Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-23 / 142. szám

DEL MAGYARORSZÁG SZEGED: Szerkesztőség: Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.^Kladólilvalal, kUlciOnkOnyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 306. -- Nyomda: Löw Lipót ucca 1». Telefon: 10—34.« » « » « » CSÜTÖRTÖK 1927 JÚNIUS 23 © 0 e III. ÉVFOLYAM, 142. SZÁM MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: I rt ucca 6. Telefon: 151. szóm.« » « » « » HÓDMEZ6VÁSAliHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andróssy ucca 25. Telefon: 419. szóm. « » « » « » « » « » Előfizetési óra havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, kUlftfldOn 6-40 pengő. Egyes szóm 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. B Béke~kamal. A vidéki városokban azelőtt az volt a szo­kásos sorrend, hogy egyik napon a szinház tartotta meg a záporpróbát, a következő na­pon pedig megjelent a vásártéren a cirkusz­ponyva. A szinház bezárult, a cirkusz meg­nyílt. A múlt héten a Népszövetség fejezte be genl'i tárgyalásait, hétfőn már a leszere­lési konferencia ült össze. Nincs egy pillanat­nyi megállás mulatságban és konferenciák­ban. A nemzetközi politika saxofonját most Ame­rika fújja. Az Egyesült Államoknak sikerült mégis tetté hajszolni akaratát. Hiába ágasko­dott Franciaország a leszerelési konferencia terve ellen s Olaszország hasztalan tért ki udvariaskodva a meghívás elől, a tengeri le­szerelés konferenciája mégis összeült s ha együtt van Amerika, Anglia és Japán, akkor a tengeri leszerelés konferenciáját nem is le­het csonkának tekinteni. A Népszövetség le­szerelési konferenciáján Amerika nem vett részt s megfigyelő küldésével adta le az ud­variasság vizitkártyáját, most Franciaország és Olaszország maradtak távol a konferenciá­tól s megfigyelő tisztjükkel tesznek eleget a nemzetközi érintkezés kötelezéseinek. Udva­riasság van elég, a tapintalra sem lehet pa­naszkodni s várhatunk-e még többet a nép­szövetségi ülések és nemzetközi konferenciák, békeligák és világgazdasági íjrikétok által im­potenssé szublimált genfi atjhoszférától? Amerika kormánya azonban bizonyosan vár mást is. Amerika a realitások hazája, még pedig — ahogy Cholnoky Viktor emlegette,— a szédületes lehetőségek realilásainak hazája. Amerika nem lieszélgetni jött Genfbe, hanem cselekedni s főként: eredményeket elérni. A washingtoni konferencia sikere kilátásossí teszi Amerika törekvéseit. Igaz ugyan, hogy akkor, — öt évvel ezelőtt, — a washingtoni konferencia idejében Amerika a hitelező pózával és tekintélyével is tudott — kérni s előterjesztései mögött meg kellett az európai államoknak látniok a bosszúálló s türelmetlenségre ingerelt hitelező ellenszenves, elviselhetetlen, de mindenképen respektálan­dó egyéniségét. Nem a békevágy, a testvéri érzés, a humanizmus és a kultura parancsai fogadtatták el Amerika leszerelési indítvá­nyait, az európai államok kiküldöttei akkor kamat fejében járultak hozzá az amerikai kor­mány indítványaihoz. Az európai adósoknak prolongáció kellett, nem leszerelés. De az ame­rikai hitelező csak a leszerelési javaslataihoz hozzájáruló adósainak igérte meg a moratóri­umot. S mivel a hitelezőnek mindig igaza van, határozatba ment a foganatosul! Ame­rika leszerelési programja. .V washingtoni konferencia azonban cs ik liz évre korlátozta határozatának hatályossá­gát. Tiz évre szabta csak meg a flottaépités programját. A washingtoni konferencia Ide­jén Angliának éppen ötször s Japánnak éppen háromszor annyi cirkálója volt, mint az Egye­sült Államoknak. Érthető volt tehát, hogy Amerika kormánya sürgette a flottaépités kor­látozását. Neki utói kellett volna érnie az angol flottát s el kellett volna hagynia Ji­pánt, ám fegyverkezése ujabb flottaépitkezésre késztette volna két nagy riválisát s két nn;.>;y riválisának katonai szövetségeseit. S ki fize; te volna meg adósságát Amerikának, ha flottája fejlesztésére kellett volna fordítani mindé i megszerezhető s minden más feladattól eltu­lajdonítható állami bevételét. Amit a huma­nizmus s a kuliura nem tudott elérni, azt az óvatos hitelező előrelátása megvalósította. Am Amerika parancsoló fölénye mintha ki­csit alábbhagyott volna. Hogy nem megint Amerikába hívta a konferenciát, ez is erre mutat. Ha a hitelező keresi fel az adóst s nem az adós siet a hitelező elébe, akkor a hitelezőnek több félteni valója van, mint az adósnak. Hogy Franciaország dolláradósságai­nak végleges rendezése előtt távol mer ma­radni az adósoknak tanácskozásától, illetve a leszerelési konferenciától, ez is arra mutat, hogy az amerikai kezdeményezés sokat veszí­tett lendületéből és tekintélyéből. S ha töret­len lenne a régi fölény, mi szükség volt most összehívni a konferenciát, amikor a washing­toni program még öt évig kötelez ? Fájdalom, az amerikai befolyás gyöngülé­sén a békeakarat vérzik újra el. Amerika, ha önös szándékból, ha érdekeinek rideg szám­vetése alapján is, de békét és egyensúlyt akar. Ha nem sikerül a washingtoni program to­vábbépítése, visszatér váltóláza annak a há­rom évtizeddel ezelőtti flottaépitésnek, ami­nek a háború vetett véget. A flottaépitésnek is, meg Európának is. Harminchat pilóta jelentkezett a Csendes Óceán átrepülésére, a tiij: 100.000 dollár. