Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-01 / 148. szám

DELM AGYAKORSZAG 1027 fttlíus L Síresemanii Oslóban éívelfe a Nobel«difaf. Osló, junius 30. Stresemann német birodalmi külügyminiszter ma délelőtt tartotta az oslói egyetem dísztermében előadását abból az alkalomból, hogy az idei Nobel-dijat megkapta. A borús idő ellenére hatalmas embertömeg gyűlt össze az egyetem előtt. A dísztermet, amely Osló legnagyobb és legdíszesebb termei közé tartozik, előkelő közönség töltötte meg. Jelen voltak a német követ, & német követség egész személyzete, a storíbing elnöke, a miniszterelnök, a kormány és a storthing tagjai, a diplomáciai testület számos képviselője, Osló város tanácsának tagjai, valamint a művészi, tudományos és gazdasági élet képviselői. Két óra után megjelent a király a teremben, és szívélyesen üdvözölte dr. Stresemannt. Ezután Stang tanár, egyetemi, rektor, a Nobelbizottság elnöke tartott rövid beszédet és örömét fejezte ki afelett, hogy dr. Stresemannt üdvözölheti, majd dr. Stresemann lépett az előadói emelvényre és megtartotta előadását MadgyaRorlaí §msss sebesUUÉel. színleges támadást hajtottak végre. Eddig ismeretlen okokból a két csapat vaktöltés helyett élessel lövöldözött, ugy hogy mintegy 20 katona és a gyakorlatot vezető egyik főhadnagy, megsebesült, j 'Bakarest, junius 30. Kisenev közelében, a Bujcani völgyben tartott harcászati gyakorlat alkalmával súlyos baleset történt. A 3-ik számú Rosiori lovasezred abból az alkalomból, hogy Manu tábornok szemlét tartott a csapatok felett, két részre oszolva egymás ellen „Félíékeny volt«©, nem fudom... belém szmt... nem tudom miért../* Balázs Jáaes clpészsagéd árral ©sszeszurkálía alvó feleségéi. (A Délmagyarország munkatársától) Balázs János cipészsegéd csütörtökön virradóra feleségét mellbeszurta. A mentők súlyos állapotban ». kórházba szállították. Szent István-tér 6. számú ház egyik kicsi, alig 1—2 lépés széles és 4—5 lépés hosszú szobácskájában csütörtök virradóra, különös és eddig még felderítetlen családi dráma játszódott le. Balázs János cipészsegéd éldegélt itt feleségével, Bebők Rozáliával, Három éve voltak házasok, a férj nem ivott, nem lumpolt, rendesen hazahozta a heti keresetét, ami alig volt elég a megélhetésre. Az asszonynak is dolgoznia kellett, mosni járt, vasalni, takarítani. Húsvétig nem volt semmi baj. Akkor Balázs egyszerre csak a szivét kezdte fájlalni, azt mondta beteg. Egyik orvostól a másikhoz járt, mind több és több pénzt költött e gyógyításra. Az utóbbi hetekben egy fillért sem vitt haza és mirident az asszonynak kellett fizetni. Egyik nap az asszony holtfáradtan vánszorgott haza a munkából. — Nem birom sokáig, hogy én tartsalak el —mondotta férjének. Balázs lehajtotta a fejét és csöndesen felelte: — Ha kirúgsz a házból, neki megyek 9 Tiszának. Általában a Tiszát gyakran emlegette és a házdeliek előtt is gyakran hangoztatta, hogy beleüli magát a folyóba. Péter-Pál napján kimentek Újszegedre. A nap még a lombokon keresztül is forrón tűzött le. BaJázsné szive megesett urán, leültek egy pohár sörj-e a Vigadóban. Lehet, hogy az utolsó garast kellett kifizetnie a sörért Velük tartott egyik jzomszédnőjük is, Kofán Éva. Balázs ivott. Közben nadrágja zsebéből többször is egy árat szedett elő és játszadozott vele. — Minek ez az ár ünnepnapon? — kérdezte a szomszédasszony. — Csakúgy. Nálam van — volt a lakonikus jrálasz. Nem volt izgatott, ingerült, a világon semmi se Játszott rajta. Hazatértek, lefeküdtek. Semmi veszekedés, semmi csete-paté. Két óra utáa rémes sikoltozás verte fel a ház ¡csendjét. Balázsék szobájából vad lárma szűrődött ki. Kofán Éva berohant a lakásba, ahol borzalmas Sátvány tárult szemei elé. Balázsoé nyakából vastagon ömlött a vér és a szerencsétlen asszony tántorogva sikoltozott segítségért. Amikor Balázs meglátta Kofán Évát, ügy, ahogy volt, alsóruhában kirohant az ajtón és elmenek'Ült. .,<áj u; 'f'i Azóta so hire — nyoma. [fg A többit Balázsné mondja el, halk, nyöszörgő ,' hangon. Össze-vissza kötözve fekszik Kofán Éva lakásán, mert a kórházból már hazaszállították. — Semmi sem volt közöttünk — mondja —, Egy sző, annyi nem sok. Lefeküdtünk. Egyszerre csak mély álomból arra riadtam, hogy nagyon fáj az oldalam ,,.Oda kapok',,. vérzik s az uram megszúrt . Elcsuklik a hangja. • . ' — Kiáltoztam, ő meg egyre