Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-25 / 144. szám

MAGYARORSZÁG SZEGED : Szerkesztőség : Denk Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Áradt ucca 8. Telefon: 306. ^ Nyomda: löw Ltpél ucca 19. Telefon: 1©—34.« » « » « » SZOMBAT 1927 JUNIUS 25 OOS III. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM MAKÖ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri ucca 6. Telefon: 151. szóm.« » « » « » HÖDMEZ0VÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » Előfizetési Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, külföldön 6-40 pengő. Egyes szám lő, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Gyóni Géza. Ha tiz esztendeje, a krasznojarszki fogoly* íábor kórházi ágyán örökre lezárta szomorú szemeit egy fiatal magyar rab, énekes madara a szibériai óriás kalitkának. Meghalt Gyóni Céza, a tragikus dicsőségű költő, akit a hon­vágy emésztő mérge pusztitott el, a közeledő váltság és szabadság előtt. Elete legenda lelt, mint Petőfié és Rudolfé, mint azok élete, akiknek egyéni sorséban a nagy közösség magára ismert és a maga golgotáját és gló­riáját látta. Gyóni Gézát nem a háború telte költővé, de nevét a nagy háború röpítette föl olyan magasságba, hogy mindenki észrevette és fölfigyelt rá hirtelen. Szelíd és szomorú vi­déki újságíró és poéta volt Gyóni Géza, amíg el nem ment a hadbakelt sereggel. Békebeli verseiben Ady Endre hatalmas géniuszának árnyéka borongott és ő maga is lemondott már arról, hogy valaha a hír ko­szorúja övezze sápadt homlokát. De jölt az a különös, különös éjszaka és jöttek a rettenetes fergeteges przemysli éj­szakák, amelyeknek rőt tábortüzei és pokoli muzsikája mellett föllángolt a fiatal katona lelkében a háborús zsarátnok és a repülő­gépek szárnyán elindultak a virrasztó országba versei. Rákosi Jenő fölfedezte és a háborús uszítók, akik a front mögölt irták a csata­dalokat, egyszerre Ady Endre ellen játszották ki Gyóni Gézát, akit megtettek a világháború Petőfijének. Ady Endre persze dejetista volt, mert Ady Endre jós volt, aki Kassandra gyanánt előre Mtta a magyar Trója veszedelmét, mert érezte, tudta, halálosan és végzetesen, hogy ez a háború a magyarság legnagyobb tragikumát rejti magéban, hogy itt még a győzelem is veszedelem lenne, de a Kiss Menyhértek a maguk költőjévé avatták Gyóni Gézát, aki becsületes, jóhiszemű és jószándéku versei­ben Ferenc Ferdinánd lelkét állítja a magyar hadak élére és mert nem volt vátesz, éppen az ellenkezőjét jövendöli annak, ami nem­sokára mindnyájunk vesztére, a maga és népe katasztrófájára bekövetkezett. Gyóni Géza elpusztult, még mielőtt azzá a nagy költővé lehetett volna, amivé tehetsége és végzete eleve elrendelte. Nem fejlődött még ki határozott és egyéni költői karaktere, amely nélkül szép verseket lehet ugyan irni, de nagy költőnek lenni nem lehet. Csupa ellenmondás mutatkozik életében és müvei­ben. Isten szolgájának készült és amerikai párbaj miatl öngyilkosságot kísérelt meg egészen fiatalon. — Cézár, én nem megyek ! — kiáltotta oda a háborúra készülődő hatalmasoknak (ez a verse tiszta Ady-imítáció) és nem sok­kal azután az elsők sorában indul a hábo­rúba. A hadifogságban, a téboly kitörése előtt a Forradalmat és a Vörös lobogót köszönti és sirversében mélyen megrendítő őszinte­séggel vallja, hogy annak, aki itt nyugszik: Véres harcok verték fel hirét, De csak a béke katonája volt! Most, hogy a reakció uj erővel támad fel Ady Endre szabad és bátor szelleme ellen, megint Gyóni Géza lobogójával indulnak Ady ellen, hololt e lobogó szinét nem is tudják bizonyosan. Gyóni Géza versei nagy vigasz­talások és lelícesitések voltak egy időben sokak számára és különösen a. rabságban elzokogott néhány szelid, bus, tiszta és igaz slrófája méltó arra, hogy egy boldogabb és szabadabb nemzedék is szivébe fogadja őkef. Ki tudja, mi lett, mivé lett volna, ha vissza­t ér ? Petőfiről találgatja Riedl Frigyes : szám­űzetésbe ment volna, de nem Kiutahiába, hanem a Nagy Forradalom városába, Párisba, vagy még inkább Guernesey szigetére, ahol a Szabadság és Haladás másik negy prófé­tája etle a hontalanság kenyerét: Victor Hugo. Gyóni Géza tiz év távolságának ködében végtelenül rokonszenves és fájdalmas emberi jelenség. Idegen földön domborodik fölötte a hant és egykori bajtársai hálás emlékezés­sel gyújtják meg ma a kegyelet mécsesét, előveszik a hervadt, kopott tábori füzeteket és lapokai, amelyeken lángoló és ujjongó, majd sóvárgó és jajongó versei élnek: és ez a legszebb és legméltóbb tisztelgés Prze­mysl és Szibéria magyar énekes katonája előtt. MMWWMIMMW^^ Megéljenezték a Grosavescu-pör elnökét, mert rendreutasította a térjét korholó gyilkos asszonyt. Befejezték a tanúkihallgatásokat. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Bécsből jelentik: A Grosavescu-pör délutáni tárgyalásán Lauterstein színházi ügynököt hallgat­ták ki, aki Grosavescu impresszáriója volt. El­mondotta, hogy Grosavescu rendkívül szeretetre­méltó és törekvő művész volt. Grosavescu és fe­lesége közöli voltak ugyan veszekedések, arról azonban nem tud, hogy az asszonyi tettleg bán­talmazta-e a férje. Több jelentéktelen tanú kihallgatása után az el­nök szigorúan rászól Grosavescunéra. mert a ta­nuk vallomásaira telt észrevételében heves szem­rehányásokkal illette volt férjét. különösnek, hogy eddig még volt halott uráról — kérdezte — Nem találja egy jő szava sem az elnök. A hallgatóság soraiból hatalmas bravurozás és éljenzés lámadl az elnök kijelentései nyomán. Utolsónak Grosavescu édesanyját hallgatták ki, Az idős úriasszony sírástól elcsukló hangon mond­ja el, hogy milyen jó fiu volt Grosavescu Tarján. A tanúkihallgatások így ma befejezést nyertek. Holnap reggel az orvosszakértők vallomására ke­rül a sor, majd a vád és védelem mondja el be­szédét és nem lehetetlen, hogy estére Ítélet is lesz. Bizalmai szavazlak SíresemannaK. (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A külpolitikai vita ma befejeződött. A birodalmi gyűlés nagy több­séggel elvetette a kommunisták bizalmatlan­sági indítványát, amit Stresemann ellen nyúj­tottak be. Stresemann ellen csak a kommu­nisták és a fajvédők szavaztak. MIMWWMMMMMW^^ Lön) Immánuel első felszólalása a felsőházban. A Kultuszminiszter Kijelentette, őogy vállalja a numerus clau­sus fentartásánaK ódiumát és nem szünteti meg a vidéki egye­/emeke/. Budapest, június 24. A felsőház pénteki ülésé­nek kétségtelenül legérdekesebb eseménye volt dr. Löw Immánuel szegcdi főrabbi egész rövid fel­szólalása, amelyben annak a véleményének adott kifejezést, hogy a numerus elausus megszünteté­sére irányuló kezdeményezésnek a kormánytól kellene kiinti nini. Lőw főrabbi beszédét nagy fi­gyelemmel és érdeklődéssel hallgatták. Löw már napokkal ezelőtt jelentkezett szólásra a költség­vetési vitában, de pénteken délelőtt még nem ke­rült volna rá a sor. Hivatalos funkcióinak végzése céljából haza kellett jönnie, ezért báró Wlassits Gyula felsőházi elnökhöz fordult annak érdekében, hogy esetleges helycsere folytán legye számára lehetségessé a péntek délelőtti felszólálását, mert ellenkező esetben nem lenne módjában a vitában résztvenni. Wlassits szívesen közvetilett ebben az ügyben és a felsőháznak ép egy másik szegedi tagja, Pálfv Dániel volt az, aki Lőwnek elő­zékenyen átengedte helyét és ezzel lehetővé tette, hogy a tudós szegedi főrabbi elmondhassa első felsőházi beszédét. A délutáni ülésen azután sorkerült Pálfy Dá­nielre is, aki vázolta a kereskedelem és ipar nehéz helyzetét és — »szocialista munkaterrorról'« beszélt. A pénteki ülés első szónoka egyébként Mala­tinszky Ferenc volt, utána emelkedett szólásra ' Lőw Immánuel, aki így kezdte beszédét: — • Emlékezetes bemutatkozója az uj felsőház­nak ez a most folyó, csaknem vitatkozás nél­küli tárgyalás, amely vila nélkül is módfelelt ér­tékes.' Magas színvonalú fejtegetések, státus böl­csesség sugalta enunciációk, felül nem múlható szakértelem megnyilvánulásai bizonyítják ennek a háznak létjogosultságát. A inai uj felsőháznak létjogosultságát éles világitásba helyezi az egy­kamarás rendszernek némely hagyatéka. Csak két példát említek, az egyik a trónfosztó törvény, a melynek forrása külső erőszak volt (Ugv van, ugy van!), a másik a zárt arányszám, amely­nek forrása belső eltévelyedés volt. Ja­vult a helyzet a belső bajokra, de nem javult a külső erőszakra vonatkozólag. — Bizonyítéka ennek az, hogy a numerus elau­sus által sértett felekezet a kormány kezdeménye­zéséből és a nemzetgyűlés határozatából képvi­seletet nyert ebben az uj felsőházban és mód­jában van itt a maga sérelmeit szóvátenni. En­nek a felekezetnek kéépviseletében van szerencsém itt felszólalni. Dc nem kivánok határozati javaslat­tal étni a numerus elausus eltörlése érdekében, mert a nemzeti becsület követelményének tartom, hogy maga a kormány kezdeményezze a repará­ciót. Az a kormány, amely joggal hivatkozik kul­lurfölényünkre, az a kormány köteles elvi állás­pontjának a gyakorlat lerén is érvényt szerezni és módot adni a kultuszminiszternek arra, hogy vallott elvét ebben a tekintetben végre valóra Váltsa. Abban a reményben, hogy ez megtörté­nik, a költségvetést elfogadom. A felsőház néma helyesléssel fogadta Lőw Im­mánuel ötperces beszédét. Ezután soronkivüt a kultuszminiszter Tvivánl szólani. Válaszolt József Ferenc hőherceg­nek, majd kijelentette, hogy a kultusztárca nin­csen luldolálva. Müveit középosztályra van szükség, amely kapcsolatban áll az európai szellemi élet­lel. A középiskolákról, majd a mezőgazdasági szakoktatásról beszélt, végül válaszolt Hoór pro-

Next

/
Thumbnails
Contents