£ BSSE DÉLMAGYARÖRSZXG 1927 julius 15. négy napon belül nyilatkozni fog, hogy melyik í egyetem villannyal való ellátására azonban csak ajánlatot fogadj a el. j v'v kerül sor. Addig be sem szerezzük a telep — November végére már világítunk is a külvá- j ípességének fokozásához szükséges gépeket, fosokban — mondotta Pongrácz Albert —, az ! kazán kü" •":. "?en már épül. (A Délmagyarország munkatársától.') <A! honvédelmi minisztériumnak régi terve, hogy a vámőrség számára külön laktanyát létesit Szegeden. Az eredeti terv az volt, hogy a yámőrlaktanyát a város belterületén épittetik fel, de későbben mind komolyabban előtérbe került az az ötlet, hogy a vámőrség hivatásának megfelelően a vámőrlaktanya közvetlenül a trianoni határ közelében épüljön fel. A vámőrparancsnokság Alsóközponton talált is megfelelő helyet a laktanyának. A kiküldött bizottság az alsóközponti piactéren jelölt ki erre a célra 2400 négyszögöles területet, amelynek átengedését hivatalosan is kérte a város tanácsától. A tanács a csütörtöki ülésen hozzá is járult nyári szezon teéá Gun' "" a telek átadásához. A tanács határozata a közgyűlés elé kerül jóváhagyás végett. Ha a kérdéses telek átengedéséhez a közgyűlés is hozzájárul, azonnal, még tél előtt hozzákezdenek a kétmilliárdos építkezéshez. A tanács a vámőrlaktanya felépítésétől Alsótanya erős fellendülését várja. A csütörtöki tanácsülésen e kérdés tárgyalásánál a polgármester megpendítette, hogy Alsóközpont nevét ideje volna megváltoztatni. Azt indítványozta, hogy Alsóközpontot a templom védszentjéről Szent László-telepnek nevezzék el. A tanács tagjai között vegyes érzelmeket váltott ki a polgármester ötlete és ugy döntöttek, hogy egyelőre még várnak az elkereszteléssel. üfcó-és hasdsnyában a vezető világmárka. ünden ií fesff inasát, minden épi, minden kövezet rossz és mMesi pincér beszíl magyarul Belgrád, julius. (A Délmagyarország munkatársától.) Ez a Balkán, érzi a magyar újságíró, amikor a gyorsvonat rárohan az agyonlőtt és agyonrobbantott zimonyi hidra. És e percben a Knez Mihajlova zajongó, párisi forgatagában, Belgrád lüktető szivében összedobban a sziv: az emberek itt is épugy lélekzeniek, loholnak, élnek és szeretnek, mint Pesten, Bécsben, vagy Párisban. Emberek vannak itt is, élet van itt is, — csak éppen a térkép jelzi: Balkán. Zimonyban az első furcsa kép: a kanyargó vasútvonal mentén tengernyi, ezernyi vagonlakó. Még mindig, nyolc év után, mint nálunk otthon régi, elmúlt keserves időkben. És a hosszú reccsent vagonsor végén: néhány piros muskátli virág . . . Útitársam — szerb — mondja, nem kellene itt lakniok, de nem akarnak bemenni a városba. (Parírozni akarja csodálkozó szemeimet.) És a vagonlakók •mondják: nem tudjuk megfizetni a házbért. Mintha a Nyugati-ra futna be lihegve a a vonat Csak éppen kisebb a front és kisebb a forgalom. Hajnal van még. Az uccán meg kell állni Nincs irány,* nincs vezetővonal: merre, hová induljak. Csupa ciril irás, csupa ropogó mássalhangzó. És csupa emelkedő ucca. Egy keskenyvágányu villamos — pirosfehér, mint Bécsben — és néhány ócska, megrokkant Ford-taxi. Szomorú igy az első bevonulás az árkos, völgyes, magasba nyújtózó uccákon, a karingó lépcsőkön a rozzant autók, nyekergő konflisok és miniatűr villamosok kőzött. Most megint feltűnik a szó: Balkán. De a fitymálás csak percekig tart. Fönt a magaslatokon megnyílik a remek belgrádi Kártnerstrasse, Rue de la Paix: a Knez Mihajlova ulica. És amerre szem lát, víz és víz csillan a zöldelő messzi rétek között Akármerre fordulsz: víz. A Duna, a Száva. 'A Cigánysziget. És a sok fordulásban elvéti a szem: melyik a Duna, melyik a Száva, melyik ömlik a másikba a Kaliniegdán alatt. Remek panoráma. Amott egy tábla csillan a magasban: kibetűzöm a ciril betűket: Száve Lidól Beljebb egyre jobb a kép. Sűrűsödő forgatag, fényes boltok, rengeteg kirakat, mintha itt mindenki cipőt akarna venni! De az autók rozzantak, nem birják ezt a rémes, szakító és vadító árkos, gödrös kövezetet. És amerre nézel itt, mindenütt: épülő, emelkedő paloták, megkezdett falak, felásott telkek. Belgrád rohan: épit, épít. A Kavarta Moskva terrasszán gyötröm a szót. Kávét kérek. És a pincér mosolygós arccal válaszol: — Szűrve, habbal parancsol nagyságos url Mint a Café de la Paix előtt. Magyar pincér. Már érdeklődik, Szeged után. Pest után és pengő ulán. A terraszon nézem a nőket. Nagyváros. Minden nő siet és minden nő szép. Mindenki barna és rettentő kiló festékkel színezi magát. Vöröses barnára. Ez a divat-szin. Az ajkak vérpirosak. Kellemetlenek. Ez már a balkáni vonás. De mindenki lábán selyemharisnya és siet Elegánsak. Párisiak. Csak kicsit eltévesztik a mérleget a festésnél. Deka helyett kiló. Rémes. Sok. Fölfelé, a Kari Alexandrova felé. 