hajtogatta: * — Jaj anyukám, jaj anyukám. — Belémszurt az árral, amit Újszegeden mutogatott. Mikor látta, hogy nem szúrt agyon, hogy élek. felkapta a bőrkést és a torkomat markolászva, beledöfte, közben egyre kiabálta: — Jaj anyukám, jaj anyukám. — összeszurkálta az arcomat, megvágta a kezemet, én egyre sikoltoztam és védekeztem, ahogy tudtam, beleharaptam az ujjába 'is, akkor eresztett el és éppen akkor lépett be a szomszédasszony. A szeme teli könnyel, Nem tudja miért történt az egész. — Féltékeny volt-e, nem tudomBelém szúrt, nem tudom miért.. < Nein tudom.., Kofán Éva a köténye szélével törölgeti a szemét. Sajnálja ő is, a csendes jóravaló és dolgos munkásasszonyt, aki súlyos sebeivel vívódik a keskeny kórágyon. Balázs János pedig nyomtalanul eltűnt. A rendőrség keresi. Bor. Mönsíre nagygyűlés a laMsfelszalMátíás ellen (A Délmagyarország munkatársétól.') A lakásfelszabaditás ellen megindult akció Intézőbizottsága csütörtökön este megbeszélést tartóit, amelyen elhatározták, hogy rövidesen nagyszabású népgyűlést rendeznek, amelyen rámutatnak a lakás felszabadításokban rejlő veszedelmekre. A nagygyűlés által elfogadott határozati Javaslatot memorandumban foglalva egy küldöttség nyújtja majd át a népjóléti miniszternek. Mikes püspök és Migazzi gráf rágalmazás! pöre. Szombathely, junius 30. Ma tartották meg a veszprémi járásbíróságon, mint kiküldött bíróságnál a tárgyalást abban a pörben, amelyet Mikes János gróf szombathelyi püspök indított kétrendbeli rágalmazás vétsége miatt Ambrózy-Migazzi István gróf tanai földbir-i tokos ellen. -j' A,bíróság a tárgyalás megnyitása Után a«: ügyész indítványára a nyilvánosságot a tárgyalás egész tartamára kizárta. A járásbíróság Ambrózy-Migazzi István grófot bűnösnek mondotta ki egy rendbeli folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében és ezért őt egyhavi fogházra mint fő- és 160 pengő pénz« büntetésre, mint mellékbüntetésre,.ítélte. : A'! büntetés végrehajtását a gróf öreg korára és büntetlen voltára tekintettel háromévi időtartamra felfüggesztette. Az ítélet ellen az ügyésí és a védelem felebbezett. Bee. prof. Ernest Foerk ... A napokban a fogadalmi templom körül jártam és nézegettem azokat a hatalmas fehér már* ványtömböket, amelyekből a templom oszlopot portálját állítják rövidesen össze. Gyönyörűén kifaragott márvány kolosszusok ezek, amelyeknek domborulatain felvonul Brehm egész állatvilága. Van ott elefánt, griff madár, oroszlán, bárány, van* nak fantasztikus, őskori szörnyetegek is és közöttük, egyelőre még csak gipszmodellben, szerényen megvonul egy emberi aroot ábrázold érdekes relief. Ott áll a templom hűvös főhajójának egyik sarkában, a bejárattól balra. Amint közelebbről nézem, felismerem az erősen kihajló emberarcot: Foerk Ernő szűken méretezett fejel bókol felém. Körülötte anük jellegű felírás: FEC, PROF. ERNEST FOERK,,.Hát ez hova kerüli — kérdeztem csodálkozva valakit, akit legközelebb találtam, ¡¡^ ¡¿gjgKi 1 — Ide, a főbejárat oldalába — mondtat készségesen a kérdezett •••«m • Azt hittem, hogy megcsalt a szemem, hogy nem jól betűztem ki a dombormű felírását. Bi*< tosan valami uj és modern szentet ábrázol a szobor. De nem, a felírás másodszor is azt mondta^1 amit először mondott és az arc sem változott meg, Foerk Ernő arca volt, | ' > 1 Ott a faragott ruskicai márvány tömbök között tökéletesen elbájolt ez a határtalan szerénység. Mert hát kérem, ugy áll a dolog, hogy prof. Ernest Foerknek senkisem mondta, hogy éppen a főbe* járat oldalfalába tegye a saját szobrát, odatehettef volna például a főoltár közepébe is, a templomkapu fölé is öles nagyságban, kisajátíthatta volna a templombejárat oszlopait tartó oroszlánok helyét is a saját lovas-szobra számára. De nem vá« gyott ilyen előkelő pozícióra, megelégszik a főbejárat falával, ahol helyet kapnak a többi sze* rényebb^ szentek is. Végeredményképen ezért a fáradtságért is kár. Aki a fogadalmi templom; fölcioomázott testére ránéz, az mindig t.udni fogja, hogy prof. Ernest Foerk volt az, aki Schulek gyö-nyörü álmát páratlan üzleti érzékkel aprőpénzre váltotta fel, mert hát maga a templom' élethübb, impozánsabb és jellegzetesebb szo< bormása az érdemes »mesternek« ennél az egy* szerű dombormünél és jobban is biztosítja számára a halhatatlanságot, <i ~ • r Vitéz Lacf< x n és i6f"uj füffije: Vércse és a galamb