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') útra. A Csendes Óceán átrepülésére, mi.it Newyorkból jelentik: Eddig összesen 36 pi- I ismeretes, 100.000 dollár dij van kitűzve. Az lóta jelentkezett a Sanfranciskó—honolului | utat a Los Angeles is meg fogja kísérelni. MMMMMAWWWMMMMfMMAWMMtMtMMilM IMIttlIMIPVINMMlfMflfVMfMtMWVWIMtlMI*^'''* w A független ügyvédségei éppen ugy nem szerelik, mini az ellenzékei, vagy a sajtói." Élénk vita a felsőházban. Budapest, juuius 22. A felsőház mai ülésén Berzevicz y Albert volt az első szónok. Helyesli a felsőház összetételét és azt mondja, hogy a felsőháznak 'jefeíBWI—szerepé .va.n a költségvetés szempontjából. Divatos jelszó lett nálunk a mul­tat megvádolni és azt mondani, hogy Magyar­ország minden baját a múlt liberalizmusa okozza. Ez a vád igazságtalan. A numerus clausus többet ártott, mint használt és ma már a kor­mány is meg akarja szüntetni, csak az alkal­mas időpontot várja. A kormány kezében óriási hatalom központosul, olyan, a mellyel kormányok ezelőtt sohasem rendelkeztek. Szólt ezután a közoktatásról is. Azt mondja, hogy a kultura fejlődését nem lehet törvényekkel megkötni. Behatóan foglalko­zik a Népszövetségben lezajlott eseményekkel és kijelenti, hogy nem tartja helyesnek, hogy Ma­gyarország a Nemzetek Szövetségéből kiváljon. Bernáth Géza és Révész István felszólalása után Pápp József az ügyvédség kérdésével fog­lalkozik. Az ügyvédi kamarának azt a törvény­adta jogát, hogy a törvényjavaslatokat elbírálja és azok hiányaira rámutathasson, nem lehet el­vonni. Ha a bíróságok működését a parlamentben kritizálják, az nem a biróság elleni bizalmatlan­ságot jelenti, hanem azt a kívánalmat, hogy a napi politika ne érvényesüljön a bí­rói funkcióban. A szabad független ügyvéd­séget éppen ugy nem szeretik Magyarországon, mint a parlamentben az ellenzéket, vagy a sajtót. Balthazár Dezső mondotta el ezután ki­fogásait a javaslat ellen, de a költségvetést ő is elfogadta. Izgalmas jelenetek Grosavescuné férjgyilkossági pőrének tárgyalásán. „Asszony még nem szenvedett annyit, mint én" — mondotta a világöires énekes gyilkos felesége. Grosavescu kártyázni és inni kezdett s őt ismételten bántalmazta. Ezután férjének Stransky egyetemi lanár családjához való ba­ráti viszonyáról beszélt. A vádlott mikor a szanatóriumban lekiidt, hallotta, hogy Strans­kyné meghívta magához a férjét. Többször kérte férjél, szakítson Stranskynéval, meg is igérte, de szavát nem tartotta meg. Ezután a vádlott a tett lezajlását beszélte cl. A veszekedés abból keletkezett, hogy férje követelte tőle, búcsúzzék el Stranskynétól. Mint hogy vonakodott, férje kijelentette, hogy akkor nem viszi magával Berlinbe. Ebből veszekedés lett, férje felemelt ököllel támadt rá, ugy hogy sógornője odakiáltott: — Bubi ne verd meg a feleségedet! Nem tudja, hogy ezután mi történt. Utólag hallotta, hogy agyonlőtte a férjét. A délutáni tárgyaláson megkezdték a tanu­kihallgatásokat. Az első tanú Grosavescu buga, Grosavescu Olga volt, aki mindvégig jelen vo?t a gyilkosságot megelőző veszekedés, a revol­ver eldördülésénél is. Grosavescuné és a tanú között heves szóvila (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik-- Ma kezdték meg Bécsben annak az egész világon óriási szenzációt kel­tett családi drámának a tárgyalását, amely­nek vádlottja tudvalevőleg Grosavescu Tra­jánné, aki férjét, a világhíres tenoristát egyet­len revolverlövéssel megölte. Az esküdtszék megalakítása után a biróság Grosavescunét hallgatta ki, aki hosszas vallo­mást tett a gyilkosság előzményeiről. Nem érzi magát bűnösnek és elmondja, hogy Gro­savescu második férje volt, akibe lieleszere­tett és aki miatt első urától elvált. Ám bol­dogságuk csak rövid ideig tartott. — Ö brutális volt, én meg féltékeny — mondotta Grosevescuné ér, keserves zokogís­ban tört ki. — Asszony még annyit nem szenvedett, mi d én... — mondta aztán. Az elnök kérdésére azután elmondotta Grosa­vescuné, hogy nem érez bünbánást, mert ö semminek sem az oka. A vádlott elmondta ezután, hogy házaséletük összhangja csak akkor bomlott meg, amikír L

Next

/
Thumbnails
Contents