'Amerre nézel a megnyíló uccákon: víz. Száva? Duna? Mindenütt uj épület és bosnyák, nyomorult és szakállas napszámosok bontják a döglesztő kövezetet. Szinte mindenütt bontják. Most kezdtek hozzá utakat, járható városi uccákat RÉma&asló miivel ,a §éffön és Reáálen a Korzó Moziban. építeni. Azt mondják: a háború előtt 100.00Q embernek jó volt ez a kövezet is. Most már 300.000-en laknak Belgrádban. Uj kövezet kell. Belgrád világváros akar lenni. A királyi palota. Testőrök piros nadrágban az őrhelyeken. Feszesek, csillogók. Mint Bu, dán. És itt bent a város szivében remek kert remek palotaszárnyak. A királyi lakosztály nem látszik ide. Fák remekzöld lombjai t* karják. Távozóban jó visszanézni. Ezer piros folt a zöld mezőben. Ezer cserép muskátli a királyi kert füvében. Vér György. A& olvasó rovate A Mám&iás-ticcMs&fe panasza. Tekintetes Szerkesztőség! Kérem szíveskedjenek b. lapjukban alábbi közérdekű pana-( szómnak helyt adni: Mi Feltámadás-uccai lakosok pár nap óta állandóan kibírhatatlan; porban uszunk. Szeretnénk a város illetékess hatóságát arra kérni, hogy ha már nincsen benne annyi jóakarat (tekintve, hogy külvárosi uccáról van szó), hogy az uccát locsoltassa, legalább rendelje el, hogy azok a kocsik, amelyek jelenleg szünet nélkül hordják a téglát és a feltöltéshez való főidet a kövezetlen Feltámadás-uccán keresztül a köztisztasági telepre, a jövőben ne ezen, hanem a Pacsirta-uccán közlekedjenek, mert ez az ucca kövezett ucca és naponkint locsolják is. Ha pedig teljesíthetetlen ez a kívánságunk, ugy legalább annyit rendeljen el a város hatósága, hogy naponta egyszer, amikor a locsolóautók amúgy is munka nélkül mennek' be a telepre, locsolják végig a Feltámadásuccát. Ennyit, mint adófizető polgárok, ugy} a magunk, mint gyermekeink egészsége ér* dekében joggal kívánhatunk. Tisztelettel egy( többgyermekes családapa. maci aolgolű. Te ártatlan, jámbor naccsága, aki már Í! órakor piacra sietsz abban a hitben, hogy ilyenkor még »első kézből« tudsz vásárolni, mit tudsz Te arról, hogy az a nyiszhedt zöldség, gyümölcs, zörgős csontú, pehelykönnyű csirke hány kézen ment keresztül, mig végre méregdrágán megvehetted? Próbálj egyszer 5 óra előtt piacra menni, majd meglátod azt a csendéletet, amit neked későbbi méregdrágán kell megfizetned. Mert bármily korán mégy oda, első kézből nem birsz vásárolni. Ugyanis alig érkezik meg az álter« melő, azonnal körülveszik a terebélyes, izmos kofák, szétkapkodják a »portékát« és ha oda is tudnál férkőzni, nem versenyezhetsz a »kapitalista« kofával, aki egyszerre átveszi aj 10—12 pár csirkét, a 2—300 tojást. De ha elvétve egy-egy valóságos termelő hajt be a piacra, jámbor, istenfélő tanyai menyecske, elkáprázik attól a leereszkedő közvetlenségtől, amellyel a kiművelt szegedi kofa testvérként tegezi és azonnal markába fizeti a? egész rakomány »első«-kézbőli árát Hol nyugosznak immár azok a derék békebeli kofák, akik egymással versenyezve kínálták a szép, friss gyümölcsöt, miegymást és beér" ték egészen szerény haszonnal is. Bizony a mostaniakat — néhány öregebb kivételével — a háború termelte ki. í MiM 1 Aki egy kicsit körülnéz szerény méret hazánkban, megállapíthatja, hogy a szegedi piacon tombol a legnagyobb drágaság. A burgonya például, az éhenhalók egyetlen eledele csekély 80 százalékkal drágább, mint Budapesten. A budapesti 20—25 százalékos ár* emelkedésre elemi erővel zudult fel a lakosság és a hatóságok közbelépésére máris mutatkozik az eredmény. A szegedi piacon a légin« dokolatlanabb szemérmetlenséggel 50—100 szá. zalékos emelkedések voltak julius elején1, amit csak a Missisipi áradása okozhatott, meri sem az adó, sem a helypénz nem növekedett, az uj pénz decemberben jött, a csizma az »ongora« ára sem emelkedett, Vájjon a szegedi hatóság nera üthette szél egy kicsit ezen a szervezett drágitŐ társasán gon, ugy, mint a budapesti? j m*> -¡aá Hü la Wéber Aríur'M